Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-09 / 218. szám

© Dunántúli napló 1980. augusztus 9., szombat Tervkészítés előtt a mezőgazdaság •«-----------------------------------------------------------------------------------------­A z aratóknál nem kevésbé van melegük azoknak a mezőgazdasági szakembereknek, akik jelenleg tervkészítéssel foglalkoznak. Tervezni pedig kell, annál is inkább, mi­vel újabb ötéves tervidőszak elé nézünk, olyan időszak elé, amikor is élelmiszergazda­ságunknak a változásoknak erőteljesebben kitett környezetben, mérsékelt erőforrásokkal kell megnövekedett feladatokat teljesítenie. Ehhez fel kell tárni és mozgósitani a tartalékokat: többek között fejleszteni a tervezés módszerét, fokozni a vállalatközi együttműködést, előre lépni az anyag- és energiatakarékosságban, a szakemberképzésben, bővíteni az alaptevé­kenységen felüli tevékenységeket és így tovább. Közgazdasági élet oldalunk szerzői, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatói — a nagyüzemi gazdaságok tervezési munkáját elősegítendő — a tervezés módszere fejlesztésének, valamint a vállalat- közi együttműködések fokozásának kérdését állítják reflektorfénybe. Megismerkedhetünk a sombereki Béke Őre Termelőszövetkezet tervezési gyakorlatával is. Miklásvári Zoltán Tartalékok és lehetőségek a hatodik ötéves tervben A mezőgazdasági nagyüze­mek az éves tervkészítés során új helyzettel találkoztak 1980- bon és fognak találkozni a kö­vetkező ötéves tervidőszakban. A stabilitás és a változó kör­nyezethez való alkalmazkodás összefüggésrendszere szemlélet- változást igényel mind a ter­melőszövetkezeteknél és az ál­lami gazdaságoknál, mind pe­dig a közép és a felső irányí­tó szerveknél. Fejleszteni módszerét Az éves tervezés jelenlegi problematikus területei közül az információhiány, valamint a rugalmatlan tervezési módszer és a gyorsan változó közgaz­dasági, természeti feltételrend­szer ellentmondása a leglénye­gesebb. A tervkészítés során az üzemek igen szerény, megké­sett információkkal rendelkez­tek, mind a szabályozó rend­szer, mind a piac alakulását illetően. Az ellenkező irányú — alulról felfelé folyó — infor­mációáramlás is sok gonddal érvényesül, ami részben az in­formáció mennyiségével, rész­ben megbízhatóságával kap­csolatos. Ügy tűnik, az „Infor­mációs jelentés" kérdésében csak nagyon lassan jutunk elő­re, bár az üzemek kezdeménye­zése több csatornán megtör­tént. Az információáramlás (el­sősorban a „felülről" jövő és a piaci információk) javítását szolgálná, ha a területi szövet­ségekben „információs közpon­tot" hoznának létre vagy ala­kítanának ki, melyek közvetlen kapcsolatban állnának az in­formációforrásokkal és az üze­mekkel. Míg az információval kap­csolatos feladatok megoldása elsősorban a mező- és a mak­a tervezés roszervezetek feladata, addig a tervezés módszertani fejlesz­tése minden területen érvénye­sülő szükségszerűség. A mező- gazdasági üzemelt mar az idei tervek készítésekor információ- hiánnyal küszködtek. Az év köz­ben nem várt és begyűrűztetett áremelés, valamint a tavaszi, már-már katasztrofális időjárás együttesen olyan mértékben eltérhette a reálfolyamatokat az éves tervektől, hogy az el­térés sok gazdaságnál átlépte azt a kritikus pontot, amikor szükségszerű a terv átdolgozá­sa. A nagyüzemi gazdálkodás­nak viszont elengedhetetlenül szüksége van arra az iránytűre, viszonyítási alapra, amit a jó terv jelent. Túllépi tehát a vál­lalkozás reális kockázatát az a vezető, aki az idejétmúlt tervet továbbra is irányvonalként fo­gadja el, vagy teljesen eltekint tőle (sok gazdaság „fiókba" tette éves- tervét). Nagyüze­meink egyik legfontosabb fel­adata, hogy ahol ezt még nem tették meg, ott mindenféle kül­ső ösztönzés nélkül dolgozzák át a tervet. Még hangsúlyo­zottabban jelentkezik a kérdés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a hatodik ötéves tervké­szítéshez az 1980-as év adja a bázist. Több változatban A közeljövőben az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek szintjén is el kell kezdeni a hatodik ötéves terv kidolgozását. Remélhető, hogy a munkához szükséges tervkon­cepciók és az egyéb informá­ciók hamarosan eljutnak a gazdaságokhoz. Mire kell ügyelni? Az a nagyüzem, amely a megváltozott és továbbra is gyorsan változó közgazdasági környezetben ugyanazt a ter­vezési módszert alkalmazza, mint a negyedik és az ötödik ötéves tervidőszakban, annak az üzemnek a terve nem a har­madik vagy a negyedik évben válik irreálissá — mint a ko­rábbi tapasztalatok mutatják —, hanem sokkal hamarább. Először is meg kell tanulnunk alternatívában gondolkodni. Aki ma akár csak 3—4 évre egyetlen számmal, a vízszintes és a függőleges koordináták alapján akar költséget, ered­ményt stb. meghatározni, az még nem készült fel az újszerű feladatokra. Igaz, a felfelé fo­lyó információkban csak egy- egy adatot kell közölni, ám en­nek ellenére változtatni kellene a módszeren. S nem ez lenne az első eset, amikor az üzemi gyakorlat megelőzi az irányító szervek útmutatását. Az sem lenne baj, ha ezt éppen Bara­nyában kezdenék el. A középtávú tervezéselmélet régen kidolgozott és elfogadott módszere a csúszótervezés. Ezt üzemi gyakorlattá kellene ten­nünk, s elérnünk, hogy a hato­dik ötéves tervkészítéskor és továbbfejlesztésekor ne csak 1981—85 időtávban, de 1982— 86, 1983—87 stb. években is tudjunk gondolkodni. Ez per­sze nem csak üzemi feladat. A népgazdaságban sok terüle­ten ciklikusságot okoz a terve­zés időbeni merev korlátja, melynek feloldására törekedni kell. Az új közgazdasági környe­zet lehetőséget ad és szükség- szerűvé teszi a reális kockázat- vállalást, melynek a tervben is tükröződnie kell. Lehetőséget kell adni az üzemeknek a „le­gális tartalékok” beépítésére a tervbe. KÖZ­GAZ­DA­SÁGI ÉLET Az ágazati és a területi ter­vezés összhangjának megte­remtése, a tervekhez a válla­lati információs csatorna kiala­kítása segítheti mind a válla­lati, mind a makro- és mezo- szintű stratégia kidolgozását, így sok-sok energiát, zsákutcá­ba torkolló erőfeszítést taka­ríthatnánk meg. A szak­tudás a legjobb befektetés A tervezés területén való előrelépésnek nem csak formai, de módszertani és személyi leltételei is vannak. A tervezés feladatát a nagyüzemekben ma már szükséges szervezeti­leg is elválasztani más folya­matoktól. Elmúlt az az idő, amikor a főkönyvelő egysze- mélyben elkészíthette a mér­leget és a tervet. Véleményem szerint nagy „szükség lenne a nagyüzemekben a tervezés kor­szerű elméleti módszereit is­merő és alkalmazni tudó, ru­galmas gondolkodású, a válto­zásokra érzékenyen reagáló szakemberekre. Az ilyen tulaj­donságokkal rendelkező köz­gazdák iránt sokkal nagyobb igényt kell támasztani a me­gyében. Ne felejtsük el, a szak­tudás a legjobb befektetés, és ezen a területen elmaradtunk más megyékhez, és főleg lehe­tőségeinkhez képest. A hatodik ötéves tervidő­szakban maximálisan mozgósí­tani kell tartalékainkat, mert csak így tudjuk megtartani ed­digi eredményeinket, megala­pozni a további fejlődést. Herich György Termelés — feldolgozás — értékesítés Alakítsunk agrár-ipari egyesülést! Élelmiszergazdaságunk a ter­melőerők fejlődése következté­ben munkaigényes ágazatból tőkeigényes ágazattá lépett elő. A hatodik 5 éves tervben o mérsékelt fejlesztési forrásokkal lendelkező nagyüzemeknél egy­re inkább előtérbe kerül a for- lásokat kevésbé igénybe vevő lehetőségek kihasználása, bi­zonyos-területeken az erőforrá­sok koncentrált felhasználása. A technikai fejlődés együtt jár a szakosodás és o munkameg­osztás elmélyülésével, és igényli a termelési együttműködést, in­tegrálódást. Lássuk most köze­lebbről a vertikálisan integrált szervezetként működő agrár­ipari egyesüléseket. Megosztott kockázat Hazánkban jelenleg négy — a Hajdúsági, a Szigetközi, a Békéscsaba és környéki és a Kalocsa környéki — agrár-ipari egyesülés működik, igaz, egye­lőre csak kísérleti jelleggel. El­vi álláspont, hogy miután a né­hány éve működő agrár-ipari egyesülések tevékenységéről, eredményeiről még nem szűr­hető le kellő tapasztalat, újab­bak szervezése nem volna in­dokolt. Mégis úgy ítélem meg, és erre szeretném az illetékesek figyelmét is ráirányítani, más összetételben, új modellként is lehetne agrár-ipari egyesülése­ket alakítani. Alakulhatna ilyen egyesülés termelőszövetkezetek, állami gazdaságok (kombiná­tok), élelmiszeripari vállalatok (konzervgyár, húsipari vállalót, baromfifeldolgozó stb), fogyasz­tási szövetkezetek, ipari és épí­tőipari szövetkezetek összegé­ből is. Az ilyen összetételű egye­sülésben jobban megvalósul­hatna a vertikális integráció mindhárom eleme: a termelés, a feldolgozás és az értékesítés. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben, az állami gaz­daságokban (kombinátokban) kialakulhatna egy célirányos termelési szféra. A szerződéses kapcsolat biztonságossá tenné az értékesítést. Megvalósítható lenne a termékek egy részének előfeldolgozása, ami növelné az árbevételt, a nyereséget, miközben mentesítené az élel­miszeripart bizonyos feldolgo­zási munkáktól, segítve ezzel munkaerőgondjain. A feldolgo­zásnál keletkező melléktermé­keket helyben hasznosíthatnák, az állattenyésztésben vagy o növénytermesztésben . (takar­mányként, zöldtrágyaként stb.). Decentralizólódna a víz- és energiafogyasztás, ami a gyá­rakban esetenként gondot okoz. Az élelmiszeripari vállalatok az egyesülésen belül termeltet­hetnék meg árualapjaik nagy részét, összehangolt termelési és átvételi program alapján megosztott kockázat mellett. Az együttműködést o termelésre, az előkészítésre és az áruát- adás-átvételre több éves ter­mékértékesítési, illetve új típu­sú együttműködési szerződés­ben kellene rögzíteni - a ter­melés, a feldolgozás és az ér­tékesítés fázisaira kiterjedően kidolgozva a nyereség megosz­tását is. A beszerzést és az értékesí­tést az integrátor szerepét be­töltő iaazqotóság biztosítaná, koordinálná. Demigrosz keres­kedelmet alakítanának ki. A saját termelésű árukat (kenyér, bor, pálinka, húskészítmények, konzervek stb.) a termelők a saját és az általános fogyasz­tási szövetkezetek üzleteiben értékesíthetnék. Az ipari szövetkezetek közül az erők eqyesítése érdekében az építőipariak bekapcsolódá­sát látom indokoltnak. A jelen­legi rendszerben általában va­lamennyi érdekeltnek van épí­tő részlege, ám kis létszámú, alacsony technikai felszereltsé­gé. Az'' ilyen típusú egyesülések szervezését a termelés-feldolgo- zás-értékesítésen felül vélemé­nyem szerint indokolttá teszi a közös szolgáltatások kifejleszté­sének lehetősége is, például a beruházások, a qépjavítás, az üzlethálózat kiépítése, az adat. feldolgozás stb. területén. Hadd említsem még, az álta­lános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tagsága sok eset­ben, de részben azonos a me­zőgazdasági szövetkezetek tag­ságával, miáltal az egyesülés­ben való helyük és szerepük nem idegen, vagyonuk is szö­vetkezeti vagyon, amely részje­gyekre épülve alakult ki. Elkerülve a buktatókat Az új típusú agrár-ipari egye. sülések megalakításának szor­galmazása mellett végezetül hadd hívjam fel a figyelmet né. hány buktatóra. Hatvannyolc óta sok társulás, közös vállal­kozás jött létre, miközben több meg is szűnt. A megszűnések gyakori oka, hogy a társulások létrehozását sok esetben nem előzte meg megfelelő szakmai­politikai előkészítés, koordiná­ció. Alakuláskor - ez szinte ál­talános gond volt — az alapítók az induló vagyon (az álló- és forgóeszköz) mértékét nagyon alacsonyan állapították meq és biztosították. Ennek következ­ményeként a társulások forqó- eszköz-ellátottsága a kezdeti időszakban nem volt kielégítő — egyesek mq is küszködnek ilyen gondokkal -, csak a be­induláshoz biztosította a pénz­ügyi fedezetet, a folyamatos gazdálkodáshoz mór nem. Nem mindenütt sikerült megtalálni a hozzáértő, vállalkozó szelle­mű vezetést, a tevékenység vi­teléhez szükséges szellemi tő­ke biztosítását sem, A vállal­kozások megszűnéséhez hozzá­járult az is, hogy késett a jo­gi szabályozás, így a kockázat és a felelősség sem volt tisz­tázott. Akadt olyan qond is, hogy a belépett vagy belépte­tett taqok közül egyesek nem ismerték fel érdekeiket, nem látták az integrációból szár­mazó előnyöket és nem bíztak a nyereséges gazdálkodásban. Mindezek negatívon hatottak a társulások fejlődésére, az in. tegráció terjedésére, de egyút­tal tanulságokkal is szolgáltak, miként kerüljük el a buktatókat. Dr. Gyenis Jenő Sombereki tapasztalatok Több információt kérnek a termelőszövetkezetek A sombereki Béke Őre Ter­melőszövetkezet többé-kevésbé kialakult termelésszerkezettel rendelkezik. Termelési szerke­zetünk a tiszta mezőgazdasá­gi profilra épül, amit olyan feldolgozó és melléktevékeny­ségekkel egészítünk ki, mint a takarmánykeverő, a lucernafel­dolgozó, a sertéshús-feldolgozó üzem stb. Ezek a feldolgozó és melléktevékenységek tovább növelik az alaptevékenységben termelődött nettó és bruttó jö­vedelmet egyaránt. Mármost az új terv indítása előtt feltét­lenül szükséges, hogy ezeknek a tevékenységeknek — azalap- és az azon kívüli tevékenysé­gek — termelési feltételeiről és jövedelmezőségükről tiszta ké­pet kapjunk. Ezért a tervezést minden évben megelőzi az előző időszak (időszakok) üzem- gazdasági értékelése. Míg néhány évvel ezelőtt a bázisadatok kisebb-nagyobb korrekciója az ágazatok jöve­delmi helyzetének megítélésé­hez viszonylag pontos alapul szolgált, addig az utóbbi két évben a bázisadatok korrekció­ja mellett már jelentős kiegé­szítő számításokat