Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-20 / 229. szám

1980. augusztus 20., szerda Dunántúlt napló 3 Tartalékok még mindenütt vannak Szervezettségből, felelősségérzetből a nagyüzemek dolgozói Jelesre vizsgáztak Beszélgetés dr. Földvári Jánossal, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyettesével az idei aratásról Két hetet késett a búza éré­se, a nyári esőzések és viharok miatt a terület egyharmadán a gabona megdőlt. Az aratást, Péter-Pál helyett csak július 20-án kezdhették meg a me­gyében. Az aratók gyors és jó munkájának köszönhető, hogy augusztus 8-án az utolsó táb­lák termése is fedél alá került. Gyakorlatilag 20 nap alatt be­fejeződött a legnagyobb nyári munka, amelyben mintegy 2500 ember vett részt. A rendelkezésre álló 632 kombájnnal 74 000 hektár ka­lászos gabona, ezen belül 60 Ö00 hektár búza termését takarították be. Az országban az elsők között végeztünk és a megye eddigi legnagyobb bú­zatermését takarítottuk be.- Miben látja az idei ara­tás kiemelkedő sikerét? — tet­tük fel a kérdést dr. Földvári Jánosnak, a Baranya megyei Tanács általános elnökhelyet­tesének.- Amikor a minden eddigi­nél sikeresebb aratásról szólok, akkor elsősorban az emberi té­nyezőt kell kiemelnem. Szerve­zettségből, felelősségérzetből a nagyüzemek dolgozói jelesre vizsgáztak. Minden elismerést és köszönetét megérdemelnek azok a mezőgazdasági dolgo­zók, akik ebben a fontos mun­kában helytálltak. Külön ki­emelném a kombájnvezetők teljesítményét. Megtanultak, s ma már tudnak dőlt gabonát aratni, kalászemelővel dolgozni, s a termést nehéz körülmények között is minimális veszteség­gel betakarítani. A vezetők mindenütt a helyszínen voltak és nemcsak nagy felelősségtu­dattal, de imponáló szakérte­lemmel szervezték az aratást, a szállítást, gondoskodtak a gépek folyamatos működésé­ről, a gyors hibaelhárításról. Sok gondot okozott az idén is az alkatrészellátás. Annál na­gyobb megbecsülést érdemel­nek a szerelők, akik ma már a mezőgazdaságban is a leg­jobb szakmunkások.- A tavalyi gyengébb év után minek köszönhető az idei rekordtermés?- Valóban rekordtermésről beszélhetünk. A talajmunkákat szakszerűen és időben végezték el a gazdaságok, s a nagy eredményhez szükséges bioló­giai háttér is rendelkezésre állt. A megye búzatermelő szakembe­rei bátran állítják be a nagy genetikai értéket képviselő új fajtákat. Szerencsére sok kitű­nő búzatermelő szakember ne­vét sorolhatnám fel, az állami­díjas Szabó Jánosét Bólyból, Husti Mihályét a szajki tsz-ből, Ulbert Ádámot Szederkényből. Hatvanmázsás búzatermés a szederkényi dombokon nem azonos a mohácsi, bólyi sík vi­déki humuszföldek 60 mázsás eredményével.- Hogy vizsgáztak a termesz­tett fajták? S milyen lehetősé­get lát e téren a legjobb üze­mekben a hozamok gazdasá­gos növelésére?- A megyében termesztett húsz fajta közül a legnagyobb termést a Száva, a GK-Széged és a Martonvósári 4-es, 6-os és 8-as fajták adták, ezeket Követik az NS Rána 1—11 és a Jubilejnaja. A megye legjobb eredményét a szabadszentkirá­lyi Béke Tsz-ben érték el, ahol a Száva és a GK-Szeged faj­tákból 90-90 mázsás termést takarítottak be. Szajkón 75,8 mázsás, Lippón 77,8 mázsás termést adott a GK-Szeged, a Szentlőrinci Állami Gazdaság­ban 71, Szalántán 67, Kéme­sen 65 mázsát adtak a Marton- vásári búzák. A fajták jelen­tősége meghatározó, s e téren sokat köszönhetünk a megyé­ben folyó fajtakísérletek ered­ményeinek és az új fajták ter­jesztésében nagy szerepet ját­szó termelési rendszereknek. Látni kell azonban, hogy az idei rekordtermésben az időjá­rás milyen fontos szerepet ját­szott. A tavalyival azonos anya­gi és szellemi ráfordítás mel­lett hektáronként 10 mázsával lett több a megye búzatermé­se, jórészt azért, mert a búza vegetációs stádiumában a csa­padék mennyisége és elosztá­sa ezúttal lényegesen jobb volt. Ez egyértelműen jelzi, hogy a megye magas búzater­melési színvonala mellett a nagy termések elérésének mind­inkább limitáló tényezője a víz. A jövő útja tehát ennél a nö­vénynél is az öntözés lesz. — A legjobb búzatermelő üzemekben továbbra is szükség van a gazdaságos hozamnöve­lésre. Tartalékok a legjobb adottságú területeken — gon­dolok itt a mohtfcsi járásra — éppúgy vannak, mint a gyen­gébbekben. Az átlagtermés mint mutató önmagában nem fejezi ki azt, hogy egy adott üzem lehetőségei szintjén gaz- dálkodik-e. A bólyi Kossuth Tsz 60,49 mázsás búzatermése önmagában jó — a hatodik legjobb eredmény a megyében -, de ha azt vizsgáljuk a ter­mőhely mire képes, már nem lehetünk elégedettek vele. Az egy aranykoronára vetített ha­tékonysági mutató alapján ez­zel az eredményével Boly a 63 tsz közül a 62. Ezzel szem­ben a 9,7 aranykoronós egy- házaskozári Haladás Tsz az 55,65 mázsás termésével hek­tárra számítva a 15., aranyko­ronára számítva viszont a 2. helyen áll. Egy aranykoronára vetítve Bolyban 1,5 mázsa, míg Egyházaskozárban 5,74 mázsa búzát állítottak elő. Mindezt csak annak érzékeltetésére em­lítem, hogy a legjobb termő­helyeken is vannak még tarta­lékok. A gazdaságos hozam- növelés egyik lehetőségét a talaj- és növényanalízisen ala­puló műtrágya-felhasználás szé­lesebb körű elterjedésében lá­tom. Ebben a danitzpusztai laboratórium jó munkájának köszönhetően máris történt előrelépés. Az alapműtrágyá­zás ma már szakszerűen törté­nik. A jövőben több figyelmet kell fordítani a mikroelemek visszapótlására. A felsőszent- mártoni Zrínyi Tsz-ben, ahol a levéltrágyózást évek óta jól csi­nálják, közepes termőhelyi adottságok mellett 57 mázsa 38 kilóra növelték a búza át­lagtermését.- Milyen az idei búza mi­nősége? Hogy vált be az új minősítési rend, melyek a mű­szeres búza átvételi megyei ta­pasztalatai? — Az új búza minősége jó. A hektolitersúly 79 és 82 között van. Ennek ellenére javító ha­tású búzát csak két tsz-ből — egyházasharaszti és mágocsi — vett át a Gabonaforgalmi Vál­lalat, eddig mindössze 140 va­gon mennyiségben, ami az összes termés egy százalékát sem éri el. Nagy átvételi viták a megyében nem voltak, mégis úgy tűnik, a műszeres átvétel túl szigorú. A műszer természe­tesen pontos, talán az új szab­vány támaszt túl magas köve­telményeket. Ezt a kérdést azonban központilag kell majd megvizsgálni. A megye to­vábbra is termel javítóhatású búzákat és növelni kívánja bú­zaexportját, mert az export mi­nőséget a megyében termelt búza az idén is elérte, s a jö­vőben is el tudja érni. Rónaszéki Ferencné Csapatzászló a pécsi határörkeriiletnek Olvasmány-, film- és tv-élmé- nyeim jutnak eszembe a kato­nai zászlókról: ütközetben min­dig elöl vitték és nyomában özönlöttek a katonák. Dózsa parasztseregének az 1848-as szabadságharc, a Tanácsköz­társaság vörös zászlói jutnak eszembe, s a 35 év előtti ese­mények: sarló-kalapácsos vörös lobogó leng a Reichstagon és nem sokkal később: szovjet ka­tonák a Kreml falához vetik a legyőzött náci fenevad éveken át oly sok pusztítást, szenve­dést jelentő horogkeresztes zászlóit... A zászló - főleg a csapat- zászló - mindig szimbólum volt. Az utókor ereklyeként őr­zi, ha igaz ügyért, a hazáért és a haladásért lobogott a harcba indulók előtt. Mi-a csapatzászló? Ez foglal­koztat hétfő óta, amikor is krónikásként részt vehettem a siklósi határőrlaktanyában ren­dezett csapatzászló átadási ünnepségen: a MÉV munkás- kollektívája csapatzászlót ado­mányozott a pécsi határőrke­rületnek. Maga a zászló mestermun­ka: gyönyörűen kidolgozott zászlórúdra erősítve a kézzel hímzett, mindkét oldalán Nép- köztársaságunk címere, vörös selyem lobogó, a címer fölött Pécsi Határőrkerület, alatta Me­cseki Ércbányászati Vállalat szöveggel. A fegyveres erők Szolgálati Szabályzata tömören Játék,9 szórakozás, pihenés Lvov-kertvárosi népliget • Az első rész elkészült, bővítésére sor kerül Néhány napja, amikor együtt körbejártuk az új parkot, Kalla Gábor kertészmérnök arra kért, ne bántsuk a múltat; ami volt, az volt. A megmaradt néhány régi fát látva, mégsem feledhe­tem azt a néhány év előtti hi­deg reggelt, amikor riasztóan csengett a telefon: kivágják a kertvárosi fákat... Akkor még álom volt ez a Melinda utcai környék, s ez a park még álom sem. Micsoda fák voltak ott!... Méteres törzs, hatalmas lombkorona. Pompás díszítői lehetnének most a parknak. Ma délelőtt fogják ünnepé­lyesen felavatni, de azok, aki­kért csinálták, a Ivov-kertváro­siak — és közülük is elsősor­ban a gyerekek — már rég használják. De miért is ne? Ez a legjobb műszaki átvétel. Fi­gyeltem egy itt nyaraló német gyereket. Fürgén futott fel a dombra, onnan a hágcsóra, majd lehuppant a csúszdára, és pillanatok alatt lent volt a domb alján. És ezt fáradhatat­lanul ismételte tízszer, hússzor...’ Másik gyerekek a kötélpályán „dolgoztak" igen keményen. Hát kérem, ez lesz a sláger. A kalandjátszótér két szemközti pontján három fagerenda, köz­tük drótkötél feszül, azon egy csigára felfüggesztett autóke­rék függ; a magasabban levő lábnál beül a gyerek a kerék­be, és „átutazik" a túlsó oldal­ra. Ahogy elnéztem a srácokat, képtelenek voltak megunni ezt a nagyszerű utazást. A felszabadulás utáni legna­gyobb pécsi közpark készült el itt, Lvoy-Kertváros csücskében, a sokat emlegetett lőtéri dom­bok tövében, s annak is csak 20 éves a Mecseki Kulturpark Az ország minden részé­ből, de elsősorban a dél­dunántúli városokból, köz­ségekből sok látogatót von­zó Mecseki Kultúrpark a 20. évébe lépett. Az annak idején társadalmi segítség­gel elkészült létesítmény ju­bileumáról ünnepségen emlékeznek meg augusztus 21-én délután 6 órakor. Az esemény színhelye Pécsett az Ifjúsági Ház nagyterme lesz, ahol Komlódi Józsel- né, Pécs város Tanácsa el­nökhelyettese mond beszé­det. A rendezvényen köz­reműködik a Mecsek Tánc- együttes, és ez alkalomból nyílik kiállítás délelőtt 10 órakor Takács Dezső gra­fikusművész munkáiból. az első üteme. 32 és fél ezer négyzetméteren terül el ez a park, s hogy nagyságát jobban érzékeljük: a Tettyén az alsó és a felső park mindössze ezer négyzetméterrel nagyobb ennél, s a nagynak hitt sétatér teljes egészében is csak a fele ennek. Még két üteme van a parknak. A másodiknak a helyén pilla­natnyilag az Építőipari Szövet­kezet betonüzeme van — az előző, az Erika utcai betonüzem helyén a pécsi parkok legszebb gyöngyszeme készült el! —, ez húsz és fél ezer négyzetmétert tesz ki, a harmadik ütem pedig a lőtéri dombok mögött lesz, ahol eredetileg garázsvórost terveztek. A 35 ezer négyzetmé­teres területtel úgyszólván alig van teendő. A lőtéri domb koronáján sé­táltunk végig, s ezt tudom aján­lani másoknak is. Szép a kilátás az új városrészre, de sokkalta szebb a régire — Újmecsekal- ja szinte csak karnyújtásnyira van (mégis milyen sok kilomé­tert kell megtenni, míg odaér az ember). És látnivaló, hogy vétek lenne a dombok mögötti területet bármivel is beépíteni. Ez a három és fél hektár is így parkként lesz szép. Most azonban a ma avatan­dó parknak örülünk. Azért is, mert létesítése idején bizony voltak kérdőjelek, amelyeknél — szerencsére — mégiscsak erősebb volt az a felismerés, hogy a kissé zsúfoltra sikerült „ó” Lvov-Kertváros lakóinak — de az egész, nagyra növő vá­rosrész lakóinak is — szükségük van egy nagy, központi parkra. Olyanra, amilyenhez az újme- csekaljaiak sem juthattak — a főtéri park egészen más jelle­gű, a kiserdő pedig — épp a minap írtam róla — Pécs leg­nagyobb szemétdombjává deg­radálódott. A szabadidő-parkot Antal Zoltánná, a DTV kerttervezője tervezte, számos korábbi park, játszótér tapasztalatainak le­szűrésével. Kő, beton és aszfalt csupán annyi van, amennyi el­kerülhetetlenül szükséges, egyébként az egész területet füvesítették és — szabad is a fűre lépni. Egyelőre azért aján­latosabb nem élni ezzel a lehe­tőséggel, különben jövőre eset­leg nem lesz fű, amire ráléphe­tünk. Úgyszólván minden kor­osztály megtalálhatja a magá- nakvalót; pályák a labdajáté­kokhoz, óriás sakk. pingpong­asztalok, kártyaasztalok, homo­kozók, favárak, csúszdák, torna­szerek ... A 250 méter hosszú sáncot két helyen átvágták — itt lehet majd átjárni az emlí­tett „harmadik ütembe". A sánc északi végét átformálták kissé: mintegy 80 méter hosszú ródli- pálya lett belőle. Az egyik lab­dapályát télen fellocsolhatják, és korcsolyapályaként szolgál­hatja a téli sport híveit. Fákkal kezdtem, fákkal is fe­jezem be. A nagyszerű parképí­tő munkát végzett 8,2 millió fo­rintért a Pécsi Kertészeti és Park- fenntartó Vállalat rengeteg cserjét, fiatal és koros fát ül­tetett ki. A parkot mégis azok a fák, bokrok díszítik ma leg­inkább, amelyek átvészelték a „felszámolás” időszakát, mint­egy bizonyítván: nem szükséges mindenáron kiirtani a meglevő növényzetet. Egyetlen dolog hiányzik csak — és ezzel be is fejezem Pécs új „népligetének" bemutatását — a vízfelület. Hársfai István fogalmaz: „A csapatzászló a katonai becsület, hősiesség és a dicsőség jelképe. Kifejezi a dolgozó nép és fegyveres erői­nek összetartozását. Minden katonát emlékeztessen a haza, a dolgozó nép önfeláldozó szolgálatának és védelmének kötelezettségére.” A csapat- zászló előtt letett katonai eskü szövegében is benne van: „Zászlóinkat szabadságharcos elődeink példáin lelkesülve győzelemre viszem . .." A csapatmúzeumban nézem a pécsi határőrkerület megala­kulásáról napjainkig kiállított dokumentumait: fegyverek, öl­tözékek, újságcikkek, hősi ha­lottak életútja és fényképei, csapatzászlók. A pécsi határ­őrkerület elődje a 10. határva­dász zászlóalj 1948. augusztus 22-én kapta az elsőt az Ormánság népétől. A MESZ- HART-a mai szénbányák — 1949 őszén adományozta a kö­vetkezőt, amit 1959-ben az or­szágos parancsnok zászlaja váltott fel. Most már a MÉV által adományozott csapat­zászló testesíti meg a katonai becsületet, fejezi ki az ércbá­nyász munkáskollektíva és az államhatár védelmében oly sok áldozatot hozó határőrök ba­rátságát. A zászlót átadó Tóka Jenő, a MÉV vezérigazgatója így fo­galmazott:- A vállalat és a határőr­ség kapcsolata a mindennapi munka során realizálódik. Több szocialista brigádtagunk ön­kéntes határőrként végez tár­sadalmi munkát, ugyanakkor sok olyan fiatal jön vállalatunk­hoz, aki ismereteit, tudását, határozottságát, mozgalmi ta­pasztalatait, emberi tartását a határőrségnél szerezte. Legyen ez a zászló együvé tartozásunk jelképe, vezessen bennünket a közös feladatok eredményes teljesítésében. A csapatzászlót átvevő kerü­letparancsnok, Gerencsér Jó­zsef határőr ezredes:- Az ércbányászat és az államhatár védelme egyaránt nagyon nehéz szolgálat, férfias helytállást követel, és ez még közelebb hoz minket egymás­hoz. A vállalat megalakulásá­tól nagyon sok leszerelő ha­tárőr ment a MÉV-hez dol­gozni, büszkék vagyunk, hogy ott is megállják a helyüket. A zászló még szorosabbra fogja barátságunkat, egyben ösztö­nöz is a további helytállásra. Az átadási ünnepségen olyan ércbányászok is részt vettek, akik határőrök voltak. Juhász Vince csapatvezető vájár: — Jó érzés visszajönni. Ke­mény. de szép élet a határőr­élet. r Gyöngyösi Ferenc csapatve­zető vájár: — Mint a testvérek, úgy vol­tunk az őrsön. Honti Lajos, a MÉV IV. üzem pártbizottságának titkára: — Határőrként vettek fel a pártba. A pécsi határőrkerületnek adományozott csapatzászlóra nyolc szalagot kötöttek, az át­adó MÉV szalagjának felirata: „Közösen építjük, védjük ha­zánkat." Murányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom