Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-18 / 257. szám
1980. szeptember 18., csütörtök Dunántúlt napló 3 Uj termékek ci Két napja került a pécsi Eozin boltba a gazdagon, de mégis mértéktartóan díszített 4 személyes halaskészlet. A szövetkezeti mozgalom nagy öregjei Szakállas György A mozgalom bölcsőjénél kezdte 0 második gazdaság Háztáji és kisegítő gazdálkodás, magánkereskedés Külföldön értékesíteni Az elmúlt években ugyan szállítottak már nagyobb tételben tőkés piacra, (pl. Amerikába, Angliába) és a frankfurti vásárt követően számíthatnak üzleti tárgyalásokra, sajnos a Zsolnay gyárnak még nem igazán sikerült betörni a nyugati piacra. Ezen a vásáron is beigazolódott, hogy a híres, a füleknek jól csengő márkanevekért fizet inkább a vevő. A pécsi gyár a tőkés piacon való részvétellel majdnem 30 évet hagyott ki. Ezt a lemaradást kell most behozni, a régi hírnevet külföldön is visszahódítani. Ennek első eredménye az idei évre szóló egymillió dollár értékű tőkés és egymillió rubel értékű szocialista export üzletkötés. A hazai piac, felmérések szerint egyelőre disz- és edénytárgyakból még kielégítetlen, vagyis értékesítési gondok nincsenek. Különösen nőtt az érdeklődés a vendéglátó ipar és szállodák részéről a különböző díszterítékek iránt. A Hiltonba és a margitszigeti Thermál Szállóba készített magas művészi színvonalú díszterítékeik méltán aratnak sikert, s ennek nyomán kaptak megrendelést a most nemrég megnyílt, felújított Gundel étterem díszterítékének elkészítésére. Ehhez egészen új technológiai megoldást alkalmaztak. A tányérok pereme kidomborodó reliefes, az egész kobaltkék színű és a kidomborodó motívumok aranyo. zottak. Exkluzív és rendkívül értékes. És ha már újdonságról, új termékekről akarunk beszélni, feltétlen szólni kell a kórházi edénycsaládról, melynek készítésével a Zsolnay gyárat bízták meg, és amelyről a Dunántúli Napló már hírt adott. A megbízást az Egészségügyi Minisztériumtól kapták és a Zsolnay gyár alkotócsoportjának Fürtös Györgynek, Gazder Antalnak és Nádor Juditnak közel egyéves munkájába került a sikeres, az Egészségügyi Minisztérium által elfogadott Mediszet elnevezésű edénycsalád kifejlesztése. Talán hosszúnak tűnik ez az idő, de a tervezéskor rendkívül sokfele speciális követelményt kellett figyelembe venni. Például az edényeknek meg kell őrizniük az étel ízét, vitamintartalmát, a különböző időpontokban készülő ételféleségek hőmérsékletét. A jelenlegi kórházi edények ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg. Ezen ki. vül úgy kellett tervezni, hogy öt darab — két nagy tányér, két kistányér, egy csésze — ráférjen a gasztronóm tálcára, magasságuk 10 centinél nem lehetett nagyobb. Ezen kívül az esztétikai igényeknek is ~ meg kellett felelni, és nem utolsósorban annak, hogy a betegek könnyen tudjanak táplálkozni belőle. A kipróbálásra vállalkozó kórházak tapasztalatai jók, máris megindult a rendelés. A Zsolnay gyár legnagyobb gyáregysége a szigetelő porcelánokat gyártó egység. A vállalaton belül profiltisztítás következtében 1980. január 1-től Pécs az országban a nagyfeszültségű szigetelők egyedüli gyártója lett. A kőbányai gyár leállt ennek gyártásával, így innen Pécsre szállítottak modern szigetelőt gyártó berendezéseket. A hazai piac telített, az értékesítési lehetőség mintegy két éve beszűkült. Ennek ellensúlyozására külföldi piacot kellett keresni. Nagyobb mennyiségű megrendelést elégítenek ki Irak, valamint Irán részére. Új üzleti tárgyalások A szigetelő gyáregység termékei közé tartoznak különböző berendezések belső szigetelői is. Ez mindig más, attól függően, milyen elektromos berendezésről van szó. Egy svájci cég részére már készítenek egyéni megrendelésű szigetelőtesteket és most a nyugatnémet Siemens cég rendelt 100 000 dollár értékben, amelyet még ebben az évben le kelt szállítani. A finnországi Ström- berg céggel most folynak tárgyalások, 12 kV-os készülékekhez való szigetelő testek gyártásáról. Az új termékek, az új üzleti tárgyalások mind azt jelentik, a gyár az új gazdasági évben is talpon akar maradni, és az év elején meghirdetett program, mely szerint nem kicsit jobban, kicsit másként, hanem egészen másként kell csinálni mindent, mint eddig — csak így valósulhat meg. Sarok Zsuzsa Magas, elegáns, jó megjelenésű idősebb férfi: — Pedig ugyancsak nyamvadt gyerek voltam, mikor szabóinasnak adtak. A vasalódeszkát alig értem el — mondja Szakállas György, a Minőségi Ruházati Szövetkezet szeptember 1 -tői nyugdíjas elnöke. — Az akkori szóhasználat szerint „lelenc" voltam, egy dombóvári napszámos családhoz vittek ki, nevelt gyereknek. A szerencsétlenek olyan nyomorban éltek, hogy emlékszem olyan időszakra, mikor hetekig nem láttunk kenyeret. Krumplit ettünk krumplival, de azt sem jóllaká- sig. A ma már csak könyvekben olvasható régi nyomort saját bőrömön éltem át. Mikor inas lettem, tanítómesterem. minden reggel — már csak úgy megszokásból is — pofon ütött egypárszor, biztos, ami biztos, fő a tekintély. Mégis erre az időre szívesen emlékezem vissza. A mester édesanyja aranyszívű asszony volt, látta, milyen rossz bőrben vo- gyok, mindennap megitatott kakaóval, kalácsot adott. Akkor kezdtem nőni, erősödni. 1939-ben lettem segéd és 41-ig, ottmaradtam. A tanító- mesterem társa egy idősebb nadrágkészítő szabó volt. Tőle hallottam az első munkásmozgalmi történeteket. Fiatalabb korában részt vett az akcióikban. A gyerekkorom nyomora, és az ő történetei meghatározták a későbbi életemet. Ezután Budapestre kerültem egy jónevű szabóságba. Emlékszem, első fizetésemből a híres Góbé ven. déglőben majdnem végigettem az étlapot. Szerettem volna én is világot látni, tanulni, ahogy a régiek csinálták. No aztán láthattam világot, csak nem éppen úgy, ahogy elképzeltem. A háborúban katonaként jutottam el Ausztriába, Németországba. A háború ul • , 1945-ben beléptem a kommunista pártba. Voltam később tanácselnök, tsz-elnök, részt vettem az akkori agitálásokban, tsz-ek szervezésében. 1954-ben léptem be a pécsi szabókhoz. Itt először propagandista lettem, később három szövetkezetnek a párttitkára, 1960-ban a szövetkezet elnöke. Három szövetkezet egyesüléséből 1964-ben jött létre a mostani Minőségi Ruházati Szövetkezet. Ekkor 115 taggal indultunk, most 320 a dolgozók létszáma. Akkor 1 millió 600 ezer forintot termeltünk, most 25—30 milliót. A 70-es évek voltak az első felfutás évei, nagy mennyiségű szovjet exportárut készítettünk. Még 1975 után kezdődött, mikor a Rákóczi út—Rózsa Ferenc utca sarkán levő, életveszélyesnek nyilvánított épületből ki kellett költözni Szabolcsra, igen rossz, zsúfolt körülmények közé. Alig fértek el a gépek, az emberek, örültünk, mikor a természetes lemorzsolódás megin. dúlt. Sajnos később olyan nagy mértékben, hogy a termelést már kórosan befolyásolta. 1978-ban költöztünk ide az Ágota utcába, g Kesztyűs Szövetkezet helyébe, az első évben a nagy létszámhiányt még nem tudtuk pótolni. Mégis lábra álltunk. Nyugatnémet cég részére női ruhát és blúzt készítünk bérmunkában. Kis tételben a belkereskedelem számára is gyártunk kisszériás minőségi ruhákat. Az országban az egyetlen ruházati szövetkezet vagyunk, ahol plisszírozást is készítenek. Két év óta a szövetkezetnek nincs bankhitele. — És most a nyugdíj... Mi lesz ezután? — Van szép kertem, most legalább lesz időm többet foglalkozni vele. És továbbra is vállaltam pártoktatást, mindent le tudtam adni, de ezt még nem. S. Zs. R ögtön elismerve: már az elnevezés vitatott, vannak, akik így, mások kiegészítő gazdaságként, megint mások árnyék-, háttér-gazdaságként jelölik. Az azonban bizonyos: van, létezik, hat, tehát vitákra-vitákra is, töprengésekre is — okot odhat. A termelés és az elosztás egy sajátos — és: hasznos! — terepéről van szó, a szocialista szektor kiegészítőjéről, köznapion fogalmazva, a szocialista szektor együttműködési réseinek betöltőjéről. Hiba lenne azonban mindent ide sorolni, ami „nem illik bele” a nagyüzemi tevékenységbe, ami furcsa, ami esetleg ellenérzést kelt, azaz: a második gazdaságnak - értelmezésünk szerint — semmi köze a borravalóhoz,. a hálapénzhez, az üzérkedéshez, olyasmihez, amit jogtalan előnyöknek, munka nélkül szerzett jövedelmeknek, vagy éppen törvényszegésnek nevezünk. Beletartozónak tekinthetjük viszont a magántevékenység olyan, féllegális, fél-illegális terepét, mint a hatósági engedély nélküli szolgáltatások — kontárkodás, fusizás, szobakiadás stb. — viszonylag kiterjedt körét, s természetesen elsősorban azt, ami valóban szabályozott jogi keretek között zajlik: a háztáji és kisegítő gazdálkodást, a magánkereskedést, a magánkisipart, ebbe a magánépítő-mestert is beleértve, a fizetővendéglátást. S olyan, meglehetősen áttekinthetetlen cselekvési kör szintén beletartozik a második gazdaságba — áttekinthetetlen, mert jó néhány mozzanatában a szabályost, a majdnem szabályost - majdnem törvénytelent keverő, elegyítő kör ez —, mint az ún. házilagos építkezés. Más nem lehet a megítélés alapja, mint az: valós szükségletek kielégítője-e ez a tevékenység? Ha tárgyilagosak vagyunk, azt kell felelnünk: igen. Ráadásul: a szocialista szervezetek nem képesek — olykor nem alkalmasak —ezeknek a feladatoknak az ellátására, illetve csak rendkívül gazdaságtalanul hatjhatnák végre azokat. Ilyen és hasonló tényezőkre figyelve kell mérlegelnünk, s akkor kiderül: természetes jelenség ma nálunk a gazdaságnak ez a szelete. Természetes és szükségszerű kiegészítőről van szó, hiszen — példával élve — a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok adják bizonyos mezőgazdasági termékeknek a felét, kétharmadát — a sertéseknek több mint a fele nevelkedik, s kerül vágóhídra innét —, de a hízott libáknak — a májnak!-, különféle bogyósgyümölcsöknek majdnem a tefjes egészét. A mezőgazdasági szövetkezeteknek ma már jelentős csoportja segíti ezt a tevékenységet a nagyüzemi munka egyik — különleges — ágaként kezelve. Folytathatjuk a szerepkör illusztrálását: a magánépítés évente a tető alá hozott új otthonokból hatvan, hetven százalékkal részesedik - esztendőnként 57- 62 ezer lakás volt ez az 1976 és 1979 közötti időszakban —, s ennek döntő többsége a második gazdaság keretei között jön létre. Veszélyes az egyoldalú ítélkezés, s ezért hibás gondolati út a szocializmust a nagy vállalatokkal - azonosítani. S még nagyobb hiba, ha mindenkor és mindent csak szabályok közé gyömöszölten, központi rendelkezésektől „egyenesre nyírtan" - tudunk elképzelni, s ami csak kicsit is szokatlan, nem illik a hagyományos képbe, azt elutasítjuk, sőt gyanúsnak, kiótkozásra érettnek tartjuk. Ez utóbbival már csak azért is vigyázni kell, mert becslések szerint a családok kétharmadának van valamilyen, a második gazdaságból származó jövedelem- forrása. S itt rie gondoljunk rögtön a kiugró bevételekre — ez egyébként, a szakemberek becslései szerint, a második gazdaságban tevékenykedők csoportjának töredékére jellemző -, hanem sokkal inkább azokra, akik nyugdíjukat, alacsony egy főre jutó családi jövedelmüket így egészítik ki, így érik el, vagy közelítik meg az átlagos életszínvonalat. E zzel már azt is kimondtuk, hogy a szóban forgó tevékenység bővíti a munkaidő-alapot, illetve a társadalmi termelésben addig részt nem vevő, de hasznos munkaerőt mozgósít, gondoljunk csak a háztáji — kisegítő — gazdaságokban dolgozó családtagokra. S ugyanakkor, ha a tevékenység formája, tartalma nem sérti a közérdeket, hozzájárul a családi életszínvonal növeléséhez; többletjövedelem forrása, az életkörülmények javításának egyik lehetséges eszköze, azaz harmonizál az össztársadalmi célokkal. Rugalmas, a szükségletekhez gyorsan 'igazodó terepe ez a gazdaságnak, azaz tekintélyes nagyságú mozgósítható tartalékok rejlenek benne, s ezek a tartalékok, hasznosítva, nagyon is valós igények kielégítői lehetnek, olyanoké, amelyek máskülönben kielégítetlenül maradnának. Lázár Gábor Háztáji sertéstenyészet Tengeriben Díszterítékek a Hiltonba, Thermálba, Gundelbe A nyugatnémet Siemens cég 100000 dollár értékben rendelt szigetelőket A frankfurti őszi vásáron a < pécsi Zsolnay Porcelángyár is | részt vett. Bár kuriózumnak szá- | mit, hogy ezen a vásáron a porcelánkészítés ősi tradíciói- * val rendelkező Japánból, továb- i bá a Dél-afrikai Köztársaságból , érkezett kereskedők is vásárol- j tak pécsi porcelán fajansz edényeket, a siker egyelőre sze- 1 rénynek mondható. i i