is kellett vé­gezni az új közgazdasági kö­rülményeknek megfelelő infor­mációszükséglet kielégítéséhez. Véleményem szerint ma már a bázisadatokra épített elemzé­sek csak nagyon szűk körben és nagyon pontos mellékszá- mitásokkal kiegészítve állják meg a helyüket. A mezőgazdaságban felhasz­nált ipari eredetű anyagok árai, az energiaárak, a terme­lőkapacitások létesítésével kapcsolatos költségek és az ál­lami támogatások változásai mindinkább arra kényszerítik a tervezési munkát végzőket, hogy a rendelkezésre álló sta­bilabb információbázisra ala­pozva, alternatívákkal kiegé­szített, több változatú tervet készítsenek. Az ilyen több vál­tozatú tervek készítéséhez mint módszer, jól használható a szi­muláció. Mivel országos szinten — né­hány árváltozás kivételével — a tervévre vonatkozó új, konk­rét információkat általában de­cemberben vagy januárban közlik, sok esetben előfordul, hogy a hivatalos közlönyökben, a szakmai folyóiratokban köz­zétett központi intézkedések két-három hónap elteltével is­mét módosulnak, így hagyomá­nyos módszerekkel jnár szinte lehetetlen az üzemgazdasági elemzések és a tervezési mun­ka végzése. Ha egy mezőgaz- dcsági üzem terveiben csak két költségtényezőt, két termék­felvásárlási árat megváltozta­tunk, szinte bizonyos, hogy az egész költség- és eredményter­vet ót kell dolgozni, nem is beszélve arról, hogy az átdol­gozás eredményeként a ter­mékösszetételt is változtatni kellene, ám a késői informáci­ók miatt ez általában már nem lehetséges. A hosszadalmas hagyomá­nyos tervezési és elemzési módszerek még tovább nyújt­ják a döntéselőkészítést, és sok esetben mire a tervjavaslat döntési szintre kerül, újabb in­formációk alapján már idősze­rűségét veszti. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­rium tervgazdasági főosztályá­tól kapott tájékoztatás alap­ján tudjuk, hogy 1981-re - mind a mezőgazdasági felvá­sárlási árak, mind a mezőgaz­daságban felhasználandó ipa­ri eredetű készletek tekinteté­ben — árváltozást terveznek, r várható a támogatási rendszer módosítása is. Jó lenne, ha még az őszi kalászosok vetése előtt e tekintetben pontosabb információkat kapnánk. Egy biztos, az új követelmé­nyeknek megfelelően új mód­szereket kell alkalmazni a ter­vezésben. Ilyen lehetőség a számitógépes adatfeldolgozás, üzemelemzés és tervezés. Ter­melőszövetkezetünk egy Com- pucorp 327-es típusú, progra­mozható asztali számítógéppel rendelkezik, amely jelenleg, a legnagyobb munkaigényessé- gű adatgyűjtést, adatrendsze; rezést végzi, ezenkívül rendel­kezünk magas szintű gazdasá­gi-matematikai feladatokat megoldó programokkal is. Ta­karmánygazdálkodási, takar­mányköltség optimalizálási programjaink már működnek, jelenleg az ágazati méretopti­mumok, ezen belül a saját ter­melésű készletek belső felhasz­nálásának és értékesítési há­nyadának optimalizálása, va­lamint az erőgép kapacitás gazdaságos kihasználásának és a pénzügyi tervezésnek a gépre szervezése folyik. Az 1981. évi tervet és hatodik 5 éves tervünket már az új mód­szerrel lógjuk elkészíteni. A kis gépkapacitás miatt természetesen minden felada­tot nem tudunk házon belül megoldani, ezért keressük an­nak lehetőségét is, hogy a na­gyobb feladatok megoldását közép- vagy nagy számítógép­pel rendelkező üzemekkel, in­tézetekkel együttműködve vé­gezzük. Gránicz Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom