Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-10 / 219. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1980. AUGUSZTUS 10. Négy nap körösi krónikája Bajuszék tanyájáról, a tűzoltók segítették kimenteni a legszük ségesebb használati tárgyakat. Itt nincs miről beszélnünk. Heindl Ferenc osztagvezető is maga elé réved. Vagy negyedórája hagytuk el a békési hídfőt. Alattunk gabona, kukorica, napraforgó váltja egymást, egykori tanyák térdre rogyva fuldokolnak a vízbén. A fák még bírják: lombjaik között pirosló alma, érlelődő szilva és méhek járta akácok . . . Irdatlan a hőség. A mentő- mellény és a víz visszatükröző hatására csurog rólunk a verejték, pedig a rocsó aljában kuporgunk. Időközben megfe- neklünk a tarhosi gáton, a csónakot átvonszoljuk a töltésen. Az akácosból két őz és egy vadnyúl úszva menekül előlünk: utánuk indulunk, de a vízben fulladozó kukoricásban szem elől veszítjük őket. Előttünk az idevalósi Bajusz György és felesége irányítja a másik rocsót. Jól érzékeljük a fák övezte egykori földutat, néhol kilátszik a kerítés, ez is segít bennünket az irány tartásában. Balra tőlünk összedőlt vályogházak, a szénaboglyákon és a tetők gerincén csirkék, galambok ülnek. Az egyik tanya mellett lassítunk: az utca felőli ablak rádőlt az ágyakra, alatta az összeba- tyúzolt ágynemű. A szekrény tárva-nyitva, ajtaján nyakkendő lóg: a ruhákat még magukkal vihették a menekülők. Az udvar túloldalán csak egy sarokfal emlékeztet a valamikori istállóra. A kiszögellésben mellső lábait megfeszítve németjuhász ül a törmeléken, mellette átázott bundájú vadnyúl fülel. A levegő egyre nehezebbé válik, a fák között posvány és dögszag terjeng. Kísérőink szerint meghatározhatatlan számú őz és vadnyúl, nő meg aprójószág fulladt az árba. Befordulunk Bajúszék tanyájára: az asszonyka sírvafakad. A ház még áll, de a mellék- épületek már összedőltek. A gangon alig három négyzet- méternyi száraz területen csibék, és három kutya. Érkezésünkre vonyítva a vízbe vetik magukat. — Harminc év munkája ez amit itt lát, vagy inkább a maradéka — mondja elcsukló hangon Bajuszné. — A négy unokánk nyaralt nálunk, mikor jött az ár. Annyi időnk sem volt, hogy összepakoljunk, egyszál ruhában menekültünk, a személyi igazolványunk is itt maradt. Most a lányoméknál vagyunk Békéscsabán, de hogy mi lesz velünk? Kölcsönt nem tudunk fölvenni, mert a tavaly decemberi földrengéskor kidőlt a ház fala. Több tízezer forint hitelt kértünk, hogy helyreállítsuk az épületet. Bajusz György először a kutyákat látja el: a kamrából leakasztja a füstölt szalonnát, oldalast, nagy darabokra ka- nyarítja és a kutyák elé veti. Zsáknyi kukoricadarát önt a baromfinak, aztán a rocsókba kerül a televízió, rádió, ágynemű, a mosógép, zsír és egy szakajtó tojás, meg négy pár tyúk összekötözve, vasárnapi ebédnek. A gazda tanácstalanul kérdi tőlem. — Bezárjam az ajtót? — Hát persze! Egy darabig bibelődik a zárral, aztán lemond róla, az ajtó már megvetemedett . . . Mikor ismét kiszállunk a hajóból, Heindl Ferenc csak eny- nyit mond: — Ezt látni kellett volna azoknak az embereknek, akik éjjel-nappal a Kettős-Körösi gátszakadásnál dolgoznak. A Körösmenti Vízügyi Igazgatóság gyulai épülete méhkashoz hasonlít. Itt van az ár- vízvédelmi munkát irányító stáb központja, ide fut be minden információ az URH-s összeköttetés révén és innen irányítják a munkálatokat. Kádár Imre, a műszaki titkárság vezetője éppen a repülőtérre készül, mikor megtalálom.- Az árhullám július 24-én érkezett és egyszerre jelentkezett valamennyi folyónkon. A Hortobágyon, a Berettyón, a Sebes-, a Fekete-, a Fehér-, a Kettős- és a Hármas Körösön. A Kettős Körösön bekövetkezett jobboldali gátszakadás következtében legalább kétszázmillió köbméter víz zúdult ki becslésünk szerint 19 ezer hektárra. A mergesi szükségtározót és a mályvódi tározót is figyelembe véve 21 600 hektár került víz aló, amelyből 20 000 hektár a mezőgazdasági .terület. Tarhos, Bélme- gyes és Doboz körzetében igen kritikus a helyzet: a védő, és körtöltések már igen nehezen állnak ellen a hatalmas víznyomásnak, de bízunk a gátakon dolgozó tízezer emberben . . . Szondi Lajossal, a megyei tanács összekötőjével arról beszélgetünk, hogy mi lesz a kitelepített ötezer lakossal.- A tarhosi tanyavilágban 440 épület dőlt össze, ezek közül 338-at használtak lakásként. A Berettyó deltájában pedig 61 épületből költöztettük ki a családokat. Az eddigi becslések alapján, a közvetlen anyagi kár megközelíti a félmilliárd forintot, nem szólva a helyreállítás költségeiről. A hatodik ötéves terv irányszámai még nem ismeretesek, de az biztos, hogy központi segítség nélkül képtelenek leszünk megoldani az ötezer ember gondját. Humánusan kell eljárnunk majd, hiszen a kitelepítettek többsége mindenképpen vissza kíván költözni a tanyájára: ezért szerintem nem erőltethetjük, hogy a nagyközségekben építsék fel új hajlékukat. ♦ Augusztus negyediké, este tíz óra. A Hosszúfoki főcsatorna és a Kettős Körös találkozásánál megszokott kép fogad. A folyó árterét védő töltés deltájában feltornyolt homokzsák kok, emberek százai hajlonga- nak és adják azokat kézről kézre, hogy aztán a honvédségi kétéltűek a hosszúfoki csatorna védőtöltésének megerősítéséhez szállítsák. A parton szurokba mártott és a töltés koronájába szúrt fáklyák égnek: a sötétből, viaszarcú tekintetek kísérnek egészen a szakadás helyéig. Este tizenegyre jár az idő, mikor a szádfalhoz simuló pontonoknál abbamarad az acéllemezt verő légkalapács fülsértő csattogása. A pillanatnyi csend után robbo- násszerűen oldódik a nyolcnapos feszültség. A hangzavarból azért jól kivehető, hogy sikerült... A százéves hazai vízügyi szolgálat történetében először tudtak elfogni ilyen jellegű gátszakadást, amiből nagy részt vállalt a pécsi vízügyesek árvízvédelmi osztaga is. Dehogy bánják már, hogy érkezésüket követően a mező- berényi birkalegelőre telepített sátortáborukat a háromnapos esőzés nyomán elöntötte a víz. Beköltöztek hát a falubeli általános iskolába, újra elölről kezdve a táboréletet, és folytatva a küzdelmet az ár ellen. Solymosi Jenő gazdasági vezető és Molnár László beszerző most már nyugodtabb. Természetesen .az itt lévő száz ember - közülük harminc VO- LÁNOS — ellátása nem is olyan egyszerű, már csak azért sem, mert a harmincegy forintos napidíjból kell gazdálkodniuk: és ennyiből ki is hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát. Táborélet ez tehát, a maga szigorú rendjével, öt ember főz, akik hajnali négytől este tízig meg sem állnak, rájuk hárul a zöldségtisztítástól, a mosogatásig minden. Amúgy oz emberek nem panaszkodnak az ellátásra. Egyébként az ittlévők többsége a sokadik mentés részese. Steiner Ferenc főgépész például huszonhat éve van a vízügyi szolgálatnál, ez a nyolcadik árvíz, ahol védekezik. Lóky Ferenc, a második műszak vezetője ugyancsak tapasztalt szakember. Riegel Gyula darus alig aludt az első három napban: rá és Erdősi Jenőre hárult a kirakodás. Csak azért neheztelnek, mert gumicsizmát sem kaptak a VOLÁN-tól és egyelőre fogalmuk sincsen, miképpen számolják el a munkájukat. Tenz- linger István vízügyes gépkocsivezető sem áll meg hajnaltól késő estig: az embereket szállítja, szódát visz a gátra és Molnár Lászlóval megosztva bevásárol. Eszéki Ottó a hidrológusoknál van, a vízhozamot mérik: az ő munkájuk ugyan nem látványos, de annál fontosabb. A mérési eredmények alapján határozzák meg ugyanis, hol lehet gátat nyitni, robbantani a víz leeresztése céljából. Aztán itt vannak a felsőszentmártoniak, vízváriak, nagyatádiak és még sorolhatnám . . . Hideg András és Förster János szentmárto- niak: ők is, csakúgy, mint a többiek, szó nélkül indultak, mikor a riasztásról értesültek odahaza. És így van ezzel Polohn István, a helyi védelem helyettes Vezetője is, aki hirtelen nem is tudja felsorolni hányadik árvízi munka, amelynek részese. A Körösök mentén még kritikus a helyzet. A gátszakadás elhárítása megtörtént, de a munka java még hátravan. Az elöntött területekről a vizet vissza kell vezetni a folyómederbe, ami néhány hónapig eltart. Tudja ezt Szűcs Lajos me- zőberényi tanácselnök is, akit már reggel fél 6-kor a munkahelyén találok. — A tizenkétezres Mezőbe- rény lakói közül eddig legalább négyezren vették ki részüket a munkából, ami megközelíti a munkaképes lakosság számát. Megnyugtató, hogy ilyen nagy segítséget kaptunk az ország minden részéből. Különben több, mint ezer embert helyeztünk el: vízügyeseket. katonákat, köztük a pécsieket. Nélkülük semmire se mentünk volna. Ez az összefogás ad erőt és reményt az itt élő szlovák, német nemzetiségek és a kitelepítettek számára is az újrakezdéshez . . . Salamon Gyula \ A pécsi Vízügyi Igazgatóság védelmi osztaga a kettős körösi gátszakadásnál. A szerző felvételei Érettségi után - fizikai munka Baranyában, mintegy 7— 800 idén érettségizettnek még most a nyár végén sincs állása. Kínálat ugyan még volna, — ha nem is annyi, mint az állásnélküliek létszáma —, csakhogy legtöbbjük a fizikai munkától húzódozik, márpedig az állásajánlatok 80 százaléka ilyen munkakört takar. ♦ A műhelyben, bár mindenütt megmunkálásra váró fémdarabok, a munkadarabokat leszorító satuk sorakoznak, mégsem az olajos fém jellegzetes szaga, hanem finom kávéillat fogadja a belépőt. A déli ebédszünetben jól esik a frissítő, forró kávé, a kávéfőzőt a műhelyfőnök, Vec sera Géza vigyázza. — Nagyon rendes fej az öreg — mondja ifjú kísérőm, Barkóczi István. — Már 25 éve dolgozik itt. Régen ez volt az újító-műhely. Itt készítették az új gépeket, ma inkább csak a nevében őrzi ezt, most jobbára tmk- munkát végzünk. Barkóczi István egy éve jött a Zsolnay gyárba. A Vegyipari Gépészeti Szak- középiskolában érettségizett és egyáltalán nem válogatott a munkalehetőségek között. — Normás mellé irodába is mehettem volna, 2300-at- ígértek, de a világért sem akartam íróasztal mellé ülni. A Zsolnay gyárba a bátyám hívott. Igaz, itt se fizetnek ennél többet, de nem is a pénzért maradok, hanem, mert jó a gárda. A munkaidőbeosztás is kedvező, délután fél 3-kor már otthon lehetek. — Mit kezd a szabad idejével? — Másodosztályú röplabda játékvezetői képesítésem van. Magam is sportolok és meccset vezetek. Ezért is jó, hogy a gyárban havonta három szombat szabad. — Tervek? — A Pollack Mihály Műszaki Főiskola szilikátipari szakát szeretném elvégezni, remélem sikerül. Gyulai Csaba a Zipper- novszky Károly Gépipari Szakközépiskolában érettségizett két éve, egyúttal megszerezte a villamos-gépkezelői szakmunkásbizonyítványt. Most villanyszerelőként dolgozik a Zsolnay gyárban, ahová édesapja hozta magával. — Megfordult ugyan a fejemben a továbbtanulás, de ismerőseim mind mondták, jobb, ha az ember előbb dolgozik, gyakorlatot, tapasztalatot szerez. A Remix gyáregységben dolgozom, érintésvédelmi vizsgálatokat végzünk. Továbbá a mi feladatunk a folyamatos munka biztosítása, a hibák elhárítása, nehogy a kemencék leálljanak. Először furcsa volt végig dolgozni a nyolc órát, most már belejöttem. Jó itt lenni. ♦ A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kimutatásai szerint, az idén különösen problémát jelent a lányok elhelyezkedése. A legtöbben irodai munkát, vagy valamilyen divatos szakmát képzelnek el maguknak. Ám jóval kevesebb a kínálat, mint a kereslet, Nem beszélve arról, hogy a gimnáziumot végzett lányok hátrányba kerülnek a kereskedelmi szakközépiskolát végzettekkel szemben, mert nem tudnak gép- és gyorsírni. így aztán azok számára, akik nem rugalmasak, nem vállalkozó kedvűek, ugyancsak beszűkülnek a lehetőségek. ♦ Dévai Ildikót a gyárban még mindenki csak a lánynevén ismeri. Nem régóta asszony, nehéz megtanulni az új nevet. Három éve érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban.- A Kaposvári Tanítóképzőbe jelentkeztem. Nem vettek fel. Beadtam ugyan a fellebbezést, de már közben munka után néztem. így kerültem ide a Zsolnay gyárba az épületkerámiát készítő gyáregységbe. Először nagyon megijedtem: úristen, mit kell nekem itt dolgozni! A tervezők által megformázott és sorozatgyártásra átadott burkolólapokat, térelemeket nekünk kellet a festékbe mártogatni. Az volt a szerencsém, hogy nagyon aranyos főnökasszony mellé kerültem, aki megszerettette velem ezt a munkát. Később aztán sikerült bejutnom a kerámia műhelybe, itt már az igényesebb daraboknál kézzel visszük rá a festéket.- Nagyon csalódottnak éreztem magam, amikor a felvételi nem sikerült. Most azt mondom, ez volt a szerencsém. Ebben a munkában, van szépség, fantázia is. Különösen azóta tudom, mióta megismertem a velem majdnem egyidőben idekerült Prell Oszkárt. Ő a művészeti szakközépiskolában végzett, kerámiakészítő szakon. Mikor beneveztem itt a gyári Alkotó Ifjúság pályázatra, sokat segített. Én hiába terveztem meg a formát, az elkészítés módjaival, fogásaival ő ismertetett meg. A munkadarabjaim — három váza — a harmadik díjat nyerték el. Oszkár három hónapja a férjem.- Mi a munkaköri beosztása tulajdonképpen?- Kerámiafestő, betanított munkás. ♦ A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet előadója Schmidt Lászlóné:- Sok esetben probléma, hogy a vállalatok nem küldik meg a pontos munkaköri leírást. Ha például valamelyik gyár kér öt betanított munkást, nem tudjuk, ez milyen munkát jelent. Nagyon sokszor ezért hátrálnak meg a szülők és a fiatalok is .. . Sarok Zsuzsa----------------------------------------------------------------1
