Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-13 / 252. szám
1980. szeptember 13., szombat Dunántúli napló 3 Erdélyi vörösfenyoböl az ajtók Befejezés előtt a kisegítő iskola felújítása Kívülről már újra régi fényében ragyog Pécs egyik monumentális barokk épülete, amely az ország második legnagyobb Kisegítő és Foglalkoztató Intézetének és Gyermekotthonának ad helyet a Kuiich Gyula utcában. Az épület papi szeminárium volt a felszabadulás évéig, majd szakérettségis kollégium, általános iskola, napközi, körzeti orvosi rendelő, gyermek ideggondozó céljait szolgálta. 1954-től kezdve működik itt a bentlakásos gyógypedagógiai intézet, jelenleg 180 bentlakó és 340 bejáró tanulóval. 30 állami gondozott él az intézet falai között, 50 osztálycsoportban tanul itt több, mint félezer enyhén és közepesen súlyos értele mi fogyatékos gyermek, akinek iskolája, otthona most megújult. Az 1745-ben emelt épületet 40 esztendeje nem tatarozták. Ez idő alatt elavultak víz-, gáz- és villanyvezetékei; a hálókban és az osztálytermekben mindennapos volt a beázás, tönkrementek az ajtók, ablakok. Pécs város Tanácsa támogatásával fogtak hozzá az állagmegóváshoz három évvel ezelőtt. A felújítási munka értéke 15 millió forint, s ennek árán most egy felbecsülhetetlen értékű, szép, régi épületet bocsátanak az építtetők a köz javára. A barokk jelleghez illő külső felújítási munkálatokat, a vakolást, festést az Országos Mű-, emlékfelügyelőség építői végezték a tőlük megszokott műgond, dal és hozzáértéssel. Asztalosbrigádjuk újította fel az épület ajtait, ablakait. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat végezte a víz- és villanyszerelési munkákat, a sásdi Építő Ktsz pedig egy önmagában is jelentős létesítményt, az intézet új, nagykapacitású mosodáját alakította ki. A munkálatok során teljesen felújították az épület tetőszerkezetét, újólag leparkettáztak minden tantermet, s mindehhez járult természetesen a külső és belső festés és mázolás. Új bútorok kerültek az ily módon megújult internátusba, és fokozatosan berendezik az osztálytermeket is. Az új tanévre készen áll minden osztály és hálóterem, csak a folyosók festése, mázolása van még hátra. Ahogy elkészül az épület egy-egy része, vaz ember újra felfedezheti a bejárat vörösmár. vány portáját, a másfél méter vastagságú falakkal övezett szép barokk termeket, folyosókat. Erdélyi vörösfenyőből készítették el az eredeti minták alapján a felújításra váró ajtókat s ablakokat. Híven az eredetihez, alkalmazkodva a jelenlegi funkcióhoz — ennek jegyében éled újjá a vénséges épület, melyben igen nehéz körülmények között éltek és dolgoztak a gyerekek és a tanárok. Nemegyszer kibontott ajtók, ablakok' mellett folyt itt a tanítás az elmúlt három esztendőben. Még törmelék fedi az udvart, amikor dr. Fekete Béla igazgatóval végigjárjuk a befejezéshez közeledő felújítást. Már helyére került az olajtartály, festésre vár a belső, udvari homlokzat. így, ebben a felfordulásban is érzékelhető, milyen szép zárt udvara ez Pécsnek. Az iskola már felajánlotta a városnak nyári hangversenyek rendezésére ezt az udvart, amit majd a Kertészeti és Parképítő Vállalat hoz rendbe a tataro- zási munkálatok befejeztével. Gállos Orsolya Kérdések egy portré kapcsán Akik végighallgatták a Pécsi Körzeti Stúdió (persze o 2. műsorban sugárzott portréfilmjét) Fekete Andrásról, a Pécsi Nemzeti Színház ügyelőjéről, gondolom, visszafojtották a lélegzetüket. Nemcsak azért, mert elemi erejű emberi vallomásnak voltak tanúi, nem is csak azért, mert egy, a delelőn túljutott emberi sors kitárulkozása mindig „érdekes”, de a legkevésbé azért, mintha a művészarc mögül kibukkanó emberarc többnyire gazdagságával, egyéni vonásaival, megrázó tanulságaival lepne meg. Nem, a magánemberként bemutatkozó színész (művész) rendszerint csalódást okoz. Hogy mennyiben a manipuláltság, mennyiben az óvatosság és mennyiben