Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-27 / 205. szám

1980. július 27., vasárnap Dunántúli napló 3 Megduplázódtak az uborka-, paprika-, paradicsomhozamok Nagyüzemi módszerrel - családi művelésben Zengő-SACHS program Fűnyírókapáló gép kombináció Ismét Pécs a hazai fűnyírógépgyártás fellegvára A hazai fűnyírógépgyártás fellegvára tizenöt éven keresz­tül Pécs volt, pontosabban a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. A kis 125 köbcentiméteres Zen­gő nevű gépekből 1975-ig 12 000 készült a felhasználók, a parkokat gondozó vállalatok legnagyobb megelégedésére, öt évvel ezelőtt mégis abba­A kémesi Közös Ú Tsz példájára jó néhány közös gazdaság a zöldségtermelést a nagyüzemből a háztájiba helyezte át. A termőterületek lecsökkentek ugyan, de az egységnyi területről elérhető termésátlagok ugrásszerűen nőttek, nem egyszer megdup­lázódtak. A területi hatékonyság ilyen dinamikus növelésére elsőként Kémesen kerestünk választ. Kiss József a termelőszövet­kezet elnöke tényként szögezi le; — Amíg a közösben csinál­tuk, 50 hektárról 30 vagon zöld. paprikát tudtunk értékesíteni. Amióta háztáji művelésben megy, azóta 15 hektárról 65— 70 vagon árut adunk át a ZÖLDÉRT-nek. Új, bőtermő faj­tákat szereztünk bé — sorok­sárit, fehérözönt - a palántát fólia alatt neveljük, tápkockáz- zuk, önköltségi áron látjuk el tagjainkat. Kémes, Cun. Drávapiski, Sza. porca, Tésenfa — öt kis or­mánsági falu, melyekben a mun­káskéz ma is kevesebb, mint másutt. A zöldség pedig na­gyon munkaigényes. Az embe­rek eleinte nem lelkesedtek túl­ságosan. Kapitány József, ház­táji agronómus mondja, hogy öt évvel ezelőtt 17 családot tudtak megagitálni. Aztán látva, hogy a tsz mennyi segítséget ad - szántják, lókapázzák, ön­tözik, permetezik, még a gyo- mők ellen is vegyszerezik a ház­táji zöldséget, — s lényegé­ben nekik csak palántázni meg szedni kell, mind többen kedvet kaptak. — Óvatosan kezdték, 200—300 négyszögöllel — ezt levonjuk a háztáji kukoricaföldből — de evés közben jön meg az étvágy. Az emberek rájöttek, hogy a 20 mázsa kukorica értékét, azt a 6000 forintot zöldségből 200- 300 négyszögölön kiárulják. Most már van, aki egész kuko­ricaföldjét zöldségben veszi ki, s Így nem 20, de 60 mázsa ku­korica árát szerzi meg 18— 20 000 forintot, ami mór komoly jövedelemkiegészítés. Vannak olyan családok - Sza. porcáról Bálint Antalék, Kémes­ről Gyöpös Gyuláék, Szabó Sán- dorék, Molnár Lajosék - akik már 1200—1400 négyszögölön, meg egy holdon termelnek ubor­kát, zöldpaprikát, zellert, ká­posztát. Az idén 117 családdal vagyunk szerződéses viszonyban. Amikor elkezdődik a. szedés, van olyan nap, hogy 500 ember dolgozik az uborka, és paprika­táblákon. A vakációzó diáktól a nagymamákig és a rokonokig mindenkit mozgósítanak a csa­ládok. Senki nem hagyja, hogy a hatkilences uborka megnőjön 12 centisre, mert akkor már csökken a kilónkénti ár. Jól járnak a tagok. Tavaly majdnem hárommillió forint tiszta bevételük volt háztáji zöldségből. Jól járnak a fo­gyasztók, jól jár a ZÖLDÉRT, hisz biztos termelő háttere van, az áruátadást a tsz szervezi. Az árut két átvevőhelyen gyűjtik össze, ahonnan a napi telefon­jelentések alapján a ZÖLDÉRT hetente háromszor több tonna árut szállíthat Pécsre. S vég­eredményben nem jár rosszul a tsz sem. Igaz a 3 százalékos bonyolítási díj nem sok. De te­rületet nyertek más kultúráknak, mivel a tagokkal együttműköd­ve mo már hektáronként 180— 200 mázsa zöldpaprikát, és 300 máisa méretes üborkát állíta­nak elő. Ugyanakkor mikor a megyei átlagtermések zöldpap­rikából 40 és 150 mázsa között ingadoznak. Negyíen—ötven mászát adott a zöldpaprika tavaly — igaz há. romszor is elverte a jég - a közeli felsőszentmórtoni Zrínyi Tsz-ben, ahol még nagyüzemi- lég termelik. De mind nagyobb erőfeszítéssel. Zöldségszedéskor két-három hétre leállítják a Pé­csi Bőrgyár helyi hasíték üze­mét, s az embereket a kerté­szetbe irányítják át. Egyre ke­vesebb a munkáskéz, pedig az adottságok jók, s a most folyó meliorációval a zöldségterüle­tet 1983-ra megduplázhatják. Ezért, mint Győri Pál tsz-elnök elmondta, évről évre nagyobb figyelemmel kísérik a kémesiek háztáji együttműködését és ko­moly lehetőséget látnak benne. Mozsgón a Zrínyi Tsz-ben már nemcsak fontolgatják, de meg is valósították a kémesi példát. Mivel a konzervparadicsom nagyüzemi termelési költsége évről évre nő, az átvételi ár pe­dig nem, a szedés rendkívül munkaigényes és úgy döntöttek, hogy a paradicsomot a háztáji­ba helyezik ki. — Ez év tavaszán az a vád ért minket, hogy abbahagytuk a paradicsomtermelést és cser­benhagyjuk a Szigetvári Kon­zervgyárat — m.ondja Bán' Fe­renc tsz-elnök. Pedig az egész­ből annyi az igaz, hogy a kö­zös helyett ettől az évtől ház­tájiban termeljük meg az árut. Tavaly, mikor még közösben ter­meltünk, 150 vagonnal szerződ­tünk le, s tekintettel a 400 má­zsás átlagtermésre 290 vagon­nal szállítottunk. Az idén majd­nem 100 család vállalkozott a paradicsom termelésére, s is­mét 150 vagon paradicsomot szerződünk Szigetvárra, és er­ről már értesítettük is a gyá­rat, várhatóan 200 vagonnal fo­gunk szállítani. Bán Ferenc szerint így nem­csak a tagok járnak jól, de a gyár is megkapja a -nyersanya­gát, sőt a korai szedésekből — amit a közös nem tudott meg­valósítani - most jut a ZÖLD­ÉRT-nek, a fogyasztóknak is jó minőségű étkezési paradicsom. A tsz végeredményben úgy szá­molt fel egy veszteséges ágaza. tot, hogy az áruellátásban nem idézett elő semmi fennakadást. Azt egyetlen tsz-től sem lehet elvárni, hogy veszteségesen ter­meljen, de'azt igen hogy törőd­jön az áruellátással. A háztáji zöldség-együttműködés pedig nem kíván többlet anyagi ráfor­dítást, csak egy kicsit több tö­rődést, többletmunkát azoktól, akik szervezik. — Rné — A számok birodalma helyett a természetben talált új értelemre Laky András « A statisztika életünk hőmérője A zergék is megszédülnek, ha itt lenéznek — tartotta so­káig a mondás Pécsett a Do- nátus mögötti szőlők némelyi­kéről. Laky András itt nyert biz­tonságra. Több, mint egy évti­zede készült, hogy majd ami­kor a számok birodalmát, a barátokat, munkatársakat, az élet értelmét adó, az életben minden ember fontosságát meghatározó munkát a nyug­díjas évek váltják fel, elfoglalt­ságot találjon. A diófa alatt találkozunk és beszélgetünk. Alattunk a köves hegyoldalba már jó néhány te­raszt kialakított, lent azonban, a ki tudja honnan jövő patak partján még ősvadonba bukik a négyszáz négyszögöles szőlő. Feltámad a szél! Vihart sejtek. A ,,statisztikus" azonban sok­száz megfigyeléséből bizton­sággal megállapítja, hogy most ríem kell ettől tartanunk. Nyu­godtan ül tovább, a széltől ci­háit camping hintaágyban, amelyet munkatársaitól kapott utolsó munkanapján. Laky András, a Központi Sta­tisztikai Hivatal Baranya me­gyei Igazgatóságának vezetője (csaknem három évtizedig töl­tötte be ezt a tisztet) nyugdíj­ba ment. — Nagyon nehéz elviselni azt a helyzetet, (gondolom) amikor egyik napról a másikra nincs szervezet, nincs ember, akinek a munkáját irányítsa? — A hatalmi helyzetből ki­esni talán nehéz, de én soha­sem tekintettem a hatalmat életszükségletnek. — ön azt a kifejezést hasz­nálta, hogy hatalom. A min­denkori vezetők munkájuk eredményét, akár az országról, megyéről, városról legyen