Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-04 / 243. szám

1980. szeptember 4., csütörtök Dunántúlt llaplo 3 Próbatétel alatt a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet Divatos, tűzésekkel gazdagon díszített árut gyártanak Ä nyugdíj első napfoS l Hucker Ferenc „Hiuatasnak ereztem a személyzeti munkát’* Ebben a félévben 42 millió forint értékben gyártottak kesztyűt és táskát a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetnél. Termékeik je­lentős részét külföldi piacokon értékesítették. Az elmúlt öt esztendő azt bizonyítja, hogy a szövetkezet elismert partnere a svéd, norvég, az NSZK-beli és az osztrák megrendelőknek. A piaci igények arra ösztönöz­ték a pécsieket, hogy lépést tartsanak a divattal és akár egy darabos megrendelést is teljesítsenek. Az eredmeny nem maradt el, hiszen 1975-höz ké­pest 91,6 százalékkal nőtt a dollárelszámolású, 58,6 száza­lékkal a szocialista országokba irányuló export mennyisége. Több munkás kellene Az idei esztendő azonban próbatétel elé állította a több­szörös kiváló címmel kitünte­tett szövetkezetei. Ugyanis ex­port értékesítési nehézségek miatt kedvezőtlenül alakult a gazdálkodós. Csaknem azonos termelés mellett 17,3 százalék­kal kevesebb volt a nettó ár­bevétel mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Az utóbbi hónapokban sorozatosan csőd­be kerültek a szövetkezet kül­földi, illetve helyi üzletfelei. A svéd Nordiska cég, amely a szövetkezet termékeinek 60 százalékát vásárolta, ma már nem lehet vevő. De a síkesz­tyűket értékesítő osztrák Riner cég is pénzügyi nehézségek­kel küzd. így helyettük újabb partnereket kellett és kell ke­resnünk. A külföldi vevők vá­sárlási nehézségei miatt a szövetkezetnek értékesítési, rak­tározási, finanszírozási és kész­letgazdálkodási gondjai van­nak. Ezt bizonyítja, hogy ez év június 30-ig az éves mennyiség 30 százalékát sem tudták ki­szállítani és gyakorlatilag a hátralevő hónapok alatt kell a visszamaradó 70 százalékot ér­tékesíteni. A szövetkezet 1100 embert foglalkoztat, de tudnának munkát adni többnek is, hi­szen állandóan létszámgondok­kal küzdenek. Közel két év alatt 140 fővel csökkent a dolgozók száma, ami részben azzal magyarázható, hogy töb­ben mentek nyugdíjba, mások kedvezőbb munkát találtak, több mint kétszázan vették igénybe a gyermekgondozási segélyt, de a legfontosabb ok, hogy Baranyában a szövetke­zetek közül itt a legalacso­nyabb a bérszínvonal, s hogy ezt ellensúlyozzák, bérprefe­renciát kértek a Könnyűipari és a Munkaügyi Minisztérium­tól — jelenleg még kérésükben nem döntöttek — hiszen az átlagbér 2000—2500 forint, ha ez nem változik, félő, hogy e létszámhiány miatt nem tudják teljesíteni az exportot. Az elmúlt években a szövet­kezet jelentős beruházást va­lósított meg. Új központi te­lephelyet alakítottak ki a volt Pécsi Szikra Nyomda épületé­ben. Korszerűsítettékj bővítet­ték a gépparkot, és az előse­gítette a termelékenység nö­velését. Például a bőrdíszmű­részlegnél napokon belül mű­ködni fog a cipőiparban már ismert és jól bevált kötetlerí ütemű szalag, amelynek elő­nye, hogy az itt dolgozók ké­pességeiket maximálisan telje­síteni tudják, munkájuk nem függ a másiktól. így a terme­lékenység 20 százalékos nö­vekedésére számítanak, A sza­lag üzembeállítása az eddigi­nél nagyobb szervezettséget igényel, de fokozottabb ellen­őrzést is lehetővé tesz. A szövetkezet munkája elis­mert. Minőségi kifogás még nem volt, és erre különösen Büszkék, hiszen a nyersbőrök minősége egyre rosszabb, szük­ség van a jó szabásra, a pon­tos, szép varrásra. Az igényekhez igazodva A Pécsi Kesztyű- és Bőrdísz­műipari Szövetkezet idei ter­vében szerepel, hogy a hiány­zó létszám munkáját az egy főre jutó termelés növekedésé­vel ellensúlyozzák. Ez eddig sikerült is, hiszen a termelés alig fél százalékkal maradt el a tavalyitól. A termelés össze­tétele kedvezőbben alakult, a bérmunka mellett több árut gyártanak saját alapanyagból. A piaci igényekhez igazodva, csak divatos, tűzésekkel gazda­gon díszített, változatos szín­skálájú bőrdíszmű, általában a lila, a bordó, és a pasztellszí­nek az uralkodóak, de megta­lálhatók a textíliával kombi­nált utcai és síkesztyűk is. Eszterhai Katalin Csak a hajnalok ne lenné­nek. A hajnalok front idején el­viselhetetlenül hosszúnak tűn­nek. Olyankor a belső szorítás többszörösen nehéz, mint nap­közben. Akkor legalább kimehet az erkélyre, kikönyökölhet a folyosón, szót válthat a szom­szédokkal. Olyankor mindig tör­ténik valami, ami valamennyire elvonja a figyelmét a szivéről. A mai nap sem könnyebb szá­mára, mégis marasztal. Az első intő jelet tavaly nyá­ron érezte, de nem vette komo­lyan. Azt mondta magában: — Erős vagy te még, Hucker Fe­renc. Heteken át, mint évtizedek óta, kezébe vette az aktatáskát és reggel háromnegyed hétkor elindult az igazgatóságra... Aztán mégiscsak ágynak dőlt, és egy év után, orvosi tanácsra kérte a nyugdíjaztatását. ♦ Húsz éven át volt a Mecseki Ércbányászati Vállolat személy, zeti és oktatási osztályvezetője, de Hucker Ferenc portréjának megrajzolásához mindez kevés. Mi is a legjellemzőbb rá? Egyé­niségéből fakadó vígkedélyűsé- ge? Határozott és sojsa vissza nem vont véleménynyilvánítá­sai? A labdarúgás hallatlan szeretete? A bányászokhoz való vonzódása? Mindezek külön-kü. lön és együttvéve. — Meszestelepről származom, mint oly sokan, én is a DGT- nél kezdtem annak idején. Még ma is áll az o ház, ahol gyere- keskedtem. A harmincas évek végén nehéz idők jártak és ti­zennégy évesen kellett megtud­nom, hogy nincs felvétel sehol sem. De én mindenáron gépla­katos akartam lenni. A Sopia- nában szóba sem álltak velem, így aztán István-aknára kerül­tem napi fiúnak. Elmúlt a nyár, egyszercsak azt mondja apám: — Hát ha semmiképp sem akarsz lemondani arról, hogy vasas legyél, fordulj az igazga­tósághoz, talán bekerülhetsz a műhelybe. Meg is lepődtek a kérésemen, hiszen okkor már több mint két évtizede nem vet­tek föl István-aknán inast. De végül is — gondolom — apámra való tekintettel harminckilenc őszétől géplakatos tanuló lehet­tem. Harmadéves voltam, mikor a mesteremet elvitték a Don-ka. nyarba, így hát én kerültem a gyalugép mellé. A nagy változást számára is a felszabadulás hozta. Negy­vennégy decemberében már a pécsújhegyi műhely adott szá­mára munkát és természetesen az ifjúsági mozgalom, a MA- DISZ, az MKP üzemi szervezete, amelynek alapító tagja volt. Ne. héz, de lelkesítő időszakot élt át ő is. Társaival hétről hétre járták a falvakat, minden javí­tanivalót megcsináltak: fazeka­kat foltoztak, kocsikerekeket ja­vítottak, és természetesen a vá­lasztások előkészítéséből is ki­vették részüket. Ez az időszak volt az, amely Hucker Ferencet kommunistává érlelte, ami aztán további életútját is meghatároz­ta. SZOT-iskolára küldték, majd az SZMT Baranyai megyei Bi­zottsága káderosztály vezetője, illetve szervező titkára lett, a pártfőiskola elvégzését követően pedig az SZMT Tolna megyei Bizottsága elnökének kérték föl. Dolgozott az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottságán, mint osztály- vezető, a MÉV pártbizottságán, mint PTO-vezető. — Tulajdonképpen egész éle­tem során mindig emberekkel foglalkoztam. A személyzeti munka ugyan nem látványos te­vékenység, nem szakma, annál inkább hivatás. Mindig azt val­lottam: az embereket szeretni kell, bízni bennük, ismerni őket. Az ember ugyanis olyan, mint a zongora. Nem mindegy, hogy melyik billentyűt ütjük le, mert mindegyik más hangot ad, más­képp reagál. Ez az, ami szép a mj munkánkban. Mostantól vi­szont tudomásul kell vennem, hogy megváltozik az életem. Teghap, hogy bementem a köz­pontba leszámolni, a munkatár­saim igyekeztek elterelni a fi­gyelmemet arról, hogy tulajdon­képpen lezárult egy korszak az életemben. De amikor aláírtam, hogy átvettem a munkakönyve­met, meg kell hogy mondjam: elérzékenyültem. Nehéz ugyonis elszakadni, de végleg nem is akarok. Ha szükség lesz a taná­csaimra, mindiq rendelkezésre óllak. ♦ Hucker Ferenc neve elválaszt­hatatlan a vállalat fejlődésétől. Ez alatt a két évtized alatt munkatársaival sokszor hetekig az országot járták Budapesttől Debrecenig, Szegedtől Veszp­rémig, végig kilincselték a fel­sőoktatási intézményeket, hogy a felnövekvő vállalat részére biztosítsák a felső műszaki vég­zettségű szakembereket. — Talán ennek is köszönhet­jük, hogy nagyon komoly a ká­der- és középkáder-utánpótlá- sunk. Sokszor egy munkakör be. töltéséhez négy-öt ember is számításba jön. Sokan várják az előrelépést éppen ezért. De úgy gondolom, hogy a nyolcva­nas évek végén bekövetkező nagyobb arányú őrségváltást Sikeres vállalkozás Műanyag-feldolgozó üzem Két újfalun S ok még a bizonytalanságot fokozó tényező, mégis a kétúj- falui „Vörös Csillag" tsz több mint kétmillió forintért lét­rehozott egy csomagolástechnikai szolgáltató üzemet Vitézi­pusztán. A próbaüzem március óta folyik, a termelés megkez­dését szeptemberre tervezik. Babus Ferenc elnökhelyettes bízik abban, hogy három éven belül megtérül a beruházásuk. Idén a termelési érték 6 millió, a nyereség pedig 1 millió fo­rint lesz. Jövőre megduplázzák a termelési értéket, de a 18 milliós termelési kapacitást, amire berendezkedtek, még nem érik el. éppen ezért zökkenőmentesen tudják majd megoldani. A gon­dot viszont az okozza, hogy ma igen nehezen tudunk lakást biz­tosítani dolgozóink részére, mi­vel mindezt saját erőből kell megoldanunk nagyrészt. A beszélgetés itt félbesza­kad. Hucker Ferenc újabb kér­déseket vár, én viszont a vitrin­ben levő emléktárgyakhoz lépek. Végigvezet a lakáson, mindegyikhez megjegyzést fűz. A díszes pohórkészlet a brazí­liai lobdarúgó világbajnokság, ról való, a másik a Blauw Wit Amsterdam csapatától, aztán apró ajándékok Finnországból, Lvovból, Lengyelországból és az 1952-es helsinki olimpiáról: Ko­csis Sándor, oz egykori arany­csapat tagjának szobrát Ha­rangozó Sándor játékvezetőtől kapta. Igen, a labdarúgás. Ez volt Hucker Ferenc nagy szerelme. Annak idején a DVAC ifjúsági csapatában kergette a labdát, mígnem egy lábtörés félbeszakí. tóttá labdarúgókarrierjét. A sportágtól azóta sem vált meg, több mint harminc éve külön­böző társadalmi funkciókat töl­tött és tölt be a város reprezen­tatív egyesületeinél: volt szak­osztályvezető, sportköri elnök, elnökségi tag a Pécsi Bányász­nál, a Pécsi Dózsánál, az Érc­bányásznál, jelenleg pedig a PMSC elnökségi tagja. Aki is­meri, tudja róla, nélküle elkép­zelhetetlen volt hazai NB l-es labdarúgó-mérkőzés. Egy éve viszont nem jár meccsre. — A feleségem is kérlel: még ne menjek ki a pályára, árthat az izgalom. Ha itthon játszik a csapat, kiállók az erkélyre és a közönség morajából is következ­tetni tudok, hogy megy a játék a fiúknak. A mérkőzések után pedig mindig feljön hozzám Kállai Lipót barátom és kiérté­keljük o csapatot. De nehogy azt gondolják ezek után, hogy többé nem leszek ott a „B" kö­zépen. Salamon Gyula Szerintük a vállalkozás gaz­daságos, mert okosan történt a beruházás és nagy nyereség­hez jutnak. Maretics József el­nök ötlete volt, hogy három műszakban működő, 20 em­bert foglalkoztató, vákuumfor­mázott csomagolóeszközöket gyártó üzemet létesítsenek. Fél évig töprengtek, kalkuláltak, hogy miként is mérsékelhetnék a kedvezőtlen termőhelyi adottság káros hatásait egy melléküzemági tevékenységgel. Az Orosházi Vas- és Mű- anyagipari Szövetkezet egy nagy és három kisebb teljesít­ményű vákuumformázó gépet adott el a szövetkezetnek és alig egy hét alatt a 16 nőt és 2 férfit megtanították a gépek kezelésére... A betanított és segédmunkások a tsz-tagok és a környékbeliek közül verbú- válódtak. A tsz növénytermesz­tői közül csak 9 embert sike­rült átirányítani az új munka­helyre, a többiek tartottak a több műszaktól. A munkásgár- dát jelenleg endrőci és tekla- fclui lakosok alkotják, akiknek könnyű a bejárás. Ez a mun­káslétszám elegendő. Amikor a tsz-ben kampánymunka kez­dődik, akkor leáll az üzem és mindenkit a földekre irányíta­nak. Az alapanyagokat, így a mű­anyagfóliát és a síklemezt a Borsodi Vegyi Kombináttól és a Mezőgazdasági Ipari Közös önálló Vállalattól vásárolják. Van elegendő, csupán a szín­nel adódik probléma, hiszen több megrendelő igényli egye­bek között a fekete és az aranyszínt, míg az alapanya­gokat előállító üzemek ezeket nem gyártják. Arra hivatkoz­nak, hogy csupán kis tételről van szó. Ezért a tsz a BKV-tól mesterkeverékeket szerez be és budapesti kisiparosokkal ki­keverted a megfelelő színt. A fővárosban legalább kétszáz „maszek” foglalkozik különle­ges színű műanyagok házi elő­állításával. Ugyanígy segítségre szorul­nak az úgynevezett szerszá­mok, vagyis a vákuumformá­zásban nélkülözhetetlen fém­formák legyártatásában. Ed­dig a már említett budapesti „maszek" műanyagosoknál és a Dunántúli Talajjavító Válla­lat szigetvári üzemében ren­delték meg a szükséges meny- nyiséget. Biztonságosabbnak tűnik azonban, ha helyben egy tsz-dolgozó gyártja a formá­kat. A legnagyobb feladat mégis az, hogy állandó megrendelő­ket találjanak. Az biztos, hogy a beruházás gazdaságos, de kudarcba fulladhat, ha vevőre nem lelnek. Ezért leveleket, mintadarabokat küldenek szét az ország minden részébe: nagy hangsúlyt fektetnek a piackutatásra. Ajánlanak toll­tartó- és desszertbetétet, gyógyszerampulla- és filctoll- taitót, virágtartókelyhet, krump- litasakot, bélyegtartó, csíráz­tató és étkeztető tálat, vala­mint spirálfüzetborítót. Csak­nem tízféle műanyag termék előállítására képesek. Ez év végéig már elegencfo megrendelés érkezett. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat tolltartóbetéteket, a Kertészeti Szövetkezeti Közös Vállalat virágtartókelyheket, a Képző- és Iparművészeti Vál­lalat spirálfüzetborító-lapokat rendelt nagy mennyiségben. A legjövedelmezőbb partnernek jelenleg a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára bizonyul, amely a legtöbb árut igényelte, így csaknem negyedmillió darab gyógyszer- ampulla-tartót. Csuti J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom