Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-22 / 261. szám

A mester tamburáit az egész országban isme­rik. Egy szegedi fiúnál láttam ilyen hangszert leg­utóbb. Ellentétben a hagyo­mányos - tamburicákkal, a Boczán-féle prímtambura nem ovális, hanem pajzs alakú, a lyrára emlékeztető forma, és szép erős hangja van. Az egész tamburacsaládot ilyen­re álmodta meg Boczán Bé­la, de nem volt rá kereslet. Csak a legkisebbet, a prímá­sok által használt tamburi- cát veszik mostanában. Lám, mennyi hangszer, mennyi név. A Kossuth utcai műhely kiratában egy lant és egy viola da gomba. A napokban megállt itt néhány ember, és szinte mérgesen betűzgette a feliratot. — Elszomorító, hogy az embereknek mennyire nincs hangszerkultúrájuk — mond­ja a mester valóban szomo­rúan. — Az autó- és a mag­netofonmárkákat mindenki ismeri, de sokan a hegedűt sem tudják megkülönböztetni a brácsától. Felajánlana egy tamburát a rejtvényfejtőknek Boczán mester műhelyében Lant és viola da gomba Boczán Béla édesapjának, a híres zentai hangszerké­szítő mesternek a műhelyében tanulta a szakmát. A háború után csaknem húsz évig azonban a kezébe sem vette a szerszámot: nem olyan idők voltak, amik kedveztek volna olyan „luxusigények” kielé­gítésének, mint a hangszer­javítás. (Pláne maszek ala­pon.) 1962-ben vette meg a kis műhelyt, ami egyúttal üz­let is, a pécsi Kossuth Lajos utca Búza tér felőli végén. Ide még beszélgetni is jó be­térni annak, aki a hangsze­rek iránt érdeklődik. Boczán mester akkor boldog, ha ér­tő muzsikus kopogtat be hozzá. — Az a baj, hogy kevés ilyen eínber jön hozzám — mondja Béla bácsi. — A gi­tárőrületből iis legfeljebb annyi a „hasznom”, hogy el­pocsékolom az időmet az el­fuserált hangszerek helyre­hozásával. Sokszor az egész instrumentum nem ér meg annyit, mint amennyibe a ja­vítás kerül. Nekem nem az a célom, hogy meggazdagod­jak. Persze, ebből a szakmá­ból nem is tudnék. Pedig az utánpótlás meg­van, ifjabb Boczán Béla gyönyörű lantja most a kira-' kot legfőbb ékessége. A nagy hírű zentai hangszer- készítő, Boczán Lajos unokája a mestervizsgát is letette vol­na már, ha a KIOSZ buda­pesti központjában nem akadt volna el valahol a papírja. — Nagyon szeretném, ha az újsággal közösen indít­hatnánk valami hangszeris­mertető akciót — mondja Béla bácsi búcsúzóul. — Még egy tamburát is fölajánlanék a győztesnek, ha hétről hétre helyesen fejtené meg a rejtvényt. Havasi János Fokozódó tudományos érdeklődés Titkokat rejtő tolnai dombok Hegyvonulat Szekszárd alatt Aranytelér Kurdon T olna kies tájai napjainkban egyre jobban felkeltik mind az idegenforgalmi, mind a tudományos érdeklődést. Az utóbbi években gyakran keresik fel tanulmányi csoportok, köztük országos és nemzetközi geológus és geográfiai kongresszusok részt­vevői vagy főiskolások és egyetemisták, főleg a Tolnai-dombság önálló természetföldrajzi tájegységéhez tartozó Szekszárdi-domb­vidéket. S nemcsak a tudomány műve­lőinek, hanem a laikusoknak is a felfedezés újdonságát kínálja e vidék sok érdekessége. „Or­szágunknak nincsen még egy olyan dombsági tája, amely annyira aprólékosan fel lenne darabolva, mint a Tolnai-domb­ság” — írja dr. Adóm László, a neves földrajztudós, a tájegy­séget feltáró egyik tanulmányú, ban. Amint az éveken át fárad­ságosan ' folytatott helyszíni te­repkutatásokkal kiderítette, a Tolnai-dombság felszínét 1200 fő-és mellékvölgy, s mintegy 300 jelenkori löszszurdok tagolja. Ennek is tulajdonítható, hogy olyan megragadóan szép és változatos hazánknak ez a ré­sze, bár a talajpusztulás példa­képe is. Ez utóbbi megakadályozásá­ra már tettek egyet s mást az elmúlt másfél évtizedben, főleg Szekszárdon, talán éppen a nagy jelentőségű tudományos segítség hatására. Az eróziót, a lezúduló iszapos csapadékvize­ket megzabolózó betonos védő­műveket, vízlevezetőként is hasz­nálható köves utakat, övárkokat építettek ki a város és a kör­nyező szőlődombok tcjlajának védelmére, teraszosan alakítot­ták ki az új szőlőültetvényeket, részben fásították a kopároso- dott, meredek domboldalakat. Arra ki gondolna, hogy egy őshegység fölött járnak a szek­szárdiak, sőt a lapályos Sár­köz lakói is? Pedig így van. A geológiai mélyfúrásokkal azt is kiderítették, hogy a Szekszárdi­dombvidék szabálytalan alakú rögökre szabdalt felszíne alatt nem nagy mélységben a mórá- gyi sziklás rög folytatásaként, nagyjából észak-déli irányban, erősen összetöredezett és kü­lönböző mélységekbe süllyedt gránitvonulat húzódik. A mély­fúrások szerint a gránit a domb­vidék központi legmagasabb ré­szén, a 300 méter magas, er­dőborította „Óriáshegyen” van legközelebb. 