Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-03 / 212. szám

2 Dunanttili napló 1980. augusztus 3-, vasárnap Kettős hasznosítású baromfi a háztáji gazdaságoknak Üj baromfi fajtát hoz forga­lomba az év végén a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Az új fajtát — a Tetra1 H-t a ház­táji baromfitartóknak szánják, s a háztáji baromfitartás gazda­ságosságának javulását várják tőle. A kombinát állandóan korsze. rűsíti, újabb fajtákkal és tech nológiai eredményekkel teszi gazdaságosabbá partnerei nagyüzemi baromfitenyésztését Közben azonban nagy figyel­met fordít arra, hogy a nép­gazdaság igényének megfele­lően a háztáji gazdaságokat is segítse, Már néhány éve éven­te mintegy másfél millió hús­hibridet, több százezer tojóhib­ridet ad a kisüzemnek. Nemrég hozta forgalomba Nutrafosz ne vű takarmánykiegészítőjét, amely több mint 20-féle, az ál­lati szervezet számára nélkü­lözhetetlen anyagot — vitamino­kat, nyomelemeket, stb — tar­talmaz. A tenyésztők olyan gyor­san megkedvelték, hogy alig egy-két hónap alatt csaknem egymillió kilót vásároltak belő­le. A Tetra H-t a bábolnaiak több éves kitartó munkával te­nyésztették ki. Olyan vegyes hasznosítású állat, amelynek to jós- és húshozama is jóval na. gyobb az eddig ismert fajták­nál. Egy tyúk egy tojóév alatt 25-30-cal több tojást ad, mint a leginkább elterjedt hampshi re-fajták. Kakasa pedig 10 na pos ,,ráadással", vagyis két hó­nap alatt eléri ugyanazt a súlyt, mint a bábolnai nagyüzemi broilerek. A kombinát partner­gazdaságai, illetve a fogyasztá­si szövetkezetek közreműködé­sével hozza majd forgalomba a Tetra H naposcsibét. Tenyész- tojást is elad azoknak a kelte­tőüzemeknek, amelyek a háztá­ji gazdaságokat szolgálják ki. Augusztus második felében újra jár a „Piroska” Harkányba Néhány hete, hogy nem jár­nak a vonatok Siklós és Har- kányfürdő között, és ha valaki gyalogosan mégis arra téved­ne, ne ijedjen meg, ha a vas­útnak is hűlt helyét találja. Nem újabb vasútvonal megszüntetés­ről van szó, ellenkezőleg: meg­fiatalodik, megerősödik a las­san százéves sínekből álló mellékvonal közel 8 km-es sza­kasza. A régi vágány mostani elbontása első fázisa annak a munkának, melyről már egy rö­vid hírben korábban is értesül­hettünk. A Pécsi Pályafenntartási Fő­nökség kivitelezésében — folytat­va a múlt évben Nagyharsány és Siklós közt megkezdett kor­szerűsítést, egyszerűsített fel­építménycserét végeznek a sze­mély- és teherforgalom teljes kizárása mellett. Vasutasnyelvről lefordítva ennek a lényege, hogy az elavult, kis teherbírású síneket az alátámasztást szol­gáló - itt-ott korhadó — talp­fákkal együtt nagyobb teherbí­rásúra cserélik ki; ezzel egy- időben a sártól szennyezett ágyazatot is új zúzottkő váltja föl. A felújított- vonalszakasz to­vábbra is a régi helyén halad majd, de a ,.kanyarokat" — mű. szaki szóval íveket - úgy alakít­ják ki, hogy lehetővé válik az átépítés után 60 km/ó sebesség bevezetése a korábbi 40 km ó helyett. Az utazóközönség eb­ből csak annyit érez majd, hogy gyorsabban és kevésbé döcö­gősen halod a vicinális Harkány felé. A vasutasoknak, ezen belül is a pályafenntartásnál dolgozók­nak azonban ez sokkal többet jelent. Egyrészt azt, hogy nö­velhető a tengelynyomás, vagyis nagyobb lesz a vonal teherbíró­képessége, ami lehetővé teszi a teherkocsik gazdaságosabb kihasználását és korszerűbb mozdonyok alkalmazását. Más­részt a felújított vágány fenn­tartása is kedvezőbb, mivel ez­után olyan karbantartó gépek is dolgozhatnak itt, melyeknek alkalmazására eddig nem volt lehetőség, éppen az elörege­dett felépítmény miatt, A két állomás közötti mun­katerületen jelenleg tehát nincs közlekedés, a pályamunkások korszerű gépek segítségével 24 méter hosszú, ún. vágánymezők. Legyen, ha menni kell... kevés a W. Még Legutóbb az uránvárosi pia­con dohogott lángoskészítő is­merősöm: valaki az ajtaja előtt „ment ki”. — Ez már tarthatatlan — mondta -, hogy én takarítsam a bódé mögötti szektort. De a többi bódésok is így vannak vele. írja meg, ha ez egyálta­lán téma lehet... Városunk sok mindenről ne­vezetes: egy időben a nyilvá­nos W. C.-k hiányáról is az volt, S bár itt is, ott is átadnak egyet-egyet - nem látványos szalagátvágással ugyan de még mindig kevésnek tűnik az, ami van. Nyilvánosan nehéz kimenni ... — fogalmazhatjuk kissé áttételesen. így aztán a parkok, bokrok tartják másod­lagos funkciójukat, mint aho­gyan néhány kurrens helyen levő lépcsőház és alagsor is többhasznosítású. A Mecsek Áruház előtti ket­tős „metrólejáró" a nagy for­galmú illemhelyek közé tarto­zik. Legalábbis ezt mondja Zdrován Jánosné. — Egyre csökken a borravaló — mondja kissé maliciózusan.- Az emberek sietnek, néme­lyikük szeret bliccelni. Ezen a pár filléren takarékoskodnak? öt éve a nyilvános W. C.-k őre, takarítója, rendben tartója, korábban a Tettyén dolgozott, egy éve van itt a Mecsek Áru­háznál. Bárki visszaigazolhatja: hihetetlen tisztaságot tart. Bár­melyik osztályos vendéglátó egység megirigyelhetné ennek a „nyilvánosnak" a rendjét. — Havi kétezerkétszázat ka­pok érte ... Általában tiszták a többi il­lemhelyek is: példálózzunk a Kossuth térivel — ahol napi­renden a sorban állás, vagy a Rózsakért sarkán levővel . . . Ez az üzemeltetőt, a vízműve­ket dicséri. Takarítani való akad bőven - mint azt egy magát megnevezni nem akaró vécés néni említette. A jövő illemhely beruházási programok nem hoznak ugrás­szerű változást. Hírlik, hogy a Budai vámnál teljesül néhány éven belül az ott lakók „régi álma", s az új városrészek is kapnak majd itt-ott... A sok­éves lemaradást nehéz lesz behozni. Még szerencse, hogy a parképítő vállalat bokrosít, s „felnőtt" fákat visz az üres terekre . . . De félre a tréfával: jó lenne, ha az illetékesek fe­lülvizsgálnák az „illemhely­programot", a korábbi jó ér­zékkel meghatároznák Pécs azon pontjait, ahol tömeges összejövetelek várhatók, s ahol égető szükség a szükség. K. F. bői „rakják össze” az új vas­útat a már-mór matuzsálemet megért mellékvonal megfiatalí­tására. A vágánymezők ugyan nem újak, hiszen egy nagyfor­galmú fővonalat már „kiszol­gáltak”, de az itt támasztott műszaki követelményeknek még sokáig megfelelnek. Bizonyára sokan örültek, hogy júniustól újra vonattal lehetett Harkányba utazni és most bosz. szankodhatnak, mert Siklóson ismét buszra kell átszállni. Sze­rencsére nem sokáig, mert au­gusztus második felére elkészül­nek a munkákkal, a piros szí­nű motorvonatok ismét befut­hatnak a sok embert vonzó für. dőhelyre. Németh Tibor 280 kilós lakókocsi Egyszerű kivitelű, olcsón előállítható, személygép­kocsi után kapcsolható la­kókocsi gyártását kezdte meg Lentiben a Fém- és Faipari Szövetkezet. A négy személy részére is ké­nyelmes sátoros lakókocsi súlya mindössze 280 kiló, így a Trabant vagy a kis Polski gépkocsi is könnye­dén vontatja. Mintapéldá­nya látható lesz az augusztusban nyíló Orszá­gos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron. A szövetkezet az új ter­mék előállítása mellett bő­víti a teherszállító utánfu­tók gyártását is. Sorozat­ban állítják elő a 200, a 300 és az 500 kiló teher szállítására alkalmas után­futókat. Olyan méretű és teherbírású szállítókocsit is gyártanak, amely a kis kerti kapát működtető mo­torral is vontatható. Szárazmalom és olajütő Újabb látnivaló Orfűn Sáfrány Géza bácsi kedvenc cserepei között Fotó: Proksza László 0 75 éves Sáfrány Géza köszöntése Szeptemberben még egyszer befűt a kemencébe Mostani kis házának szom­szédjában született Sáfrány Géza bakócai mesterember. Fazekasságra fogta annak idején az apja, a saját mes­terségére. 1917-et írt a naptár, amikor Sáfrány Géza kiégette az első cserepét, „valami ap­róságot". Hogy az azóta eltelt időben mennyit, azt talán még Anna néni, a felesége sem tudja, pedig ö aztán fejben tart mindent, pontosan, még azt is, amit Géza bácsi emlé­kezete megszépít az idők táv­latából. Talán az 1937-38-as év ment a legjobban a fazekasoknak, nagy volt a szilvatermés ak­kor, kellett a köcsög, korsó a népeknek, vitték szekérderék- szám. Meg hát a mostani esz­tendők, amikor a népi csere- pesség nemcsak a használat­ban, hanem a benne rejlő szépségekben is igazán kibon­takozhatott, amikor már nem lekvárt tartani, de gyönyörköd­ni viszik még az országhatáro­kon is túlra Géza bácsi ölelő táljait, védő korsóit, köcsögeit, ékes tányérjait. Volt, hogy cserélték a fazekasműhely ter­mékeit. „Magas” dolgokért annyi búzát adtak, ami éppen kétszer megtöltötte az edényt, de zabból már háromszor kel­lett megmérnie jövendő hasz­nálójának; a kisebb, laposabb dolgokat meg akkor is pénzért adták, mert nem fizette volna ki magát mért gabonában. De ha kedves a bakócai fa­luvégén álló, vert falú házban a vendég, hát köszönömért, emlékbe választhat magának most a szép dolgok közül. Het- venötödik születésnapján úgy tervezi a mester, szeptember­ben még egyszer befűt a ke­mencébe, aztán végleg abba­hagyja szép mesterségét. De aki ismeri, s tudja, hogy ifjú ember nem lehet meg munka nélkül, bizonyos abban, hogy Géza bácsi is odaül még a korong mellé, s nem hagyja el végleg sáros nadrágját — hiszen szellemében, mozgásá­ban ifjakat idéz a ház két la­kója. Sáfrány Gézát, a népművé­szet mesterét tegnap délelőtt köszöntötte a Baranya megyei Tanács nevében Bernics Fe­renc, a művelődésügyi osztály vezetője és G. Molnár Judit művészeti előadó. Erőt, egészséget Géza bácsi, Anna néni! B. L. Csak ámulni lehet azokon a szellemes megoldásokon, amelyekkel a mekényesi szá­razmalmot egykori mesterei el­készítették. A malom lelke egy közel 10 méter átmérőjű fa­fogaskerék, amelyet körbe járó ló hajtott meg. A kerékhez két­oldalt egy lisztet őrlő malom, valamint egy olajmagvak zú­zására szolgáló daráló csatla­kozik. Az innen kikerülő anyag­ból — vizezés és pörkölés után — a malomtérben elhelyezett olajütőben sajtoltak értékes, növényi olajat. A múlt század második fe­lében készült szárazmalom 1948-ig működött Mekényesen. Az ötvenes évek végén Nagy Gyula orosházi néprajzkutató dolgozta fel történetét, Tillai Ernő pedig a műszaki-építésze­ti felmérését végezte el. 1977- ben született döntés arról, hogy a szárazmalmot Mekényesről át kell szállítani Orfűre, ahol a már rekonstruált vízimalommal együtt fogják bemutatni. A Kräling-, majd Kéri-portáról így került át a német kisipa­rosok e valóban remek alko­tása végleges helyére, a Szi­getvári János által tervezett orfűi épületbe, összeállításá­ban igen nagy segítséget adott több vállalat kollektívája is, elsősorban a megyei Ma­lomipari Vállalat karbantartó részlege, Füzes Antal irányítá­sával. Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között adta át a JP Múzeumnak a malom eddigi dokumentációját Palkó Sándor országgyűlési képviselő, a Me- csekvidéki Intéző Bizottság el­nöke. Erdősi Antal, az orfűi tanács elnöke emlékplakette­ket és emléklapokat adott át a múzeumépítés legkiválóbb munkásainak, majd dr. And- rásfalvy Bertalan néprajzi osz­tályvezető bemutatta a malmot az állami, társadalmi és kultu­rális szervek jelenlévő képvise­lőinek. H. J. • • Otkötetes magyar zenetörténet készül Kéziratban már kész, sőt a lektoráláson is túljutott a magyar zenetörténet első köte­te. Az öt kötetre tervezett tu­dományos szintézis a magyar zenekutatás első olyan vállal­kozása, amely mind adat­anyagában, mind módszeré­ben tudományos igénnyel, de közérthető módon tárja fel a magyar zenetörténet korsza­kait. A nagyszabású munká­ban a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi In­tézete munkatársainak irányí­tásával a társtudományok sok szakembere is részt vesz. Az első kötet 1526-ig dol­gozza fel a magyar zene tör­ténetét, kilenc fejezetben szá­mos jegyzettel, bibliográfiával, forrásanyaggal követi nyomon a hazai zenekultúra kialakulá­sát, fejlődését. A történeti anyagokat nem lexikonszerűen, címszavakban, hanem elemző tanulmányokkal mutatják be. Először foglalják össze közép­kori hangjegyes forrásainkat, a hangjegyírás magyar dokumen­tumait. Nehezíti a tudósok munká­ját, hogy más hasonló jellegű sorozatokkal szemben a zene- történeti kutatásokban csak­nem egyszerre kell elvégezni a forróskutatást és az összeg­ző munka megírását. Évente mintegy hatezer kartonnal gyarapodnak a magyar zene történetére vonatkozó adatok. A legtöbb adatot a XIX. és a XX. századi kötetekhez kell összegyűjteni. Az elképzelé­sek szerint a második és a harmadik kötet foglalkozik majd a XVI—XVIII. századi ze­nekultúrával, a negyedik kötet a XIX. századi, az ötödik pe­dig a XX. századi zenetörté­neti adatokat, értékeléseket foglalja össze. A sorozat utol­só könyve a nyomdát előre­láthatólag a 80-as évek máso­dik felében hagyja el. A szöveges tanulmányok megértését számos hangjegyes példával, szemelvényekkel könnyítik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom