Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-15 / 224. szám
1980. augusztus IS., péntek Dunántúlt napló 3 KONZULTÁCIÓ A falusi lakosság egészségnevelése Moralizálás vagy cselekvés (II.) Aligha akad valaki, aki — ha a fenti kérdést vá. lasz elé állítja — a moralizálásra szavazna. De túl a moralizálás gyanitottan pejorativ hangulatán, azért moralizálunk, hogy cselekvésre ösztönözzünk. A szub. jektív szándékot azonban keresztezi a várt eredmény elmaradása. A világ kettészakadt arra, ami van, % arra, aminek lennie kellene, S ebben a nem várt eredményben a moralizáló, a „jót" számonkérö maga is óhatatlanul a cselekvésnélküliség állapotában találja magát. A cselekvés — és vele a tényleges erkölcs — világa ugyanis a valóság, és sohasem a vágyak és szándékok eszményi birodalma. A cikkünk első részében a moralizálást néztük meg közelebbről, most a moralizálás és a cselekvés egymáshoz való viszonyáról lesz szó. A cselekvés társadalmi értelme mindig több a puszta, mégoly serény aktivitásnál. Sohasem azonos a közvetlen értelemben vett cselekvéssel. A társadalmi cselekvés fogalma őzt a cselekvést jelöli, amely a va. lóság konkrét tartalmain bontakozik ki, s a felvetődő ellentmondások gyakorlati megoldásán fáradozik. Éneikül a cselek, vés valóban látszat-cselekvés. A munkás szubjektíve a legintenzívebb és legodaadóbb munkával termelheti meg vállalata eladhatatlan vagy ráfizetéses áruját, de mert a termék értéktelen, cselekvése a fentebb használt normatív, minősítő ér. telemben nem cselekvés, sőt: pazarlás. Az egyéni helytállásnak egybe kell esnie oz objektív társadalmi követelményekkel, a valóság — tudunk róla, vagy nem tudunk róla - játékszabályaival. Ezért nem helyezkedhetünk egyszerűen az elképzeléseinket a valóságon számonké- rő szubjektív álláspontra. Ellenkezőleg: állandóan és módszeresen arra kell törekednünk, hogy a mindig változó valóság nyomába szegődjünk. Ezzel azonban feloldódik világunk egyszer s mindenkorra gondolt elrendezettségének csalfa hite, metafizikája. A megismerő alany nem állítja magát csalárd módon a létező valóság fölé, mint képzelt mindentudó, hanem önmagát is a társadalmi gyakorlat változó, alakuló szubjektumának fogja fel. Bedolgozza magát a valóságba, s közben meghatározza, tartal- masítja cselekvését. Ez az a folyomat, amelyet Gramsci „katarzisnak” nevez, amikor is a struktúra mint adott valóság az emberek tudatában felépítménnyé dolgo- zódik át, amikor a „struktúra az emberre ránehezedő külső erőből — amely az embert magához asszimilálja, passzívvá teszi — a szabadság közegévé, új etikai-politikai formák megteremtésének eszközévé, új kezdeményezések eredetévé alakul át”. A magatartás új erkölcse tehát ily módon maga is csak a ralóság lényegének nyomára akadó gyakorlat során bontakozhat ki, szemben a moralizálás eleve erkölcsöt számonkérö kí- vüllevőségével. Nem kétséges, hogy e második út, a cselekvés útja képezi a szocialista fejlődés alternatíváját, az újra és újra előtérbe kerülő problémákból való kibontakozás progresszív útját. Persze, ahogy az ember nem egyszerű, minden érdekeltség és érzelmi-akarati jellegtől megfosztott észlény, éppen úgy nem egysíkú a társadalmi cselekvés rendszere sem. A társadalmi munkamegosztás tagoltságában van „lent" és van „fent”, az elsajátítás folyamatában létezik polarizáció és egyenlőtlenség. A megállapodott kapcsolatrendszerek az összefüggések, a struktúra más-más helyén különböző mértékben sürgetik a változtatást, de kialakultak olyan privilegizált érdekeltségek is, amelyek számára a változtatás szükségszerűen kivívott pozíciókat veszélyeztet. A társadalom összetett és bonyolult cselekvési programmal reagálhat csak eredménye, sen. Ebbe beletartozik a gazdasági szerkezet és termékstruktúra változásától kezdve az érdekeltségek rendszerének világosabbá és a döntések számára hozzáférhetőbbé tevésének programján kívül a társadalmi önismeret fejlesztésének célEbben a fullasztó-fárasztó kánikulában természetesen nem is tudtam másra gondolni, csak arra: hát persze, a párás falú krigli, benne a fehér habú serital ... Nyilván ez vonzza a fiotalokat a söriparba. Elképzelésem azonban tévedésnek bizonyult. Amikor ugyanis a napokban a Pannónia Sörgyárban jártam, hogy a szakmunkásiskolát frissen befejezett fiatalemberekkel beszélgessek, csak egyikük válaszolt — ő is nevetve — így arra a kérdésre, hogy mi volt a legkedvezőbb benyomása, amikor először bemutatták nekik a sörgyárat: „Mint minden embernek, természetesen nekem is a sör...” . \ Megkérdeztem a gyár főmérnökét, Tímár Istvánt is: a „végtermék" közrejátszhat-e söripari szakmunkát tanulni vágyók választásában? A felelet természetesen rövid volt: kimutathatatlan. A sörgyárban Orsós Sándorral, Sipos Istvánnal és Tóth Lászlóval találkoztam, hármójukkal az a tizenegy közül, akik alig néhány napja szerezték meg a söripari szakmunkás- bizonyítványt. Azt nem lehet mondani, hogy ezek a fiatalemberek — bár valamennyien szép eredménnyel fejezték be az iskolát - már képzett szakemberek. „A gyáron belül különböző munkahelyeken foglalkoztatva őket, még sokat kell finomítani a tudósukat!” — hallottam a főmérnöktől. Azt sem lehet mondani, hogy a hivatás- tudat által vezérelve kerültek a pécsi sörgyárba. Kivétel talán Tóth László — a legidősebb —, aki már öt éve dolgozott segédmunkásként a gyárban, amikor jelentkezett a szakmunkásképzésre. Orsós és Sipos is — hentes akart lenni. Most, hogy már túl vannak a háromjaiig — mindaz, amiről ma a gazdasági rendszer reformjaival, a szocialista demokráciával és a szocialista közgondolkodással kapcsolatban oly sokat beszélünk. Hogy a megváltozott körülmények között is cselekvő társadalom maradhassunk. Hülvely István éves tanuláson, mindegyik azt mondja: — Az élelmiszeriparban egyébként is követelmény a tisztaság, de a sörgyárban mégis higiénikusabbak, „gusz- tábbak" a körülmények, mint mondjuk egy vágóhídon. Emellett előny az is, hogy a fizikai munka könnyebb, mint az eredeti területen, amit választani akartunk. Tímár István — évek óta fog. lalkozik az utánpótlással, a megfelelő szakembergárda biztosításával — ezt mondta: — Kezdetben a felnőttképzést indítottuk meg: a segédmunká. sokból lettek a szakmunkásaink. Az ötlet — hogy Pécsett legyenek söripari szakmunkástanulók — innen származott, s ebben jelentős segítséget adott a pécsváradi szakmunkásképző intézet. Az első társaság most vizsgázott, s a képzés beindítása óta folyamatos a beiskolázás. Nemcsak környékbeli, hanem az ország többi vidéki sörgyárából is jönnek ide fiatalok tanulni. Általános söripari szakmunkások lesznek. A pécsváradi intézettel közösen végzett oktatómunka eredményeként a pécsi sörgyárban már nincs gond a szakmunkásutánpótlással. A három fiatalember közül talán Tóth László a legcéltudatosabb. A többieknél — múltja révén — jobban ismeri a gyárat, a körülményeket, a termelési folyamatot. Öt a szakma szeretete késztette a tanulásra, s megtalálta a munkájának a szép oldalát is: — Hogy mi a szép a mi szakmánkban? Sok minden, már onnan kezdve, hogy „becájgoljuk” a sört... • , Vagyis, már az erjesztő élesz. tő bekeverésétől kezdve ... M. A. Fiatal szakmunkások Mi a szép és érdekes a sörgyártásban? Nemzetközi Falu- és Mezőgazdasági Egészségügyi Társaság II. európai szimpozionja — Pécs Ismét nemzetközi rangú tudományos tanácskozásnak ad otthont Pécs városa, ezen belül is a Pécsi Orvostudományi Egyetem. A falusi lakosság egészségnevelése — mint fő téma — szerepel a Nemzetközi Falu- és Mezőgazdasági Egészségügyi Társaság II. európai szimpozionjának háromnapos programjában augusztus 21. és 23-a között. Dr. Tényi Jenő professzor, a POTE Egészségügyi Szervezés- tani Intézetének igazgatója — a társaság alelnöke — előzetes tájékoztatója szerint Európa valamennyi országából érkeznek faluegészségüggyel foglalkozó kutatók és gyakorló orvosok a szervezet második tanácskozására. A társaság húsz évvel ezelőtt alakult a francia- országi Tours városában azzal a céllal, hogy a falusi és mezőgazdasági egészségügy aktuális kérdéseinek adjon fórumot. Kezdetben Európára terjedt ki működési területük, majd később létrejöttek önálló tagozatként az ázsiai és amerikai tagozatok, jelenleg szervezik a társaság dél-amerikai és afrikai tagozatait. Most Pécsett az európai tagozat tartja második szimpozionját — az első az NDK-beli Neubrandenburg- ban volt —, s közel félezer résztvevőre számítanak. A három nap alatt öt fő témakörben összesen 164 előadást tartanak. A fő témakörök a következők: Az egészségnevelés tervezésének kérdései, különös tekintettel a falusi lakosság körében felmerülő sajátos kérdésekre. (Pl.: egészségmagatartás.) Orvosok és egyéb egészség- ügyi, illetve nem egészségügyi káderek képzése és továbbképzése falusi viszonyok között végzendő egészségnevelési feladatokra. Falusi lakosság egészségügyi ellátása, prevenciója és egészségnevelése, különös tekintettel az elsődleges gondozást végző körzeti orvosi munkára. Tanárokkal, mezőgazdasági szakemberekkel és más szakemberekkel történő együttműködés az egészségnevelés terén. Az egészségnevelés módszertani problémái, különös tekintettel a falusi lakosság egészség-kulturális kérdéseire. A tudományos munkán túl e szimpozion keretében tartja majd a Nemzetközi Egészség- nevelési Unió Európai Irodája az 1980. évi ülését, ekkor lesz a Nemzetközi Falu- és Mező- gazdasági Egészségügyi Társaság és a Magyar Egészségnevelési Szövetség tisztújító ülése is. Érdekesség, hogy a résztvevők a délutáni programok keretében baranyai mező- gazdasági üzemekbe is ellátogatnak, köztük a Bólyi Mező- gazdasági Kombinátba, a Szigetvári Állami Gazdaságba, valamint a mohácsi, sombereki, boksái és szabadszentkirályi termelőszövetkezetekbe. Arra a kérdésre, hogy miért éppen hazánkban, és miért éppen Pécsett tartja a társaság második európai szimpozionját, az alábbiakban válaszolhatunk. Hazánkban a faluegészségügyi kutatásoknak mindig is otthona volt, s ezen belül is Pécsett, éppen a POTE Szervezési Intézetében folynak évek óta nemzetközileg is figyelemre méltó kutatások. így több évtizede végez az intézet Sellye környékén, az Ormánságra vonatkozó faluegészségügyi kutatásokat. Végezetül ismertessük a baranyai előadásokat, elhangzásuk sorrendjében: © Ozsváth A.—Szilárd I.—Makai Zs.—Prof. Tényi ].: Csoportdinamikai effektus felhasználásának lehetősége a falusi lakosság egészségnevelésében. © Végh J.— Prof. Tényi J.—Vincze Zs.: A szocialista brigádok célirányos feladatvállalásokra való ösztönzése mint hatékony módszer az egészséges életmódra nevelésben. © Buda J.: A struktúra és a funkció szerepe az orvos és a beteg kapcsolatában egy pszichometriai felmérés alapján. (4) Horváth E.—Komlósi M. -Knáb E.-Szikszay E.: Falusi körzeti orvosok egészségneveléssel kapcsolatos tevékenysége. © Kóbor J.-Pejtsik B.-Hor- váth M.—Bédi Gy.: Korszerű anya- és csecsemővédelmi feladatok érvényesülése a falusi lakosság körében. © Fodor M.: A körzeti orvos egészségnevelése falun. © Szilasi A.-Hor- váth R.: A pécsi komplex szűrővizsgálat néhány tapasztalata. © Bozzay L.: A falusi és városi iskolás gyerekek den- talis kultúrájának összehasonlítása. © Prof. Tényi J.: A falusi lakosság egészségnevelésének helyzete és a jövő feladatai a Nemzetközi Falu- és Mezőgazdasági Egészségügyi Társaság II. európai szimpozionja tapasztalatainak tükrében. (K. F.) Hozzáértéssel, eredményesen Követendő példa a Pécsi Bőrgyárból Bakán József oly lelkesen magyaráz a velúrról, a nubukról, hogy a laikus figyelmét is leköti. Pedig ezek a bőrfélék messze esnek a radiovegyészet- től, aminek a veszprémi egyetemen készült. Igaz, a hatvanas évek közepén - 1967-ben kapta meg a diplomáját — még neki sem mondott semmit a szó: bőrgyártás. — Annyit tudtam mindössze — mondja a 36 éves, szemüveges fiatalember —, hogy Pécsett van bőrgyár, és hogy büdös ... Most a sertésfeldolgozó gyáregység helyettes vezetője. Irodájában leveti a kék köpenyt, s egy mintakollekciót mutat. Tucatjával sorakornak a szivárvány jószerével minden színét adó bőrdarabkák, amelyek segítségével most elmagyarázza nekem: mi is az a velúr, s miért több és jobb annál o sertés extra nubuk. — Minden bőr másféle — mondja —, s ezért változatos munkát jelent ezzel dolgozni. A minőség sok mindentől függ, a végtermékben közrejátszó kö_ rülmények nem minden esetben mérhetők egzakt mutatókkal. Komoly szerepe van a kiforrott technológia mellett a szakértelemnek is. — Van olyan termékük, amit az „édes gyermekének" tart? — Nálunk a termelésirányítók egyúttal gyártmányfejlesztők is. Vagy egy konkrét igény kielégítése a feladatuk, vagy létrehoznak egy új és olyan terméket, aminek azután jó piaca is lesz. Én hosszú ideje dolgozom Ribli János mellett, aki Állami Díjat kapott munkásságáért. Tőle sok mindent megtanultam. Kezdetben elképzeléseimnek csak végrehajtója voltam, később a megszerzett gyakorlatom alapján már önállóbban gondolkozhattam. Büszke vagyok például a sertés extra nu- bukra. O’t éve nagy tételekben egyedül a pécsi gyár képes a gyártására. Megint csak a mintakollekció kerül az asztalra, „végiglapozzuk”, megtapogatjuk, selymes fényét, puhaságát dicsérjük.- Estélyi ruhát is készítettek belőle, olyan az esése . . . Ennek a valóban szép és jó bőrnek az előállításához kémiai és mechcmikai újdonságok alkalmazására volt szükség. Ebben működött közre jelentős mértékben Bakán József. Ez — mint mondja — külön energiát nem igényelt,- Most min dolgozik?- Két olyan témám is van, amit szeretnék kidolgozni, megvalósítani. Az egyik: a szárazon tisztított velúrkabátok után- kezelése. Ez ugyan Patyolatprobléma, de engem izgat és érdekel. A másik: a környezet- védelemmel kapcsolatos, a bőr. gyári hulladékok feldolgozását célozza. Gondolja csak el: egy- egy nap több tonna bőrhulladék kerül a szemétbe . . .- Hat éve tagja a gyári párt- szervezet végrehajtó bizottságának, termelési felelős. így a gyár egészének munkájával tisztában van, ami a gondok számának növekedését is jelenti.- Nem okoz ez gondot. Min. den információt minden alkalommal megkapok, ha erre von szükségem. Másrészt az a véleményem: ami ebben a gyárban az elmúlt öt-hat évben történt, az követendő példa. Vagyis úgy érzem: sínen vagyunk. Mészáros Attila