Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-05 / 214. szám
1980. augusztus 5., kedd Dunántúlt llaplö 3 Népi ellenőri vizsgálat Javuló takarmánygazdálkodás Megoldatlan a vágóhídi hulladékok helyi hasznosítása *--------------------------------------------------------------------mSí Hatóinkkal még mindig többet etetünk fel a kelleté- nél. Azonos súlygyarapodáshoz vagy tejhozamhoz ke- vesebb is elég lenne. A takarmánygazdálkodás hatékonysága, az abraktakarmányok takarékos felhasználása, a tömegtakarmány-termelés növelése, az élelmiszeripari és mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása mindig is időszerű kérdés mezőgazdaságunkban. _____________——--------*----------------------------------á llításánál nem mindig veszik figyelembe a vizsgálati eredményeket, holott ez lenne a cél. Mindemellett a takarmányvizsgálatok költsége elég magas, amiért az üzemek jogosan elvárják, hogy időben és megbízható eredményeket kapjanak. M. Z. Szentlörincről a környékén termett, illetve a Szigetvárról diszponált búzaszállitmányokat — napi öt-hat vagont — a betakarítással egyidőben továbbítják a belföldi malmokba, illetve exportra. Fotó: Erb János Tíz év alatt háromszorosára nőtt a fa világpiaci ára Hosszúhetényből a mohácsi székgyárba indítja az asszonybrigád az előregyártott faanyagot Feladat az erdők jobb hasznosítása n Mecseki Erdőgazdaság együttműködése a termelőszövetkezetekkel nROOSSZIÉ (2.) Stabilizációtól az árreformig Pécs Városi Népi Ellenőrzési Bizottsága nemrég az ebben történt előrehaladást vizsgálta öt termelőszövetkezetben és egy állami gazdaságban. A következőkben o vizsgálat néhány megállapítását ismertetjük. Újszerű kukoricatárolás Hosznos és követendő módon tárolják újabban a kukoricát a Pécsi Állami Gazdaságban. A szárított kukorica kitárolásakor az idén először elvégezték oz utótisztítást. A tört szemeket fele-fele arányban a szarvasmarha-tápokba keverték, míg a teljes értékű, egész szemek a sertés- és baromfitápokba kerültek. Ősztől kezdve Csokoládé-pusztán o szárítást követően azonnal elvégzik a kukorica szétválasztását, s így a Buttler. tárolókba csak a szárított, egész kukoricaszemeket tárolják be. A módszer előnye, hogy a szárított, tört szemek friss állapotban minden állatfajjal, tehát a sertésekkel is feltakar- mónyozhatók. A népi ellenőrök szerint az energiatakarékos betakarítási, tcrtásítási és tárolási módszerek még nem terjedtek el, jó példávol mindössze két gazdaságban találkoztak. A Pécsi Állami Gazdaságban az elmúlt évben 45 vaqonnyi nedves, tört szemű és 10 vagon teljes értékű kukoricát tároltak fóliában a föld felett — tortósító- cnyaq nélkül. A nedvesen tárolt kukoricát a húshasznú, valamint a növendék- és hízómar- Ha-állománnyal etették fel Terveik szerint ősszel nagyobb mennyiségű kukoricát kívánnak nedvesen tárolni. A reménypusztai tsz-ben a tört kukoricaszemeket propionsavval tárolták és a szarvasmarha-állománnyal etették fel. Az idén a mennyiséget növelni kívánják és o juhok takarmányozásánál is felhasználják. Országos szintű megoldást! Tovább kell javítani a silókukorica-termesztés agrotechnikáját. Az ebben rejlő tartalékokra utalnak a gazdaságok közötti különbségek. Például a Pécsi Állami Gazdaságban tavaly hektáronkénti átlagban 38 tonna silókukoricát takarítottak be, ezzel szemben a görcsönyi tsz-ben 12 tonnát, úgy, hogy tömegtakarmány vásárlására kényszerültek. S itt még a kukoricaszór hasznosításával, a kukoricatarlók lelegeltetésével sem foglalkoztak. Mellesleg a népi ellenőrök a többi gazdaságban jó példákkal találkoztak, alátámasztottnak látva a szántóföldi melléktermékek hasznosításában az utóbbi években bekövetkezett előrehaladást. Az állati melléktermékek hasznosítását illetően már nem ilyen kedvező a kép. A Pécsi Állami Gazdaság szentkút- pusztai telepén a kocaállomány takarmányozásánál főzött állapotban, a táppal összekeverve felhasználják a pécsi baromfi- feldolgozóban képződött tyúkbelet. Lehetőséq lenne a fejláb hulladék felhasználására is, a gazdaság vezetői tárgyaltak is erről, de eredménytelenül. A fej-láb hulladékot továbbra is a solti állatifehérje-feldolgozó- ba szállítják. Nem lenne gazdaságosabb valamennyi mellékterméket meqyén belül hasznosítani? Általános qond viszont, a vágóhídi melléktermékek felfőzéséhez nincsenek megfelelő berendezések. A népi ellenőrök javasolják, országos szinten kellene megszervezni az ilyen berendezések gyártását, és kialakítani a megfelelő technológiát. Lassú a takarmányvizsgálat A tapasztalatok szerint a gazdaságok általában elvégeztetik az abrak- és tömegtakarmányok beltartalmi vizsgálatát. Gond viszont, hogy az állami gazdaságok szakszolgálati állomásán hosszú — minimálisan két hét — a takarmányvizsgála- tok átfutási ideje, emiatt a gazdaságok az esetlegesen kifogásolt táp vizsgálati eredményét csak a feletetés után kapják meg, amikor már nem tudnak megfelelő intézkedést tenni. Mi több, a takarmányok laboratóriumi vizsgálati eredményei többször is jelentősen eltértek az érzékszervi vizsgálatoktól, így aztán a gazdaságok a takarmányszabványok összeA megye erdeinek kétharmadán mintegy 62 000 hektárnyi területen gazdálkodik a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Évente 330 000 köbméter fát termel ki. Ennek 60 százaléka ipari, 40 százaléka tűzifa. A világpiacon a fenyő és lombos fák ára az utóbbi évtizedben megháromszorozódott. Míg 1979. I. negyedében egy köbméter fenyőárut 159 dollárért tudott beszerezni az ország, addig ugyanennek az idei évben 213 dollárra emelkedett az ára. Mindezek utón érthető, hogy évente 3 százalékkal igyekeznek növelni az ország erdő- gazdaságai a fakitermelést, s az is természetes, hogy mindenhol törekednek a kitermelt fának minőségéhez mért legmegfelelőbb kihasználására, és a fával való takarékosságra. Az eddig értéktelennek tartott - legfeljebb tűzifának felhasznált — fafajták egyre inkább válnak fontos ipari nyersanyaggá, hiszen a farostlemezhez, forgácslaphoz, furfu- rol gyártáshoz a gyengébb minőségű fákat is felhasználják. Az erdők jobb hasznosítása érdekében a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság folytatott kooperációs tevékenységet a ' tsz-ekkel. A tsz-ek általában kis erdőterülettel rendelkeznek, művelésük elszigetelve gazdaságtalan lenne, legtöbbször megfelelő képzettségű szakembereik nincsenek. Az értékesítésnél sem biztos, hogy egyedül megtalálnák a legmegfelelőbb megoldást. A Mecseki Erdőgazdaság így aztán 35 tsz-szel kötött megállapodást. Szakmai tanácsot adnak, szakembereket képeznek részükre. A kitermeléshez megfelelő speciális erdőgazdasági gépeket bocsátanak rendelkezésükre. A kisebb gépek, például motoros fűrészek javításához pedig segítséget nyújtanak. Továbbá megfelelő szaporítóanyagot biztosítanak számukra, és a kitermelt fa értékesítését, forgalmazását a tsz-ek helyett elvégzik. A fa komplex hasznosításának igen jó példáját láthatjuk a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság hosszúhetényi üzemében. Az erdőből rönkként beérkező faanyag egy részéből építőipari fűrészárut készítenek, másik részéből pedig a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mohácsi Gyárával kötött szerződés alapján széklábakat gyártanak. A gazdaság a fát így feldolgozva kedvezőbb áron tudja értékesíteni és az asztaloskapacitással küszködő gyárat pedig kisegíti. A hulladékot pedig itt Hosszúhetényben a szárítóban hasznosítják olcsó tüzelőként. A gyengébb, majdnem tűzifa minőségű faáru egyik legnagyobb vevője a Mohácsi Farostlemezgyár. A MOFA éves szükséglete 400 000 űrméter aprított fa és ennek 40 százalékát az Erdőgazdaság szállítja. A feladat elvégzéséhez aprítógépet vásároltak. Az Erdőgazdaság az idei évben megfelelő mennyiségű és minőségű tölgyfával rendelkezik, s így a hozzáforduló bútorkészítő vállalatok, szövetkezetek igényeit maradéktalanul kielégíti. Sarok Zsuzsa A mai árpolitikai gondolko. dós és gyakorlat kialakulásának megértéséhez szükséges a történelmi visszatekintés. 1946. augusztus 1-én, a forint bevezetésekor a háborút megelőző utolsó békeév, az 1938. észtén, dő fogyasztási árualapjának mintegy 40—50 százaléka állt az ország rendelkezésére. A termelés ugyan már elérte a 60 százalékot, de jelentős anya. gi eszközöket kötött le a jóvátétel és az újjáépítés, s az elosztható fogyasztási alapokhoz kellett igazítani a reálbéreket az 1938. évi szint 50 százalékában, az alkalmazotti fizetéseket körülbelül 35 százalékában határozták meg. A fogyasztói árakat az élelmiszereknél és az energiahordozóknál 3,5, a lakbéreknél és a közszolgáltatásoknál 1,3 körüli, a ruházati termékeknél pedig 6,6 körüli szorzók alkalmazásával alakították ki az 1938. évi árakból. Nem „ömlött" a forint Az áruhiányt mesterségesen teremtett forintszűkével igyekeztek áthidalni. Az első nap ötmillió forintot kapott a Mező- gazdasági Szövetkezeti Központ terményfelvásárlásra, és ötmilliót kaptak a bankok arany- és valutafelvásárlásra. „Ezen kívül csak kétféle módon lehet forint, hoz jutni: a bankoknál elhelyezett összegeiket vehetik fel a bérfizető vállalatok és az állom fizeti meg adósságait. A forint nem ömlik: a forinttal fukarul gazdálkodnak. És az államot követi a takarékosságban a dolgozó, akinek kezébe kerül a forint. Az értékálló pénz jó lesz holnap is, az áru nem kevesebb, hanem több lesz, s ráérünk vár. ni." (Szabad Nép, 1946. augusztus 2.) Az 1946. évi stabilizációval kialakított fogyasztói árak lényegesen eltértek az akkori ráfordítási viszonyoktól. A későbbi árváltozások, különösen az 1951. december 2-i általános árrendezés, tovább mélyítették a termelői és a fogyasztói árak közötti szakadékot. A gazdaság. minden erőforrása az ország erőltetett ütemű iparosítását szolgálta. A lakosság fogyasztási alapjai nem bővültek. A mezőgazdaság az iparfejlesztés forrásává vált. Az 1950. évi szárazság, a rossz mezőgazdasági termés, az állatállomány levágásához, a jegyrendszer bevezetéséhez vezetett. A következő esztendő jó termése lehetővé tette a jegyrendszer eltörlését, az élelmiszerek és iparcikkek szabad ke. reskedelmi forgalmának helyreállítását, de csak jelentős, átlagosan mintegy 40 százalékos hatósági árszínvonal-emelés árán. Az 1951. december 2-i áremeléseket degresszív, 15 -21 százalékos béremelésekkel és más jövedelemkiegészítő intézkedésekkel a munkás és alkalmazotti rétegeknél részben ellensúlyozták. A vásárlóerő és az árualap tarthatatlan ellentmondásán tehát jottányit sem oldott a minden cikkre kiterjedő hatósági ár alkalmazása, s így elkerülhetetlenné vált a vásárlóerő jelentős leértékelése. Nemcsak az áruellátást, hanem a korabeli politikai viszonyokat is jellemzi a következő idézet: „Szépen kerestem eddig is, 1600-1800 forint körül — így nyilatkozik a diósgyőri Csohány Ferenc, a tudósítás állítása szerint az ország legjobb olvasztóra, 1951. december 4-én a Szabad Nép első oldalán. — De ugyancsak fejtörést okozott, mire költsem el ezt a sok pénzt. Nem vásárolhattunk szükség szerint. Legutóbb például téli meleg alsóneműre akartuk fordítani keresetünket, de kénytelenek voltunk olyasmit venni, amire igazán nem volt a legégetőbben szükségünk. Egyszerűen nem juthatunk hozzá téli meleg hol. mihoz. Mindketten dolgozunk, s mire az üzletekbe értünk, es. ténként a spekulánsok hoda felvásárolta előlünk a flanel It, a vásznat, a szövetet." Az 50-es évek végétől a gazdaságpolitika gyökeres változásokat visz az áruellátásba és az életviszonyokba. Az árrendszer ellentmondásai mind élesebben kerülnek felszínre. Az 1968-as gazdasági reform tehát jelentős változásokat hozott az árpolitikában, mindenekelőtt a termelői szférában. Rugalmasabb árrendszer Megszűnt a központi termelőeszköz- és anyagelosztás. A devizaszorzók révén összekapcsolták a belföldi és a külpiaci árakat. Az árrendszer rugalmasabbá vált, az árokban — legalábbis részlegesen — kifejeződhettek a vásárlói értékítéletek. A fogyasztási cikkek körében, bár szerény mértékben, de bővült a szabadáras cikkek köre. Megfogalmazódott a ráfordításokat tükröző fogyasztói ár. arányok kialakításának határozott igénye, s ennek elérését 2- 3 ötéves terv feladatául szabták. S bár több hatósági áremelés is szolgálta e cél elérését, 1979 júliusáig mégsem csökkent, hanem növekedett o termelői és a fogyasztói árak közötti távolság. Kovács József KENYÉR — ÚJ BÚZÁBÓL. Békéscsabán, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat István malmában megkezdődött az új búza feldolgozása. A Békés megyei sütödében már az új búza lisztjéből sütnek kenyeret.
