Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-28 / 267. szám
2 Duna mull napló 1980. szeptember 28., vasárnap Megkezdte munkáiéi a BDSZ XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) kereset kevés, amit jelenleg a túlműszakok és a szabcdnapi termelés tesz csak elfogadhatóvá, hanem a pótlékok nélküli bérek nincsenek arányban a végzett munkával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a XXI. kongresszus határozatában foglalt célkitűzésünket, a 42—40 órás, ötnapos munkahétre való áttérést nem tudtuk megvalósítani. Bányászaink jelenleg nem 44 órát, hanem sokszor 50 óránál is többet dolgoznak hetente. Az ismert körülmények miatt a bányászok megértőek voltak, de ezt hosszú távon sem tartani, se rendszeresíteni nem lehet és nem is szabad. Főleg úgy nem, hogy már a tervek kialakításakor is eleve számítanak a szabad- és pihenőnapok igénybevételével. A baranyai küldöttek közül a vitában tegnap ketten kaptak szót. Hancsicsák Gábor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat !V-es üzemének csapatvezető vájára többek között elmondta, hogy a mind nagyobb eredmények mellett szükség- szerű, hogy a bányászatban a műszaki technológiai fejlesztés üteme gyorsuljon, növekedjen a termelékenység és hatékonyság, és ennek alapján a bányászok munkakörülménye, anyagi megbecsülése gyorsabb ütemben javuljon. — Véleményem szerint a műszaki fejlesztés ütemének gyorsítása igen fontos feladat, az emberi munkaerő megóvása szempontjából is. További erőfeszítéseket kell tenni az ember veszélyzónából való kivonására, ami igen tetemes anyagi eszközöket igényel. Vállalatunknál az igen jelentős műszaki technológiai intézkedések munkafolyamatok létesítése ellenére is magas az általános egészségromlásból eredő megváltozott munkaképességű dolgozók száma. Problémát okoz foglalkoztatásuk. A továbbiakban elmondta, hogy a rehabilitált dolgozók foglalkoztatásával kapcsolatos általános problémák ismertek, anyagi rehabilitációjuk megoldott, de a vállalati munkahelyek telítettek más vállalathoz azonban nem szívesen mennek, nem is szívesen fogadják őket. Anyagilag sincsenek ösztönözve, hogy megmaradt munkaerejüknek megfelelő munkát végezzenek, így szerinte szükséges a rehabilitációs rendelet módosítása. — Nálunk plusz problémát okoz az 50 százalékot elérő munkaképesség-csökkent dolgozók foglalkoztatása. A szénbánya vállalatoknál ezek rokkantsági nyugdíjra jogosultak, náluk a 67 százalék a követelmény, kérjük ennek egységesítését. A nap másik baranyai hozzászólója Keszler Ferenc, a Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára volt. Felszólalásában ismertette, hogy a beszámolási időszakban javultak a Mecsekben dolgozó szénbányászok élet- és munkakörülményei. E célra több mint 500 millió forintot költöttek. Úgy ítéli meg, hogy a dolgozók jogos igényeit elégítették ki. Ezek között említette: minden dolgozónak munkaruha helyett védőruhát biztosítottak; munkaidő alatt víz helyett, igények szerint teát, szörpöt vagy kávét kaphatnak; a vidékről bejáró dolgozók szállítása korszerű, jól fűthető autóbuszokkal történik. A 10 000 bányászlakás-akció keretében megkapott lakások biztosításával odáig jutottak, hogy az új dolgozóiknak egy, másfél éven belül lakást biztosíthatnak. Igaz, hogy az érvényben lévő rendelkezések visszaélésre adnak lehetőséget. Szerinte módot kell keresni arra, hogy a bányászla- kás-akciót jogtalan előnyök szerzésére ne lehessen felhasználni. — A termelés növelésére, dolgozóink éiet- és munkakörülményeinek javítására tett intézkedései meghozták eredményeiket. Vállalatunk kollektívája az 5. ötéves terv termelési feladatait megközelítőleg 350 000 tonnával akarja túlteljesíteni. — Először vagyok a bányászok kongresszusán, ahol az ország és az ágazat helyzetét, lehetőségeit jól ismerő, reálisan értékelő embereket ismerhettem meg. A tapasztalat szerint jó képviselőkre bízták gondjaikat az ország bányászai — mondta Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára. — Különösen meglepett az a fegyelmezett vélemény, ami a körülmények ismeretében a bányászok munka- és életkörülményeit, azok megváltoztatásának lehetőségeit elemezte. Figyelemre méltó ez már csak azért is, mivel a változtatás igényének hangsúlyozása mellett mindenki elmondta azon teendőket is,* amelyekkel hozzá kívánnak járulni a fejlődéshez. Nagyon örülök, hogy itt lehetek a kongresszuson - mondta Lukács János elvtárs, a kongresszus első napjának befejezése után. A kongresz- szus ma a vitával folytatja munkáját. Kapuvári László fotózásában a Pécsi Levéltár, a Dunántúli Napló és a Mecseki Bányász Szerkesztősége, valamint a Pécsi Szikra Nyomda munkáskollektívája vette ki részét. A hagyományőrző emlékszoba létrehozóinak és kitüntetetteknek dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára is gratulált. * A Petőfi-laktanyában tisztek és tiszthelyettesek feleségeit és az alakulat nyugdíjasait fogad, ták laktanyalátogatásra, majd este a Helyőrségi Művelődési Otthonban családi estet rendeztek. Murányi László Kedvez az időjárás „Nagyüzem" a földeken Jól halad a szója-, a napraforgóaratás, a silózás Fólszáz Volán-kocsi szállítja a terményeket Felénél tart az almaszüret - késik a kukorica érése Vendégünk volt: Baranyában töltött néhány napot és felkereste a Jelenkor szerkesztőségét is íven Fjodo- rovics Kurcsavov, szovjet író, aki a második világháború idején Magyarország, a Dél- Dunántúl felszabadításában részt vett bolgár hadseregről készül regényt írni. Kérdésünkre így beszélt magáról: — Háborús írónak tartom magam. Huszonnégy könyvem, köztük hét regény, ezen túl hét kisregény látott napvilágot ebből a témából. Onnan adódik ez az indíttatás, hogy 1941 júliusának első napjaitól 1945. május 9-ig végigküzdöttem az egész háborút. A leningrádi körzetben harcoltam a blokád legnehezebb napjaiban. 42 kilóra lefogytam akkor. Hősies és tragikus volt a körülzárt, kenyér nélkül maradt városért, a blokád áttöréséért folytatott harc .. . Végül Kelet-LettorVitya bácsi” nádpálcája Az történt egy általános iskolás táborban, hogy a ,,Vitya bácsi" időnként odasózott a gyerekeknek bottal, tenyérrel, de a hajukat is meghúzgálta és csontos öklével „kokit" osztogatott az ebadták fejére. Pedig a „Vitya” bácsi még nem is egészen pedagógus, csupán másod- vagy harmadéves hallgatója egyik tanárképző főiskolának. (Nem a pécsinek!) Ö a riporternek azt mondta, csupán viccből alkalmaztc ezt a fölöttébb eredeti fegyelmező módszert. A gyerekek viszont komolyan vették, nyilván, mert fájt és mert megalázónak tartották. Egyik tanuló — szüleinek címzett Levélben — többek között ezt írta: „...Mindent verekedéssel intéznek el. Gyertek értem I” Valamikor a kisiskolások olvasókönyvében a rajzolók így ábrázolták a szemüveges tanító bácsit: föl-alá sétál a padsorok között, hátratett kezében nádpálcával ... És bizony nem egy tanító, tanár verte is a gyerekeket nemcsak pálcával, hanem vonalzóval, az egyszerűbb megoldás a pofozás volt, szinte mértéktelenül. A felnőttek egyike-másika nosztalgiával gondol vissza gyermekéveire és fel-felsóhajt: Hej, amikor a számtantanárom fölpofozott, milyen igaza volt, most már belátom!” Hát én nem látom be, sem akkor, sem most, sem míg élek. Mert a pofon nyoma perceken belül elmúlik, de a megalázottság talán soha. Nem tudom, mikor született meg a rendelet, amely a testi fenyítést szigorúan megtiltotta, de talán mindjárt népi demokratikus társadalmunk születésekor. S ennek harmincöt esztendeje. Mégis előfordul. Tudom, alig akad iskola hazánkban, amely ne tudna „fölmutatni” néhány istenverte rossz kölyköt, akiket nem ártana .. . Szóval azokat sem kell verni. Mert, ha ez a fegyelmezési módszer ismét jogot nyerne, akkor elindulna valami, amelynek beláthatatlan következményeit csak . sejthetjük. Mert, ugye, ha az iskolában vernék a gyereket, ugyan ki tilthatná-meg az idősebb szakiknak, hogy néha oda ne suhintsanak a mellé beosztott szakmunkástanulónak. A fiatalok nem, de az idősebb korosztály emlékezik az „inasvilágra'', amikor némely mester azt hitte, hogy a szakmai ismereteket az inasba bele kell verni és rúgdosni, különben nem megy. Aztán az inasból segéd lett, de még mindig verték: a levente-foglalkozásokon. Míg katonasorba nem került, törvény kötelezte a magyar fiatalságot arra, hogy hetente egy egész délutánon át fapuskával háborúsdit játsszon szakadó esőben vagy porban, elvadult leventeoktatók parancsára, akik a menetelő leventeszakaszt belefektették a pocsolyába, az út sarába, mocsokba és amelyik nem terült el, mint a béka, annak a hátára is ráléptek — „így lesz kemény katona a magyar!" — elv alapján. Aztán a „kemény magyart" a hírhedett hadseregben is verték és megalázták, aztán, ha leszerelt, akkor verték a rendőrök a külvárosi utcákon, a csendőrök a falusi őrszobákon adjusztálták a „büdös parasztot", mert ok mindig volt rá. Ha más nem, hát az, hogy szabadott verni a népet attól kezdve, hogy az ember átlépte az iskola küszöbét, egy egészéleten át. Ettől félni többé soha nem kell. A „jutási" szellemet viszont el kell felejteni. Nagyon-na- gyon el kell felejteni. Rossz emlék. Rab Ferenc szágban ért a háború befejezése. Ezekből az élményekből fakadtak regényei: az Észtország háború előtti és 1945 utáni életéről írott regény, a Moszkvai idő; egy másik könyve, amely a partizán felderítők küzdelmeit mutatja be. Feldolgozta a forradalom előtörténetét is Krupszkája asszony életének, fiatal éveinek tükrében, és a polgárháború esztendeit A lőcsapástól nyugatra című könyvében. Amikor arról kérdeztem, hogyan fogadja a szovjet olvasóközönség a háborús témájú könyveket, elmesélte, miként született regény egy rövid írásból, amely először a Pravdában jelent meg. Egy lettországi felderítőről, Olgáról szólt a cikk, melynek megjelenése után olvasók százai kérték a folytatást Olga életéről és mártírhaláláról . . .- És mi hozta ide Magyar- országra, Baranyába a háborús események megörökitőjétí, - kérdeztük végül Kurcsavovtól.- 1972 óta dolgozom egy témán, és ez az orosz és a bolgár nép történelmi kapcso- csalata. Néhány éve jelent meg a Sipka-szorosban lefolyt ütközetről, az orosz—török háború e bolgár földön lezajlott sorsdöntő eseményéről írott regényem. 1972-ben bejártam egész Bulgáriát, ahol még mindig elevenen él e harcok emléke, különösen az idősebb emberek körében. Jó kritikát kapott a könyv, lefordították Bulgáriában is. Ezt a témát akarom most is folytatni, a népek közötti barátság témáját, a szovjet—bolgár kapcsolatok történetét a második világháború idején. Azt szeretném bemutatni, hogyan lett a bolgár hadsereg a Szovjetunió szövetségese és hogyan vett részt aztán Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria felszabadításában. Az ő útjukon, az ő nyomukban haladva érkezett tehát Kurcsavov hazánkba, a Dél - Dunántúlra, ahol felkereste a bolgár hadsereg baranyai emlékhelyeit, a harkányi múzeumot és a bolgár hősök temetőjét. G. O. gyében. A kéthetes késés, a növények lassú érése azonban még mindig érezteti a hatását. Lassan cukrosodik a szőlő, a nagy szüret még nem indult be, csak az oportó fajta szedését kezdték meg Villányban. Alacsony a répa cukor- tartalma is, a Kaposvári Cukorgyár ezért egyelőre kisebb ütemben kéri a szállítmányokat. A hét végéig a megye cukorrépa területének 15 százaié, kán történt meg a betakarítás. Ezzel szemben most már jó ütemben halad a szója és a napraforgó aratása. A szója 50 százalékát, a napraforgó 35 százalékát takarították be. Nagy volt a lemaradás a silózásban is, szombatig bezárólag a tervezett mennyiség 60 százalékát készítették el. Ez a munka most mindenütt nagy ütemben halad, az állatok, mindenekelőtt a szarvasmarha- állomány téli alaptakarmányellátása forog kockán. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban megkezdték a hibridkukorica betakarítását. Csőtörő gépekkel szedik le és azonnal szárítóba viszik a vetőmagnak valót. A szemeskukorica aratása azonban késik. Mivel a szemek nedvességtartalma még mindig 36—37 százalék, az aratását még sehol sem kezdték meg. S noha a legkoraibb fajták biológiailag már érettek, a magas víztartalom miatt csak jelentős szárítási többletköltséggel lehetne betakarítani ezeket. Jól halad ezzel szemben az őszi vetésű növények talajelőkészítése. A repce és az őszi takarmánykeverékek vetését a hét folyamán befejezték, az őszi árpa vetése 45—50 százalékban történt meg a tsz-ek- ben. A megye mezőgazdasági üzemeiben hétvégi, szombat-vasárnapi műszakot szerveznek, dolgoznak a szója- ,és napraforgó-betakarító kombájnok, a cukorrépa- és burgonyakiszedő gépek, gépsorok, a szántó traktorok, a vetőbrigádok, s néhány gazdaságban a búza vetését is megkezdték. ötvenkét Volán-teherautó szállította tegnap a mezőgazdasági terményeket, köztük 14 darab nagy teljesítményű, 16-20 tonnás Skoda- és Tátra-autószerelvény. A Volánkocsik többsége cukorrépát szállított a depókra és a MÁV vasúti rakodótelepeire, a többi jármű zöldségfélét és gyümölcsöt vitt a Szigetvári Konzervgyárba. Felénél tart az almaszüret. Tegnap 350 tanárképző főiskolás és 180 gimnazista - a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulói — szedték az almát Jó- zsefmajorban és Szilágypusztán, s 70 fő szüretelte a körtét a gazdaság bogádmind- szenti gyümölcsösében. Nagyüzem volt Danitzpusztán, az almamanipulálóban is, ahol válogatják, osztályozzák és csomagolják a gyümölcsöt. Az export , is megindult. A múlt héten napi 3 vagon golden almát indítottak útnak Csehszlovákiába. Beértek a piros fajták is, szedik a starkingot és a jonatánt. Napokon belül megindul az NDK- és a szovjet export. Ausztriába - közvetlenül az almáskertből — ipari feldolgozásra alkalmas almát exportál a gazdaság. — Rné — Ünnepségek, kitüntetések a fegyveres erők napján (Folytatás az 1. oldalról) cséretet és oklevelet, öten városi parancsnoki oklevelet, nyolcán soron kívül és 32-en sorosan előléptek, a Pécs városi Tanács jutalmát 7 személy kapta meg. Kaposi Józsefet, aki 1925-ben lett kővágószöllősi önkéntes, az úttörők virágcsokorral lepték meg. A kitüntetéseket Hetényi Ferenc tű. alezredes, a B. m. TOP képviseletében, Dukits Károly, tű. alezredes, Baranya megyei tűzoltó parancsnok-helyettes, Czilják József tű. alezredes, a Pécs megyei városi tűzoltóparancsnok és dr. Tallián Frigyes, a Pécs megyei város Tanácsának osztályvezető-helyettese adta át. * A Munkásőrség Baranya megyei Parancsnokságán Vass István parancsnok-helyettes olvasta fel a honvédelmi- és belügyminiszter, valamint az országos munkásőr-parancsnok közös ünnepi parancsát, majd Szabó Erik, a MOP képviseletében és Megyaszai József megyei mun- kásőrparancsnok adott át kitüntetéseket. A Haza1 Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát dr. Czva- linga István, Kosa József és Solti Dezső (Pécs), Hámori András (Mecseki Szénbányák), Szegedi József és Ziegler István (Siklós) és Brubel Jenő (Mohács), valamint Kovács Béla igazgató, Ti- borcz István igazgató és Szőke György művezető vették át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapták: Péter Ferenc, Megyaszai József. né. Vörös József (Pécs), Steiner László (Mecseki Szénbányák), dr. Fehér Béla1 és Molnár József (Komló), Berek János (Szigetvár); a bronzot: Lőcsei Attila, Kora Gvörgy (Pécs), Molnár Ferenc és Ursprung József (Mecseki Szénbányák), Savanya Sándor és Landek József (Siklós), Frank Csaba (Mohács). A Munkásőr Emlékjelvényt vették át: dr. Dinnyés Istvánná (Szigetvár), Vass László (Mecseki Szénbányák), Kablár János (MÉV). Csendes László és Hai- ness Jenő (Pécs), Bende Károly (Boly), Szarka Árpád (Siklós), és Weininger Attila (Komló). Országos parancsnoki dicséretben 23, megyeparancsnoki jutalomban 26 személy részesült. Szentirányi József, a- Pécs városi Pártbizottság első titkára köszöntötte a munkásőröket, gratulált a kitüntetetteknek, majd megtartotta emlékszoba-avató beszédét. Az ünnepség után átvágta az emlékszoba1 elé kifeszített szalagot. Sári Ferenc, Pécs városi munkásőrparancsnok kalauzolta végig a vendégeket, a társfegyveres erők és testületek parancsnokait, képviselőit — az újonnan létrehozott emlékszobán, melynek létrejöttében a munkásőrökön kívül több mint 20 vállalat, száznál is több dolgozója, a kiállított anyagok gyűjtésében, előkészítésében és A napos, száraz időjárás hatására felgyorsultak az őszi mezőgazdasági munkák a meIvan Kurcsavov szovjet író