270 méternyire a felszínhez. Onnan a dombvidék peremei irányában különböző mélységekben érzékelte a mély­fúró. Régebben Szekszárd mai felszíne alatt az artézi kútfúrás 885 méter mélyen érte el a gránit alaphegységet, abból azonban már nem fakaszthat­nak vizet — véleményezte az □Hétfői annak idején felkért tudós szak­értő. Az őshegység legmélyebben a Völgység délkeleti részén süllyedt le, ahol a kristályos alaphegység mélyrögeit ezer méteres mélyfúrással sem ér­ték el; Bonyhád környékén pél­dául ennél is mélyebben rejtő­zik. A kristályos alaphegység gránitja a Lajvér-patak völgyé­ben, Mórágy környékén, vala­mint Kismórágynál fedetlenül emelkedik a felszínre, s onnan északkeleti és északi irányban különböző mélységekbe süllyed­ve pannoniai üledékek alatt he­lyezkedik el — dr. Adóm László leírása szerint. A gránit korát sok-sok millió évesre becsülik. A Tolnai­dombságon tektonikus, a föld­kéreg szerkezeti mozgásával összefüggő alakváltozásokra is utalnak. Régebbi feljegyzések földrengésekről is említést tesz­nek: arról is, hogy például a zágrábi földrengések hatása gyakran érezhető volt a Tolnai­dombság térségében. Ezek an­nak tektonikus eredetére mutat­nak. Mágneses mérésekkel Döbrö- köz — Kurd térségében, vala­mint Máaocs és Murga környé­kén vulkáni kőzeteket is felde­rítettek, talán a VarisZkuszi ős­hegységrendszer lesüllyedt ma­radványaként. Ezt a földtörténe­ti ókorban keletkezett őshegy­séget lesüllyedése után elborí­totta a szintén őstenger, amely ugyancsak eltűnt az évtized­vagy évszázad-milliók ködé­ben ... Erősen vulkáni kőzeteket ta­láltak például Kurdon, a 14 év­vel ezelőtt végzett kutató mély­fúrásban. Mintegy ezerszáz mé. ternyi mélységből nemesféme­ket, köztük aranyat is felszínre hozott a fúróberendezés. A gaz­dagnak mutatkozó aranytelér kibányászása azonban jelenleg reménytelen, túlságosan mélyen rejtőzik a föld alatt. E sorok írója őriz a csillogó sárgafém­ből két mákszemnyit, emlékül kapta a mélyfúrást irányító ge­ológustól, aki régebben tíz évig dolgozott Dél-Amenikában is. Ő mondta, hogy az Andokban lá­tott hasonló, erősen mágneses, vulkáni kőzeteket. Elmondhatjuk tehát, hogy Tol­na megye szelíd, lankás, völ­gyekkel szabdalt vidéke gazdag zordon sziklahegyekben is. Csu­pán a föld alatt... Ballabás László Agfa, Duflex, Kodak, Zeiss Öreg fotómasina Soós György felv. Fényképezőgép­matuzsálemek Nosztalgiahullám a régi masinákért A technika századának utol­só negyedében a fotózást hob­bijuknak tekintőket is hatal­mába kerítette a nosztalgiahul­lám. Ma már nemcsak régi au­tókat, rádiókat és hanglemeze­ket gyűjtenek, de a régi da- gerrotípiák és fényképek után mind többen vannak, akik haj­landók akár több tízezer fo­rintot fizetni a múlt század végén vagy az e század elején gyártott fotómasináikért. A ha­zánkban több mint 1 millió fényképezőgép-tulajdonos kö­zött lévő gyűjtők ezen egyre gyarapodó táborának jelentke. zésére figyeltek fel Budapesten az OFOTÉRT bizományi boltjá­nak fiatal eladói, és a vállalat hathatós támogatásával meg­vásárolták a fotózás őskorának ma még nálunk fellelhető tár­gyi emlékeit. Hároméves gyűjtőmunka után nyitották meg a fővárosban az Engels térrel szemben nyíló Al­pári Gyula utca 2-es számú há­zában lévő boltjukban az alig 30 m2-en lévő, ám a fotótechni­ka-történet emlékei miatt an­nál többet érő kiállításukat. Látható itt a régi filmekből lismertj, fekete lepellel taka-i ródzó fotós Goldmann gyárt­mányú műtermi felvevőgépe, sztereónéző Lümieke 1912-ben festett színes lemezeivel, favá­zas lemezes gép, kézzel festett üveglapok az első vetítésekhez, valamint a technika „csodája” a mozi őskorából, az ember­magasságú, 35 milliméteres Zeissikon vetítőgép. A látogató megtudhatja, hogy a közismert Agfa — VEB Filmfabrik! Agfa Wolfen (NDK) — és az Agfa A. 6. Leverkusen (NSZK) fotócikkeket gyártó vál­lalat a II. világháború előtt mindkettő az I. G. Farbenin- dustriehoz tartozott. A háború után a wolfeni üzem a Szov­jetunió tulajdonába került, mely azt később átadta az NDK-nak. A leverkuseni gyár előbb a Farbenfabrik Bayern- hez tartozott, majd önálló rész­vénytársasággá alakult. Jelen­leg a két vállalat egymástól teljesen független. Csupán az Agfa embléma és néhány ter­mék elnevezése maradt azonos. George Eastman, az egyesült államokbeli Rochesterben 1880-ban fotólemezeket gyártó kis üzemét megnyitó vállalko­zó aligha gondolhatta, hogy a ma New Yorkban székelő, a világ legnagyobb fotográfiai cikkeket gyártó vállalatának, a Kódoknak rakja le alapjait. Mi­vel a Kodak gyáir 1912-ben Bu­dapesten nyitott fiókot és Vá­cott gyártelepet létesített, alap­ját adta a felszabadulás után Forte néven működő, fotócikke­ket gyártó magyar vállalatnak. A látható Kodak-gépek azon­ban még az Egyesült Államok­ban készültek. Ma is közkedvelt gépek ná­lunk a fotósok körében a Werra fényképezőgépek, ám a látoga­tók aligha ismerhetik fef a muzeális darabok között előd­jüket, az 1845-ben a Carl Zeiss német műszerész által alapí­tott jénai ZM-nek termékeit. Itt van a mozgófényképet feltaláló Lumiére fivérek lyoni gyárának fényképezőgépe. és lát­ható a Dulovits Jenő fotóamatőr által elsőként készített tükör- reflexes, kisfilmes és vízszintes betekintésű Duflex-gép, amit hazánkban készítettek először 1948-ban a Gammai Optikai Műveknél, a feltaláló közremű­ködésével. Az alig két hónapja nyitott múzeum vendégkönyvének be­jegyzése bizonyítja, hogy több­száz hazai fotós mellett jócskán akadnak cseh, lengyel és né­met nyelven beírt elismerések. Kapu László Jubileumra készül a Kaposvári Csiky Gergely Színház Októberben Kaposvárott megemlékeznek a Csiky Ger­gely Színház fennállásának ne­gyedszázadáról. A színháznak és a színjátszásnak sokféle ha­gyománya van Somogybán és a megyeszékhelyen. A kapos­vári színjátszásra vonatkozóan 1827-től jegyeztek fel adatokat a színháztörténetben. A XIX. század első felében itt is ván­dor színtársulatok léptek föl kocsmák, vendéglők nagyobb termeiben. A 80-as években már fölépült a vasúton túl az ún. „donnervárosi színkör”, fá­ból. Mintegy 1400-an fértek el benne. Itt neves színtársulatok is felléptek. Elsősorban a köny- nyű műfaj előadásait láthat­ta a közönség. 1911-ben fel­épült a jelenlegi, erősen sze­cessziós külsejű színházépület, amely akkor a legkorszerűbb s egyúttal a legnagyobb színháza volt az országnak. „Thália leg­nagyobb vidéki szentélyeként” emlegették, ugyanis a kakas­ülőkkel együtt mintegy kétszá­zan kaptak ülőhelyet benne. A két világháború között eb­ben a színházépületben is el­sősorban operetteket és fran­cia vígjátékokat játszottak az ún. színikerületi társulatok, fő­leg tavasztól őszig terjedő idő­szakban. A felszabadulás után is még tíz év telt el, amikor a színházszeretetéről neves vá­rosban önálló társulat alakul­hatott meg. 1955. október 15- én a Minisztertanács döntése alapján Huszko Jenő Szép ju­hászáé című daljátékának elő­adásával megnyílt a Csiky Ger­gely Színház. Az eltelt 25 évre emlékeznek a kaposvári színházban október 15-én. Délelőtt ünnepélyes tár­sulati ülést tartanak, ahová meghívják a színház régi veze­tőit, tagjait és egykori dolgo­zóit is. Kitüntetéseket, jutalma­kat nyújtanak át, s megjutal­mazzák azokat a bérlőket is, akik negyedszázadon keresztül végig kitartottak a színház mel­lett. Este díszelőadáson mutat­ják be a Szentivánéji álmot Ács János rendezésében. Az előcsarnokban kiállítással em­lékeznek az elmúlt negyedszá­zad legfontosabb előadásaira, sikereire. (w. e.) Habán és sárközi mintás népi kerámiákat készítenek Kaposvárott a Fazekas Háziipari Szövetkezetben. Termékeik nagy részét az NSZK-ba exportálják, de Lengyelországba és az NDK-ba is eljut­nak az irókával és ecsettel diszitett tálak, tányérok és vázák. Könnyűipari vállalat gyártmánytervezői tevékenység irányítására ruhaipari szakember! keres Jelentkezés önéletrajzzal, „Börkonfekció” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom