Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-22 / 230. szám

1980. augusztus 22., péntek Dunántúlt napló 3 Fokozott érdeklődés a szocialista országok iránt Tapasztalatok és érvek A emOMÉK-rö! jelentjük OMÉK, amely megmutatja a géptervező-fejlesztő munka újabb lehetőségeit. A szakem­berek beszámoltak arról, hogy az utóbbi 5 évben a gazdasá­gi növények több mint 1200 faj­tája és hibridje vett részt a kö­zös nemzetközi vizsgálatokon. A KGST-országokban az elmúlt év végéig több mint 320 növényt vettek termesztésbe a közösen megszervezett nemesítő munka eredményeképpen. Ezek a nö­vények az idén már hozzávető­leg 10 millió hektárt foglalnak el. Több mint 40 növény vető­magtermesztését szakosították. KGST-nap az OMÉK-on A dunaszekcsői láncosok műsora Az OMÉK-on csütörtökön a KGST országok napját rendez­ték meg. A vásárváros főterét fellobogózták és hangszórók a tagországok dalait, ismert ze­neszámait sugározták. A KGST napja alkalmából előadássorozaton ismertették a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari együttműködés eredmé­nyeit, kínálkozó újabb tehető­ségeit. Zala Géza, a MÉM nemzetközi főosztályának veze­tője előadásában kiemelte: egyebek között a mezőgazdasá­gi gépgyártásban is komoly si­kereket értek el a partnerek. A közös munkát jól segíti az OMÉK Újdonságok az élelmiszerkosárban ■ Baromfivirsli, pulykaszalámi ■ Puszta vodka, tojásos borlikőr J aj, de éhes vagyok! A 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár élelmiszerpavilonjában bizonyára sokan fojtják magukba e kiáltást. Füstölt angol­na, libamájkonzerv, zsebkolbász, pulykaszalámi, Puszta vodka, zöld alma üditő... Magyarország éléskamrája és étlapja lenyű­gözően gazdag. Bár ha ez a kínálat együtt sajnos soha nem is je­lenik meg, még a nagyobb élelmiszerüzletekben sem. De azért a fejadagunkra nem lehet panasz. Éppen az egymást ötéven­ként követő kiállítások késztet­nek összehasonlításokra, mi volt, és mi van ma élelmiszer­kosarunkban, mennyivel többet fogyasztunk. Engedtessék meg egy kis statisztika. Egy főre jutó hús- fogyasztásunk az idén megha­ladja a 78 kilót, szemben az 1975. évi 68,5 kilóval, öt évvel ezelőtt fejenként 126 kiló tejet, tejterméket (vaj nélkül) fo­gyasztottunk, az idén 157 kilót. Tojásból 1975-ben 15,2 kilót, 1980-ban várhatóan 18,5 kilót. Konzervfogyasztásunk öt év alatt 11 kilóról 23 kilóra, üdítő­ital-fogyasztásunk 33,5 literről 52 literre nőtt. Hogy a növek­vő fogyasztás mögött milyen minőségjavulás és választékbő­vülés áll, arról képet kapha­tunk az OMÉK élelmiszerpavi­lonjában. Élelmiszeriparunk termék- palettája az utóbbi öt évben igencsak kiszínesedett. E rövid tudósítás keretében most ve­gyünk szemügyre néhány új­donságot. Húsfeldolgozásunk az új gyá­rak beléptével nagyot lépett előre. Csodálatos a baromfi­ipar hűtőpultja is, ámbár ba­romfifeldolgozásunk adós még egy s mással. Nos, az OMÉK- en érdekes kezdeményezés nyo­mára bukkantunk. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat több éves kutatási, kísérleti és fejlesztő munkájának eredmé­nyeként megszülettek a barom­fiból készülő vörös áruk, úgy­mint a baromfivirsli, a baromfi- felvágott, a baromfimortadella, a pulykafelvágott és a pulyka­szalámi. A korszerű gyártóvo­nalakat most alakítják ki, az új termékeket pedig jövőre dob­ják piacra. Hogy történetesen a tojásfeldolgozásban is rejle­nek még bőven lehetőségek, sejtetik a sárisápi termelőszö­vetkezet új termékei: a tojás­por, a tojáslé és a tojásos li­kőrbor. Tartósított tojáslevük tulajdonságai a friss tojáséval egyezőek, elsősorban a ven­déglátónak, a cukrászatoknak, a tésztaiparnak ajánlják. Tejiparunk termékválasztéka az utóbbi években látványo­san bővült, hogy mást ne em­lítsünk, ma már a legkülönbö­zőbb ízekkel és fűszerezéssel készülnek sajt- és túrókrémek. Kaptak is szépen díjakat, ezek között örömmel fedeztük fel a baranyai tejipar Anikó és Ten- kes sajtját. Újdonság a veszp­rémi tejfeldolgozó Tihany Ca­membert sajtja, a 12,5 dekás doboz ára 10 forint 30 fillér. Mellesleg itt is támadt hiány­érzetünk: vajon a magyar tej­ipar miért nem gyárt pogácsa­sajtot, ,,magyarul" kvarglit?! A magyar hűtőipar immár csaknem százféle mirelit készít­ményt tud egymás mellé rakni. Kár, hogy ennek a választék­nak sokszor tizedét sem lát­hatjuk élelmiszerüzleteink hű­tőpultjain. Kiállítási főnökük mindenesetre sietett kijelenteni, a hűtőipar mindent szállít, amit a belkereskedelem rendel. Legújabb termékük a gyorsfa­gyasztott, félkész frikadella, ami hasonlatos a bélszínroló­hoz. A műanyag tasakban öt rúd, fokhagymás fűszerezésű, panírozott húsrúd lapul; ajánl­ják főzelékhez feltétül, továb­bá borkorcsclyául. A 18 dekás csomagocska 13 forint 30 fil­lérbe kerül. A kiállításon mel­lesleg ráleltünk a Bikali Állami Gazdaság leendő gyorsfa­gyasztott halkészítményeinek ízléses dobozaira is, e termé­kek a jövő év slágerének ígér­keznek. Ami bőriparunk kirakatában szembetűnő: a sok és egyre szebben csomagolt vörösborfé­leség, megfelelően a fogyasz­tói ízlés változásának. A fél­száraz, másfél literes Jubileumi pezsgőt a Törley gyár alapí­tásának 100 éves évfordulója tiszteletére hozták piacra. A Budapesti Likőripari Vállalat új termékei a vanílialikőr és a Puszta vodka. Nagy a választék üdítő ita­lokból, a magunk részéről örömmel vettük, hogy az üdítő­ital-ipar végre „felfedezte” a magyar almát, immár tudnak szolgálni zöld alma üdítővel is. Azzal kezdtük, jaj, de éhesek vagyunk. Beismeréssel tarto­zunk, végül is nem maradtunk éhen. Meghívást kaptunk a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kóstolójá­ra. ahol Brun József igazgató többek között megjegyezte, ugyan a nagy húsgyárakkal nem vehetik fel a versenyt, ám ha a pécsi vágóhíd rekonstruk­ciója befejeződik, ők is több új húskészítménnyel szeretnék megörvendeztetni a baranyai fogyasztókat. Miklósvári Zoltán Tegnap délután a Baranyá­ban tartózkodó japán delegá­ció a sombereki Béke Őre Ter­melőszövetkezetbe látogatott. A messzi országból érkezett ven­dégek élénken érdeklődtek a szövetkezet eredményei, problé­mái, az elmúlt években tapasz­talt fejlődése iránt, de kérdése­ket tettek fel a tsz-ben dolgo­zó nők és férfiok arányáról, a város elszívó hatásának érvé­nyesüléséről, vagy éppen arról is, hogy mennyi adót fizet nye­resége után a termelőszövetke­zet. Látogatásukat használtuk fel arra, hogy feltegyük kérdé­seinket Hama Takeshinek. — Mi a célja a delegáció magyarországi tartózkodásá­nak? — Bizonyára Magyarországon is köztudott, hogy Japánbon legutóbb megváltozott a bel­politikai helyzet: reakciós kor­mány került hatalomra. Ezt a körülményt természetesen fi­gyelembe veszi pártunk is. En­nek egyik megnyilvánulása az, hogy erőteljesebben érdeklő­dünk a szocialista országok eredményei, gazdasági körül­ményeik, sikereik és problé­máik iránt. Az is célunk, hogy tanulmányozzuk a szocialista országokban o tervgazdálko­dást, foglalkozzunk a szociális, ta demokrácia kérdéseivel, an­nak különböző megnyilvánulá­si formáival, fórumaival és ter­mészetesen problémáival is. Bi­zonyára tapasztalhatta, hogy itt, Somberekén is több kérdést tettünk fel ebben a tárgykör­ben. Utunk különösen azért fontos, és mint a jelek mutat­ják, hasznos számunkra — mert ez az első alkalom, hogy a Ja­pán Kommunista Párt ilyen de­legációt küldött szocialista or­szágba. Interjú Hama Takeshivel, a Japán KP Elnöksége állandó bizottságának tagjával, a HEH elnökével- Mi a benyomásuk az ed­dig látottak alapján Baranya megyéről és Pécsről?- Élmény volt számunkra lát­ni az önök nagyon szép és ré­gi városát, Pécset. Tapasztal­tuk, hogy mekkora gondot for­dítanak történelmi értékeik megőrzésére. Lépten-nyomon láthattuk ezt a városban. Ugyanakkor egészen új, mo­dern, nagy városnegyedeket is építenek. Kedvezőek a tapasztalataink Somberekre jövet is. A falvak­ban láttuk, hogy szervezett és szorgalmas építőmunka folyik, s ennek megvannak az eredmé­nyei.- A sombereki Béke Őre Termelőszövetkezet meglátoga­tása részén milyen tapasztala­tokra számít? Lesznek-e eset­leg ezek között olyanok, ame­lyeket japán körülmények kö­zött is hasznosítani lehet?- Amikor Somberekre jöt­tünk, elsősorban az érdekelt bennünket hogy olyan közössé­get lássunk, tagjaikkal, veze­tőikkel találkozzunk, akiknek ta­pasztalataik vannak a szocia­lista módon gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzem munkájá­ban, irányításában. Különösen érdekel bennünket a háztáji szerepe, az, hogy milyen szere­pet tölt be ez a szövetkezet és a parasztság életében. Az elnöktől kapott tájékozta, tóból kitűnt, hogy a szövetke­zetben odaadó munka folyik, s az ennek révén elért eredmé­nyek a továbblépés zálogát je­lentik. Ez nekünk nagyon fontos tapasztalat volt. Miután Japán­ban erős az érdeklődés a töme­gekben a szocializmus eredmé­nyei iránt, ugyanakkor a reak­ciós erők ezt az érdeklődést tompítani akarják, rossz infor­mációkkal kioltani, mi itt Som. bereken agitációs munkánkhoz nagyon jó érveket kaptunk. M A. Elkötelezetten, felelősséggel Róth József Egy emberölttt pártszolgálat Nagygyűlés Bólyban (Folytatás az 1. oldalról) alkotmány betűinek gyakorlattá válásáról, szólt Baranya gaz­dasági és társadalmi életének fejlődéséről, kiemelkedő ipari és mezőgazdasági sikereinkről, melyek tovább kell, hogy ösz­tönözzenek, hogy még- többet kell letenni az ország asztalá­ra mindenkinek. Munkához való jog mellett mind nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a „kö­telesség” oldalra: a képessé­gek, a tudás szerinti becsületes munkára. A bólyiak tetszéssel fogadták a nemzetiségi politi­káról elhangzottakat: hazánk­ban egyforma jog és elbírálás illeti meg a német, délszláv, román és szlovák nemzetisé­gieket, hisz közös a célunk. Az államtitkár a békepoliti­kánkról mint további fejlődé­sünk sarkalatos pontjáról be­szélt, majd jókívánságaival fe­jezte be ünnepi beszédét. Cséplő György, a bólyi Kos­suth Tsz elnöke' népviseletbe öl­tözött lányokkal együtt adta át az államtitkárnak az új kenye­ret, aki megszegte, megkínál­ta vele az elnökség tagjait. A színpadon azután a bólyi mű­velődési ház sramlizenekara, a dunoszekcsői magyar tánccso­port, a véméndi német és a szalántai délszláv táncegyüttes szórakoztatta a nagygyűlés résztvevőit. A délutáni program Békás­pusztán folytatódott: megnyi­tották Trischlerné Ferk Anna gobelinjeit és Trischler Ferenc grafikáit, bronz domborműveit és kisplasztikáit bemutató al­kalmi kiállítást. A lovaspályán majd háromezer ember szurkol­ta és nézte végig a lovas és fogatversenyt, o pálya körül a népi iparművészek árubemuta­tója! kínált látni- és vásárolni- valót. Murányi Sűrű felhők gyülekeznek oda­kint, s így a házigazda kényte­len villanyt gyújtani. Régi fény­képeket nézegetünk; a lóden- kabátos, svájcisapkás időkből. Egy felvonulás — 1957-ből. Előtérben jól látszanak a teret átszelő villamossínek, s a zász­lót tartó menetelők sorában ott halad Róth József is. — Az ellenforradalom utáni időszak első kommunista felvonu­lása volt ez. Emlékszem, először nem akarták engedélyezni, mert más városokban a felvonulást zavargás követte. Mi megbe­széltük Marosán Györggyel, hogy rend lesz. A felvételt az NDK követség egyik Pécsre jött munkatársa készítette, és küldte Róth, Jó­zsefnek. Közben több, ma már doku­mentum értékű igazolvány, irat is előkerül a megkopott tárcá­ból. A MADISZ-kongresszus részvételi jegye, egy falujáró igazolvány Rákosi Mátyás alá­írásával, $ egy belépőjegy az MKP első pécsi pórtkonferen- ciájára, 1946. I. 27-i dátum­mal. — De rohan az idő! — mondja Róth József — miköz­ben hátradől a székben. — Maholnap negyven éve . . . Nyárelőtől már mint nyug­díjasnak van ideje az elmél­kedésre. Hogy is volt csak? Mit is csináltunk annak idején? Édesapja vöröskatona volt, aztán a komrnün bukása után Fiúmébe ment dolgozni. Ami­kor elült a vihar, és hazajöhe­tett, a szénbányák újhegyi üze­mébe ment lakatosnak. Akkor építették a szénmosót A fiú, Róth József Erzsébet-telepen nőtt fel. Mint mondja: az indít­tatás egy életre meghatározó. A fiatalember munkások között van, hamar bekerül a „mozgalom­ba” is. Párttag 1945-től. — Az eredeti szakmám asz­talos — mondja —, s tulajdon­képpen sose hagytam fel vele. A második műszak mindig — ha volt rá időm — a műhelybe vitt. 1950, óta egyfolytában azo­nos munkahelyen, a Pécs városi Pártbizottság PTO osztályán dolgozott. ötvenben, ahogy mondani szokás, kiemelték, s hivatásos pártmunkás azóta. — Nem volt könnyű munka — teszi hozzá. — Fegyelmi ügyekkel, személyi ügyekkel — tagfelvételekkel és törlésekkel — foglalkoztam. Minden irat, okmány mögött egy ember állt, felelősséggel, ného önmagam gyötrésével tudtam csak túllen­ni egy-egy ügyön. Tavasszal nem érezte jól ma­gát s elment orvoshoz. Akkor érlelődött meg véglegesen: kér­ni fogjál a nyugdíjaztatást. A felesége szintén pártmun­kás: a MÉV pártbizottságán munkatárs. Mondja, hogy mos­tanában neki marad a több házimunka — no nem panasz­kodásképpen, hanem így van ez rendjén —, meg talán a műhelyben is több lesz az idő. Rövidesen a pártalapszervezet- ből is átigazolják: a lakóte­lepi 2-esbe. Az Athinay úttól nincs messze a Mozgalmi Ház, oda szeretne sűrűn bejárni. A nyugdíjasai közé. Tervek? A szíve tájékára mutat: — Dolgozni tovább, amíg bírja a motor... K. F. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom