Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-29 / 207. szám

1980. július 29., kedd Dunántúlt napló 3 Javul a mezőgazdasági importgépek alkatrészellátása II toi BYártok is segítenek Tíz esztendővel ezelőtt a magyar mezőgazdaságban használatos gépek és beren­dezések értéke megközelítette a tizenegy és fél milliárd forin­tot. Az időközben végrehajtott fejlesztések eredményeként az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek gépparkja öt­szörösére nőtt. E hatalmas ar­zenál zavar nélküli működte­téséhez elengedhetetlen a terv­szerű nagyjavítások elvégzése, a megfelelő alkatrészellátás. A nagy kampánymunkákat megelőzően és azok közben időről időre visszatérő gond egyes pótalkatrészek hiánya. A mezőgazdasági gépek és berendezések üzemfenntartá­sát egyrészt maguk a gazda­ságok, másrészt a szolgáltató feladatokat ellátó vállalatok végzik. Mind a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium, mind pedig a MÉM egy nevezőn van ab­ban, hogy akik a gépek, be­rendezések garanciaellátását végzik, az igényektől függően növeljék a garancián túli ja­vításokat is. Ez viszont feltéte­lezi az előzetes költségkalku­láció általánossá tételét. Egye­lőre ideának tűnik az az el­képzelés, miszerint a javítást végző szolgáltató vállalat ad­jon egyéves jótállást munkája után, de Buda Gábor, a MÉM műszaki főosztálya osztályve­zetője szerint mindez belátha­tó időn belül elérhető. A mezőgazdasági üzemek többsége az utóbbi években arra törekedett, hogy kiala­kítsa saját javítóbázisát. Ez üdvözlendő lépés, mert a be­ruházási források szűkebbé vá­lása miatt nagyobb gondot kell fordítani a gépek meg­óvására. Ehhez viszont meg­felelő alkatrészellátásra van szükség. Ha a hazai gyártású gé­pek alkatrészkínálatát, tekint­jük, elmondható, hogy az utóbbi években megfelelő a fejlődés, az előforduló hiá­nyok átmenetiek. Tavaly pél­dául a gyártó vállalatok ki­lencvennyolc százalékban tel­jesítették a szerződésben vál­lalt kötelezettségeiket. Ha a szocialista import több éves tendenciáját vesz- szük figyelembe, itt is tapasz­talható a javulás. Például ta­valy a MEGÉV a tervezett megrendelésének nyolcvan­hat százalékára tudott szerző­dést kötni. A KGST-országok között általános az a törek­vés, hogy javuljon az alkat­részellátás. A gondot az okoz­za, hogy a gyártás fejlesztési üteme elmarad a kész gyárt­mányok előállításától. Sajnos, ez az idei esztendőre is jel­lemző. Ezért a MEGÉV kény- szerűségből több cikket a köz­ponti elosztású tételek körébe vont abból a célból, hogy megelőzze a túlzott alkatrész­tartalékolást az üzemeknél. Ezek után lássuk, hol is szo­rít a cipő! A MEGÉV, amely az alkatrészellátás több mint kétharmadát bonyolítja le or­szágosan, a legbehatóbban is­meri a helyzetet. Tavaly pél­dául a 2,1 milliárdos alkatrész­forgalomból 1,9 milliárd fo­rinttal részesedett. Buri László ügyeletvezető a legfrissebb helyzetről adott tájékoztatást. Az NDK gyárt­mányú E—512-es és E—516-os kombájnokhoz nem érkezett elegendő szalmarázó, behor­dócsiga, valamint felhordó­lánc. A MEGÉV, a szerződés alapján több százat sürget belőlük. A Szovjetunióból a na­pokban érkezett egy nagy ka­mion kombájnkasza, így a sürgős igényeket kielégíthet­ték. Útban van - s azóta va­lószínű meg is érkezett az NDK-ból - az a nagy meny- nyiségű ékszíjszállítmány, ami­ből minden igényt kielégíthet­nek majd. Egyes erőgéptípusoknál vi­szont továbbra is számos al­katrész még a hiánylistán sze­repel. A legkritikusabb a hely­zet a csehszlovák gyártmányú traktoroknál: a Zetor Crystal- hoz szinte semmilyen alkatrész sem kapható. A DT 75-ös traktorokhoz nincs elegendő vízhűtő és láncfeszítőtengely, a T 150-K traktorhoz orszá­gos hiánycikk a kardánten­gely, a munkahenger, emellett hasonló gondok jelentkeznek a K 700-as traktor esetében is, amelynél a dugattyúgyűrű számít hiánycikknek. AT 150-K traktorhoz nincs elegendő gu­miabroncs. Mind a Szovjetunióból, mind pedig az NDK-ból több importszállítmány beérkezése várható, aminek eredménye­ként az alkatrészellótási gon­dok enyhülnek majd. Ha az alkatrész-felhasználás tendenciáját tekintjük, az egy­részt tömegében évről évre nő, ugyanakkor fajlagosan csök­ken. Még tíz esztendő alatt a mezőgazdasági üzemek gép­parkja ötszörösére nőtt, addig azok fenntartásához mindösz- sze két és félszeres alkatrész­felhasználás párosul. Ezek sze­rint 1970-ben száz forint gép­értékre vetítve az üzemek ter­melői áron számított alkatrész­felhasználása 15,60 forint volt, ez az érték tavaly nem érte el a 9 forintot. Mindez termé­szetesen a nagy értékű erő- és munkagépek széles körű elterjedésével is összefügg. A szakemberek úgy becsülik, hogy várhatóan továbbra is ez a tendencia érvényesül majd, ugyanakkor a felhasz­nálás összetételében követke­zik be változás: tehát a drá­gább, komplett egységei« he­lyett inkább alkatrészeket ke­resnek majd az üzemek. Nagy lehetőségek rejlenek az importpótló alkatrészek ha­zai gyártásában is. Ennek nagyságrendje eléri az évi ötszázmillió forintot. Fejleszté­se tovább javíthatja az ellá­tást, ami nem utolsósorban kedvezőbb árat is jelenthet egy rugalmasabb gyártó hát­térrel. Salamon Gyula A MECSEKI SZÉNBÁNYÁK PÉCS-BÁNYAUZEME magas nyomású kazánfűtői munkakörbe felvesz vizsgázott kazánfűtőket Szükség esetén munkásszállást biztosítunk ÉRDEKLŐDÉS: ISTVAN-AKNAN, Hesz Péter munkaügyi veze­1.277/1980. tőnél. Levélcím: 7610 Pécs, István-akna. Pf. 3. Talpon kell maradnunk... Űj igazgató a MEGYESZER élén Néhány hete vette át igaz- gotái kinevezését, de tulajdon­képpen már egy éve irányítja a MEGYESZER-t, a Baranya megyei Elektrotechnikai és Sze­relőipari Vállalatot. Németh István 1977 szeptemberétől igazgatói megbízásáig a vál­lalat gazdasági igazgatóhe­lyettesének a posztját töltötte be. Nem a legszerencsésebb időben került a MEGYESZER 350 dolgozót számláló kollektí­vájának az élére. — Az 1980 elején történt ter­melői árváltozások nem kedvez­tek vállalatunknak. Termékeink ára erősen csökkent, amivel együtt járt, hogy a nyereségünk is nagymértékben csökkent. Ez önmagában is meghatározza feladatainkat, de szerencsére gazdaságunk piaccentrikusabb lett, nekem pedig vesszőpari­pám a piac keresése, kutatá­sa. Biztos, hogy nagy gondok­kal kell megbirkóznunk, de nem látom reménytelennek a helyzetünket. Németh István életpályája során sok helyről szerezhetett tapasztalatot: dolgozott a sás- di járási tanácson, Kossuth- bányán, a Komlói Sütőipari Vállalatnál, majd a Baranya megyei Sütőipari Vállalatnál, a Baranya megyei Építőanyagipa­ri Vállalatnál. Több cégnél volt vezető beosztásban. — Nagyon szeretem az őszin­te embereket. Csak őszinte, a kölcsönös bizalmon alapuló légkörben lehet igazán jól dol­gozni. Végzettségem szerint a vállalati gazdálkodás áll hoz­zám közelebb, de nem vagyok gazdaságcentrikus. Szerencsé­re műszakilag is „megfertőződ­tem" kissé. Beszélgetésünk kezdetén gyo­morfájásra panaszkodott, a fájdolom többször kivetődik arcára. Mint mondja eddig so­ha semmi baja nem volt c gyomrával. Halkan beszél. — Az erősáramú termelésünk egyedi, ami olyan gondot okoz, hogy későn jönnek a rendelé­sek, így rövid oz idő az előál­lításra. Elképzelésünk, hogy a kcpacitás 60 százalékát soro­zattermelésre állítjuk át. Kapu­telefon témában a SEKO cég­gel folyó kétéves tárgyalás eredményeként létrejött egy ko­operáció. Kezdetben különféle alkatrészeket gyártunk, majd fokozatoson átvesszük a tech­nológiát, s a siklósi üzemünk­ben a kaputelefonok lakáské­szülékeit gyártjuk majd. Ez a vállalatnak és a népgazdaság­nak is hosznos. Legfontosabb feladatunk, hogy talpon ma­radjunk, s ehhez előrelátóan kell gondolkodnunk, cseleked­nünk. Az első félévi eredmé­nyeink biztatóak, de a készlet- gazdálkodást még a termelési érték rovására is meg kell ol­danunk. Németh István családjával Komlón lakik. Onnan jár be naponta. — Jól érzem magam Komlón, a közelben, Hosszúhetényben van egy kis szőlőm, oda járok ki szabadidőmben. A 44 éves igazgató szíveseb­ben beszél a munkájáról, mint magánéletéről. — Szeretném, ha a MEGYE­SZER továbbra is jó vállalat lenne. Ehhez azonban többet kell tennünk, mint eddig. Bí­zom a munkatársaimban. Roszprim Nándor A rt d o sszié (i.) Miért nő az arak szerepe? Az a termék a legdrágább, amit nem lehet kapni A vásárlót a termék két döntő tulajdon­sága érdekli: mire használható, illetve mennyi­be kerül? Az anyagi lehe­tőségek adott keretei kö­zött e két tulajdonságtól függ, hogy milyen fokon elégíthetők ki a szükségle­tek: miből mennyi vásárol­ható? Ha valami viszonylag olcsó, akkor az ár felhasználásra, fo­gyasztásra, esetleg pazarlásra ösztönöz. A viszonylag drága áruval pedig óhatatlanul csín­ján bánunk. Az árak tehát he­lyes irányba akkor befolyásol­nak bennünket, ha a termék az országnak is tényleg annyi­ba kerül, amennyit a fogyasztó fizet érte. Az árpolitika tehát tudatosan ösztönözheti, vagy mérsékelheti, visszafoghatja a felhasználást, a fogyasztást. A személyes szükségletek kielégí­tésében — meghatározott kere­tek között — viszonylag nagy a választási szabadság. Az áruk és szolgáltatások válasz­tékától, a jövedelmi és a va­gyoni viszonyok differenciáltsá­gától, a szokásoktól, a szemé­lyes beállítottságtól függően a fogyasztás összetétele rendkí­vül sokszínű. Az ár szerepe a jövedelem- elosztásban is növekszik. Az árrendszertől, az árarányok, az árszínvonal alakulásától ugyan­is nagyban függ a képződő jövedelmek felosztása, az álla­mi költségvetés a vállalatok és a lakosság különböző ré­tegei között. így minden ár­rendezés a jövedelmek újrael­osztását is szolgálja. Az 1980. évi termelői árváltozások a jö­vedelmek újraelosztásával ösz­tönzik a hatékonyság fokozá­sát, segítik a külgazdasági egyensúly javítását. Végül az ár szerepe növek­szik a kereslet—kínálat egyen­súlyának megteremtésében is. A.z ár mindenekelőtt a vállala­ti jövedelmezőségen keresztül szabályozza a termelést, a kí­nálatot. A kereslet és a kíná­lat kölcsönösen hat egymás­ra és az szükséges, hogy ez a kölcsönhatás árformáló ténye­zővé váljon. Ha a kereslet túl­súlyban van, s az összhang nem teremthető meg a terme­lés, a kínálat növelésével, ak­kor csak magasabb ár mellett tartható fenn a zavartalan el­látás. Az a termék a legdrá­gább, amit nem lehet kapni. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra értékeli, poli­tikai vívmánynak tekinti a ki­egyensúlyozott és zavartalan áruellátást. Ezért, ha a reálbér növelésének nincs, és az adott gazdasági helyzetben nem le­het szilárd árufedezete, akkor inkább az elért életszínvonal megőrzésére, fenntartására tö­rekszünk, beleértve az áruellá­tás kialakít szintjét is. A ma­gyar gazdaságirányítási rend­szer nem tűri el a lakossági jö­vedelmek fedezet nélküli ki­áramoltatását. Hosszú időszakon át a ke­reslet túlsúlya uralkodott, s a termelőüzemek érdektelenül tűrték ezt az állapotot. Kényel­mes volt számukra: minden áru elkelt, a fogyasztó ritkán rek­lamált, a fejlesztéssel sem kel­lett bajlódni. Az áruhiányból némelykor a bolti eladók, a spekulánsok húztak anyagi hasznot. A fogyasztó egyértel­műen vesztes volt, a vásárlás inkább bosszúságot, mint örö­met okozott. A merev fogyasztói árak ugyanakkor eltávolodtak a va­lóságos költségviszonyoktól, s kevés jelzést adtak a termelők­nek az igények változásáról. A termelői ár és egyes elemei, a diktált anyag-, bérnormatívák stb. arra késztették a vállala­tokat, hogy a legkedvezőbb feltételekkel előállítható cikke­ket gyártsák. S mivel a terv választékmélységben nem ha­tározta meg a feladatokat, bi­zonyos termékekből feleslegek, másokból hiányok keletkeztek. Az árrendszer, az árarányok problémái eleinte lappangóak, csak elvétve érzékelhetőek, s úgy válnak mind szembeötlőb- bé, ahogyan kezd kialakulni a vásárlóerő és az árualap kö­zötti globális egyensúly, illetve az életszínvonal emelkedésé­vel szélesednek a választékbeli igények, és merőben új szük­ségletek is jelentkeznek. Fontos, hogy mindenkor reá­lisan ítéljük meg árpolitikánk lehetőségeit, ne becsüljük se túl, se le annak szerepét. A szocialista árpolitika mozgás­terét a gazdaság törvényszerű­ségei egyértelműen behatárol­ják. De ha helyesen ismerjük fel a tennivalókat, és időben megtesszük a szükséges intéz­kedéseket, jól szolgálhatja gazdasági fejlődésünket, élet­színvonal-politikánkat. Kovács József Jó ütemben halad a Szikra Lapnyomda beruházása A moszkvai olimpia ese­ményeiről új formájú, szebb megjelenésű Népsport tájékoztatja a sportkedvelőket. Az újságot ugyanis a játékok kezdete óta korszerű, ofszet techni­kával, az új Szikra Lap­nyomdában készítik. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy fon­tos állomásához érkezett a nyomdaipar hosszú távú re­konstrukciós programja, be­fejezéshez közeledik a leg­nagyobb, egyedi beruházás, mely elsősorban a központi napilapok, a Népszabadság és a Népszava korszerű nyomdai előállítását, minő­ségének javítását szolgálja. — A 2,6 milliárd forintos beruházás megvalósítása a tervezett ütemben megfele­lően halad, ebben a hó­napban megkezdődött a próbaüzem — tájékoztatta Csöndes Zoltán, a Szikra Lapnyomda vezérigazgató­ja az MTI munkatársát. — A XIII. kerületben, az Árpód- híd, Esztergomi utca, Süllő Megkezdődött a próbaüzem utca és a Visegrádi utca ál­tal határolt területen felépí­tett nyomdaüzem terveit a Könnyűipari Tervező Vállalat készítette. A Könnyűipari Be­ruházó Vállalat lebonyolítá­sában az építést a 22. Álla­mi Építőipari Vállalat — mint generálépítő” — több mint tíz alvállalkozó közre­működésével végzi. Az épí­tészeti és szerelési munkála­tok nagy része elkészült már. A korszerű nyomdához mél­tóak lesznek a munkakörül­mények, az üzem jelentős ré­sze légkondicionált, a gé­pek zaját különleges hang- szigetelés tompítja. A beépí­tett gépek és berendezések értéke 1 milliárd 200 millió forint, ebből csupán a 24 NDK gyártmányú nyomógép 540 millió forintot ér. Szere­lésük már a múlt év márciu­sában megkezdődött, „bejá­ratásuk" az üzemi próbák során csaknem teljesen meg­történt. A régi nyomdák teher­mentesítésére, az idei év első felében már az üzemi próbák alatt, az ofszet gépe­ken készítettünk el néhány kiadványt, szakszervezeti la­pot és a Rakéta regényújsá­got is. — A próbaüzem alatt a technológia begyakorlása a fő feladat, erre jó alka­lom most a Népsport ofszet előállítása. Október elsejétől az új Szikrában készítjük a Rádió és Tv-újságot is, amely új formátumban, a jelenlegi 24 helyett 32 olda­lon jelenik majd meg. — A beruházás befejezé­sének határideje 1980. de­cember 31. A próbaüzem eddigi tapasztalatai jók, a hátralévő szerelési és építési munkák befe­jezésére még elegendő idő áll rendelkezésre. De­cember 31-re a Szikra Lap­nyomda minden bizonnyal készen áll majd a Népsza­badság és a Népszava mint­egy 1 millió 200 ezer példá­nyának jó minőségű, eseten­ként színezett, korszerű, of­szet előállítására. Az új nyomóbázis terveink szerint 1984-ig eléri a 40 ezer ton­nát, a már elkészített üte­mezés szerint folyamatosan átveszi a különböző nyomdai termékek készítését, a többi között például a Szabad Föld, a Figyelő ofszet nyo­mását. — A jó minőségű termé­kek készítéséhez megfelelő papír is rendelkezésünkre áll, a Szovjetunió kondapon- gai papírgyárából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom