Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-31 / 239. szám
1980. AUGUSZTUS 31 HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. Töriénésiek Bukarestben Hol kezdődik * Kelet-Európa ? Beszélgetés Niederhauser Emillel, a történettudományok doktorával Augusztus közepén rendezték meg Bukarestben a legutóbbi történész-világkongresszust, amelyet a század első évei óta — újabban ötévenként — tartanak meg. A kongresszus népes, több mint hetven tagú magyar történészküldöttség vett részt, amelynek tagja volt Neiderhau- ser Emil, a történettudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója is. Hazaérkezése után kértük meg, összegezze tapasztalatait — Szerelném, ha először a kongresszusok történetéről, azután a bukaresti kongresszus rendezéséről, általános hangulatáról mondana néhány szót.- 1926 óta működik a Nemzetközi Történettudományi Bizottság. amelynek a székhelye Párizsban van, a főtitkára is hagyományosan francia. A bizottság munkáját egy tíztagú iroda, a „Bureau” irányítja. Tagjainak sorába az idén beválasztották Ránki György akadémikust is. Magyarország a második világ, háborút követően 1955. óta vesz részt történész-világkong. resszusokon. A legközelebbi öt év múlva az NSZK-ban lesz. Mi jellemezte a bukaresti kongresszust? A vezérgondolat természetesen a béke, a kölcsönös megértés, a történeti igazság, a párbeszéd fontosságának hangsúlyozása volt. A mostani feszült nemzetközi helyzetben ez különösen fontosnak mondható, nem is volt éles konfrontáció a marxista és a polgári történészek között, a nézetekben fennálló különbségeket kevesen igyekeztek kidomborítani. A rendezésnek az a része, amely a plenáris és a szekcióülések elosztására vonatkozott, jó volt. Tud. ni kell hogy az egyes előadásokhoz tartozó korreferátumok, hozzászólások, szakértői vélemények elosztásában általában sok diplomáciai szempont érvé. nyesül. Ezen a kongresszuson a magyar történészek nem kaptak a magyar történettudomány nemzetközi rangjához méltó mértékben hangot, ellentétben a korábbi kongresszusok gyakorlatával. — Milyen lő kérdések sze. regeitek a kongresszus napirendjén? — Négy úgynevezett „nagy téma" volt: Az első a „Kelet- Európa, mint a különböző kultúrák és civilizációk érintkezési helye” összefoglaló címet viselte.A másodikban a történelem során edig megkötött békék formáiról és problémáiról folyt a vita, Itt szólalt fel Nemes Dezső is, aki megemlítette, hogy egyes országok történészei idealizálják az első világháborút lezáró Párizs környéki békeegyezmények intézkedéseit és g győztes nagyhatalmak állásfoglalásait. Hozzászólását - idő hiányában — csak tőmön, datban tudta elmondani, s az utána felszólaló hazai történészekkel sem volt módja már vitába szállni. A harmadik „nagy téma” a föderatív és pluralista államok problémáját foglalto össze, a negyedik pedig ,,A nő a történelemben” címet viselte. Ez utóbbi kérdés körül a vita jórészt leszűkült a napi politikára. A „nagy témákon" kívül kronológiai és módszertani szekciók is voltak.- Szűkszavú rádióközleményben hallottam először, hogy ön hozzászólásában többek között arra emlékez. tetett, hogy Kelet-Európát nem lehet leszűkíteni az ortodox egyházak által befolyásolt területekre: ebbe a fogalomba beletartoznak azok az országok is, amelyek a Középkelet-Európa részét alkotják. Mi volt konkrétan az a nézet, amellyel szemben ön állást foglalt?- Az első „nagy téma” kere. tében a bevezető elaődást két román történész tartotta, akik a kőkorszaktól napjainkig kulturális áttekintést adtak Kelet- Európa történetéről. A legújabb korról már csak érintőlegesen beszéltek, ami érthető, hiszen a dák—román „kontinuitás" elméletére elsősorban az i. sz. 3. évszázadig vannak bizonyítható érvek. Ezt követően a XIII. sz- ig csak o régészeti leletekre és nyelvészeti bizonyítékokro támaszkodhatnak a dák-román elmélet hirdetői. Engem az előadáshoz szakértőnek kértek fel. Azt kifogásoltam, hogy kezdeti történelmi korokban állandóan csak Dél- Kelet-Európáról és Oroszországról esik szó Kelet-Európa címén, később azonban hirtelen „feltűnnek" középkelet-európai területek is, amikor humanizmusról és a barokkról kell beszélni. Persze, hiszen ezek a mozgalmak a tőlünk keletre eső tájakon alig vagy egyáltalán nem érvényesültek. De akkor miért nem esett szó rólunk korábban is? Az előadók válasza erre oz volt, hogy ők csak a kultúrák történetével foglalkoztak . . , Véleményem szerint azonban ilyen szellemtörténeti alapon történelmi kérdéseket nem szabad vizsgálni hiszen a különböző kulturális áramlatok nem pusztán „jönnek-mennek”, hanem mögöttük népek, emberek vannak. Kelet-Európáról mint történelmi fogalomról csak a kora-középkortól lehet beszélni, amikor az itt élő népek már „megállapodtak", letelepedtek. A korábbi időszakokban Kelet- Európa csak mint földrajzi fogalom szerepelhet.- Majdnem háromezer történész vett részt a kongresszuson a viícg minden tájáról. Mennyire polarizálódott az érdeklődés? Aligha hiszem, hogy egy ausztrál tudósi a kelet-európai problémák izgattak vol- Téved, mert a harmadik világból jött történészek kivételével - akik elsősorban o társadalmi mozgalmak kérdéseivel foglalkoztak - igen kiegyenlített volt a résztvevők érdeklődése. Amerikaiak éppen úgy részt vettek európai, ázsiaiak, stb. kérdések vitájában, mint fordítva. — Nem volt valami különlegesen vonzó, „sláger-kér. dése" a kongresszusnak?- Nem volt. A házigazdák ugyan több fórumot is felhasználtak arra, hogy egyik alop- kérdéssé a dák-román kontinuitást tegyék - a megnyitón is erről hangzott el előadás, természetesen hozzászólási le- hetőséq nélkül. A világon ma számos érdekes történeti kérdés izgatja a tudósokat, nehéz lett volna egyet is kiemelni.- Van-e remény arra, hogy ennek a minden bizonnyal rendkívül érdekes kongresszusnak az anyagát a ,,laikus“ történészek is tanulmányozhatják?- Az előadások és a körre ferátumok anyogo a kongresz- szus öt hivatalos nyelvén már megjelent, de ebből csak a résztvevők kaptak. Annyit mond- hatok biztosan hogy a Századok című folyóirat közöl majd kongresszusi tanulmányokat. Havasi János Tüskés Tibor új könyve Tűskés Tibor Szülőföldünk, a Dunántúl Szülőföldünk, a Dunántúl A dunántúli vidékekből fokadó tájesszék után született meg Tüskés Tibor új könyve Szülőlöldünk, a Dunántúl címen, s látott napvilágot a közelmúltban a Tankönyvkiadó „Szülőföldünk” sorozata harmadik köteteként. Emlékezetes könyv íródott erről az országrészről három és fél évtizede Pécs tudós könyvtárosa, Vár- konyi Nándor tollából. 1944 nyarán jelent meg ez a könyv Magyar Dunántúl címen, hangsúlyozva a magyar jelzőt a Dunántúlra fenekedé német terjeszkedés ellenében, már o német megszállás idején. 1975-ben aztán kézbe vehettük az új, átdolgozott kiadóst is, immár csak Dunántúl ciTüskés Tibor könyve ugyan csak Pannóniánk kincseit akar ja elénk tárni, de más módon és más céllal, mint Várkony Nándor. Ez a könyv a fiatal 12-18 éves olvbsóknak készült de alighanem szívesen forgat ja majd mindenki, hiszen szű kebb hazánk, annak történél me, népe és vidékei, az innen fakadó kultúra számot tarthat a legszélesebb érdeklődésre. A könyv az időrendet választja vezérfonalául, és a történelmi eseményeket, a táji jellegzetességeket szépirodalmi, törtéa nonymusnál Előd vezér fia, Thuróczy Krónikájában o hét kapitány egyike. Mivel a föltevések szerint idősebb lehetett Árpád fiainál, és mivel az Árpádok trónutódlási rendje szerint a fejedelmet a legidősebb családtag követte, minden valószínűség szerint Árpádot Szabolcs vezér követte o fejedelmi székben. Más, szintén hihető vélemény szerint Árpád után fio, Zolta lett a fejedelem. Legbővebben Anonymus foglalkozik vele, s bár a Névtelen minden állítása nem állja ki a tüzpróbót, Szabolcsra vonatkozó ismereteinket kénytelenek vagyunk közlése alapján átvenni. Ugyanezt tette Thuróczy János is 1488- bon kiadott művében A magyarok krónikájában. Szerzőnk Szabolcs vezért „fölötte bölcs férfiú”-nok mondja, aki csakhamar rájött orra az igazságra, hogy népe nyugalmát akkor biztosíthatja legjobban, ha védelmére várat épít. Éppen Pécsi utcák-híres emberek Szabolcs ezért összehívta a „közös tanácsot”, s azzal egyetértésben elhatározta, hogy igen erős földvárat építtet. A vár csakhamar elkészült, s „ezt most Szabolcs várának hívják”. Miután e várát katonasággal megerősítette, tovább menve seregét két részre osztotta. Az egyik rész o Szamos mellett haladt előre, a másik a nyíri részeken. Sza. bölcs és Tas vezér a Tisza portján élő népeket hódoltat, vo, „a lápok alatt" igen erős földvárat építtetett, amelyet először Tas várának, később pedig Sárvárnak neveztek. E vár a Kraszna—Szamos alsó szögében, a mostani Ecsedi- láp táján lehetett. A kor szokásának megfelelően (már Attila is ezt tette) az ott lakók fiait túszul ösz- szeszedték, és a katonákkal jól megrakott Sárvárt is elhagyva, Szatmár váráig jutott a két vezér. Itt kemény, háromnapos harc után negyednapra behatoltak a vár. ba, ahol Mén-Marót vezér ottlevő katonáit „vasbilincsbe verték, és undok tömlöc- fenékre vetették". Mén-Marót és serege nem mert a magyar hadakkal harcba szállni, s megelégedtek azzal, hogy a Körös folyó völgyeit őrizték. Az alulról fölfelé törő Töhötöm meg Horka fia Zilah közelében, a „meszesi részeknél" találkozott és egyesült Szobolcsék- kol. Ekkor tanácskozni kezdtek, és „elhatározták, hogy Árpád vezér országának határa a meszesi kapuban lesz". Ezt megüzenték Árpád fejedelemnek is, aki föembereivel a jó hír hallatára egy héten át tartó ünnepséget rendezett, s ekkor pogány szokás szerint „áldumást“ csaptak. (Anonymus itt latin szövegébe magyar szót kevert. Áldomás szavunk az áld — „áldoz, szentel" — ige származéka, s jelentése: áldozat, amelyet az istenség tiszteletére végzett evés-ivás követett.) Bár Szabolcs és társai rendkívül örültek, hogy a Kárpát-medencében élő csaknem valamennyi népet meghódították „uruk számára", mégis hátra van még az erdőhtúli föld (Erdély) meghódítása, amelyre később került sor. Szabolcs és Tas győzelmük után egyesülni akartak Árpád seregével, de e szándékuk a Körös mentén vigyázó Mén-Marót ellenállása következtében nem valósulhatott meg. Később azonban o Do- rogma-révnél sikerült az átkelés. Amikor Árpád fejedelem meghallotta, hogy Tas és Szabolcs egész seregével átkelt a Tiszán, nogy lakomát csapott, s ösz. szes vitézét eléjük küldte. A diadalmenetben bevonuló két vezért Árpád nemcsak sok ajándékkal halmozta el, de „majdnem mindennap a maga asztalánál látta őket vendégül". Mondanunk sem kell. hogy Szabolcsék is sok ajándékot nyújtottak át Árpád- nok, akinek „beszolgáltatták a lakosok által kezességbe adott fiakat is". Ez Szabolcs vezér története. Tóth István dr. nelmi, képzőművészeti illusztrációkkal vagy éppen dokumentumokkal ábrázolja. Egy- egy szemelvény utón Tüskés Tibor kérdésekkel ösztönzi az olvasót a témakör továbbgondolására, további példák vagy éppen kapcsolatok, összefüggések keresésére. Kerüli a sokszor hallott, látott illusztrációkat, és figyelmünket a megbúvó értékekre irányítja. A szives kalauz szerepét vállalja e könyvben az író. Bevezeti az egyes témaköröket, és enged másokat beszélni — hadd szólaljon meg teljes orkeszterrel „Pannónia dicsérete". Várkonyi Nándor sorai vezetik a tájba az olvasót, aztán a vértesszöllösi ősember fél. millió éves lábnyoma jelenti az első lépést a történelmi múltból. Anonymus gestájából olvashatjuk o honfoglalás, Pannónia meghódításának történetét: Kálti Márktól a Vértes mondáját: Rogerius mestertől a tatárjárás szenvedéseit; Bon- finitól Janus Pannonius halálát. Nem maradhatnak ki persze a dunántúli népmondák sem a kötetből. Mátyás királyról, Kinizsiről, Szent László királyról és a mohácsi busókról. Idézi a kötet a magyar kultúra olyan fundamentumait, mint az első magyar mondatot tartalmazó Tihanyi alapítólevél, s olyan dokumentumait, mint Brodarics krónikája a mohácsi vészről. Gazdag válogatást kapunk tehát a Dunántúlból fogant magyar kultúrából. Az idézetek között nincs igénytelen vagy megalapozatlan közlés — lett légyen szó balatonmagyaródi regösénekről vagy a nagykanizsai boszorkányper jegyzőkönyvéről. Megszólalnak a kötetben a költők is Janus Panno- niustól Csorba Győzőig, és a könyvet lapozgatva Egry József, Rippl-Rónay, Ferenczy Béni, Bernáth Aurél, Martyn Ferenc képeire bukkanhatunk Mennyi minden a Dunán túl! - ámul el az ember számba véve e kincseket Mennyi szín, szelíd változatos sági Micsoda hajlandóság és akarat az érték megóvására és továbbmentésére! Elfogultságunkat azonban maga az író zabolázza meg, amikor ázt mondja: nem különb a Dunántúl az ország más vidékeinél, csupán más. És ebben rejlik sajátos értéke, ezért szeretjük, ezért büszkélkedünk vele mind, akik itt születtünk. . üt élünk. Góllos Orsolya