is szó, természetesen konkrétan is érzékelni szeretnék. A statiszti­kát kis túlzással életünk hő­mérőiéként is felfoghatjuk. Úgy érzem a számokat sokfélekép­pen lehet csoportosítani, egyes adatokat elhagyni, másokat hangsúlyozni bizonyos tenden­ciák érdekében . . . — Valóban lehet. Amikor az ötvenes évek elején például azt mondtuk, hogy Albánia ipara kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint az Egyesült Államoké, ez statisztikailag még talán iga­zolható is volt. Ha Albániában volt egy papucsgyár és még egyet építettek, akkor az ipari termelés 100 százalékkal nőtt. Elképzelhető, hogy az USA-ban hány tízezer gyárat kellett vol­na építeni, a termelékenységet milyen óriási mértékben növelni, hasonlóan dinamikus fejlődés kimutatásához. Én mindig azt mondtam: ha a szocialista tár­sadalomban van ellenzék, azok mi statisztikusoknak vagyunk, mert a gazdasági folyamatokat, az életszínvonal növekedését, a legfontosabb folyamatok irá­nyát mindig a valóságnak megfelelően elemeztük és áb­rázoltuk. A statisztikai szervezet független, azok számára, akik értik, bizony nem talál . min­denkor kellemes fogadtatásra. Én azonban mindig azt mond­tam, hogy vagy igazat, vagy semmit. Ez volt mindig a fel­fogásom, bár nem vitatom, hogy lehetséges a statisztika torzítása. — Milyen ismeretek, képzett­ségek'szükségesek a statisztiku­sok számára? — Három feladatot kell egyszerre megoldanunk. A sta­tisztikusnak jó közgazdásznak kell lennie és amit megállapí­tottunk, azt meg is kell tudni fogalmazni, mások számára hozzáférhetővé tenni. Ehhez a közgazdaságtudományok ala­pos ismerete szükséges, nagy gyakorlat kell és a világ átfogó ismerete nélkül az egész sta­tisztikai munka keveset ér. A statisztikai sorokat nem lehet egy kisebb területet kiemelve elemezni, csak az egész világ­ban zajló folyamatokat is szem előtt tartva kell dolgozni. Harminc esztendeje, 1950. január elsején alakult meg Pécsett az önálló statisztikai ki- rendeltség. A négy fős társa­ság volt a Baranya megyei Igazgatóság mostani szerveze­tének alapja. Laky. András 1938-ban, az érettségi után — mint mondja —, szellemi szük­ségmunkásként került a Város­házára, 40 pengős fizetésért. Aztán jött a háború, hadifog­ság, 1947-ben jelentkezett is­mét a Városházán munkára. Két esztendős hivatalnokoskoT dás után megkérdezték tőle, akar-e statisztikus lenni. — Mit fizetnek? — kérdez­tem. Hétszáz forintot ígértek, ez éppen kétszerese volt addi­gi Tizetésemnek. Persze, hogy vállaltam, csak azt nem tud­tam, hogy mi is ez. Azt hittem, valamiféle népszámlálás, öt- venben, amikor a csoport meg­alakult, már a feladatunkkal tisztában voltunk. A mezőgaz­dasági statisztika például fő­ként termésbecslésből állt. A módszert tudtam. Egy négyzet- méter területen megszámolni a tőszámot, megmérni egy ka­lász súlyát, aztán a többi már csak szorzás kérdése. Igen ám, de nem tudtam a búzát meg­különböztetni a rozstól. Felesége közbeszól: hát ez viccnek jó, de azért nem egé­szen így volt. Bizonyára tudja, ho^y is volt három évtizede, hiszen akkoriban a KSH inst­ruktoraként járt Pécsre, így is­merkedtek meg. 1952-ben ép­pen nászúton voltak, (Püspök- szentlászlón a kolostorban, akkoriban már ez is szép nászúi­nak számított) amikor vissza­hívták és a gyorsan fejlődő szervezet vezetőjének nevezték ki Laky Andrást. Gyorsan múlik az idő: Nyit- rai Ferencné, a KSH elnöke, államtitkár, a búcsúzásnál, az új igazgató bemutatásánál azt mondta, hogy elismerését feje­zi ki a Baranya megyei Igaz­gatóság eddigi munkájáért. De az országban nincsenek a legjobb öt hivatal között, van tehát még mit tenniük. Laky András, munkatársaitól búcsúz­va válaszolt; — Lehet, hogy nem vagyunk az öt között, hiszen mi soha­sem számoltuk a helyezésünket, mi sohasem azért dolgoztunk, hogy helyezést érjünk el, de mindig becsülettel végeztük munkánkat, mindig arra töre­kedtünk, hogy életünk alaku­lásáról mindenkor pontos, meg­bízható statisztikát készítsünk. A Jakabhegy mögött éppen lebukik a Nap, örög házai fe­hérlenek a szürkületben, a Tu- besig látni, a nyugati Mecsek körbeöleli a tájat. Elcsendese­dett a szél, az őszhajú, nap­barnított, szikár izmú férfi de­rűsen szemlélődik új birodal­mában és Rousseaura hivatko­zik .. . Lombosi Jenő hagyták a gyártását. Oka az volt, hogy a DANUVIA Kismo­tor- és Gépgyár beszüntette a fűnyírógépek motorjainak elő­állítását. A gépgyártó üzem ezután hidraulikus elemek gyártására tért át, de megrendelés hiá­nyában olyan sorozatot nem tudtak kialakítani, mely komo­lyabb termelési értéket képe­zett volna. Közben a Fővárosi Kertészeti Vállalat jelentkezett, hogy szívesen vásárolna a Pé­csi Vasas Ipari Szövetkezettől fűnyírógépeket. A gyártás elő­készítését megkezdték. Ehhez az OMFB egymillió forint tá­mogatást adott, de a szövetke­zet további 5 millió forintos támogatást kért, amit az ÉVM biztosít. Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériumtól 2 millió forint már megérkezett. A legnagyobb gondot a fű­nyírógép motorjának a beszer­zése jelentette, hisz ilyen jelle­gű kismotorokat hazánkban nem gyártanak. A Külkereske­delmi Minisztérium engedélyt adott motorok külföldről törté­nő beszerzésére, a kikötés csak az volt, hogy ellenértékként a szövetkezetnek fűnyírógépeket kell kiszállítania. Mintegy 10 motort vizsgáltak meg (ameri­kait, olaszt, franciát, NSZK-be- lit, szovjetet), hogy kiválasszák a fűnyírógép üzemeltetésére a legmegfelelőbbet. A legkorsze­rűbbnek az NSZK-beli SACHS cég által gyártoitat találták. A SACHS motorok beszerzése a NIKEX Külkereskedelmi Válla­laton keresztül 1978 mágusá­ban kezdődött. A KERMI 1978 júniusában megvizsgálta a Zengő-SACHS típusú fűnyírógépeket, s alkal­masnak találta a sorozatgyár­tásra. Azóta 320 fűnyírógép készült el a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetben. A fűnyírógépeket több válto­zatban állítják elő. Az SB—93 típusú fűnyíró gyártását az idei esztendő harmadik negyedének a végén kezdik. Ennek a leg­kisebb gépüknek az árfekvése olyan lesz, hogy a lakosság is meg tudja vásárolni. Az SB— 102-es nagy teljesítményű fű­nyírót vállalatoknak gyártják. Ebből a típusból vásárolt a Fővárosi Kertészeti Vállalat is, s az eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy minden köve­telménynek megfelel. Az SB- 151/A önjáró változatnak még csak a prototípusa készült el, jelenleg a KERMI szakemberei vizsgálják. Az 55 centiméteres vágószélességű fűnyíróból már megrendeltek 150 darabot. Nagy előnye, hogy kezelőjétől nem kíván túlzott erőfeszítést működtetése. Igazi újdonság lesz az ősz­szel megjelenő termékük — a kombinált kapáló- és fűnyíró­gépük, amit amerikai motorral üzemeltetnek. A szövetkezet a napokban egy japán Honda motort kapott kipróbálásra, mellyel a szükséges vizsgálato­kat most végzik. A Pécsi Vasas Ipari Szövet­kezet árbevételi terve az idén mintegy 100 millió forint. En­nek az összegnek több mint egyhcrmadát a fűnyírógépeket gyártó üzem állítja élő. A szö­vetkezet gépgyártó üzeme jö­vőre már 60 millió forintos ár­bevételi tervvel számolhat — el­sősorban a kombinált kapáló-, fűnyírógépüknek köszönhetően. A feladat a továbbiakban a motorgyártás meghonosítása -, mert az létkérdés. Roszprim Nándor Zöldség­termelés a háztájiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom