Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-05 / 214. szám

Naponta 50 mázsa fagylalt készül abból a fagylaltporból, amelyet a Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat Rákóczi úti fagylaltüzemében készítenek. Az 5-féle Ízben készített nyersanya­got Pécs és a megye 120 egységébe szállítják feldolgozásra. Hazaérkeztek az olimpiai versenyzők A Dráva jugoszláv partján is épülnek árvízvédelmi művek felett a két repülőgép. A gép­ből kiszállva pattogó induló hangjaira sorakoztak fel ai kül­döttség tagjai a díszemelvény előtt. A Himnusz elhangzása után Buda István államtitkár, az OTSH elnöke, er MOB elnö­ke, a Moszkvában járt magyar küldöttség vezetője tett jelen­tést Borbándi Jánosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek. Buda István többek között el­mondta, hogy a magyar sporto­lók milyen eredményeket értek el az olimpián. Ezt követően Borbándi János tartotta meg ünnepi beszédét, s ezeket mondotta: Tíz hónapi szünet után ismét szállít követ a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság a jugo­szláv megrendelőknek. Hétfőn a Tenkes hajó vontatta uszály indult el a dróvaszabolcsi be- rakóból 'Turcsics Imre hajóveze­tő irányításával, ma pedig a Zengő hagyja el két uszállyal a drávai kikötőt. Másfél napon­ként fordul meg a három ma­gyar uszály Drávaszabolcs és a tőle ötven kilométerre lévő Felsőszentmárton között. Egy alkalommal 600 tonna követ visznek el, hogy abból a bara­nyai faluval szemben lévő ju­goszláv partszakaszon vízi véd- művek, egyebek között sarkan­tyúk épüljenek. Néhány nap múlva a három jugoszláv uszály is befut és ekkor a Jugoszlá­viába irányított napi kőmeny- nyiség eléri a 900 tonnát is. Petz Antal, a VÍZIG mária- gyűdi kőbányájának vezetője a folyamatos szállítást tartja a legfontosabbnak, mert csak így tudják a több mint féléves kiesést behozni. Ezért a bánya kikötőjében csaknem 8 ezer tonnányi készletet halmoztak fel, a berakás nyújtott műszak­ban történik a 104 és a 135 tonnás vízi járművekbe, melye­ket nyugodtan megterhelhet­nek, hiszen kedvező a vízállás. De alacsony vízállás esetében a legveszedelmesebb gázlóban sem „ülnek el" a hajók. A ma­gyar fél korábban csak a be­rakást végezte, most viszont szállít és kirakja az árut a helyszínen. A gyors szállítás ér­dekében korszerűsítették a drávai depót, így például 250 méteres szakaszon szilárd és magas partfalat alakítottak ki, ahol a modern markoló-rakodó­gép könnyen mozoghat. A mészkőbányában pedig a jövesztő- és a rakodógépek végre teljes munkaidőben dol­goznak, mivel új robbantási technológia révén egyidőben több anyagot jövesztenek, mint korábban. A megbízott kikötőparancs­nok, Somogyvári Gábor elújsá­golta, hogy Felsőszentmárton térségébe 10—12 ezer, míg a délnek lévő Majláth környéké­be 8—10 ezer tonna követ küldenek el decemberig, ami megfelel a tavalyi mennyiség­nek. A Dráva magyar oldalán a Dél-dunántúli VÍZIG speciális brigádjai március óta építik a különféle vízi védműveket, ár- vízvédelmi létesítményeket. A jugoszláv vízügyi partner hosz- szú megszakítás után csak most kezdett ezek kivitelezésé­be a saját területén, ugyanis fizetőképessé vált, tehát ele­gendő dollárral rendelkezik a máriagyűdi kő megvásárlásá­hoz. A Tenkes-hegyben lévő bá­nyából évente átlag 140 ezer tonna követ termelnek ki, ami­ből tavaly 30 ezer tonna jutott el Jugoszláviába, míg idén több mint 50 ezer tonna el­szállítására kötöttek szerződést. Másik nagy vásárló a szomszé­dos országbeli vízügyi szerven kívül egy eszéki útépítő cég is, mely először 1979-ben vásárolt 10 ezer tonna gyűdi követ, és idén ennek már majdnem há­romszorosát rendelte meg. Cs. J. Felelős tervezés Tervezni, de hogyan? Hiszen olyan keveset tudunk a VI. öt­éves tervről, s e nélkül puszta találgatás lenne vállalati el­képzeléseinket papírra vetni. Nem ritkán hallani efféle meg­állapításokat még mostanában is. Legutóbb, a szegedi köz­gazdász vándorgyűlésen ha­sonlóképpen vélekedett egyik nagyvállalati igazgatónk: „Mi nem ugrálhatunk kényünkre- kedvünkre. Kötnek az államkö­zi szerződések, megállapodá­sok. Végleges tervszámok nél­kül nem is érdemes mozdul­ni .. Nem érdemes? Gondolom, nem szó szerint értette ezt a nagyvállalati vezető, hiszen anélkül nem is boldogulhat, gazdálkodhat cége, ha nem hangolja össze napi és tá­volabbi feladatait. Viszonylag stabil cél-rendszer - azaz stratégia, éppen úgy nem hiá­nyozhat eszköztárából, mint mondjuk a piaci konjunktúra helyzetképe. Annyi bizonyos — azt senki nem vonhatja két­ségbe, hogy a központi tervek alapját képezik a vállalati te­vékenységnek, s a tervezésnek is. Inkább az a kérdés: igaz-e, hogy a terv hivatalos meghir­detése előtt „nem lehet sem­mit tudni?" Ma már ez semmiképpen nem igaz. Tény, a terv akkor lesz hivatalos és nyilvános, ha a tervezési munkálatok befeje­ződtek, és azt az országgyűlés elfogadja. Előreláthatóan erre az esztendő vége felé kerül sor. És addig? Nos, addig sem kell - sőt szabad várni, a vál­lalati tervek-elképzelések megfogalmazásával. Hiszen - utalva előbbi megállapításunk­ra - a legfontosabb kerete­ket, irányadatokat, folyamato­kat már világosan látni lehet. A XII. kongresszus határozata, maga a kongresszus mondani­valója eligazító értékű volt; utána rendkívül fölgyorsult a központi tervezés, mi több - nyilvánosságra kerültek a tájé­koztató jellegű, vállalati ter­vezéshez jó alapot adó el­képzelések. A gondok forrása szemléleti eredetű, illetve abból szárma­zik, hogy még ma sem tisztá­zódtak bizonyos vélemények - fogalmak. Egyesek kifejezetten tagadják az önálló vállalati stratégia szükségességét, állít­ván, hogy ekkora önállóságot nem bír el gazdálkodási rend­szerünk. A másik szélsőséges nézet a minden központi té­nyezőtől független tervezést hangsúlyozza. A bizonytalan, arc nélküli, csak a „felsőbbségnek” készí­tett vállalati terv éppen úgy alkalmatlan az életre, mint az országos lehetőségeknek fittyet hányó, egyénieskedő törekvés. Arra van szükség, hogy a nép- gazdasági adottságok, a világ­piaci és külkereskedelmi lehe­tőségek tudatában a vállalat megkeresse a boldogulás szá­mára egyaránt legkedvezőbb módjait. Ónálló legyen abban, s megfelelően vállalkozó szel­lemű, hogy miként lehet javí­tani a gazdálkodási eredményt, és alkalmazkodó a közös tár­sadalmi célok tiszteletben tar­tását illetően. Matkó István A Ferihegyi repülőtéren ünnepélyes fogadtatásban részesítet­ték az olimpikonokat Ünnepélyes Ingadlnlás a repülő­téren A Ferihegyi repülőtéren hét­főn délután ünnepélyesen fo­gadták a moszkvai XXII. nyári olimpiai játékokon részt vett magyar sportolókat, sportveze­tőket és szakembereket. A díszemelvényen ott volt Korom Mihály, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bor­bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. Kovács Jenő, a KISZ KB titkára és V. L. Mu- szatov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője. A családtagok, barátok, az ismerősök türelmesen várakoz­tak, amíg feltűnt a légikikötő Borbándi János beszéde Tisztelt Elvtársak! Kedves Barátaink! Megtisztelő feladatom, hogy hazaérkezésük alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és egész dolgozó népünk üdvözle­tét tolmácsoljam önöknek, akik részesei voltak a sporttörténe­lem kiemelkedő eseményének, a moszkvai olimpiai játékok­nak. Nem egészen három héttel ezelőtt azzal a kívánsággal bú. csúztunk, hogy teljesítsék siker­rel küldetésüket, küzdjenek be­csülettel, szerepeljenek eredmé­nyesen, képviseljék méltóan a magyar sport ügyét és népköz- társaságunk színeit. Azt kértük, hogy feleljenek meg annak a megtisztelő biza­lomnak, amit a válogatottság jelent, legyenek sikeres folyta­tói a magyar sport gazdag olimpiai hagyományainak és magatartásukkal is képviseljék méltóan hazánkat, szocializ. must építő népünket, szolgál­ják híven az olimpiai eszmét, a népek közötti barátság ügyét. Most, az olimpiai játékok be­fejezése után örömmel mond­hatjuk, hogy e célokat eredmé­nyesen, a várakozásnak megfe­lelően megvalósították. Tudjuk, hogy Moszkvában iz­galmas és nagyszerű napokat éltek át. Mi sem bizonyítja job. ban a magas színvonalú vetél­kedéseket, mint a különböző sportágakban elért világrekor­dok sokasága. örülünk annak, hogy a ma­gyar olimpiai küldöttség tagjai magatartásukkal is kivívták a vendéglátók és a többi nemzet megbecsülését. A kiemelkedő sportsikerek mellett sok elisme­rést, sok új barátot szereztek hazánknak, a magyar sportnak és önmaguknak. Nagyra értékeljük a verse­nyeken elért sikereiket, a felké­szülésben évekig tartó céltuda. tos munkájukat, önök közül többen egészen kivételes telje­sítményt nyújtottak, néhányon szinte önmagukat múlták felül. Mint minden korábbi olimpi­án, természetesen most is elő­fordultak csalódások és meg nem valósult remények, de ezek is velejárói a versenyeknek. A mérsékeltebb szereplésből is tanulhatunk, ha alapos elemzés után összegezzük és felhasznál­juk a tapasztalatokat. Külön elismerést és tiszteletet érdemelnek azok a sportolók, akik a legjobb eredményeket érték el. Szívből gratulálok az arany-, ezüst- és bronzérmesek, nek, s velük együtt mindazok­nak, akik pontot érő helyezése­ket szereztek csapatunknak. Köszöntőm sportolóinkat, akik példás küzdőszellemben (Folytatás az 5. oldalon) Losonczi Pál és Németh Károly fogadta az iraki kereskedelmi minisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai hétfőn az Országházban fogadták Hosszan Ali iraki kereskedelmi minisztert, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagját, a ve­gyesbizottság iraki tagoza­tának elnökét, aki delegá­ció élén részt vesz a Ma­gyar—Iraki Gazdasági Együttműködési Állandó Vegyesbizottság hatodik ülésén. A szivélyes légkörű találkozón részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a vegyes­bizottság társelnöke. Ott volt Abdul Mahdi Al- Shalan, az Iraki Köztársa­ság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvi­vője is. Délután a Parlament­ben plenáris üléssel meg­kezdődtek a magyar-iraki gazdasági tárgyalások. A két küldöttséget Marjai Jó­zsef és Hosszan Ali vezeti. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVII. évfolyam, 214. szám 1980. augusztus 5., kedd Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Sorra indítják a teherautókat a gyűdi vízügyi kőbányából Erb János felvétele Egyre több kivel szállítunk Jugoszláviába

Next

/
Oldalképek
Tartalom