Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-27 / 205. szám
1980. JÚLIUS 27. IRODALOM DN HÉTVÉGE 9. A fiatalság bája, művészi igényességgel gtg vasárnapi és hétfői záróhangversennyel véget ért az évről évre városunkban megrendezésre kerülő nemzetközi zenei tábor. Az idén 16 ország több mint 100 muzsikusának volt 16 napra otthona Pécs. Viszonzásul tőlük már több hangversenyt kaptunk az elmúlt napokban is Pécsett, Mánfán és Máré-várán. Július 20-án este már egy kicsit a búcsú jegyében gyűltek össze vendégeink a Liszt teremben. Ezen a hangversenyen a kamarazenei kurzusok legjobbjait hallhattuk. Sajnos, csak igen kevesen. Pedig aki nem ült ott a közönség soraiban, az igazi élményt szalasztott el. Aki ismeri a tábor szép hagyományait, az tudhatja, hogy ezeken az esteken változatos, művészi szinten előadott, ugyanakkor az ifjúság lelkesedését és báját hordozó produkciókat hallhatunk. Nem kellett csalódnunk vasárnap sem. Mivel ebben az évben kiemelt helyet foglalt el a tábor életében a francia zene, így első szómként rögtön Jean Francaix Fúvósötösének részletei hangzottak fel, minden szellemességükkel, sziporkázójukkal elénk tárva. Haydn Diverti- mentóját hallgatva nemcsak Emődi Zsuzsa szép hegedűhangja gyönyörködtetett, hanem a rendkívül ízléses, hajlékony táncmuzsika is. Ügy látszik, fiataljaink képesek ró, hogy amikor régi korok zenéjét szólaltatják meg, akkor egyben bele is tudnak helyezkedni abba az atmoszférába. Nagy szükség lenne rá, hogy ez a simulékonyság jellemezze muzsikusainkat. Haydn B-dúr vonósnégyesére ugyanez az elegancia volt jellemző. A felhangzó két Mozart-mű (Fuvo- laquartett, Esz-dúr zongoraötös) még kicsit kevésbé kiforrott állapotban került a közönség elé. Sajnálhattuk, hogy a tá- borozóknak nincs még egy hetük, hogy igazán kicsiszolhassák a produkciót. Moszkvából érkezett a tábor egyetlen teljes vonósnégyese. Tagjai Brahms c-moll quaríeíljének I. tételét szólaltatták meg. Játékukon érezhető volt az összeszokottság, a közös koncepció és a sok közös gyakorlás. Szintén Brahms-művet, az örökszép Kürt-triót játszotta el egy svéd és magyar tagokból álló együttes. A romantika minden intonációs problémáján át is érezhető volt az az öröm, amivel játszottak az előadók. Megint megtapasztalhattuk a zenében való találkozás varázsát. Al- mássy László tolmácsolásában Liszt B-A-C-H fantázia és fúga című műve hangzott el. Meglepő ennek a 17 éves fiatalembernek a technikai és zenei biztonsága, mellyel tökéletesen ura a zongorának. Nyilván egy ennyire összetett, romantikus gondolatvilágú kompozíció még az idő múlásával új meg új áttanulást igényel majd, mégis maradandó élménnyel gazdagodtunk. Ugyanezt, csak még fokozottabban kell elmondanunk Kardos Éva''zongorajátékáról, aki Chopin Asz-dúr balladáját játszotta el, hallatlanul érzékenyen, a zene és a lélek minden rezdülését hűen kifejezve a hangok birodalmában. Szabó Péter Hindemith Gordonkaszonátájának I. tételét és Francoeur Szonátáját játszotta. Szimpatikus, érzelemgazdag, időnként még kicsit szélsőségesen csapongó muzsikust ismertünk meg személyében. Az estet (lassan már hagyományosan) révfúvós együttes zárta Petrovics Emil egy művével. Az élményt nyújtó, változatos hangversenyért köszönet és gratuláció illeti az előadókat, tanáraikat és az est műsorszerkesztőjét. Nekik köszönhető, hogy a két és fél óra alatt nem értünk rá unatkozni, hogy egyre új, változatos műsorszámokat hallhattunk. Hétfőn este a mindig ünnepélyes szimfonikus zenekari záróhangversenyre került sor Martos László vezényletével. Személyében olyan karmester került az ifjúsági zenekar élére, aki százszázalékosan a zenét szolgálja, a leírt zeneművet szólaltatja meg, lehetőleg sallangmentesen. Ennek jegyében hangzott el Haydn Oxford- szimlóniája. A nagy klasszikusok műveit jól s néha szinte túl jól ismerjük. Ezen az estén azonban a fiatalság rácsodál- kozásával tolmácsolták a müvet az előadók és ez a közönségnek is új élményeket nyújtott. A hangverseny második részében Bizet Az Arles-i lány és Rossini A tolvaj szarka című műve hangzott el. Bizet müve formailag nehezebben áttekinthető és ez a zenei koncepció kialakítását is megnehezíti. Rossini nyitánya az olasz mester sziporkázóén szellemes, könnyed hangvételét képviselte, mellyel persze a táborozok könnyen tudtak azonosulni. A megszólaltatás nemcsak a közönségnek, hanem , szemmel láthatóan az előadóknak is örömére szolgált és így jó érzéssel vehettek búcsút egmás- tól a XII. nemzetközi ifjúsági zenei tábor lakói és a közönség. Várjuk a folytatást jövőre! Schanda Beáta Soltész Éva: Rozsdabarna hangulat (SZATÍRA) A fiú magába süppedve hallgatta Bryan „Rozsdabarna hangulat" című szerzeményét. Keze nyugtalanul repdesett ide- oda, míg agyában minden elképzelhetetlen elképzelhetővé kicsinyült. Amire számított is, nem nyugodott meg. Hidegvérrel gyilkolta a rádiót, keresgélve Szingapúr és Djakarta között, Lyont is érintve. Mondatfoszlányok, furcsa tengerentúli sóhajtások súrolták a tudatát zenei aláfestéssel. Lankadó figyelmét lekötötte egy időre a Marseille táján szaggatottan feltörő „Qui étes-vous deve- nez?" című sanzon megfejtése. Ha fel akart volna kelni itt-ott már foszladozó bőrkarszékéből, szótárak, könyvek halmán vezetett volna az útja, de nem akart. Körfolyosóra nyíló, tejüvegezett ajtaján ereszkedett már a sötétség, bámulták a tárgyak. És az iszonyat egyre nőtt, terebélyesedett körülötte. Kezdődő depresszióját- fura suhogás, egy árny kirajzolódása a tejüvegen zavarta meg. — Ki suhog itt kényére-ked- vére? — mérgelődött szakállát babrálva, mialatt az árny benyitott. Hirtelen minden felgyorsult, pövgésnek-fotgásnak, faldon- getésnek indult a világ. Ugyanis lány volt az illető. Rögtön elmondta, hogy tévedés az egész, de ő mindenüvé tévedésből szokott benyitni, és nem bírja a nénikéjét, aki örökösen fikuszokat locsolgat, és különben sincs hová mennie, s hogy valaha könyvkötést tanult, de gyűlöli az enyvszagot, különben nem érdekli a világ, mert kiábrándult, bár oly jó lenne egyszer a Bermuda-háromszög közelébe jutni, persze nem egyedül, mert úgy unalmas. Közben lopva a házigazdára nézett, aki alig tért magához a meglepetéstől, keresve az összefüggést a szédítő szózu- hatag és a misztikus látogató célja között. Rájött, hogy nincs, de mást is felfedezett. Míg a teavíz forrt, egymásnak estek. Órákkal később a lány kenyeret majszolva morzsákat hintett a fiú kézfejére. — Szertem a „szöszmösz" szót — súgta gyengéden. Mosolyogtak, de nem egymásra. — Szeretem, ha valami motoszkál bennem — mondta a fiú félrenézve. És amikor már a lány fotóival és a fiú idézeteivel voltak tele a falak, szétfeszült köztük a realitás. A valóságizű kérdések ellen már hiába küzdött a fiú fantáziatermékekkel. Hitt még a gyengédség ellenpontozó szerepében. De a lány már feljajdult erre. — Giccsbe hajiunk! E perctől kezdve már csak gyűlölködtek. A szoba ellentétes sarkaiba költöztek, hogy ellenséges szavakat vágjanak egy képzelt falon át egymásnak. Később a fiú belefásult a dologba, és nekivágott, hogy átkel a bútorokon a lány felé. Talán ugyanabban a pillanatban ő is elindult a reménytelenül magas bútorhegyen keresztül. De közben egyszer és mindenkorra eltévedtek egy fiókos szekrény labirintusában. Odrobina Tamas rajza Bárdosi Németh János Gyász Nagy Lászlóért Gyászolj paradicsomi világ, margarétás rét, domb, lovasok, madarak röptében zokogj szél, keserű, szilaj, őseink füttyjele, gyászoljatok jegenyesorok, hempergő kiscsikó a füvön, testvéretek, a hetyke süvegű elment, botja nem kopog többé, kemény, akaratos ajka néma s a dal, a szikrázó, merész elröppent, mint a sebes nyil, kiáltani már késő, csak megfogózni lehet a lehetetlen törvényében és kérlelni a hcragvó Isten tüzostorát, hogy maradjon minden mozdulatlan, őrizze rét, fű, pacsirta, szarvasok futása, megbokrosodott ló, lányok, fiuk mosolya, csak az ének méltó hozzá, az tartsa meg minden időben. Zelei Miklós Magyar Alföld L bácsi minden nyáron naponta összeszedte és néhány centiméter mélyen befészkelte a lehullott körtét a szőlőtőkék közé a napsütötte homokba úgy is mondhatnám a föld alá és amig gyűlt a nyár a szölöfürtökben és a darazsakban csak én füleltem a föld alól hallatszó konok ketyegésre Az olimpiák története Figyelmet érdemlő sporttémájú könyvek Bár ezekben a napokban a moszkvai olimpiai játékok eseményei tartanak lázban bennünket, mégsem egészen haszontalan dolog két sporttémájú könyvre felhívni a figyelmet. Annál is inkább nem, mert ezek a könyvek szorosan kapcsolódnak a most zajló nagy világversenyhez, annak múltjába engednek bepillantást. Az olimpiai játékok első ezer éve címmel jelent meg két angol szerző — Finley és Pleket — munkája, mely minden apró részletre kiterjedő alapossággal eleveníti fel az ókori olimpiák történetét. Sporttörténet és kultúrtörténet fonódik össze ebberr a könyvben, ugyanakkor megismerhetjük a görögség sajátos világát, azt a világot, melyben a dúló háborúk mellett a békés emberi küzdelemnek is mindig Jielye volt. Elsősorban természetesen a játékok formája, jellege, lebonyolításának rítusa köti le érdeklődésünket, a viadalok nagyszerűsége, ünnepélyessége ragadja meg képzeletünket. Mai szemmel nézve az ókori olimpiai játékok „keménysége" kissé riasztónak tűnik, azonban nem szabad megfeledkeznünk az akkori életfelfogásról, a korabeli embereszményről. A könyv szerzőinek nagy érdeme, hogy az olimpiai versenyek történetét mindvégig ebben az összefüggésben tárgyalják. — Az újkori olimpiai játékok eseményeit — Athéntől Montreálig terjedően — Keresztényi József foglalja össze immár több kiadást megért könyvében (Az olimpiák története). Keresztényi arra törekszik, hogy élvezetesen felidézze a nagy viadalok légkörét, hangulatát, az újból és újból megdöntött rekordok felemelő pillanatait. Portrékat rajzol az olimpiák nagy egyéniségeiről, az egyes sportágak fejlődését történeti távlatba helyezi. S természetesen kiemeli azoknak a magyar olimpikonoknak a szereplését, akik eddig 105 aranyérem megszerzésével hoztak dicsőséget hazánknak. K. S. 0 XII. neiMtkiffl Hiúsági zenei laker záróhangversenyei
