Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-12 / 190. szám

1980. július 12., szombat Dunantmt napló 3 A régészeti kutatás öt évszázaddal „öregbítette” a kővágotöttösi műemlék templom korát Mennyiség — minőség viszo­nyában közhellyé kopott az a törékeny hányad, hogy az előb. bi képes átcsapni az utóbbiba: ha kellően sok gyűlik össze va­lamiből, akkor az már nem a sok kicsi halmaza, hanem mi­nőségileg különbözik attól. így lesz nagyon sok vízcseppből ten. ger — legalábbis a vulgárdia- lektika oltárán. Mert tengerré — minőségileg mássá — ezernyi dolog összefüggésében válik milliárdnyi vízcsepp: minőségét csak lehetőségként megteremti. Hisz a tenger sós is, hullámzik is, élőlények úszkálnak benne, s elválaszt-összeköt szárazföl­deket ... Váltig bizonygathatja hát az utolsó nők egyike Francois Truffaut filmjében, hogy Bertrand Moräne sem nem Casanova, sem nem Don Juan: először nem hiszem el neki, amikor meg már elhiszem, a hiány fogalma, zódik csalódásként. Moräne úr ugyanis munkaidő után már nem mutatkozik férfi­társaságban. Sőt ugyanazon nő oldalán sem kétszer. Kedveli a változatosságot az évszakok rendje szerint: télen a nagy mellű nők vonzzák, nyáron a körte-, alma-, kúp-, félgömb- s egyéb formák kisebbjével is megelégszik. A lényeg a láb, ha egyébként formás, bokában vastag is lehet... Moräne szereti hát a nőket, gyűjti, gyűjtögeti őket. ö csak sejti, Truffaut pedig tudja, hogy a mennyiség át szokott csapni minőségbe. De mert ő művelt is, tudja, hogy ez' a minőség nem lehet casanovai, sem dón. juani. Pedig még lélektanilag is előkészítette Moräne úr szen­vedélyét. ez amolyan családi vonás nála, hiszen anyja is gyűjtötte a férfiakat, azok le­veleit és fényképeit. Amikor már végképp nem akar új tanulság kikerekedni a nőcsábász férfi kalandjaiból, két merényletet is elkövet a né­ző ellen. Az egyik, hogy regényt írat hősével kapcsolatairól: ám ez legfeljebb arra jó, hogy újabb nőkkel (mennyiség!) hoz­za össze: egy gépirónővel, aki noha nem prűd, lemondja a kézirat gépelését annak tártál, ma okán, s egy lektornővel, aki viszont szívesen levetkőzik az író. vá általa vedlett Morane-nek ugyanazért. Ez utóbbi hölgy azért is szükséges, (azon kívül, hogy bemutatja a nyár—tél át­menetű, sem kicsi, sem nagy mellét a nézőnek), hogy kije­lentse azt, ami csak nem akar lejönni magától a vászonról; itt minőségileg új férfi-nő kap­csolattal van dolgunk. A másik merénylet alattomo­sabb, mert a mélylélektani dramaturgia követteti el. Truffaut előkerít egy hajdanvolt fe­leséget, aki nem kellőképpen szerette, s elhagyta főhősét. Nem csoda hát, hogy ő fájdal­mában aztán sok nő lelki és testi részleteiből próbálja ösz- szeállítani magának nagy sze­relme alanyát, tárgyát, célját és értelmét. A férfi, aki szerette a nőket c. film annak a Francois Truffaut- nak a filmje, annak a ren­dezőnek, aki szerette a filmet. Minőségileg új hullámokat ka­Halló, itt Szolnok! Román nyelvű nemzetiségi rádióadás VII. 26-tól szombatonként reggel 7-kor vart a mennyiség állóvízében. De míg Jules és Jim című film­jében volt neki és hősnőjének annyi bátorsága, hogy a halált tudatos tevékenység okozza, eb. ben a filmben egy ugyan vég. zetszerű, de mégiscsak véletlen autóbaleset váltja ki a nőcsá­bász halálát. A vég vígjátéki megfejelése pedig legfeljebb csak intésül szolgálhat más szoknya bolondoknak és a filmba. tótoknak: minden véget ér egy­szer, anélkül, hogy feltétlenül értelme volna. Ahogy az (új) hullám is elenyészik a mélylé­lektan sásas, nádas, feneketlen mocsarában. Bodó László Mintegy öt évszázaddal öregbítette a régészeti kutatás Kővágótöttös műemlék templo­mának korát. A Nyugati-Mecsek erdőkkel övezett falucskájának központ­jában kopasz falait mutogatja egyelőre a mai barokk temp­lom. A legrégibb írásos emlék már 1332-ben említést tesz a pécsi káptalan itteni birtokán állott templomáról, építészeti nyomok azonban eddig nem igazolták pontos eredetét. Kül­ső megjelenése után csupán feltételezték, hogy román kori alapokra emelték. A Baranya megyei Tanács és az Országos Műemléki Fel­ügyelőség anyagi támogatásá­val, Sándor Mária régész irá­nyításával végzett ásatás most felszínre hozta a bizonyossá­got adó leletet: egy ép román ablakot, a szentélyig kibontott déli hajófalat, amely teljes hosszában román korból szár­mazik. A templom helyreállításánál az egyház figyelembe veszi az ásatás eredményét. Ez már az ötödik műemlék templom, amely megfiatalodva, megszépülve középkori értékekkel is gazda­gítja Baranya műemlékallomá- nyát a Mecseknek e távoli, csendes zugában, tovább gya­rapítva a kis hegyi települések helytörténetéről ismerteket. Alain Memtier és Pierre Yves Artaud Szombat esti kamarazene A Montparnasse-on lakik. Ott már könnyen lehet művész va­laki - kívánkozik a poén, de Alain Menuier nemcsak a hely szellemének köszönheti művé­szi rangját. — Párizsban születtem, de hét­éves koromig Franciaország nyugati részén, La Rochelie kör­nyékén laktam - mondja a pécsi zenei tábor fiotal pro­fesszora. Szavoit állandó gor­donkapengetéssel kíséri, egy- egy mondatvégnél nyomaték­képpen egész futamokat ját­szik. Artaud és Menuier a próbateremben Újabb nemzetiségi rádióadás­sal bővül a Magyar Rádió prog. romja. A német és szerb-hor- vát nyelvű nemzetiségi műsor­hoz hasonlóan román nyelvű nemzetiségi adást is indítanak, melynek házigazdája a szolno­ki rádióstúdió lett. A műsor szer­kesztői először július 26-án reg­gel hét órakor jelentkeznek az összeállítással a harmadik programban, illetve a 220 mé­teres középhullámon. A félórás műsorral egyelőre kéthetenként szombaton ebben a reggeli idő­pontban találkozhatunk, de a tervek szerint a későbbiekben hetente sugároznak mojd mű­sort. A rádióadás fő célja az anya­nyelv és az anyanyelvi kultúra ápolása, fejlesztése, a román nemzetiségi lakosság minden­napi életével, folklórjával, kul­turális hagyományaival való foglalkozás. Az első műsorban a köszöntők után hírek, majd tudósítás hangzik el a békés­csabai nemzetiségi úttörőfesz­tiválról. Ezután lapszemle és népi muzsika következik. A rendszeresen jelentkező adás tá­jékoztatni fogja hallgatóit a hazánk valamennyi állampolgá­rát érintő eseményekről is. S először nyílik alkalom arra is, hogy a román nemzetiségi la­kosság zenei igényeit is kielé­gítsék.- Mindjárt a csellói válasz­totta?- Nem, először két zongora­leckét vettem. Azután rögtön jött a cselló. Elvégeztem a pá­rizsi Conservatoire Supérieure-t, a zeneművészeti főiskolát. Itt játszottam utoljára zenekar­ban. Azóta csak kamarázom, és szólószerepléseket vállalok. Szeretem a függetlenséget, sze­retem magam megválasztom, hol lépek fel és kinek a művét játszom.- Itt a zenei táborban az idén a francia zene áll a kö­zéppontban, Mire fogja meg­tanítani a növendékeit, mint francia muzsikus? Desdemona: Paronai Magdolna A szerelem, az aggódás, a félelemmel sem múló szeretet — talán ezek jellemzik a leg­szembetűnőbben Otelló tragi­kus sorsú kedvesét, Desdemo- nát. S Paronai Magdolna' mindezt ki is fejezi táncával és érzelmeivel, amelyek belül­ről fakadnak, nem külsőségek­ből. A Pécsi Balett magántán­cosa nagy figyelmet fordít az érzelmekre, azok helyes tük- röztetésére, és ezeket nem az évek alatt felgyülemlett rutin­eszköztárral valósítja meg, ha­nem mindig újonnan átéli az új feladat sugallta és magára „adaptált" külső, belső vilá­got. Mikor ezeket mondom Paro­nai Magdolnának, csak bólint, és hozzáteszi, mentegetőzve, hogy nem szeret nyilatkozni. Közben azért sokminden kide­rül életéről, művészi elgondo­lásairól. A pályára kerülését egy jószemű tanárnak és a megértő szülőknek köszönheti. Az iskolában néptáncolgató kislányban felfedezték a jö­vendő balettművészt és be­íratták tízéves korában az Ál­lami Balett Intézetbe. — A kilenc évből hatot át­sírtam — emlékezik Paronai Magdolna. - Hiányzott az ott­hon, Pácin, a szőlük, a tíz testvér. A tánc élménye, a dicsére­tek, szülei látogatásai, a ba­rátok azért átsegítik hazafu­tásra késztető honvágyán. Ta­nulmányait 1970-ben fejezi be és férjével, Körmendy László balett-táncossal együtt Pécsre szerződik. Azóta tíz év telt el, de Paronai Magdolna nem vágyakozik máshova. Béjart együtteséhez elmenne, de csak egy kis tapasztalatcserére. Sze­repeivel' nagyrészt elégedett, főleg azokat kedveli, ahol módja nyílik a jellemábrázo­lásra, mint például a Magyar babák ban, a Kötelékekben, az Egyszer volt mesebalettben vagy most az Otellóban. Hat évvel ezelőtt lett az együttes magántáncosa. Pontos, fegyel­mezett művész, aki a kevésbé- Olyan, hogy francia zene, nem létezik, legalábbis ilyen egységes kategóriát nehéz fel­állítani. Egy-egy nemzet muzsi­kája sokkal inkább apróbb rez­düléseket, stílusbeli eltérése­ket jelent. Mi például - állí­tólag — különös színt tudunk belevinni Debussy zenéjébe, de ugyanez elmondható más nem­zetiségű szerzők és előadók esetében is. Én úgy érzem, a zene maga egységes és oszt­hatatlan. Éppen ezért nem tu­dok arra sem válaszolni, ki a kedvenc zeneszerzőm. Bárkitől szívesen játszok jó műveket. jó feladatokat is magas szín­vonalon igyekszik megoldani. — Hogy miért is szeretem a balettozást? Igen nehéz erre válaszolni. Mert szép, mert lehetőséget ad az önkifejezés­re, mert öröm számomra, hogy élményt nyújthatok a kö­zönségnek. Ha tapsolnak, el­felejtem a megformálásig vivő nehéz, sok munkába kerülő utat - mondja és hozzáteszi, hogy kislányukat, Krisztinát mégsem szeretné erre a pályá­ra engedni, mert az öröm mellett állandó a feszültség, az izgalom és minden körül­mények között helyt kell állni. Azért, ha Krisztina esetleg majd mégis ragaszkodna eh­hez, akkor talán ... Ez azon­ban még nem „aktuális” kér­dés. A művészházaspár sokat utazik az együttessel, s nyáron sem szeretnének „elpuhulni". Próbálnak, gyakorolnak, fel­lépnek. A szabad idő Krisztáé, az éjszakából kiszakított da­rab az olvasgatásé. — Szeret­jük a pályánkat, a munkánkat és még sokáig ezt akarjuk csi­nálni — mondja Paronai Mag­dolna, és mi is csak ezt kí­vánhatjuk nekik. B. A.- Milyen szempontok alap­ján választja meg a partnereit?- A tehetség, a szakmai fel- készültség természetes követel­mény, ezt nem is kell magya­rázni. Azonkívül a legfonto- scbb az, hogy akik a kamara­zenét csinálják, együtt lélegez­zenek, együtt lelkesedjenek, az adott művet tekintve azonosck legyenek a gondolataik.- Megfelel ezeknek a „kö­vetelményeknek" Pierre Yves Ar­taud, akivel szombat este hang­versenyt ad a Csontváry Mú­zeumban?- Tökéletesen megfelel. Leg­alább tizenöt éve ismerem, so­kat játszottunk együtt. Ő is olyan fajta muzsikus, aki nem azzal törődik, hány lemeze je­lent meg eddig, hanem azzal, hogyan tud sokkal intimebb, bensőségesebb kapcsolatot te­remteni o közönséggel.- Itt voltam, hallgatóztam, és mindennel egyetértek, amit Alain barátom mondott — ve­szi elejét a kérdezősködésnek Pierre Yves Artaud fuvolamű­vész, aki tősgyökeres párizsi, s a francia főváros egyik perem- kerületében tanít egy zeneisko­lában, Ő is o felsőfokú kon­zervatóriumot végezte el.- Először jár Magyarorszá­gon?- Nem, már harmadszor va­gyok itt. Az elmúlt években egy nagy hangversenykörúton jár­tam, és eljutottam Budapesten kívül Kecskemétre, Szegedre és Debrecenbe is. Sok ismerősöm és barátom van Magyarorszá­gon. 9- Mit fognak játszani szom­baton este?- Huszadik századi francia zenét: Levinas: Bannequart, Mache, Mefono és Ohana mű­veit. H. J. Szólista: Ruha István A kolozsvári kamarazenekar nagy sikere Szerdán valóságos autókara­ván indult Pécsről Óbudára, hogy meghallgassa a kolozsvá­ri vendégművészek: Ruha Ist­ván és a kolozsvári kamaraze­nekar hangversenyét. Az egy­kori Zichy-kastély udvarának 1400 főnyi nézőterére ezonbon már nem volt jegy, s így a zárt kastélyudvar szélén félezer pót­jegy tulajdonosának pótszéke­ket helyeztek el. A főváros ide­genforgalmának köszönhetően feltűnően sok külföldi, különö­sen nagy számú német és ja­pán ült a nézőtéren. A kolozs­vári kamarazenekarnak 1968 óta nemzetközi rangja van. Két évvel korábban, 1966-ban kezd­te el szervezni Ruha István, a Pécsett sok sikert aratott világ­hírű hegedűművész és Hor­váth Vaszil koncertmester. Meg­alakulásuk után Mircea Cris- tescu lett a karmesterük. Az ó- budai Zichy-kastélyban műkö­dő Óbudai Művelődési Ház rendezte szerdai hangversenyü­ket. Az utóbbi időben ez a művelődésügyi intézmény o fő­város kulturális életének egyik kovásza: sok jó ötlet megva­lósítója. Az Óbudai Esték cí­mű rendezvénysorozatban pél­dául csak a nyáron és csak az Állami Hangversenyzene­kar hat alkalommal adott, il­letve ad koncertet. Egyiküket például augusztus 18-án, Breit- ner Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház zenei igazgatója ve­zényli, s a műsoron Gershwin, Bizet és Ravel alkotásai sze­repelnek. Szerdán este Ruha István köz­reműködésével és Mircea Cris- tescu vezényletével Vivaldi: Négy évszak című zeneművét, aztán Silvestri három zeneda­rabját játszották. Utóbbiban Ruha István sokvilágú hegedű­játékát, a Vivaldi-mű előadása után pedig a zenekar érzékle­tes hangulatteremtését tapsol­ta meg a közönség. Az igazi nagy vastapsot pedig a nép­szerű Mozart-mű, a G-moll szimfónia aratta. A kolozsvári zenekar az első tétel fájdalmcs sodrása után a későbbi részek elmélyültebb, sokrétű hangula­tait, a mű szellemét tisztelő pontossággal, méqis sajátos fe­szültséggel játszotta el. A kolozsváriak o kivételes sikerű budapesti hangverseny után Békéscsabán, Szegeden és Veszprémben játsszák ugyanezt a műsorukat. Pécsett, sajnos — nem! Földessy Dénes Magyar filmek nemzetközi fesztiválokon Három nemzetközi filmfeszti­válon szerepelnek magyar fil­mek a napokban. Triesztben a tudományos-fantasztikus film­alkotások vetélkednek, közöt­tük az 1979-es moszkvai film­fórumon különd íjjal kitünte­tett „Az erőd", amelyet Szine- tár Miklós rendezett. Az oxfor­di filmfesztiválon Jancsó Mik­lós „Magyar rapszódia” és „Allegro barbaro" című műve szerepel a versenyfilmek kate­góriájában. Taorminában — július 17-től 26-ig a hazai premier előtt ál­ló, Bacsó Péter rendezte, „Ki beszél itt szerelemről?" című film szerepel a versenyprog­ramban, Huszárik Zoltán „Csontváry" című alkotását pe­dig az információs előadáso­kon vetítik. A rendező, aki szerelte a filmet

Next

/
Oldalképek
Tartalom