Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-01 / 179. szám
1980. július 1., kedd Dunántúlt napló 3 1200 megawatt többlet-villamosenergia fl Vinnyica-fllbertirsa távvezeték A kölcsönös előnyök Az ég felé nyújtózó karcsú villanyoszlopok nem jelentenek szokatlan látványt, hiszen a villamos energiát szállító távveze- lékhálózat átszövi az egész országot. Energiarendszerünk egyik legújabb létesítménye, a 750 kilovoltos távvezeték sem igen tűnik ki a többi közül, s a beruházás „terméke", a biztonságos villamosenergia-ellá- tás sem okoz különösebb feltűnést, hiszen a villanyáramnak sohasem akkor tulajdonítunk jelentőséget, amikor van — de akkor igen, amikor nincs! Holott ez a létesítmény igazán megérdemli a figyelmet, két okból is. Az egyik maga a távvezeték, amely kimagasló műszaki létesítmény, s ráadásul meglehetősen ritkö. A világon eddig mindössze három ilyen nagyfeszültségű távvezetéket építettek, s Európában pedig csak egyet, a szovjetunióbeli Vinnyica és Albertirsa között húzódó vezeték tehát — ebben az értelemben — a negyedik a világon. A 750 kilovoltos távvezeték üzembe lépésével összekapcsolódott a Szovjetunió és a KGST- országok erőművi és távvezeték-hálózata, s ennek révén létrejött a világ legnagyobb együttműködő energiarendszere, összesen háromszázezer megawattos teljesítőképességgel, (összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar erőművek teljesítőképessége körülbelül 5400 megawatt — tehát mintegy hatvanszor kevesebb). Lenyűgöző méretek A vezeték megépítését 1974- ben határozták el Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányának képviselői a KGST Végrehajtó Bizottsága 66. ülésén. A megállapodás értelmében a Vinnyica-Zapadnoukrainszkaja—Albertirsa közötti 842 kilométer hosszú távvezetéket a Szovjetunió és Magyarország építette meg. Bulgária, Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország pedig megfelelő termékek szállításával vett részt a munkában, közösen viselve az építkezés költségeit. A műszaki feladat nagyságát alighanem kiválóan jelzi a létesítmény ritka volta, a beruházás nagyságára azonban érdemes néhány adattal utalni: a távvezeték teljes, 842 kilométer hosszú szakaszán például több mint 43 ezer tonna súlyú vasoszlopot, s több mint 19 ezer tonna acél-alumínium vezető anyagot építettek be. A távvezeték 270 kilométeres magyar szakaszán ebből mintegy 12 ezer tonna oszlopra, 6,5 ezer tonna vezető anyagra, 55 ezer köbméter betonra, 10 ezer tonna sodronyra és 5600 tonna, zömmel hazai gyártású villamos gépre volt szükség. Nagy feladatot jelentett az albertirsai 75Ó kilovoltos transzformátorállomás megépítése is. A berendezések egy részét a Szovjetunió szállította, a 750/ 400 kilovoltos transzformátor pedig a Ganz Villamossági Művekben készült, ahol annak elA Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték lenére, hogy ilyen nagy teljesítményű transzformátorok gyártására korábban nem került sor, magas műszaki színvonalon tettek eleget ennek a bonyolult feladatnak. 1979. február 5-től És még egy adat: a létesítmények megvalósításában csaknem százötven különböző magyar vállalat és intézmény vett részt, s csúcsidőben több mint ezren dolgoztak a helyszíni építkezéseken. Munkájuknak köszönhető, hogy a távvezeték időben elkészült, s több sikeres próba után 1979. február 5-én megindulhatott a próbaüzem. A távvezetéken már az elmúlt évben megkezdődhetett a villa- mosenergia-szállítás, s ezzel a létesítmény jelentős mértékben járult hozzá a biztonságos energiaellátáshoz. A szocialista országok energiarendszerének összekapcsolásában ez a távvezeték korántsem az első lépcső volt. Az együttműködés első lépését Magyarország és Csehszlovákia tette meg 1953-ban, amikor Érsekújvár és Kisigmánd között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ezt követően épültek a csehszlovák, a lengyel, majd az NDK-beli energiarendszert is összekapcsoló távvezetékek, s az ily módon együttműködő energia- rendszerhez Magyarország is csatlakozott. 1962-ben a Sajó- szögedet és Munkácsot összekapcsoló távvezeték révén a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energiarendszere csatlakozott, majd 1963-ban Bulgária, 1967- ben pedig Románia következett. Az azt követő időszakban valamennyi országban sorra épültek az erőművek és a távvezetékek, s jelentékenyen megnőtt a szocialista országok egyesített energiarendszerének teljesítőképessége. A 750 kilovoltos távvezeték révén, ahogyan erről már volt szó, a Szovjetunió energiarendszerével való ösz- szekapcsolódás eredményeképpen ez a teljesítőképesség már 300 ezer megawatt. Az együttműködés előnyei A méretek valóban lenyűgözlek — ám a kérdés az, milyen előnyök származnak mindebből? Elsősorban az új távvezeték előnyét érdemes számba venni, ez ugyanis a legkézenfekvőbb: a távvezetéken át jelentős mértékben bővülhet a KGST-országok energiaimportja — lehetővé vált, hogy Magyarország, Csehszlovákia és az NDK körülbelül 1200 megawattal növelje villamosenergiaimportját a Szovjetunióból. Az energiarendszerek összekapcsolásának más jellegű haszna van. Az összekapcsolt távvezetékeken át bonyolódnak le például a nem tervezett, valamilyen váratlan okból szükségessé vált villamosenergiaszállítások, amelyek ma már elérik az ezer megawattot, egy közepes erőmű teljesítményét. Lehetőség nyílik arra is, hogy oz egyes országok üzemzavarok esetén kisegítsék egymást, ha tehát egy-egy országban leáll egy erőművi gép, nem kell átmenetileg megszüntetni az áramszolgáltatást, hiszen a szomszédos országok „kölcsönzik a szükséges villamos energiát. Az egyes országokban másmás időszakra esik a csúcsfogyasztás. Moszkvában például az időeltolódás miatt két órával korábban, mint Budapes- ten, így kölcsönösen kisegíthetik egymást. (A nyári időszámítás bevezetése óta ez az idő- eltolódás csökkent, ám a segítségnyújtási lehetőség még mindig igen nagy.) Csupán az a tény, hogy az egyes országok energiarendszerei mindennek következtében lényegében egymás tartalékául is szolgálnak, az érdekelt országokban ösz- szesen 1500 megawattnyi erőművi kapacitás kiépítése vált feleslegessé. Kozma Judit Pályázati felhívás Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület kőolaj-, földgáz- és vízszakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum TÖRTÉNETI PÁLYÁZATOT hirdet azzal a céllal, hogy a magyar olajipar dolgozóinak mind szélesebb rétege kapcsolódjon be az iparágunk életévei, történetével, fejlődésével kapcsolatos anyaggyűjtésbe, illetve -feldolgozásba. Pályázni lehet c kiírás időpontjáig másutt még közlésre le nem adott egyéni vagy csoportos pályamunkákkal, szocialista brigádok kollektív alkotásaival; üzemvagy vállalattörténetlel, üzemi és vállalati krónikával, brigádtörténeti feldolgozással, visszaemlékezésekkel, életrajzokkal, sport- és tömegszervezetek történetével, vezetési módszerek fejlődés- történetével, olajipari események vagy történetek leírásával, technika- és alkalmazástörténeti feldolgozásokkal. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az egyénileg, brigádok vagy alkoto ifjúsági közösségek által készített technikatörténeti jellegű maketteknek, modelleknek, illetve oktatáshoz, bemutatáshoz felhasználható eszközöknek. A pályázat titkos, így azon csak jeligével beküldött munkák vehetnek részt A pályamű szerzőjének (szerzőinek) adatait lezárt, azonos jeligéjű borítékban kérjük mellékelni. A pályázatokat két példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (8901 Zalaegerszeg, Pf.: 68.) postán kell beküldeni. Beküldési határidő: 1981. május 31. Pályadíjak: I. díj: 1 db 5000 Ft, II. díj: 2 db, egyenként 3500 Ft, III. díj: 4 db, egyenként 2000 Ft. Eredményhirdetés 1981 októberében, a múzeumi és műemléki hónapban, a Magyar Olajipari Múzeum múzeumbaráti körének találkozóján lesz. Lépést tartani a tudománnyal Húsz év a Farostlemezgyárban Igazodás a piac igényeihez Vezetni jó csapatmunkával lehet A mérnöknek, amikor az általa tervezett hídon áthalad az első vonat, a hid alatt kell állnia, hogy bizonyítsa: ért ahhoz, amit csinál, és vállal érte minden felelősséget. Ez jutott eszembe, amikor Steindl Lászlóval, a Mohácsi Farostlemezgyár június 16-ával megbízott igazgatójával beszélgettünk arról, hogyan vezetett útja Pécsváradról Mohács legnagyobb üzeméig. A budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán szerzett diplomával visszatért Pécsre, ahol a dohánygyárban a műszaki osztály vezetésével bízták meg.- Mohácson abban az évben indult meg a farostlemez- gyár dinamikus fejlesztése, mivel frissen szerzett tudásom is a nagyobb feladatok elvégzésére ösztökélt, leköltöztünk a Duna mellé. Alig fél éve fejeződött be az l-es üzem építése, így első munkaként műszaki ellenőr lettem a Il-es üzem beruházásánál. Majd, hogy egymást követve épült a 111-as, a IV-es és az V-ös üzem, kerültem mind szorosabb kapcsolatba a gyárral, építőivel, dolgozóival. Előbb a műszaki, majd később a beruházási osztály vezetésével bíztak meg. Ered mén yes félévet tártak a bányászok és a kohászok A szénbányászat első félévi felemelt, 12,6 millió tonnás tervét előre nem látható geológiai nehézségek ellenére is teljesítette, sőt némileg - mintegy 10 ezer tonnával túl is teljesítette, mégpedig a tavalyinál kevesebb szabadnap feláldozásával. A múlt év első felében 440 ezer, most 270 ezer tonna szenet termeltek a szabadnapokon, vagyis a hivatalos munkaidőt jobban kihasználták. Az egy főre jutó termelés körülbelül 2,5 százalékkal emelkedett. A mecseki, az oroszlányi és a borsodi bányák 15-20 ezer tonnával teljesítették túl tervüket. A legértékesebb energiahordozóból, a kőolajból az előzetes számvetés szerint az előirányzottnál közel 10 ezer tonnával hoztak felszínre többet az Országos Kőolaj, és Gázipari Tröszt vállalatainak szénhidrogén-bányászai. Faként az al. győi olajkutak gazdái jeleskedtek a túlteljesítésben: a nemzetközileg is elismert új módszerrel a vízbesajtolásos eljárással a szokásosnál is nagyobb hatékonysággal terelik a termelőkutakhoz a föld mélyéből az olajat. A földgáz-bányá. szók törekvéseinek eredményességét mintegy 20 millió köbméter tervenfelüli földgáz tanúsítja. A vaskohászat az év első felében kielégítette a hazai igényeket, tartós hiányt egyetlen termék esetében sem tapasztaltak. A kohóüzemek tervszerűen dolgoztak. Kokszból a tér. vezettnél többet gyártottak, s ezzel javították az ellátást. Acélból a tervezettnél 36 ezer tonnával gyártottak többet, en. nek döntő részét az ózdi kohászati üzemekben. A marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves szakának elvégzése után 1968-ban alapszervezeti titkárnak választották. A gyár növekedésével emelkedett a dolgozók száma, összetettebbé, bonyolultabbá vált az alkalmazott technológia. — Válaszút elé kerültem. Azokban az években kulminált a gyár beruházása. Vagyis mindkét terület teljes embert követelt. Bár akkor csúcstitkár voltam, bennem alapvetően mégis a műszaki ember volt erősebb. Amikor 1973-ban függetlenített csúcstitkárt választottunk, a teher nagyobbik része lekerült a vállamról. Azért mondom, hogy a nagyobbik része, mert a továbbiakban mint szervezőtitkár tevékenykedtem. Tartott mindez 1978-ig, mikor a titkár pártiskolára kerülésével ismét megbíztak a titkári teendők ellátásával, amit a legutóbbi választáson megerősítettek. Persze, huszonhárom éves műszaki elfoglaltság nem kopik ki az emberből . . . Steindl László asztalát, otthoni dolgozószobáját elárasztják a világ különböző részeiből érkezett könyvek, szaklapok. A havonta érkezett szakirodalomban aláhúzásokkal, bekeretezé- sekkel, széljegyzetekkel figyelmezteti magát, hívja fel egyes részletekre azoknak a figyelmét, akikre leginkább tartozik az adott probléma.- Amikor a termelésbe kerültem, két dologra kellett rájönnöm. Egyrészt arra, hogy a mérnöki tudománnyal lépést tartani csak a szakirodalom rendszeres olvasásával lehet, és ehhez kemény kitartás kell - másrészt pedig arra, hogy a sokrétű mérnöki tudomány ismereteit nem lehet mind észben tartani. Tárolni kell őket, és szükség esetén tudni, hogy hol találhatók, kitől kérdezhe- tők meg. Ma mór egy hasonló gyárat, mint a farostlemezgyár, csakis jó csapatmunkával lehet gazdaságosan vezetni. Ehhez a megfelelő szaktudással rendelkező emberek ötleteire van szükség. Tavaly néhány termékünk után megcsappant az érdeklődés. Munkaátcsoportosi- tásokat, termékszerkezetváltást kellett végrehajtanunk. Megköveteli tőlünk mindezt a fenyőfűrészárukra, az importáruk kiváltására, az export növelésére alkalmas termékek gyártására tett ösztönző rendszer. így került sor a duplex- és a zsaluzólemez gyártására, minek következtében mind a belföldi, mind az osztrák, olasz és nyugatnémet piac elvárásainak eleget teszünk. Alapanyag-ellátásunk biztosított, a megfelelő munkaerő rendelkezésünkre áll, így a piac ellátása nem okozhat gondot szó munkra. £^teindl László nem szólt róla, ám munkatársai elmondták: megkezdődött a visszaszámlálás. Vagyis január végétől számítva két éven belül kell elkészítenie doktori disszertációját és benyújtania a Soproni Erdömérnöki és Faipari Egyetemre. Az elmúlt két évtized alatt felgyűlt tapasztalatokat kívánja így hozzáférhetővé, mások számára is felhasználhatóvá tenni a Farost- lemezgyárban alkalmazott gépsorokról írandó dolgozatával. Kapu László Fotó: Soós György
