Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-25 / 264. szám
e Dunántúlt napló 1980. szeptember 25., csütörtök a próbatermekben Mester István és a balettkar a Mórica grófnőben Októberben négy premier „Talán jó is, hogy a közönség nem lát a kulisszák mögé" Látogatóban a Pécsi Nemzeti Színházban (2) A brigádtag arca „Nagyüzem” I smét operett a pécsi színpadon. Ezúttal Mórica grófnő története. Konter László rendező elgondolkozva ráncolja a homlokát: .íEste van, vagy délelőtt'’? ... A színpadtól hiába kér segítséget, a lámpák most még egyformán világítanak napközben és este is. A pillanatnyi időzavar érthető: napi két (délelőtti és délutáni) próbával készítik elő az október 12-i bemutatót. Ez az első összpróba. A díszletek vázai már a színpadon, a szövegét többé-kevésbé mindenki tudja, a helyüket is egykettőre megtalálják a szereplők. A darab három szereposztásban megy, ezúttal Móricát Bókái Mária játssza, a másik két Marica Cseh Mária és ^Pusztaszeri Emilia lesz. Mester István Török tiszttartó szerepét olyan intenzitással alakítja, mintha a nézőtéren máris a nagyérdemű ülne. Cserényi Béla Móric hercege már most, jóval a bemutató előtt is élvezetes figura, és N. Szabó Sándor is kacagtató Zsupán Kálmánt ígér. A rendező csak néha szólal meg, a szünetben is inkább a díszletek helyét rendezi, és Sik Ferenc főrendezővel vált néhány szót. Papp Zoltán karmester legfőbb tiszte most a zongorázás. Egy-egy mozdulattal segíti a néha-néha elcsúszott éneket és a kíséretet összeboronálni. Kálmán Imre klasszikus nagyoperettjének részpróbáin folyik a legkeményebb műhelymunka. ,,A Marica grófnő nem egy földbirtokos-kisasszony szerelméről, hanem a szerelemről és az életörömről szól. Ezért mutatjuk be." A színház idei programfüzetében olvashatjuk ezeket a sorokat, s így már értem, miért szól fel a színpadra Konter az egyik jelenetnél: „A saját darabunkat játsszuk, gyerekek, ne egy másikat! .. Szóval, ha operett, legyen operett. A kamaraszínházban az Olgát próbálják. Mihail Roscsin új darabját, amelynek ősbemutatója a moszkvai Szovre- menyik Színházban volt, s a már nálunk is jól ismert Galina Volcsek rendezte. Ö állítja színpadra Pécsett is, de a mostani próbákat Mihail Ali Husz- szein játékmester vezeti. Bókái Mária Zóját játssza, az országos konferenciáról visszatért feleséget, aki a .nagyvárosban egyebeket is megtanult... A kívülállónak kicsit furcsa a váltás, grófkisasszony után kor- társ szovjet asszony szerepében viszontlátni a pécsi színház sokoldalú művésznőjét. Bókái azonban otthon van ebben a darabban is. A nem szakmabeli számára roppant érdekes, milyen hamar tud változtatni gesztusain, hangján, szerepfelfogásán a rendezői instrukciók alapján. Mihail Ali Husszein gyakran leállítja a próbát - egy viszonylag rövid jelenet részpróbája zajlik — tolmács segítségével magyaráz, s az érthetőség kedvéért szinte eljátssza a szerepet. Sólyom Kati, Leviczky Klára - ő a címszereplő — és Vitai András van még a színen. Az ügyelő, a rendezőasz- szisztens, a súgó, a tolmács, a hangtechnikus mind együtt dolgozik a színészekkel az október. 18-i bemutató sikere érdekében. A darab korábban meghirdetett címe a Jótett helyébe . .. volt, Olgára nemrég változtatták. Próba közben a szövegen <s módosítanak néha. Izgalmas, de nagyon fárasztó munka - ez az, amit a próbák alapján meg lehet állapítani. Talán jó is, hogy a közönség nem lát a kulisszák mögé.. . H. J. N ézem a Mohácsi Selyemgyár Gagarin brigádjának fényképét. Nem kü. lönbözik a szokásos munkahelyi képektől, a fotós kedvéért leállíthatták egy percre a gépeket, a csattogó zaj csillapult. Alföldi Sándor brigádvezető középre guggolt, gyanakvó pillantását rögzítette a filmszalag, körülötte a brigád tagjai félkaréjban, csupa nő. Kerestem őket, hogy a brigádtagok arcáról írjak. Arról az arcáról, amely megkülönbözteti őket más brigádoktól, mint ahogy a valódi arc is jelzi külsőleg az emberek közötti belső különbözőségeket is. Forgatom naplójukat, benne vállalásukat keresem. A gazdasági jellegűeket meghatározza a gyár élete, gazdálkodáshoz értő kellene, hogy azt kritizálja. Kutatom a brigád, a brigád, tagok arcát a kulturális vállalásokban. „A brigád részt vesz a gyári rendezvényeken, ünnepeken, a gyesen lévő munkatársakat meglátogatja, részt vesz az önkéntes véradáson és a szolidaritási akcióban, a társadalmi munkában, a városi rendezvényeken, a brigádgyűlésen, s évente egyszer közös rendezvényt tartanak a családtagokkal”. — Bármelyik más brigád naplójából kimásolhattam volna ezeket a vállalásokat, mert sajnos, valóban sok brigád tesz hasonló felajánlásokat. Mások cifrázzák olyannal, hogy beiratkoznak az üzemi könyvtárba, vesznek két színház- bérletet, s természetesen, ha tanul valaki a brigádtagok közül, az is bekerül a vállalások közé. Mindezen vállalásokból azonban nem rajzolódik ki a brigád, ezen belül a brigádtagok arca, nem derül ki, hogy van-e köztük olyan, aki szeret kézimunkázni, s megtanított-e már mást is a kalocsai vagy matyó mintákra. Nem .derül ki, hogy a másik brigádtag, ha teheti, olvasni szeret, s főképp történelmi regényeket. Van, aki talán szé- gyenli, hogy ő zenét hallgat, s hogy ugyan recseg a lemezját-\ szója, de elhívja brigádtagjait, hallgassák meg a lemezeit. S nem derül ki az sem, hogy kinek nincs energiája, ideje a munka, a család ellátása mellett víilamire is, olyanra, amire mégis gondol elalvás előtt, kiskertre, utazásra .. . Forgatva a brigádnaplót a brigádtagok arca hományosan ugyan, mégis kezd körvonalazódni. Két-három laponként mozijegyek vannak beragasztva.jKi- derül, hogy ki munkásőr, kit választottak meg bizalminak, hogyan segítették a gyengébben dolgozót, s hogy Marton László- né a szakma kiváló dolgozója lett. Ott van, hogy valóban részt vettek a szolidaritási akcióban, s meglátogatták a betegeket is. Gyanítom, nincs ebben a nap. lóban minden a meglévő értékek, a brigádtagot felismerhetővé tevő vonások közül sem. Csak az, amiért pontot lehet kapni — név nélkül is. Hogy valaki munkásőr, hogy önkéntes tűzoltó, hogy vért adtak, hogy madárkiállításon voltak. S a beragasztott mozijegy is jelenthet valamit — csak engem zavar, hogy nem tudni, ki volt vele moziban, s milyen filmet nézett meg vele. S ahogy beszélgetünk sem lesz árnyaltabb a kép a brigádtagok arcáról. Miért is lenne, ómikor tavaly még a harmadikak voltak a gyári munkaverseny, ben, idén meg lecsúsztak a hetedik helyre. Igaz, önhibájukon kívül. De ebben a helyzetben a brigádvezető és a brigádtagok fő gondja nem a kulturális vállalások színesítése és egyénesí- tése, hanem, hogy hogyan pótolják a szövők hiányát, hogyan teljesítsék a mennyiséget úgy, hogy a minőségért se kell. jen szégyenkezniük. Csak szűkszavúan emlékezik meg a napló egy kirándulásról. Családtagokkal voltak, s jobban sikerült, mint sok brigád- gyűlés : távol a szövőgépek csattogásától a munkahely gondjaira is másképp, kicsit felülről gondoltak. Talán ezért, ki tudja, de a kiránduláson megbeszéltek után kevesebb súrlódásra adott okot, hogy nem hevert annyi orsó a földön, s kevesebb idegességre eqy géphiba vagy termékátállás. M űszakváltás előtt a gyárkapuban o könyvbizományos asztalra rakjo könyveket. Ha egy főre számítjuk, tavaly majd négyszáz forintért vásárolt magának csak itt könyvet , bárki is a gyárból. Csak ezt és a munka fáradtságát vinnék haza? A mindennapok csak ráncokat rajzolnának arcukra? S a brigádmozgalomból csak a gyűjthető pontok érdekelnék őket? Csak az, ami pontozható? Ők nemcsak arcról ismerik egymást, tudják, ki milyen a munkában, milyen az életben, emberségében. Pontozni ezek változását, tudom, lehetetlen; s mint újságban a raszterkép, nem is a pontokból áll össze a brigád, a brigádtagok arca. Jó lenne, ha nemcsak a termelési eredmények rangsora tenne különbséget köztük, hanem különbözőségük, s annak változása. B. L. Mihail Ali Husszein játékmester, Labancz Borbála és Bókái Mária az Olga című színmű próbáján. Akik a hírekben szerepelnek.. Dr. Vastagh Zoltán A Pécsi Tanárképző Főiskola új főigazgatója A hallgatók szigorú embernek tartják, de a kívülálló ezt nehezen tudja elképzelni róla. Halk szavú, néha már-már félénknek iűnő ember, akiből o vezetői határozottság nem sugárzik valami erősen. Dr. Vas- tagh Zoltánnak, a Pécsi Tanárképző Főiskola új főigazgatójának egy nagy „szerencséje” van: maga helyett az intézkedései, a tanórái, a publikációi beszélnek, s szereznek számára reális tekintélyt oktatótársai és a diákok előtt. Három évig főigazgató-helyettes volt, most, a Tudományegyetem és a Tanárképző Főiskola szervezeti ösz- szekapcsolása előtt kapott egyéves megbízást a főigazgatói teendők ellátására. Nem lesz könnyű éve. A tárgyalásokat elődje, dr. Kálmánchey Zoltán kezdte, az előkészítés, a fúzió lebonyolítása már az ő munkája lesz, ráadásul olyan körülmények között, amikor még nagyon sok fő- és részletkérdés nincs tisztázva. A jelenleg vezetése alatt álló iskola hallgatója volt, 1958- ban végzett a magyar—ének szakon. Dunaszekcsőn kezdett tanítani, majd Mohácsra került. Később a pécsi Ágoston téri iskolában volt csapatvezető. Máig emlegeti azt a szép időszakot, amikor a balatonfeny- vesi úttörőtábort építették a gyerekekkel: „Az volt igazi nevelési tanulság! Előttünk a préri, ebből kell tábort csinálni. A gyerekek borzasztóan élvezték, mert látták, hogy mi születik a kezük munkája nyomán. Ma Balatonfenyves egy „SZOT- üdülő”: a gyerek belép, megkapja a kulcsot, és megkapja az utasításokat, mit szabad és mit nem . .." Aztán jött néhány év a városi művelődési osztályon: művészeti előadó volt a titulusa. Megszervezték az állami balettoktatást — ez az első, amire a legszívesebben emlékezik. És az Úttörőház irodalombarát szakkörének tíz évére. Amikor napló napra látta, hogy a gyerekek fantáziájára építve sokkal több eredményt lehet elérni egy szakköri órán' mint délelőtt, az iskolában, a leckét ki. kérdezve. Ez különösen a hátrányos helyzetűekre igaz. „Volt egy fiú, mindenki nehéz esetnek tartotta. Kiosztottam rá egy szerepet az egyik színdarabban — nyíltszíni tapsot kapott. Akkor döbbent meg a tanári kar és a diákság, amikor a srác levette a maszk- ját...” 1962-ben hívták vissza a főiskolára. Dr. Kelemen László választotta munkatársának a pszichológia tanszéken. Valamennyi tárgyat tanította és tanulta is, specializálódni csak azután engedte Kelemen professzor, aki most a debreceni egyetem tanszékvezetője. Bölcsészkar, egyetemi doktorátus, 1974-ben már a nevelés- tudományok kandidátusa. Tíz. tizennégy éves gyerekek körében végzett hosszas társaslélektani vizsgálódást a közösségi kapcsolatok alakulásáról. Hat évvel ezelőtt indult meg a pedagógia szak a főiskolán. Dr. Szántó Károly nyugdíjba ment, ekkor lett Vastagh Zoltán a neveléstudományi tanszék vezetője. Ez idő tájt kezdődtek a felsőoktatás korszerűsítésére irányuló kutatások, amelybe szintén bekapcsolódott. Ma is élénken foglalkoztatja ez a téma. A tanszéki rendszert túlságosan elaprózódottnak tartja, nincs összekötő kapocs o fő- igazgatóság és a tanszékek között. Ez különösen olyan főiskolán okoz bonyodalmakat, melyen sok szakot oktatnak. A megbízatása egy évre szól. Mások talán szomorkodnának ezen, de tudom, hogy Vastagh Zoltán elsősorban kutatni és tanítani szeret. A kinevezés miért ne tenné büszkévé, de biztos, hogy akkor sem fog bánkódni, ha „csak" a katedrán, vagy a konferenciákon szerepelhet. Havasi J. Több ezer hallgató a TIT nyelvtanfolyamain Budapest után Baranyában legnagyobb a tanulási kedv Pécsett és Baranyában a TIT nyelviskoláin évek óta mintegy háromezer hallgató tanul — tájékoztat Egyed Kálmán szaktitkár. Ez a szám kiemelkedően jó, Budapest után Baranyában a legnagyobb az érdeklődés, a tanulási kedv. A tíz meghirdetett nyelv (angol, német, francia, orosz, spanyol, lengyel, szerb-horvát, olasz, bolgár, latin) közül idáig a legtöbben angolra, németre, franciára és oroszra jelentkeztek, a nyelvismereti szinteknek megfelelően kezdő, közép-haladó, társalgási, valamint, közép- és felsőfokú nyelvvizsgára előkészítő csoportokba. A hallgatóknak mintegy felét a vállalatoknál szervezett csoportok alkotják. Évek óta oktatnak többek között: a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál, a Bőrgyárban, a Kesztyűgyárban, a Kertészeti és Parképítő Vállalatnál, a Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalatnál. A nyelvtanulás az üzemnek és az egyénnek egyaránt érdeke: a szakmai fejlődésnek, a külföldi gazdasági-kereskedelmi kapcsolatoknak, az exportképesség fokozásának 'egyik követelménye az idegen nyelv alapos elsajátítása. A hallgatók másik felében az általános iskolás komáktól (tíz éven felüliektől) a nyugdíjas korosztályig minden korcsoport megtalálható. A beiratkozást vezető dr. Siptár Ernő elismerően szólt a nyugdíjasokról, akik jelentős számban, nagy szorgalommal és kitartással vesznek részt az órákon, s a tananyagban jól haladnak. A beiratkozás során újdonság, hogy angol és német nyelvből a közép-haladó és haladó csoportokba jelentkezettekkel tesztlapot töltetnek ki eddigi tudásuk felmérése céljából. A tudáspróbák eredményei alapján az egy-egy fokozatba tartozókat kívánják továbbdifferenciálni, és a csoportokat a valóban egy tudásszinten állókból kialakítani. A kezdő nyelvtanulók nem elhanyagolható része a kezdeti lelkesedés után megtorpan. Elég sokan abba is hagyják c tanulást. Évente mintegy húsz százalék a lemorzsolódók aránya. Az oktatók igyekeznek megtartani a hallgatókat. Két- három kimaradás után levelet küldenek az elmaradóknak, tájékoztatva őket arról, hogy a lemaradást még pótolni tudják, hiszen az óraközi gyakorlás során egy-egy előző anyagrészt is alaposan átismételnek. Jó tanácsnak mindenkinek elmondják, hogy ha valaki eredményt akar elérni, akkor nemcsak a tanfolyamon, hanem otthon is foglalkozzon az anyaggal: legalább annyi órát fordítson hetente otthoni tanulásra, mint ahány órás tanfolyamra jelentkezett. így lesz tudása biztos, megalapozott. A nyelvtanulással egy időben indul a retorikai tanfolyam is, melyen a helyes, szabatos, szép magyar beszédre oktatják azokat a hallgatókat, akiknek foglalkozásukból eredően feladatuk naponta embereket felvilágosítani, irányítani, oktatni, továbbképezni. Lippai Erzsébet
