Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-06 / 184. szám
2 Dimanttui napló 1980. július 6., vasárnap Ötezer szívgyógyász szerint Új fegyverek a szívinfarktus ellen A dohányzás és a magas vérnyomás veszélyesebb, mint hittük A 140-es határértéknél már orvosi kezelés szükséges Összehangolt kutatási eredmények a Vili. európai kardiológiai kongresszuson Pécsi kardiológusok érkeztek haza múlt Héten Párizsból, a Vili. európai kardiológus kongresszusról. Korunk egyik (élelméről, a szívinfarktusról tárgyaltak, a szívbetegségek minden fajtájának alapos megtárgyalása mellett. Háromezer hivatalos és kétezer saját költségén érkezett szakember sorában a magyar szívgyógyászok közül harmincnyolcán utaztak el a francia fővárosba, közöttük a POTE intenzív therápiás osztályáról hárman; dr. Tekeres Miklós adjunktus, dr. Mezey Béla és dr. Bárdos! László tanársegédek. Rendkívül sok új, s igen fontos információval tértek haza. Ezekről kértünk tájékoztatást dr. Mezey Bélától: — Ázt hiszem, nagy fontosságú'volt ez a konferencia a szívgyógyászat mai történetében - mondotta. - Hiszen a résztvevők az utóbbi korszak elméleti, gyakorlati kutatásainak eredményét, gyógyszer- ipari, műszeripari fejlődését egyaránt megismertették egymással. Igaz, c műszerparkban nincsenek látványos újdonságok, inkább az eddigi felszereléseket finomították, használatukat kényelmesebbé, méretüket kisebbé formálták. A kongresszus fő témája a rossz vérkeringés okozta szivizomártalmak voltak. A ma egyik legrettegettebb betegsége a szívizominfarktus, utóbbiaknak már csak egyik végső fejlődési állomása. Először is egy alapvető megállapítás: az infarktus veszélyessége változatlanul az elhaló szívizomterület nagyságától függ. Általában is, meg a rossz vérkeringés okozta szívizomártalmak körében is a kongresz- szus integrált, tehát összesítő összehangoló munkát végzett. — A kísérletes biológia és élettan módszerei alapján megjelentek a klinikai gyógyításban is alkalmazható gyógyszerek. Ezek egy része a szív- sebészeti műtétnél, másrésze szokásos belgyógyászati kezelésekre használható.. Pedig még néhány évvel ezelőtt is úgy látszott, hogy a kísérletek eredményeit csak közvetett módon, szinté csak következtetésekkel lehet használni a gyógyításban. Csakhogy az az igazi haszon, ha ezeket az eredményeket közvetlenül a betegen lehet alkalmazni. Most kezd kialakulni az egységes betegségmodell. Vagyis például az infarktusnak a keletkezéséről és lefolyásáról egységes kép alakul ki a sok ország céltudatos kutatásának eredményeként. Eddig csak sejtettük, most már biztosan tudjuk, hogy az infarktust jelentő szívizomelhalásnak, bármilyen gyorsnak is tűnik, mégis van bizonyos időt igénylő fejlődési dinamikája, lendülete. Márpedig ami időt vesz igénybe, az lehetőséget ad, hogy beleszóljunk. Az egyik legnagyobb gondot eddig is az jelentette, hogy miképpen lehet védelmet nyújtani az úgynevezett haldokló szívizomnak, amelyik az infarktus beállásától kezdve mondjuk huszonnégy vagy több óra alatt halálraítélt állapotban van. De most lehetőség nyílott arra, hogy ennek a haldokló izomrésznek egy részét megmentsük. Nem olyan régen még úgy tűnt, hogy ez egységes, és igen gyors folyamat, amelynek csak a szövődményeit befolyásolhatjuk a beszállított betegen, illetve a panaszait enyhíthetjük. Most már magát a betegséget befolyásolhatjuk, nemcsak futunk utána, mint eddig tettük. — A hatalmas méretű konferencián mit tudtak meg a szívinfarktus kialakulásának hosszabb előfolyamatáról? — Az úgynevezett veszélyeztető tényezőknek kissé módosult az értékrendje. Sokkal súlyosabb, mint eddig is hittük: a nikotipártalom. A dohányzás tehát az eddiginél is veszélyesebb infarktustényező. Csökkent viszont bizonyos biokémiai tényezők szerepe. Ugyanakkor növekedett a magas vérnyomás veszélye. Eddig 160-as vérnyomásig nem volt feltétlenül szükséges a kezelés, most már 140 felett figyelni, kezelni kell a beteget —, ez egybehangzó vélemény volt. — Végül a prognózist; az előrejelzést? — Rendkívül fontos a technológiának, az elektronikának, az izotóptechnikának és az ultrahangos vizsgálatnak az összpontosított, tömeges alkalmazása a betegellenőrzésben. Ez eddigi sokféle adat helyett kevesebbet, de igen pontosan mérnek, s így állítanak fel prognózist. De amíg intenzív fekvőbeteg intézménybe kerül a beteg, legfontosabb, hogy a környezete hogyan viselkedik vele szemben, illetve milyen gyorsan fedezi fel a veszélyt, s hívja a mentőt. Végül is: Párizs után úgy érezzük, hogy a hazai szívgyógyászat szervezettsége jó, a gyógyszer- ellátás úgyszintén, csak a műszerparkot kellene korszerűsíteni — fejezte be beszámolóját dr. Mezey Béla tanársegéd. Földessy Dénes Nívódíj pécsi tévéseknek A Magyar Televízió elnöke a Katonalevelek című történelmi dokumentumfilmért nívódíjban részesítette Téglásy Ferenc rendezőt és Füzes János szerkesztő-riportert. Kiváló, magas színvonalú riporteri munkájukért egyéni nívódíjat kaptak Gombár János szerkesztő-riporter és Wohifarth János, a német nemzetiségi rovat vezetője, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának munkatársai. Ma cserépvásár a sétatéren Immár hagyomány, hogy a Pécsi Nyári Színház esemény- sorozatának részeként megrendezik a cserépvásárt. Vasárnap reggel 6 órától 36 meghívott fazekasmester, népművész és népi iparművész kínálja "portékáját a sétatéren. Ebben az esztendőben Pécsett, a Bányásznapi randevú alkalmából, szeptember 7-én már nemcsak fazekasok, hanem más jeles mesterek is részt vehetnek a Káptalan utcai kézműves kirakodóvásáron. RÁDIÓ MÉLÍETT Most biztosan azt mondják: ,,Ez megint összehord mindenféle zöldséget...” össze is hordanám, hogy legalább előbbre lépjünk az országos átlagfogyasztásban, mert az a 86 kilogramm igazán nem sok, ha a franciák 101, a bolgárok 123 vagy az olaszok 141 kilogrammjához mérjük. A zöldségfélék, sajnos, még ma sem nyerték el azt a jogot — például a karfiol, zöldbab, zöldborsó, padlizsán, pattison és társai —, hogy önálló köretként, vagy ételként rendszeresen szerepeljenek a vendéglátó étlapjain. Régi gond ez, amelyről évről évre nyilatkoznak egyfelől a termelő gazdaságok, másfelől a vendéglátóipari szakemberek, de ezek csak inkább „kinyilatkoztatások", amelyeket a tették nem követnek. Pedig ez nem — legalábbis elsősorban nem — statisztikai kérdés, elvégre ki a fene törő- dik*azzal, hogy az olaszok és franciák és mások mennyi zöldséget fogyasztanak egy esztendőben, amikor a mi táplálkozáskultúránk hiányosságait — természetszerűen — saját bőrünkön tapasztaljuk? Mondani sem kell, hogy a zöldségféléket nem akkor hiányoljuk az üzemi vagy nyilvános éttermek étlapjairól, amikor a primőr időszak szédítő árai láttán eláll a lélegzetünk, hanem legalább akkor legyen változatos az étlap, amikor a zöldségfélék dömpingje érkezik. De saját tapasztalatból tudom, hogy egyik üzemi konyhán a még nagyon is drága nyers káposztát szelték fel salátának, holott a paradicsom fogyasztói ára már 5 forint alá szállt. Közhely lenne most azt bizonygatni, hogy a köretnek felhasznált főzeléknövények fogyasztása egészségesebb a már rég megunt — és nem is mindig ízletesen elkészített — burgonyánál vagy rizsnél. Az állami konyhákon szinte átokként ül a burgonya és a rizs, mintha ez a magyar termőföld mással nem is ajándékozhatná meg nagyevő népünket. Arról már nem is beszélve, hogy a diétára „ítéltetett" vendégeknek pedig nem sok keresnivalójuk van az éttermekben: diétás vendéglő alig akad az országban, kaló- riaszeaény komplett ebéd szinte sehol nem szerepel az étlapokon. A fogyókúrázók jobb ha messzire elkerülik a zsírtól csöpögő éttermeket. Vendéglátásról lévén szó, akad más gond is. Az alkoholizmus elleni fenenagy küzdelemben ott tartunk, hogy az éttermek, vendéglők zöme 22—24 óra között bezár, és a zárórát megelőzően egy órával a konyhák nagy sietve lehúzzák a rolót, A késői órákban érkező ótHétfőn kezdődik a XII. Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor Tizennyolc ország közel száznegyven küldötte vesz részt a hétfőn kezdődő XII. Pécsi Nemzetközi Zenei Tábor munkájában - Portugáliától Görögországig, az Egyesült Államoktól Ecuádo- rig terjed a részt vevő nemzetek sora. A tábort az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete, Pécs város Tanácsa, a Kulturális Minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete, Baranya megye Tanácsa és a KISZ Baranya megyei Bizottsága rendezi a célból, hogy a fiatal muzsikusok megismerkedjenek az egyes országok zenei hagyományaival, kortárs zeneművészetével. A pécsi zenei tábor — hiszen a Jeunesses Musicalesnek több tábora van — pár éve egy- egy adott ország zenekultúráját helyezi a középpontba: idén -a franciákét. A tábor leendő növendékeivel négy francia művésztanár érkezik: Francois Bemard Mache, Alain Bancoquart, Pierre Yves Artaud és Alain Menüiét. A tábor ünnepélyes nyitása hétfőn délelőtt 11-kor lesz a Pécsi Tanárképző Főiskolán, amely egyébként otthont ad a tábor lakóinak. Az első hét próbákkal, a zenekarok megalakulásával telik, illetve az egymással és Pécs-Baranyával való ismerkedéssel. Július 12-én, szombaton két nyilvános hangversenyt is adnak a tábor résztvevői: délután 5- órakor a Nevelők Háza udvarán az osztrák Capella Olivala régizenei együttes muzsikál, este nyolc órakor pedig a Csontváry-teremben Századunk francia zenéje címmel a francia művésztanárok adnak hangversenyt. Vásárnap délelőtt a Pécsi Galéria Színház és Széchenyi téri termében kamarakoncertekre kerül sor. A nemzetközi zenei tábor július 21-én zárja kapuit. Ahogy azt Pataky János táborvezető elmondta: a zenei tábor nyitott: minden érdeklődőt szeretettel várnak a Tanárképző Főiskolán. b. I. Szombaton reggel a nagyállomáson Sorbanóllók egy kis harapnivalóért indulás előtt Balatoni vonatok Már a Mecsek elment, éppen az előbb búcsúzott tőle a hangosbemondó. Két diákforma fiatalember szitkozódik: lemaradtak. Nyitnak a bódék, melegszik a kakaó, hatalmas tálcán a lángosok. A peronon egy fekete hajú lány: lábainál - elég formás lábakról van szó — elegáns bőrönd. A bejárati ajtót kémleli, néha pár lépést ellép a pakktól. — öregem — hallok mögü- lem egy borízű hangot —, nagy bajban vagyok. Nincs nálam pénz. Hátrafordulok. A megszólított fehér pulóver, világos szövetnadrág és két bőrönd. Odébb gyerekek, a feleség hiányzik csak. (Később ő is megjön: színes újságokkal a hóna alatt, nyitott pénztárcával.) — Nálam is csak annyi van — nyögi ki a fehér pulóveres. — Néhány forint. Egyre többen a pénztárfülkénél: a barcsi személy éppen most fut be az első vágányra. A külső A-n és B-n két szunyókáló szerelvény: az egyik Keszthelyre megy 7 óra 5-kor, a másik húsz perccel később Siófokra. Többen tanakodnak, melyikre érdemes ülni. Itt várják ki a 20 percet, vagy Fonyódon? Vajon lesz-e ott tumultus? A keszthelyi szerelvény 14 kocsiból áll, játszom a gondolattal. Egy kocsi hossza 23,74 méter, akkor a tizennégyszer: annyi mint 332 méter 36 centi. Mire a mozdonyhoz érek, elfáradok. Keczeli Ferenc, a mozdony vezetője kihajol, várja az indítót. Lassan idő van.- Ma megfürdik? — Majd otthon. Én csak Dombóvárig viszem,' onnan visszajövök. Holnap viszont lesz 6 teljes órám Fonyódon. Mondja, hogy az elmúlt este 17 kocsiból álló szerelvényt hozott haza a Balatonról. A Diesel-mozdony eléggé szuszogott. Amikor a vonat elmegy, egy pillanatra csend lesz a pályaudvaron. Nem volt zsúfolt: mindenkinek jutott ülőhely, mint láttam, akár kettő is. Fel- tételezerm inkább pénteken mentek el a nyaralók? Szembetalálom magam a szomszéddal. Három gyerek, feleség és az üdüléshez szükséges legfontosabb holmik két vállsajdító kofferban. „így könnyű!" — csúszik ki a számon, aztán már vissza is vonnám, mert néhány szavas válasza az ellenkezőjéről győz meg. Ők a siófokival mennek, egy hétre. Nincs nagy tömeg, nincs fürdőhangulat. Egy háromtagú társaság tizenöt lángost vesz, egy feleség az urát noszogatja: „Föl kell ülni, mert nem lesz hely", az meg bólint, de nem mozdul. Még öt perce van, hogy meggondolja magát. A fekete hajú lány még mindig a bejáratot kémleli; egyszer csak felragyog az arca. Majd hirtelen elkomorul. Haragot illik színlelni. A fiú liheg, elkapja a lány bőröndjét is, s mennek kifelé, a külső vágány felé . . . A siófoki is elmegy. K. F. utazók, kirándulók, továbbá a színházi és hangversenytermi közönség többnyire a záróra küszöbén érkeznek a szórakozóhelyekre, ahol szívesen elcsevegnének egy vacsora mellett a látottakról, zenei élményekről, de a pincér tehetetlenül tárja szét kezét: „Sajnos, a konyha már zárva . . .” Hogy a konyhaszemélyzet munkaideje miért nem azonos a nyitvatartással, az ma is titok. Alkoholizmus elleni küzdelem . . . Nem most, még jó évekkel ezelőtt a Hullám étterem „kineveztetett" ifjúsági szórakozóhellyé. Ez annyit jelentett, hogy bort-sört-égetett szeszt kihúztak az itallapról, nehogy a fiatalok lerészegedjenek. De likőrféléket persze felszolgáltak, nem tudom milyen meggondolásból. És ha a vendég elfogyasztott egy rántott szeletet vagy töltöttkáposztát, qkkor megihatott utána egy féldeci csokilikőrt és elmerengve szemlélhette a táncparketten forgo- lódó-rángatódzó fiatalokat, akik zeneszünetben szépen nyakalták a likőröket és — mit tesz isten — be is rúgtak. Fura egy intézkedés volt ez annakidején. Ne higyjék, hogy ma nem tudnék példát hozni arra, hogyan torzulnak el — egyébként célszerű — rendeletek. Ugye, a reggeli órákban általában sehol nem árusítanak szeszes italt. Főleg azért, hogy a munkába induló tömeg egy része le ne morzsolódjon a kocsmákba, italboltokba vezető utakon. A pécs— budapesti vonat kora reggel indul, ha jól tudom, csak Szent- lőrincen áll meg, utána csak a fővárosban. De a büfés kocsiban egy nyavalyás üveg sört nem kap az utas, a virsli mellé ihat méregédes „üdítőt". Ám a dunakömlődi halászcsárdában reggel hatkor pálinkázhat nemcsak az átutazó, hanem a környék munkahelyére „igyekvő” dolgozó is, és ez már veszélyesebb. Mondják meg hát: ki érti ezt? Rab Ferenc Zöldségek...
