Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-20 / 198. szám
1980. JÚLIUS 20. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. 80-as években Újkeresés, bátorság, vállalkozó kedv, fegyelem Beszélgetés Zámbó Istvánnal, a Bikali Állami Gazdaság igazgatójával Az ötvenes évek elején a bikali gazdaság az ország legrosszabb mezőgazdasági üzemei közé tartozott. Huszonhat évvel ezelőtt egy fiatal, agilis agrármérnök került az állami gazdaság élére — Zámbó István. — A minisztériumban dolgoztam, de azt a munkát nem nekem találták ki. 1954 tavaszán jelentkeztem, hogy szívesen elmennék vidékre dolgozni. Két lehetőség közül választhattam: egy jó vagy egy nagyon rossz gazdaság élére kerülhettem. Az utóbbi mellett döntöttem, mert tetszett a feladat. Kezdettől fogva mindent azért tettem a munkatársaimmal, hogy megváltozzanak a gazdaság adottságai, az itt élő embereket megnyerjük ehhez a munkához, számukra olyan munkahelyeket biztosítsunk, mely a jó megélhetésen túl az emberi fejlődés lehetőségét is megadja. A puritán egyszerűséggel berendezett igazgatói irodában beszélgetünk. Zámbó István megfontoltan beszél, s halkan ejti ki a szavakat. Hihetetlen nyugalom árad belőle. De a munkában ez a nyugalom és megfontoltság óriási hittel, állandó újkereséssel párosul. — Az 1960-as évek elején az elsők között alakítottuk ki az iparszerű sertéstartást. Látnunk kellett, hogy a jövő útja csak ez lehet. Halastavakat létesítettünk, s a haltermelés új színvonalát kutattuk. Akkoriban egy neves szakember mondta, hogy amit csinálunk, az kalan- dorság. Mi hittünk abban, hogy amit teszünk, az jó és hasznos. Úgy voltunk és vagyunk, mint Hemingway öreg halásza. A nagy halért a parttól messze be kell menni a tengerbe, s erő kell ahhoz, hogy a megfogott nagy halat odakössük a csónakhoz. A cápáktól azonban faevezőkkel nem lehet megvédeni a halat, ahhoz szigonyok kellenek. S ha kell, mi szigonyokat használunk. Csodákra nem várunk, hanem teszünk. Mindennap bizonyítanunk kell — elsősorban önmagunknak. A nyúltenyész- tést úgy kezdtük el, hogy több gazdaság már belebukott. Mi megvizsgáltuk, hogy mik voltak a bukás okai, s a tapasztalataikat leszűrve láttunk hozzá. — A Bikali Állami Gazdaságban széles körű kutató munka folyik. Legutóbb, mikor vendégeknek bemutatta a gazdaságot, többször kitért a mérnöki munka fontosságára. — Ha a termelés új színvonalát akarjuk elérni, és a kockázatvállalást is elviselhető alapokra helyezni, akkor nem nélkülözhető a tudomány, a kutató, a mérnök. Természetesen csak a fogékony munkással együtt tudnak újat alkotni. Mi itt Bikaion valljuk, hogy összefogással csak a nagy feladatok tudják megmutatni, hogy az ember mire képes. A karosszékből 'az ablakon kibámulás időszaka régen lejárt. — A Bikali Állami Gazdaság a hetvenes évek közepére a legjobbak• közé küzdötte lel magát. Termésátlagaik kiemelkedően jók, hal- és nyúlte- nyésztésben rendszergazdák. Az idei termelési értékük várhatóan meghaladja a 463 millió forintot, de jövőre az új halfeldolgozó belépésével ez 250 millió forinttal nő. — Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a természeti adottságok határozzák meg az üzem létét. Véleményem szerint a szellemi tőke és a munkások ereje változtatni képes az adottságokon. Persze, ehhez bátorság szükséges, de bátor emberek nemcsak háborúban kellenek, hanem békeidőben is. Az eredmények nem jönnek maguktól, azokért tenni kell. Most gazdaságunk kedvező helyzetben van, de ezt mi teremtettük meg a bikali emberekkel, akik mertek bízni bennünk. Ha most csak az elégedetlenség érzése töltene el minket, az helytelen volna, mert ha megállunk, az élet elszalad mellettünk. Most is kutatjuk a lehetőségeinket, tervezzük, hogy mi újat tudunk tenni holnap. Gondolkodunk egy angolnatelep létrehozásán, melynek a megvalósítási lehetősége, úgy néz ki, adott nálunk. A füstölt angolna kilója a tőkés piacon jelenleg 28 márka . . . Megéri vele foglalkozni. 1981-ben kezdjük a tízezres nyúltelep kivitelezését Egyiptomban. Valószínű, hogy még két tízezres telepet szállítani fogunk. Ez is meghatározza feladatainkat.- A gazdaság által két és fél évtized alatt elért eredmények elsősorban a jó vezetésnek köszönhetők. Mint igazgató mit tartott és mit tart a vezetés legfontosabb feladatának?- A vezető alapvető feladatának tekintettem és tekintem most is a hosszabb távú koncepciók kidolgozását. Úgy érzem, hogy sok vezető beosztásban levő embert a napi tennivalók kifárasztják, s egyszerűen nincs erejük körbepillantani a világban. A másik dolog: az rossz vezető, aki azt hiszi, hogy mindenhez ért. A vezetőnek nem kell mindenhez értenie, hisz minden munkának megvannak a katonái. Bízni kell az emberekben. Én szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkatársakkal dolgozom, akikre lehet támaszkodni, s életelemük az újkeresés. — Beszélgetésünk során három szó gyakran elhangzott: újkeresés, bátorság, vállalkozó kedv. — Ezek nélkül egyre inkább nem lehet létezni, gazdálkodni. Persze azzal minden vezetőnek számolnia kell, hogy munkája során kudarcok is érik. De ha hisz abban, amit jónak tart, akkor annak az eredményességben is meg kell mutatkoznia. A három szó mellé még egyet illesztenék: fegyelem. Zámbó István munkája elismeréseként kétszer kapta meg a Munka Érdemrend aran^fo- kozatát, Akadémia-díjas, Eöt- vös-díjas, s még számos kitüntetés birtokosa. — Volt olyan időszak a halastó építésénél, amikor minden évet fegyelmivel zártam. Aztán az élet igazolta igazunkat. 57 éves vagyok, de még sok mindent szeretnék csinálni a gadzaságban. Ezért az idővel is jobban kell gazdálkodnom. A nagy kitüntetés majd az lesz, ha öregségemben leülök a halfeldolgozó mellé, s nézem az ott folyó munkát. . . Roszprim Nándor Hét órát biztos dolgozunk Koller Ágoston Horváth József Domonkos Menyhért \ Önöknél ki keresi a legtöbbet? A ngliában biztosan nem tudnám megírni ezt a riportot, a legnagyobb tapintatlanság ott megkérdezni bárkit is, hogy mennyit keres. Félek, idehaza sem mindenütt találnék ri- potalanyokat. Nem hiszem, hogy általános lenne, miszerint a legjobb, a legszorgalmasabb munkások keresik a legtöbbet. A Mechanikai Laboratórium pécsi gyárában a legjobban fizetett munkások közül beszélgettem néhánnyal, akik több mint kétszeresét keresik, mint a gyár átlagmunkabére. Koller Ágoston ötvenegy esztendős szerszámkészítő egy légkondicionált helyiségben koordináta fúrógépen dolgozik. Néhány percre megzavarom a munkájában. — Mennyit dolgozik ki ön a munkaidejéből? — Hét órát biztosan! Amikor megkapok egy rajzot, nem kapcsolhatom be rögtön a gépet, először a koordinátákat át kell számolnom, a munkát rajzról alaposan megismernem. Aztán nálunk mellékidők is vannak, többször kell a mikron és századmilliméter nagyságrendű méreteket ellenőrizni, ilyenkor úgy érzem, néhány percet lazíthatok, máskülönben úgyis megfeszített figyelemmel kell a gépet ellenőrizni, néha hűteni is, hiszen az üvegszálas optika csak 20 fokos hőmérsékletnél áll be abszolút méretponto- san ... Koller Ágoston az idén havonta átlagosan 5700 forintot keresett, kiemelt személyi alapbére 4850 forint, a többi túlórákból és a prémiumból jött össze. — öt éve dolgozom itt. A Sopianában szabadultam még 1948-ban, aztán hosszú ideig az Uránnál dolgoztam esztergályos csoportvezetőként. Ott a pontosság inkább lelkiismereti kérdés volt, hiszen sokkal durvább alkatrészeket készítettünk. Itt elsőrendű követelmény, ötszáz forinttal kevesebbet kaptam itt, amikor átjöttem és körülbelül most is ennyivel kevesebbet keresek, mintha maradtam volna. Mégsem bántam meg. Úgy érzem, ahogy múlik az idő, egyre jobban szeretem ezt a munkát, a lehetőségekhez képest a bérem is eszerint emelkedik ... — Mit jelent a kiemelt személyi bér? — összesen öt, a legkiválóbb munkásunknak, elsősorban a szerszámkészítőknek adtuk meg ezt a bért — mondja Keresztes János igazgató. — Nem jelenti azonban azt, hogy ők keresik a legtöbbet. Valamennyi üzemünkben meghatározott a felvételi órabér, az első munkaviszonyba lépők számára. így az elektromos üzemben például 12 forint, ugyanitt a legmagasabb órabér viszont 24,70. A mechanikai üzemben 12,50 és 25,60 között, a forgácsolóban 13 és 25, a szerszámüzemben például a forgácsolóknál 13 és 26,18 között mozog jelenleg a szakmunkások órabére. Ha nem is ennyire, de a betanított munkások órabérét is erősen széthúztuk. Ez csak néhány példa, hiszen valamennyi üzemünkben ilyen széles skálán mozognak a bérek. Ez azonban nem minden: jelentős premizálási lehetőségünk is van. A forgácsolóban például a pontossági követelmények miatt 96 százalékos teljesítményszintet követelünk, ezen felül minden százalék növekedésért az üzem béralapjának egy százalékát prémiumként kiosztjuk. Természetesen ebből nem egyforma arányban részesedik mindenki. Negyedévenként kaphat valaki akár 2000 forintot is, de jópáran semmit sem kapnak. A többi üzemben 100 százalékos a követelményszint, egy-egy százalék többlet- termelésért azonban nem mindenütt kapnak egy százalékot, néhány helyen ez csak 0,8. Természetesen mindenütt a legszigorúbb minőségi ellenőrzés mellett valósul meg ez a bérezés. A meó negyedévenként kártérítésre kötelezi azokat, akik selejtet termelnek, vagy a minőségi követelményeknek meg nem felelő munkát végeznek. • — Mikor fizetett utoljára kártérítést? Horváth József néhány pillanatig gondolkodik: — Nagyon a kezdeti időkben volt selejtem, úgy emlékszem, 75 forintot fizettem. — ön? — Két esztendeje egyszer 50 forintot — mondja Domonkos Menyhért. A 31 esztendős fiatalember a Cserkúti MEZŐGÉP palotabozsoki üzemében szabadult, jó néhány évet ott doldolgozott esztergályosként és marósként. Ott 1400 forintot keresett. Hét esztendeje dolgozik a Mechlaborban — 6680 forint volt az utolsó hat havi átlag- keresete. Négy automata gépen dolgozik, a stúdiómagnetofonokhoz alkatrészeket készít. — Úgy érzem, önnek a munkaidő minden percét ki kell használnia .. . — Mit mondjak erre? Például én most beszélgetek, a gépek azonban működnek. Tény, hogy pontosan kell beállítani az automatákat, gyakran kell ellenőrizni, figyelni, nem törik-e a szerszám. Fizikailag ez tulajdonképpen nem jelent munkát. Olyan azonban a munkaidőm egyetlen percében sem lehet, hogy azért álljanak a gépek, mert én beszélgetek vagy kimegyek a műhelyből. Ha így vesszük, a munkaidő minden percét kidolgozom. Domonkos Menyhért kis mennyiségű (150—300 db) alkatrészeket gyárt, gyakran kell a gépeket beállítani, a méret- pontosságot ellenőrizni, és gyakran kell túlóráznia is, mégsem fárad el munkaidejében. Horvátlí* József egy nagy pontosságú EGS—250-es esztergagépen dolgozik, ezen mindent kézzel kell beállítani, ha a szakmunkás pihenni akar, a gépet is le kell állítani. A gépet rögtön a munkaidő kezdetén be kell indítania, fél órán keresztül azonban üresen járatja, amíg a megfelelő üzemi hőmérsékletet felveszi, mert csak így biztosítható vele a méret- pontosság. Bizonyára megérdemli a 27 esztendős fiatalember a 6450 forintos havi átlag- keresetét. — Nyolc éve vagyok a Mechlaborban, a Pécsi Fémipari Vállalatnál tanultam a szakmát. Feleségem gyermekgondozási segélyt kap, két gyerekünk van, így nem olyan nagyon sok ez a pénz, és elég sok túlórával jön össze. Mi nem tudunk másutt keresni, mellékállást vállalni. Gyakorlatilag 100 százalékos minőségi munkál végzünk, ez egész embert követel itt a gyárban. Azok közé tartozunk, akik a legtöbbet keresik .. . — Az igazgató szerint azok közé is tartoznak, akik ezt a legjobban megérdemlik . . . A ngliában nem lennék dzsentlmen, ha megkérdezném valakitől, mennyit keres. Három munkás készségesen megmondta, minden bizonnyal meg is érdemlik. Egyikük talán fizikailag dolgozik többet, másikuk munkája nagyobb figyelmet követel, a harmadik szellemi és fizikai munkát végez egyszerre. Mindhárman szakmájuk mesterei. Azt is remélem, hogy munkatársaik is ezt érzik. Mégis félek: nem mindenütt lehetne ezt a riportot megírni.., Lombosi Jenő
