Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-11 / 250. szám
6 Dunántúli napló 1980. szeptember 11., csütörtök Pécsuárad..^ még hosszú a sor... A komlói Spirituálé Miért szűnnek meg amatőr együttesek? Legtöbbször a hozzáértő segítség hiányzik 9 okféle oka lehet egy művészeti együttes felbomlásának. Megszűnhet az anyagi támogatás, elmehet egy szuggesz- tiv vezető, ellentét alakulhat ki a tagok között, hiányozhat a szakmai felügyelet és így tovább. A megyei amatőr együttesek életét figyelve, szinte valamennyire találunk példát. A hagyományőrző együtteseket például az a veszély fenyegeti, hogy nem találnak utánpótlást. A fiatalabb korosztályokat már nem mozgatja meg annyira a szülőföld zenéje, mint az idősebbeket, akik még eredeti és teljes funkciójában találkoztok a népzenével, néptánccal a hétköznapi és ünnepi mulatságokon. Az érdektelenség tulajdonképpen megmagyarázható: a falusi fiatal számára ma már elsősorban az az érdekes, az a vonzó, ami kívülről jön, s a szülők nosztalgikus sóhajtozá- sai közé sorolja o ,,régi, szép folusi estéket", amikor a fiatalok citeraszóra táncoltak valamelyik udvaron. Nem kedvez a falusi együttesek működésének a bejáró életmód sem, hiszen - a tagok sokkal nagyobb áldozatvállalásra kényszerülnek az utazgatás miatt, mint a városi együttesek tagjai. Nem egy példát találunk arra, hogy a táncos, az énekes az esti próbáról megy éjszakai műszakba. Ezt ma már egyre kevesebben vállalják. Aztán az amatőröket is szorítja a pénz. „Egy zsűritag ingyen ma már véletlenül sem vállal bírálatot amatőr művészeti találkozón, sőt nagyon is megkéri az árát. Akkor mit szóljon a szereplő, aki egész évben próbál, aki a saját gazdaságát, otthoni munkáját hagyja ott a fellépések miatt?” - fakadt ki nemrégen egy községi tanácsi vezető. * . Jórészt oz utánpótlás hiánya miatt oszlott fel ai kémesi hagyományőrző együttes, amely Tarrné és pedagógus fia irányításával korábban nagyon szép sikereket ért el. Az Ormánság néptánckultúrájának egyetlen őrzője, ápolója volt. A jé vezetőket nehéz pótolni, erre o kémesi tanulságokon kívül jó példa az áfa/' délszláv együttes felbomlása is, összetartójá- nak, Matusek Lászlónak az elköltözése után. Az ötvenes-hatvanas években kitűnő énekkor és irodalmi színpad működött Mágocson Balatoni Mátyás, illetve Bagossy László irányításával. Ma ezeknek mát a nyomát sem találni. Mindkét együttes azért szűnt meg, mert vezetőik — ilyen-olyon okokból — elköltöztek, s megfelelő utánpótlásuk nem akadt. Más okok vezettek a majdnem húsz éve működő pécsvá- radi táncegyüttes huzamosabb ideje tartó vegetálásához. Itt még ma is akadnának lelkes táncosok — o gyerekcsoport próbál is — akik hajlandóak volnának feláldozni szabad idejük egy részét a próbák, szereplések miatt. A csoport nem hagyományőrző együttesként indult — a falunok úgymond nincs népi hagyománya (?) — de általában a hagyományőrző együttesek fesztiváljaira nevezett be. Vezetőjük évek, sőt évtizedek által elkoptatott koreográfiákat tanított be, s nem csoda, ha egyre- másra érték az elmarasztalások a néptánc szakemberei részéről. Ilyenkor mindig a zsűri volt c „hibás” ... Természetesen elképzelhetők szakmai melléfogások — a magyar néptóncmoz- galom mindennel dicsekedhet, csak egységes bírálói szemlélettel nem —, ám sorozatoson ugyanannak az együttesnek a rovására tévedni nem lehet. Az együttesek tagjai bíznak a vezetőjükben, s így általában hajlamosak elhinni, hogy a zsűri elfogult velük szemben. Éppen ezért nagy felelőtlenség az, ho hiányos szakmai tudással rendelkező, ráadásul „öntudatos" művészeti vezetők dolqoznak a csoportok élén. Hitelét veszti így minden kimondott szó, sőt előbb-utóbb az egész együttes produkcióját kézlegyintéssel intézik majd el, * Néhány hete a pécsi KISZÖV Táncegyüttesről terjedtek el olyan híresztelések, hogy a csoport feloszlik. Az együttes — Gerner István és Bodonyi István irányításával — különösen a hetvenes évek elején és közepén aratott szép sikereket. A két vezető valóban visszavonul, de szerencsére utánpótlásuk hamar megoldódott: Molnár János, a Mecsek Táncegyüttes „doyenje" lép Gerner István helyére. A KISZÖV Táncegyüttes folyamatos munkája tehát biztosítottnak látszik. Ha az ember statisztikákat, szakfelügyelői jelentéseket olvas, bizonyos tájegységekről soha egy szó sem esik. VanA pécsváradi Zengő táncegyüttes egyik fellépésén 1978-ban együttes a debreceni dzsessznapokon Kilencedik alkalommal rendezi meg a Magyar Rádió és Kölcsey Ferenc Művelődési Központ a debreceni dzsessznapo- kat. Szeptember 11—14. között tizennégy ország zenészei adnak koncerteiket. A fesztivál ide. je alatt adják át a tavaly meghirdetett országos dzsesszfotó- pályázat díjait és közönségtalálkozókat is szerveznek a zenészekkel. A fesztiválon a komlói Spirituálé együttes is fellép. Mészáros Márta új filmje elé Isabelle Huppert és Mon őri Lili Siker Párizsban nak olyan járások, tájegységek a megyében, amelyekben például egyetlen hagyományőrző vagy néptáncegyüttes sem működik. Ilyen a Hegyhát, vagy a szigetvári járás. De más amatőr csoportot is nehéz felkutatni ezeken a vidékeken. Micsoda Juxus ilyen körülmények között elsorvadni hagyni például a magyarszéki Forrai István Vegyeskart, amely fennállásának 57 éve alatt bebizonyította: a kóruskultúra színvonalas ápolása nem hely és lé- lekszám függvénye! Az énekkar tagjai egyebek között azért veszítették el a kedvüket — érthetően —, mert télen a művelődési ház vezetője nem volt hajlandó nekik befűttetni a próbatermet. A magyarszéki kórus „Ezüstkoszorú diplomával" minősítéssel rendelkezik. Működése hosszú ideje szünetel, erősen kérdéses, föl lehet-e még valaha támasztani halódásából. Nem volna szabad belenyugodniuk a járási művelődési szerveknek sem, hogy egy méltán nagy hírű amatőr együttes a népművelői hozzá nem értés miatt, vagy más okokból végleg megszűnjön. * Sajnos a példákat még lehetne tovább is sorolni. A sza- latnaki énekkar, a zádori hagyományőrző együttes ... Szerencsére ellenkező tendencia is mutatkozik, elsősorban a kis létszámú népi zenekarokat illetően. örömmel adtunk hírt a nagydobozai citerazenekar megalakulásáról, a merenyei és a somogyapáÚ népi zenekar újjászületéséről. Nem igaz, hogy az emberekben nincs meg a hasznosan szórakozás vágya, csak legtöbbször a hozzáértő segítség hiányzik. Nem arról van szó, hogy szíra-szóra alakuljanak táncegyüttesek, ott is, ahol a feltételei nincsenek meg vagy ennek hagyománya soha nem volt. Ugyancsak kár volna erőltetni, hogy minden járásban énekkar szülessék, és mindjárt Bachot, Kodályt énekeljenek ... Csak egy kicsivel több figyelmet - szakmait, hi- vojalit — a még meglévő együtteseknek! Havasi János Az idei nyár filmslágere minden bizonnyal Mészáros Márta Örökség című filmje volt Franciaországban. A magyar—francia koprodukcióban készült filmet — Cannes után — június 20-án mutatták be Párizsban egyszerre tizenkét moziban. S' Isabelle Huppert, Monor; Lili és Jan Nowiczki „hármasa” egyre nagyobb siker. A filmek sikerlistáján a 14. helyen áll a számon tartott 45 film közül, összevetésül: a többszörös Os- car-díjas Dustin Hoffman főszereplésével készült Kramer Kramer ellen című amerikai film a 19. helyen áll. A siker kiszámíthatatlan a mozik nézőterén. Mészáros Márta neve — úgy tűnik — biztosíték. Sajnálatos módon még nem idehaza. Külföldön járt hazánkfia viszont meggyőződhet róla, hogy a Champs-Ely- sées-n öles betűk hirdetik az örökséget. A fesztiválok és filmhetek szakmai elismerése után a nézőik körében is beszédtéma Mészáros Márta legújabb filmje. — Tíz év után ez az első közös filmünk a franciákkal — mondja Mészáros Márta. A film univerzális. Miért ne lehetne vegyíteni a különböző nemzeteket? A harmincas években játszódó történetet Monori Lili magyar, Isabelle Huppert francia és Jan Nowiczki lengyel színművész eleveníti meg. A film problémája — hogyan jöhet világra egy új élet - viszont nem ismer országhatárt. A francia néző, elsősorban a nők' reagálása mutatja, hogy a múltban játszódó történetnek ma is érvényes tanulsága van. — Az örökség Mészáros Márta tizedik filmje. Lehet-e beszélni a tizenegyedikről? — Még nincs kész forgató- könyvem — válaszolja Mészáros Márta —, de valószínű, hogy a következő filmemet is a franciákkal közösen forgatom. A mai történet főszereplője Anouk Aimée lesz. A helyszín: Budapest, Párizs és New York. Az Örökséget Pécsett — és országosan is — november 13-án mutatják be. Franciaországban a filmet egy hónap alatt 500 ezren nézték meg. Országos karikatúrapályázat A KISZ Kecskemét városi Bizottsága hazánkban először hirdet meg olyan karikatúra-pályázatot, amelyen bárki részt vehet, eddig még nem publikált rajzokkal. A pályázat azt a célt szolgálja, hogy idővel Kecskeméten szeretnék megrendezni az amatőr karikaturisták hazai, illetve nemzetközi fórumát. Az erre irányuló mozgalmat kívánja elindítani ez a pályázat, amely jeligés (név, cím, életkor a borítékban). Maximálisan három alkotással lehet pályázni. Technikai megkötöttség nincs. A rendezők két témakört hirdetnek meg: az egyik a politikai humor (napi problémáink, belpolitika); a másik a geg-humor témaköre (szöveges vagy szöveg nélküli ötletek, bármi, ami nevetésre ingerel). Mindkét témakörben lehet beküldeni alkotásokat. Az első díj 2000, a második 1500, a harmadik 1000 forint. Ezenkívül kiadnak közönségdíjat is, mivel a legjobb alkotásokból Kecskeméten kiállítást rendeznek, s a közönségdíjat o látogatók leadott szavazatai alapján ítélik oda. Ajánlott technikák és témák: színes vagy feketefehér rajzok, grafikák: fotómontázsok, kollázsok; karikatúra-szobrok, humoros tárgyak, bábok és eddig még ki nem talált vagy fel nem fedezett technikák, módszerek, ötletek. A pályamunkákat a KISZ Kecskemét városi Bizottsága (Kecskemét, Szabadság tér 1/A, 6000) címre lehet beküldeni. A beküldött rajzokat országos zsűri bírálja el. Beküldési határidő: 1980. október 10. Operai évadnyitás Rendhagyó módon, párizsi vendégszerepléssel kezdi 97. évadját az Operaház társulata: szeptember 14-én a francia közönség előtt mutatja be Bartók—Seregi: A csodálatos mandarin című táncjátékát. A hazai évadnyitó előadást az Erkel Színházban tartják, szeptember 20-án Erkel Ferenc: Bánk bán című operájával. Az előadáson Ottó szerepét Leblanc Győző tolmácsolja, aki korábban betegsége miatt nem mutatkozhatott be a népszerű operában. Pécsi szerző pedagógiai müve Mikrocsoportok az iskolai osztályokban A z Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent munkájában dr. Vas- tagh Zoltán - korábbi kutatásai alapján — az iskola olyan régióiba száll le, amelyek alap. vető befolyással vannak a szervezett keretekben nevelkedő gyermekre. Úgy tűnik, hogy az osztályokban fellelhető és alakuló kapcsolatrendszerek már ilyen korai életkorban tapasztalható mozgása, amelyet szerzőnk igen árnyaltan mutat be, elismerteti azt az eléggé nem hangsúlyozható tényt, miszerint csak a személyiség alapos ismerete, irányultságai és kapcsolatai alakulásának követése birtokában végezhetünk tényleges és hatásos nevelőmunkát. A szociometria és általában a kutatómódszerek személyiséggel kapcsolatos alapos áttekintése után szerzőnk logikusan vezet oda, hogy a mikrocsoportok pedagógiai funkcióit és szűrőhatását alapvető fontosságúnak tartja. Módszere interdiszciplináris jellegű, ugyanakkor kísérlete erőteljesen célra orientált, amelyet a fokozatosan pontosított hipotézisében fejt ki. Vastagh Zoltán könyve magas elméleti színvonala mellett sajátosan gyakorlatias, ami megkönnyíti hasonló kísérletek elvégzését vagy megerősíti a kísérletekkel szembeni bizalmat. Feltárómunkája, melyet a rétegződés és szociometriái struktúra, a mikrocsoportok kiemelése és minősítése vagy a választások koincidenciája kapcsán végez, példás alaposságú és szemléletes. Rendkívül sokrétű elemzései közül csak utalni tudunk pl. a már Komlósi Sándor kutatásaiból is ismert tényre, a család rendkívüli szerepére és a külső, objektív hatások moLiváló erejére. Szerzőnk többször is figyelmeztet a többoldalú értékelés szükségességére, ami a mikrocsoport képét árnyaltabbá, a pedagógiai ráhatást tudatosabbá, célszerűbbé, a pedagógiai munkát pedig gazdaságosabbá teheti. A mikrocsoportok az iskolai osztályokban, ezek szerepe változó, kapcsolatuk, hatásuk egyenetlen. A tudatos nevelőmunka a negatív vonásokat általában visszaszorítja és így a mikrocsoportokban és az osztályban végzendő közvetett ráhatás sikeresnek minősíthető. Vastagh Zoltán munkája értékes hozzájárulás az iskola szervezetében működő kisközösségek életének feltárásához. Eredményeit nem tagadhatjuk, ugyanakkor azonban — és erre szerzőnk utal is — figyelmünket egyre jobban a személyiségre kell fordítanunk. Jó példa erre a nemrég lezajlott élettani világkongresszus, ahol a mentális kép neuronfiziológiai vonásairól meg a pszichofizio- lógiai kutatások pedagógiában is hasznosítható tényeiről oly érdekes képet kaptunk. Ezzel a szociometria már olyan fejlődési szakaszba lép át, ahol már a pedagógiában is nélkülözhetetlen interdiszciplináris szintézis szakasza létezik. Az iskola, amelynek szervezeti kereteit egyre jobban tágítják a társadalmi igények, csak a személyiség teljes ismeretében vállalkozhat olyan részletes és elemző munkára, mint amelyet Vastagh Zoltán a Mikro csoportok az iskolai osztályokban című művében bemutat. A munka megalapozottságát és a gyermeki személyiség ismeretét azonban itt nem kell szómon- kérni, mert a munkaközösség, amely ebben közreműködött, a gyermekek ismeretében végezte feladatát. Az osztályfőnökök, mint Böröcz Sándorné (Sásd), Dohány Antalné (Pécsszabolcs), Gelentsér Andrásné (Szederkény), Herr Miklósné (Villány), Kende Sándorné (Pécs), dr. Komanovits Józsefné (Pécs), Kovács Lászlóné (Pécs), Matyó Ferencné (Siklós), dr. Mittly Zoltánná (Szederkény), Somogyi Lászlóné (Fehérhegy), dr. Vastagh Zoltánná (Pécs), dr. Weszely Józsefné (Kaposszek- cső) a legtöbbet, a pedagógiai tapasztalatot nyújtották a kísérletek során. Megfigyeléseik, következtetéseik munkaértekezleteken érlelődtek olyanná, hogy a könyv alkotó részeivé válhattak. A Mikrocsoportok az iskolai osztályokban, Vastagh Zoltán új könyve csak részben szól az iskoláról. Tágabb értelemben is ráirányítja a figyelmet a munkaközösségek mikrovilágára, amelyben az emberek véleményt alkotnak, kapcsolatot alakítanak ki és bontanak meg. A kísérlet a mikrocsoportok megismerésének bemutatásával és a megismerés lehetőségeivel mások számára is példát mutat, mert mindenütt szükség és igény van a társadalmi célok pozitív elfogadása érdekében a társadalom minden részének különböző szintű nevelésére. Krisztián Béla