az egyéniség hiánya miatt — más kérdés. Fekete András, akit színészként már ismer az ország a filmjeiből — hogy csak a békeidő párttitkár figuráját említsük —, tefjesen mentes volt minden magamutogatástól, fel- és lefelé sandító póztól, álcázott nagyképűségtől, mű- vész-merev szerepjátszástól. Úgy vettem észre, egyszerűen megragadta az alkalmat hogy elmondhassa oz életét, a keserűségeit, el nem temetett, mert el nem temethető álmait, örömeit és önvigasztalásait. Bárki, akit sose kérdeztek meg, hogy érzi magát, így kapaszkodhat bele egy ráfigyelő kérdezőbe. Bárki, mondom, s ez az, omiért ez a műsor olyan felkavaró volt. Igaz, konkrétan egy diplomás színészről volt szó, aki közel negyedszázaddal azután, hogy ezt a diplomát kézbe kapta, egy vidéki színház ügyelői pultja mögül kíván estéről estére jó éjszakát azoknak a boldogoknak, akik ezeket az estéket nem ott hátul, hanem kint a színpadon töltik. Ezt a színészt egyszer-másszor „fölfedezik” maguknak filmrendezők, eleinte bizonyára azért, mert jól jön az ismeretlen arc a vásznon, eredetibbé teszi a művet; később talán már azért is, mert az ismeretlen színész egészen jól megcsinálja azt, amit kérnek tőle. A kritikusok pedig megírják, hogy a Békeidőben a sok amatőr között kétségkívül kiemelkedőt nyújtott az egyetlen hivatásos színész, ő érzelmi mélységeket is képes volt érzékeltetni. A szóban forgó hivatásos színész pedig átvesz egy díjat, elolvassa a kritikákat és visszamegy dolgozni. Talán vár. Biztoson. Hátha egyszer... Bárki lehetne az ő helyében. Bizonyára vannak is, százak, ezrek. Egykori falusi gyerkőcök, a háborúból tépetten ki- vackolódott család leendő támaszai, akik ástak, szántottak, disznót etettek, mikor mit kellett, nemigen jártak túl a falu határán,-'gyanakodva figyelték a földosztás optimizmusát követő kevésbé optimista jeleket, de akiket meglegyintett valami különös szél. A fényes szellők vagy azok utórezgései. Aztán törvényszerűen jött valami véletlen, egy hívó szó, egy biztatás, fölpakolták a motyójukat és elmentek tanulni. És — ezt így szoktuk mondani: — évszázados éhséggel estek neki a tanulásnak. Csakhogy közben naivak és esetlenek maradtak, nem tudták, hogy az érvényesüléshez valami egyéb is kell... És most itt élnek köztünk, agyondolgozott orvosként, falusi tanárként, beosztott mérnökként és ki tudja: mi mindenként még. A társadalom a hibás, mert olyan sebtiben oktatta csak ki őket? A „dörzsöltek” a hibásak, akik ha be akarnak jutni egy ajtón, nem várnak a sorukra, hanem a téblábolót félresodorják? Egész korunk a hibás, amelynek minden annyira sürgős, hogy nem ér rá a cset- lő-botlókkal, a maguk igazáért nem kiabálókkal, a halksza- vúakkal törődni? Abbahagyom a kérdéseket, amelyek itt örvénylenek jelenünk felszíne alatt. Pedig a kérdésekre szükség van, mégha olyannak tűnnek is néha, mint egy arculcsapás. H. E. A Kincskereső szeptemberi száma A háromhónopos nyári szü. net után ismét sok érdekes, izgalmas olvasnivalóval jelentkezik a Kincskereső. Az indiántörténetek kedvelői bizonyára örömmel fogadják Rónaszegi Miklós most induló folytatásos regényét, A Sánta Bölényt, amely egy indfánfiú férfivá érését meséli el. A regény hőse már az első részben betör egy vadlovat, és elhatározza, hogy felkutatja a törzse megélhetését biztosító bölénycsordát. . . ám sorsa hirtelen rosszra fordul, mert törzsfőnök apja és a kudarcai miatt elkeseredett varázsló szóváltásba keveredik. Miért kell Okos Hód fiának elbujdosnia? — megtudhatja, aki elolvassa a Kincskereső szeptemberi számát. Mint minden nyáron, az idén is találkoztak a lap szerkesztői és leghűségesebb olvasói (mindenekelőtt a Kincskereső-klubok tagjai) a szegedi Kincskereső-táborban. A táborozásról és a szakcsoportokban folyó munkákról maguk a gyerekek számolnak be, s szép válogatást olvashatunk a táborban keletkezett versekből, tréfás történetekből is. A történelmi mondák iránt érdeklődők éppúgy találnak maguknak olvasnivalót (Lengyel Dénes: A Les-hegy), mint a természetrajongók (Fekete István: Nyár). Harmonikus környezetünk tárgyai A pécsi designkiállítás elé II magyar formatervezés eredményei Szükséges a kereskedelem jelenléte is i A fogalom nemzetközileg általánosan elfogadott angol kifejezés, tervezést, rajzolást jelent primér értelemben, de a formatervezett terméket és előállításának folyamatát is jelenti. Vanderbilt Webb amerikai kutató szerint „a design egy nehezen megfogható kifejezés, oly ravasz, hogy az angol szónak nincs semmi közvetlen megfelelője sok idegen nyelvben. Mégis az alapja a művészet minden formájában, minden alkotásnak." A design fogalmán az ipari termékek, újabban termékrendszerek szerkezeti-funkcionális, anyagi és szellemi használatra alkalmas forma-migő- sége tervezését, illetve érzékikonkrét sajátosságainak együttesét értjük világszerte — mondja Ur. Ernyey Gyula Ipari formák a lakásban katalógusának előszavában. Magyar szóhasználatban az ipari formatervezés, németben a Formgestaltung vagy Formgebung kifejezés használatos e tevékenység jelölésére. Az ipari eljárással sokszorosított termékek tervezésére az angol az „industrial design” kifejezést használja, amely anv- nyit jelent, hogy a tervező által készített terv ipari eljárással kerül, sok esetben több százezres nagyságrendben megvalósításra. Míg a képzőművészek általában egy példányban létező tárgyat készítenek, a designer sokezer vásárló igényét elégíti ki az iparilag gyártott termékeivel. Az utolsó száz év során a formatervezés egyre újabb területeket hódított /meg, jeten van mindennapi életünkben. Alkotó tevékenység, amelynek célja kialakítani a harmonikus mesterséges környezetet. Az iparilag fejlett országokban ma már egy minőségi termék piaci sikerének vagy exportlehetőségének szinte kikerülhetetlen feltétele a megfelelő színvonalú design. A kapitalista vállalatok erősebben rákényszerülnek a kockázatvállalásra, piaci versengésre, mint a tervgazdálkodás nagyobb biztonságot adó körülményei között dolgozó szocialista vállalatok. Nálunk még sok ipari vezető idegenkedik a designtól, inkább hívei a kockázatot nem jelentő, bevált piacot biztosító korábbi termékeknek. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében azonban megnövekszik a formatervezés jelentősége, szerepe. Nem lehet mellékes szempont az életünket kísérő tárgyak használható- sági és formai színvonalának emelése, sem a hazai fogyasztást, sem az export növelését tekintve. A sorozatgyártáshoz kapcsolódó technológiai, gazdasági szemléleti körülmények gyakran akadályozzák a tervező elképzeléseinek maradéktalan megvalósítását, de ugyanazt eredményezheti a formatervező nem teljes felkészültsége is. A tervező és gyártó ideális együttműködése esetén is közbeszólhat o kereskedelem meg nemértése, s ilyenkor az egyébként piacképes termék nem jut el a vásárlóhoz. A Pécsi Galériában vasárnap délelőtt 11 órakor megnyíló kiállítás szeretné az utóbbi évek magyar formatervezési eredményeire irányítani a figyelmet. Itt a szép tárgy — a termelés-tervezés folyamatának végeredménye. A bemutatott tárgyakat, termékeket szeretnénk otthonunkban látni, használni, tehát szükséges a kereskedelem jelenléte is. G. Molnár Judit Cl jegyzet címe kölcsönvett cím, egy tv-sorozat eredeti címének fordítósa: A betolakodók. Tanulságos játékot eredményezett számomra, úgy a második, harmadik folytatásától: amikor a képerríyőn idegeneket mondtak, magamban én mindig kommunistát mondtam. A játék eredménye megerősítette sejtésemet, akkor is „ült" o film, eltekintve persze a „tudományos” blődségektől. Ha az idegen bolygó helyébe egy „idegen" földrészt, országot helyezünk, akkor sem romlanak el a tv-sorozat szituációi: egy átlagos amerikai szemében egy kommunista legalább olyan ide. gén lény, mint egy marslakó. Vagy ha nem, hát el kell vele hitetni! A kommunisták olyanok, mint az idegen bolygó lényei: észrevétlenül betolakodnak az amerikai társadalom hagyományos és remek intézményeibe, lám már a rendőrség soraiban is ott vannak, hogy lassanként átvegyék a hatalmat. De persze nem számolnak Benkvikkel, elnézést Da- vid-del, aki maga Is egy igaFILM JE G Á betolakodók zi amerikai érték: jó kiállású, szőke, délceg, magányos és rettenthetetlen — egy igazi Supermann. Világos, hogy semmi ke. resnivalója öklével szemben egy idegen bolygó technikai arzenáljának. A sorozat végére azért sikerült elérni, hogy minden szereplőben idegenre gyanakodjak. Betolakodóra én is, itt Kelet-Európábán!? Hiszen olyan nehéz megkülönböztetni őket a valódi emberektől. Fő hát az éberség mindennel szemben, mindenkivel szemben! — ez o Támadás egy idegen bolygóról című tv-sorozat „mondanivalója” A tv-sorozat alig leplezett kom. munistaellenességét némiképpen „elfogadhatóvá” tette tudománytalansága és fantáziátlansága; jobban bosszantott, mint infantilis mondanivalója. A Negyedik fázis című szintúgy amerikai mozifilm már sokkalta rafináltabb: nem kívülről jönnek értelmes lények, hogy aláássák az Egyesült Államokat. Egy kozmikus sugárzás a földi hangyákat „mutálta”, azok támadják meg az embert, A hangyák - miközben nagyfokú intelligenciáról tesznek bizonyságot — a megmaradt emberpárt (Adóm és Éva?) az eljövendő hangyatársadalom első humánegyedének szemelik ki. . . De nézzük csak közelebbről ezeket o sugárfertőzött hangyákat! Külsőre, méretre éppen olyanok, mint a rendes hangyák. Egyénenként nem mutatják értelem jelét, utasításra! teszik, amit tesznek, s így könnyű elpusztítani őket. Erejük szervezettségükben van: mint az emberi agyban a sejtek, úgy a hangyák - önmagában egyik sem az, ami sokaságának ösz- szessége. (Mit sem tudhattak a film forgatásakor az alkotók Carter új stratégiájáról, s mégis, lám, az egyik kutató a hangyakirálynő elpusztítását akarja. He ez elpusztul, o szervezett hangyatár. sadalom elveszti kollektív akaratát. Emlékeztetőül: o tömeges megtorlást váltotta fel most a politikai vezető centrumok támadása az új USA-stratégiá- ban.) Ez a filmbéli hangyatársadalom nagyon emlékeztet, majd azt mondtam megint, a kommunista társadalomra. Legalábbis arra a kommunista társadalomra, amelynek képét az amerikai ideológusok lefestették az átlag amerikaiaknak. Hogy abban szabad akarat nélküli tömegek vannak, mindenki alárendeltje az eszmének, amely mint tudvalévő, a világ megváltoztatásának szükségességét írta zászlajára. Egyén nincs, csak kollektív aknamunka. Persze, hogy küzdeni kell ellene! Bár a Negyedik fázis nem oly ostobán hurrá-optimista mint ai Támadás egy idegen bolygóról: ez azt a szomorú jövőt sejdíti, hogy mi vár a derék amerikaiakra egy „hangyá- társadalomban”. Nem egészen rossz kommunistaellenes propaganda, meg kell adni, bármelyik amerikai moziban megállja a helyét. A furcsa csak az a dologban, hogy nem Dallas egy mozijában láttam a filmet, hanem csü. törtökön Pécsett, a másikat meg a Magyar Televízióban az elmúlt hetekben. Bár az is lehet, hogy nem burkoltan kommunistaellenes filmeket láttam fejlett, szocializmust építő hazánkban, hanem csak sci-fiket. Mint a sorozatbeli David gyanakszom, lehet, olykor oktalanul is. Mint most megint, Saul Bass egyébként kiválóan megcsinált filmjére. Milyen remekül fényképezte a hangyákat! Valóban. Bár, ha idebiggyesztem egy nyilatkozatát: — „(A hangyák) erős intuitív ösztönnel rendelkeznek, mely hihetetlen hatalmat biztosít társadalmunknak. Ha ehhez még hozzávesszük cél. tudatosságukat és kitartásukat, valamint technológiai ismereteiket, akkor ahhoz a következtetéshez juthatunk, hogy életformájukkal nemcsak kivívhatják, de le is győzhetik az emberi fajt" — gyanúm máris némi alappal bír. Csak a hangyák és az emberi faj szavakat kell kicserélni a kommunista, illetve az Amerikai Egyesült Államok szavakra. Bodó László
