Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-23 / 231. szám

1980. augusztus 23., szombat Dunántúli napló 3 Ifjúsági klubok nyáron Bójyi fiatalok között — Az egyik tő baj, hogy nem lehet itt a klubban sört inni... — jelenti ki a hosszú­lábú fiú, s a számomra érthe­tetlennek tűnő mondat szinte visszhangzik az üres teremben. A bárpultig, onnan a tv-ig, aztán vissza és ránk telepszik. — Mert a sörivás nem is póttevékenység, hanem már maga a cselekvés — ezt már Mausz Mihály mondja, és jó­val előbb a fenti kijelentésnél. De nem is az időpontok a fontosak. A bólyi ifjúsági klub­ban hangzott el mindkettő nemrégen, egy szép nyári dél­utánon. Az egyik határozottan, a másik keserűen. De vajon tényleg ez lenne a gondok legfőbbike? És egyáltalán lát­nak-e problémákat, és ha igen, akkor milyen nehézsé­geket tapasztalnak a ' klubta­gok, a művelődési ház dolgo-' zói az ifjúsági klubbal kapcso­latban? Bár klubtagot csak egyet találtunk, a már emlí­tett nyurga Mérai Vilmost, hallgassuk meg a véleményét: — Én igazán benne vagyok minden buliban, s ha dolgoz­ni keil, hát azt is szívesen megcsinálom. Ezen a klubon is dolgoztam, mert most újí­tottuk löl néhány hónapja. Négy évvel ezelőtt nem volt itt ilyen pangás, és ez nem a nyár miatt van, Valahogy meg­változtak a fiatalok, meg a Szabó Pisti értette is a klub­vezetést — mondja a tizen­nyolc éves bolti eladó, aki szabad idejében a pécsi ne­velési tanácsadó klubvezető tanfolyamára is jár. össze ké­ne fogni a fiatalokat, ismétel­geti már sokadszor, s azt is tőle hallom, hogy a bólyiak nem olyanok mint más tizen- huszonévesek. — Külön érdekcsoportok, klikkek vannak a faluban, he­tekig lehetne őket tanulmá­nyozni — legyint, és hozzáteszi. — Nem érdekli őket semmi, még a diszkóra sem igen jön­nek el, sajnálják a tizes beug­rót. De ha két forint lenne, azzal is ugyanúgy lennének. — S a klubvezető? — Hát a mostanit egyszerű­en kijelölték. Pedig olyasvalaki kell, aki nagyjából mindegyik bandá/al jóban van. S mind­egyik csoportból a fő hang­adót be kellene választani a klubvezetőségbe, s akkor jön­nének a többiek is. Én példá­ul már ki is szemeltem az egyik barátomat, aki megfelel­ne a követelményeknek. Az új bólyi ifjúsági klubban A söriváson múlna?... — És mi van a sörrel? Azon múlik minden? — Nem minden, de bizony a fiúk fogják magukat és in­kább elmennek a presszóba. Ott meg többet isznak, mintha itt egy bizonyos mennyiséget kaphatnának. A kólázás már kiment a divatból. Éppen útrakészen találjuk Dömse Lászlót lakásuk udva­rában. Építkezik valahol, oda igyekszik, kihasználva a dél­utánt. Pincér a Platánban, s ő is elvégzett egy klubvezetői tanfolyamot. — Májusban lettem én a klubvezető, mert nekem volt meg akkor a képzettségem. Terveim? Kulturális progra­mokkal szeretném valahogy fel­dobni a klubot. Esténként egyébként összeverődik leg­alább húsz fiatal, játszanak, lemezeznek. Nem tudom, miért ilyen kevesen, néhány éve töb­ben érdeklődtek — mondja csöndesen, míg társa türel­metlenül várakozik a motoron. — Fenemód nehéz megfogni a fiatalokat. Valamilyen ab­szolút szabad tormát kellene találni, amit ha tudnám, hogy mi az, már régen megcsinál­tam volna - vezet körbe a klubban Mausz Mihály nép­művelő. Szombathelyről jött egy éve ide dolgozni. — Hangoztatjuk, hogy szakí­tani kell a hagyományos nép­művelési szemlélettel. Szerin­tem a klubnak akkor lehet jö­vője, ha elsődlegesen infor­mációs bázisként működik. Ha a látogatók mindent megtalál­nának, amire éppen szükségük adódik. Információkat például a legújabb autókról, motorok­ról és folytatva esetleg vezetői vagy szerelői tanfolyammal, majd utazási programjavasla­tokkal. Ennek végtelen a lehe­tősége, s együtt lehetne mű­ködni a könyvtárral, a rend­őrséggel. De ez csak egy ki­ragadott példa. Most, hogy újra van helyiségünk, örülünk, ha be-benéznek a gyerekek. Sokat kell közöttük lenni, be­szélgetni velük és az ötleteik­re építeni, aztán programot szervezni, de nem rendezvé­nyekre gondolok — mondja búcsúzóul Mausz Mihály. Másnap egy szerencsés vé­letlen folytán találkoztam Sza­bó István művelődési ház igazgatóval, akinek klubveze­tői idejére ma is többen em­lékeznek szívesen. Mi válto­zott meg négy év alatt? — Lehet, hogy furcsán hang­zik, de ennyi idő alatt is el­sősorban a fiatalok. Akkori­ban a klubon belül kialakul­tak ún. rétegklubok, egy-egy sarokban összejöttek azok, akiket ugyanaz érdekelt. Tar­tottunk gyertypfényes klubeste­ket, kirándultunk s nem dero­gált nekik a közös játék sem. A lényeg, hogy mindenki tevé­kenykedhessen a klubban. Ha valaki egy játékot, egy vetél­kedőt akar vezetni, vagy al­kalmi diszkót, avagy pop-iro­dalmat felolvasni, ám tehesse. Az ősszel felújítjuk a szüreti hagyományokat, régen ennek is nagy volt a sikere. A sok apró KISZ-alapszervezet he­lyett pedig egy közöset szeret­nénk létrehozni, mert az amúgy is elszigetelődött fiata­lokat Így jobban össze lehet­ne hozni. Tervezünk a dél-ba­ranyai klubokkal közös sport- és szel^mi vetélkedőt, s ifjú­sági parkot is csinálunk még az idén. Tartunk klubvezető választást is. Elmondjuk, mi szól mellette, ellene a jelöl­teknek, de a művelődési ház nem fogja befolyásolni a fia­talokat! Ezzel tulajdonképpen be is fejezhetjük a látogatást. Gond­jaik részben általánosak, rész­ben egyediek. Annyi bizonyos, minden híresztelés ellenére, hogy a klub nem „zülleszti le az odajárókat, mint azt az idősebbek tartják (s fogják vissza a lányokat). A presszó sokkal „veszélyesebb”. Hogy a bólyi klub visszanyeri-e régi vonzását, az a közös elképze­léseken, a megvalósítandó terveken múli. S nem első­sorban a söriváson. Barlahidai Andrea Ifjúsági könyv­újdonságok „Mindég napra egy me­se" — ez nem csupán a Móra Kiadónál a napokban immár hetedik kiadást megélt nagy sikerű mese­összeállítás, hanem a ki- ádó munkáját is jellemző állítás. A gyermekeknek és az ifjúságnak íródott műve­ket gondozó kiadó ugyanis az idén mintegy 370 kötetet jelentet meg: egy-egy könyvújdanság jut az esz­tendő minden napjára. „Autóstoppal a tenger­hez" címmel egy NDK-be- li fiú és lány autóstoppos kalandjait vetette papírra Gerdhard Holtz-Baumert. A sajátos szerkezetű regény­ből az olvasó kétszer is vé­gigélheti az utazás kaland­jait, hol a fiú, hol a lány kommentálásában. Kárpáti Kamii a varázsla­tos gyermekkort idézi fel a „Trombitás Ali cirkusza” című regényében, amelynek hősei 8—10 éves gyerekek. Kántor Zsuzsa „Hajszesz és bolondgomba” című kö­tetében az eddig megjelent két gyermektárgyú fantasz­tikus regényét. „Zenél a Zakariás" és „Matekária" — egy harmadikkal trilógi­ává egészítette ki. A könyv hősei XXV. századi úttörők, akik egy fejlett technikájú társadalom emberi esendő- ségeivel szembekerülve ügyesen igazítják helyre a kerékvágásból kizökkent vi­lágot. „Ballada egy márvány- tábláról'’ címmel a közked­velt „csíkos könyvek" soro­zatban jelenik meg Kántor Zsuzsa másik műve. Az író­nő kortársa volt Braun Évá­nak, s regényében múltat, jelent és jövőt egyszerre lát­tató módon idézi fel a kom­munista mártír alakját. Popkoncert Mohácson (Tudósítónktól) V asárnap este Mohá­cson a Beatrice, Loko­motív GT Ómega együttes tartott koncertet. Há­rom együttes három különböző popzenei irányzat stúlusje- gyeit hallottuk. A műsort az újságokból inkább botrányai, ról, mint zenei sikereiről is­mert Beatrice együttes kezd­te. Már kora délután a vá­ros különböző pontjain lát­hattuk rajongóikat, kik piros­fehér pettyes kendőket, sza­lagokat viselve rótták az ut­cákat kedvenceiket éltetve. Műsorukban nem volt semmi figyelemre méltó, érdeklődést felkeltő dal. Gyenge szöve­gek (hamis ideológiával fű­szerezve), alacsony színvonalú hangszerelés, visszataszító ön. reklámozás volt a fő jellem­zőjük. Csupán a szólóénekes szuggesztív, magával ragadó egyénisége, énekhangja volt kellemes foltja a harmincper­ces műsoridőnek. Felesleges volt a színpadon az együttes azon tagja, ki magát himbál­va e produkción kívül semmit sem csinált!... A Lokomotív GT-től a tőle megszokott lendületes, impro- vizatív zenét hallottuk. Meg­győződhettünk arról is. hogy Presser Gábor napjaink leg­jobb billentyűse. Remek rit­musok. effektusok tarkították az előadást. Műsoruk mégsem tekinthető jónak, mert a da­lok túlnyomó részének nem értettük szövegét, az impro­vizációk darabosak, széttör­ték a dalok karakterét. Ügy tűnik, mintha Presser elfáradt volna alkotói fantáziában. A kisegítő Dés László és Gőz László harsona, illetve alt­szaxofon szólói viszont él­ményszámba mentek. A mű­sort csupán egy régi és egy új (Gyere, gyere ki a hegyol­dalba; Szentimentális rock- and roll), valamint a lírai hangzású Álomarcú lány cí­mű dalok ékesítették igazán hírnevükhöz méltóan. Az Omega kemény rockze­néje élénkítette fel a bágyadt közönséget. A szokásos show- hatás mellett ezúttal o muzsi­kát is élveztük. Molnár György gitárszólói, Benkő László bil­lentyűsjátéka külön élmény volt. Lírai ihletésű dalaik sa­játosak, igazi „Omega” stí­lusban születtek. Kíváncsian várjuk o közeljövőben meg­jelenő 10. nagylemezüket, hi­szen az erről játszott négy új dal feljogosít a várakozásra. Az egész est igazi átütő si­kerét „a hűtlen barát” Pres­ser visszaállása okozta az Omega együttesnél. Itt dom­borodott ki igazán alkotói munkája, hiszen a 60-as évek végének és 70-es évek elejé­nek legjobb számai még most sem vesztettek népszerűségük­ből, bizonyítva tartós sikerü­ket. A Tízezer lépés, Gyöngy­hajú lány, Petróleumlámpa című dalok méltán kerültek a popzene „klasszikusai" kö­zé. A régi Omega együttes nosztalgiaműsora zárta az előadást az est kiemelkedően legjobb produkciójaként. Mánfai György 69. ÖMÉK-ríU Külföldi kiállítók 24 országbál 120 cég termékei II karakiilszttrméktől a japán kisgépekig Diabetikus készítmények az NDK-bél QtflEK A 69. OMÉK sokban különbö­zik a legutóbb 1975-ben meg­rendezettől. Többek között ab­ban is, hogy míg 1975-ben mindössze 27 külföldi kiállító cég képviseltette magát, az idén 24 országból összesen 120 cég hozta termékeit a rangos bemutatóra. A szocialista országok közül a Szovjetunió foglalja le a leg­nagyobb területet. Mintegy 1000 négyzetméter fedett és 600 csehszlovák söripar termékei még így üvegbe, díszes hordók­ba zárva is csábítók. A sörök mellett érdemes megtekinteni (és táplálkozási szakemberek­nek elgondolkodni) a sokféle diétás és diabetikus készítmé­nyeiket. Gondolom a háziasz- szonyok pedig irigykedve nézik a legalább harmincféle szárí­tott leveskészítményt, az 50-fé- le félkész ételeket, az egyszeri fogyasztásra elég kis üveg csa- lamódókat és mindezt „világ- színvonalas” csomagolásban. Bulgária pavilonjában tojás­nagyságú hamvas szilvák, dió- nyi szemnagyságú szőlőfürtök, óriás körték, paradicsomok és A sokak által megcsodált „üvegtehén” négyzetméter szabad kiállítási területen mutatják be a szovjet növénytermesztés, állattenyész­tés, talajművelés és az élelmi­szeripar legújabb enedményeit. Szabadtéri kiállításukon lehet megtekinteni a mezőgazdasági technika legújabb mintadarab­jait. Figyelemre méltóak a T—150 K, MTZ-82, T-4 ÁNM „szuper" traktorok, és a KSZ— 6 B önjáró gyökérfelszedő be­rendezés. A fedett csarnokban a kiállított terménybemutatók mellett igen érdekes a 108 000 férőhelyes sertéshizlaló telep és egy lett kolhozban üzemelő tej­termelő telep makettje. Ugyan­itt állítják ki az állattenyész­tés melléktermékeinek felhasz­nálásából készült cikkeket pél­dául puha szarvasbőröket, ka- rakülszőrméket, belőle készült exkluzív takarókat, csergéket, gyapjúszöveteket. Az élelmi­szeripar termékei közül érdeke­sek a „keleti" édességek. Az NDK kiállításán minden bizonnyal a népszerűség babér­jait az életnagyság ú üvegtehén aratja. Az átlátszó külső bur­kolaton belül jól látszanak ere­deti nagyságban és színben a belső szervei, amelyeknek fel­építését és működését magnó­szalagról ismertetik a népes számú érdeklődőknek. Mellette vitrinben drezdai pasztőrözött tejtermékek halmai láthatók. A sok szép bemutató között is ta­lán a legszebb stand az NDK-é. Mélyzöld tapétával bevont fa­rostlemez válaszfalak és átjá­rók és sok-sok virág között fel­halmozott élelmiszeripari ter­mékek, húsipari készítmények ugyancsak próbára teszik az éhes gyomorral szemlélődőt. Ha az NDK pavilonba éhe­sen, akkor a csehszlovák pavi­lonba pedig szomjasan nem ajánlatos belépni. A világhírű haragoszöld paprikák csalo­gatják a látogatót. Láthatók a már jól ismert és népszerű kon­zervipari termékek is. Különle­gességnek számít a dohány­ipar termékei mellett a tetszetős csomagolású déli borok bemu­tatója. A nem szocialista országok között az NSZK kiállítását olyan nemzetközileg; is ismert nevek fémjelzik, mint a Class OHG, a Daimler-Benz, a Klöck- ner-Humboldt—Deutz és a vegyiparban a Bayer AG. Jelen­tős a franciák részvétele. Leg­érdekesebb a modern borászati eljárásokat és kiskertészeti gé­peket bemutató rész. Természe­tesen kiállításukról nem hiá­nyozhat a híres francia konya­kok parádés felvonultatása. A tengerentúli kiállítók közül legnagyobb érdeklődést a japá­nok .kertészeti kisgépei vívták ki maguknak. Az Amerikai Egye­sült Államok hatalmas fotókon mutatja be az állattenyésztés, a rizs- és szójatermesztés, -fel­dolgozás és -felhasználás mód­jait. Kollektív kiállítással szere­pel Kanada 21 mezőgazdasági termékeket előállító cége. Az óllatnemesítésben elért sikerek közül a legfigyelemreméltóbb az állati embrió transzplantólá- sát bemutató formalin készítmé­nyek és képsorok. A kiállításra oly távoli or­szágok is eljöttek, mint Új-Zé- land, mely fejőtechnikai beren­dezéseket hozott, Tajvan, amely szemet gyönyörködtető banán-, narancskészitményeket, hatal­mas gombakonzerveket és ér­dekes konyhaeszközöket mutat be, és Líbia, amely a sivatag termőterületté átalakításának módjait bemutató képeket ho­zott, továbbá pálmarostból, ra­fiából készült művészi, népi al­kotásokat. S. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom