Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-17 / 195. szám

© Dunántúlt napló 1980. július 17., csütörtök Barbakán, Tettye, Villány A Dönteni mfónio egyik tánc jelenete: Bretus Mária, Boronái Magdolna; az állá tor jobbról balra: Körmendy László, Uhrik Dóra, Lovast Pál, Hajzer Gábor és Hetényi János Fotó: Cseri László A Monteverdi Magnificat-jót körülölelő Laetanie, majd négy madrigál és a Laudate Domi­nium I. kísérőzenéjével került színre a Barbakán bástyában: Magnificat címen tehát Monte- verdi-zenére készült £ck Imre új 'kamarabalettje. Bretus Mária, Uhrik Dóra, Hetényi János, Lo­vass Pál és Eck Imre előadásá­ban láthattuk, miközben Tiltai Aurél vezényletével a Pécsi Ne­velők Háza Kamarakórusa éne­kelte Monteverdi műveit. Az énekkar Kyrie indítására Bretus Mária könyörgő táncával kezdődött a mű. Ez o motívum ismét visszatért a befejezésnél, és értelmezte, megokolta a Magnificat-koreográfia fő gon­dolatát, csakúgy, mint o Kyrie- indítást. A kamarabalett gondo­lata: a társadalmi zártság, in­dividualizmus tragédiát okozó magatartása. Vagyis ez a ka­marabalett az idegen iránt sze­relemre gyúlt lány drámája, aki szerelmét - az Idegent - a körülötte élők halált okozó kín. zásaitól megmenteni nem tudja, és fájdalmával magára marad. ►Nem új gondolat ez Eck Imre művészi alkotásai között mert hasonlóval foglalkozott Beetho­ven VI-VII. szimfóniájában, de némileg hasonló Bartók Man­darinjának gondolata is. Tánc­nyelvezete a Requiemhez hason­ló mozdulatrendszerből fakad, ennek mintegy folytatása a ka­marabalett intimebb kereteiben. Az érzelmileg, gondolatilag zárt társadalmi kört három táncos jelezte, de a három táncos egy­séges megjelenése. mozgás- rendszere képes volt nagy tö­meg, vagy csoport illúzióját kel­teni. A műhöz illő méltóságtel­jesség, tragikum áradt Bretus Mária szólójából, aki a gondola­tot átérezve nagyon kifejezően, megkapóan táncolt. De ugyan­így szólhatunk Eck Imre Idegen­jéről is. aki az eddig emléke­zetes Mandarin és Heródes sze. repeihez hasonlóan megragadó alakítást nyújtott. Eck és Bretus táncához méltó társként zárkó­zott fel Uhrik Dóra, Hetényi Já­nos és Lovass Pál teljesítménye is. Az énekkar hírnevéhez, ed­dig elért nemzetközi sikeréhez méltó szinten szerepelt. A tiszta intonáció, a kor zenéjének tö­kéletes ismerete megkapó, ün­nepélyes hangzása e zenét élő­vé varázsolta. Nagyszerű talál­kozása ez két neves pécsi együt­tesnek ugyanakkor bizonyíték is arra, hogy a nyári produkciók­hoz méltó színvonalon produ­káló helyi énekkarunk is van! És ha a kórus az alkalomhoz és a helyhez illő gálaöltözetben jelenik meg, élő díszlete lehe­tett volna a valóban ünnepien szép produkciónak. Szathmáry püspök reneszánsz palotájának romjai között kelt életre a nagy reneszánsz költő, Dante zeneszerzőt és koreográ­fust megihlető műve alapján a Pécsi Nyári Színház utolsó ba­lettbemutatója a Dante-szimfó- nia. A tánc Liszt Ferenc zenei anyagát követve, a két tételt szorosan egymáshoz kapcsolva, az irodalmi mű első két színhe­lyére kalauzolt bennünket. A Üj balettek, új utakon kezdő képben megjelenő Kör­mendy László Dante kereső, bo­lyongó, küzdő alakját idézte föl, aki legyőzve a pokol erőit, le­jut a legmélyebb titkok tarto­mányába, és tanúja lesz a bű­nös szerelmesek szenvedő, gyöt­rő életének. Az embertelen kí­nok és fájdalmak tánca után o Purgatórium tisztuló szellemei­nek visszaemlékező, könyörgő, megnyugvó kettősei, csoport­alakzatai nyújtottak élményt. Paronai Magdolna és Lovass Pál szépen induló duettjét a meditáló pózban ülők csoportja vette körül, majd a zene fúga­szerkezetét követve kezdték mél­tóságteljes táncukat. A kórus­ban felhangzó Magnificat ősi dallamára kialakult csoportok gesztusai, pózai nyugalmat árasztó tablói, a szenvedések, küzdelmek között megtisztult lelkek békéjét hirdették. A két tétel tartalmi különbö­zőségét Eck Imre két mozgás- rendszerrel juttatta kifejezésre. A pokol gyötrő, szenvedő vilá­gának táncai ábrázolásához a már Eck-i stílusnak is nevezhető szaggatott, megtörő mozdulatok jelrendszerét használta fel; míg a nyugvóbb, visszaemlékező má­sodik tételben a lecsiszolt kiasz. szikus mozdulatok jelentkeztek, főleg a Paronai-Lovass kettős­ben volt ez nagyon érzékelhető. A befejezés folyondárszerűen egymásból egymásba kapcsoló­dó tablóképei meglepően szép lezárást adtak a kompozíciónak. Talán ez volt az első mű, ahol e két táncrendszer találkozásá­nak voltunk tanúi. Egymásmel- lettiségük egy művön belüli al­kalmazása biztatás a jövőre nézve, és az est élményében ha­sonló sikereket Ígérnek. Mindez természetesen a három említett táncművész mellett a Dante- szimfóniát megjelenítő másik négy szereplő Bretus Mária, Hetényi János, Hajzer Gábor, Uhrik Dóra táncművészek együt­tes előadásának köszönhető. A balettek részére már fel­fedezett szoborpark ismét hely­színül szolgált a Pécsi Nyári Színház egyik bemutatójának. Ezúttal „Balettek kórusmuzsiká­ra" címen láthattunk kamara­baletteket Eck Imre, Majoros István és Hetényi János koreog­ráfiáit, és hallhattuk a balett céljaira felfedezett, velük kitű­nően együttműködő Pécsi Neve­lők Háza Kamarakórusát, ame­lyet Lillái Aurél vezényelt. Igazi szabadtéri játéknak le­hettünk a tanúi, amelyben a tánc nem akart többet, de nem is adott kevesebbet, mint amennyit e helyszín lehetősége nyújt: játékot, örömet, humort. A jól kiválasztott kórusmüvek hangulatai is ezt biztosították. Az egymás társaságának, a tér. mészet felfedezésének örülő em­ber dalai szólaltok meg a rene­szánsztól napjainkig élő zene­szerzők művei által. A táncok is ebben a szellem­ben fogantak, a játékok tánc­mozdulattá szerveződtek, amely mozdulatokat élettel töltötte meg a fiatal előadóművészek csoportjo: Hajzer Gábor, Kör­mendy László, Kuli Ferenc, Pa­ronai Magdolna és Zarnóczai Gizella. Felszabadult, örömteli táncuk, játékuk örömet szerzett a nézőknek. Kuli Ferenc rövid, humoros jelenetével fakasztott derűt; Körmendy László táncá­val, temperamentumával ragad, ta magával a jelenlevőket. A kamarakórus itt is bizonyí­tott. A korábbi korok — főleg a reneszánsz — muzsikában való jártasságukat, előadókészségü. két már ismerjük, de a modern zene tökéletes tol mácsolói ként is bemutatkoztak, és sikert arattak. Nagyon szép hangvétellel éne­kelte a szólószámokat Komáro- my Aliz, szép szopránja remekül érvényesült e remek akusztikájú téren. Talán az úttörők hang­szerét, a furulyát és dobot lehe­tett volna elhagyni a be- és ki­vonulásnál, hiszen a játék nem­csak a gyermekkor sajátja ... A tánc. és a kórusművek az if­júság, az emberek játékos örö­méről, játékos kedvéről szóltak. Fonay Zsuzsa Öntudat vagy erdekeltseg... Mennyit ér a diákmunka? H árom évvel ezelőtt Sátorhelyen, az egyetemi építőtábor­ban, egy külföldi hallgatókból ólló csoport megtagadta a munkát, mert szalonnát hoztak tízóraira.., Ma mór nem ad szalonnát a mezőgazdasági kombinát tízóraira, de nincs is kinek adni: négyéves küszködés után az idén már nem rendeznek cimerezö tábort egyetemistáknak. — Az az igazság, hogy az utóbbi időben alig lehetett em­bert találni címerezésre — mondja Kozma Béla, a Pécsi Tanárképző Főiskolu KlSZ-íit- kára. — Sátorhelyen közös egye­temi-főiskolai tábor volt. Em­lékszem, a kezdet kezdetén még 4-500 emberrel indultunk, aztán ez a létszám fokozata san csökkent, végül egy-egy in­tézményből alig tudtunk 20—30 jelentkezőt összekaparni. A címerezés nem könnyű munka. Eső után, permetező kukoricatövek között járni, ká­nikulában a címerek után nyúj­tózkodni - embert kívánó mű­velet. — Ezenkívül nagyon precíz munka is — teszi hozzá dr. Cseh Sándor, a Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinát igazgatóhelyette­se. — Gyakorlatilag nem ma­radhat egyetlen címer sem a kijelölt területeken, mert az ellenőrzés azonnal kizárja az egész táblát. A gazdaság te­rületén négy és fél ezer hektár cimerezésre váró kukorica van, s ez ugyanannyi embert jelent. A munkát ma még teljes egé­szében gépesíteni nem lehet, tehát rá vagyunk szorulva a diákokra. Szomorú, hogy az el­múlt években az egy árára eső munko értékét tekintve az egye­temisták voltak az utolsók. Nézegetjük a kimutatást. A gazdaság saját szervezésű kö­zépiskolás táborában 20 forint körül van a teljesítmény. A KISZ KB által szervezett köz­ponti táborban átlagosan 14 forintot, az* egyetemi táborban 12 forintot kerestek meg a diá­kok óránként. Persze, azért ezek a számok mást is elárulnak. A saját szer­vezésű középiskolás táborok­ban a diák megkapja a mun­kabért, tehát érdekelt abban, mennyit dolgozik. A központi táborokban a gazdaság veze­tői kiharcolták a KISZ KB-nál azt a „szentségtörést”, hogy „kísérleti jelleggel" pénzzel is jutalmazni lehessen a legjob­bakat. Az egyetemisták áltol megkeresett összeget ugyanak­kor az intézményi KlSZ-bizoti- ságoknak utalta ót o gazda­ság, s a hallgatók csők jelké­pes jutalmakat, ösztönzőket kaptak a munkanap végén. (A legjobb brigád egy láda sört.) Ha most elgondoljuk azt, hogy oz egyetemista általában június közepéig-végéig vizsgá­zik, s utána lát hozzá a nyári programja összeállításához, nem lehet csodálkozni azon, hogy a júliust pénzszerzésre akarja fölhasználni. Hogy az­tán augusztusban legyen miből utaznio. (Feltételezve, hogy nem krőzusok a szülei.) — Ott voltam Csillebércen, amikor kihirdették az egyik év központi építőtáborainak gaz­dasági eredményét — mondja dr. Cseh Sándor. — Ha jól em­lékszem, egy diák átlagosan napi 48 forintot termelt meg, de oz biztos, hogy az 50-et nem haladta meg. S ezt úgy érté­kelték, mint pozitívumot, mint jó eredményt! .. .Néha úgy ér­zem, hogy szembekötősdit ját­Diákok a Szigetvári Konzervgyárban Fotó: Cseri szunk: az az önkéntes építőtá­bor, ahol nem fizetnek a gye­reknek? És ugyanakkor kiróják a megyékre a kvótát, hogy ennyi és ennyi diákot kell moz­gósítani? Észre kellene mór venni, hogy egyetlen szocialis­ta országban sincs már ez nz ólszemérmeskedés. De mig eret­nekségnek számít a pénzbeli jutalmazás . . . Csak azt nem értem, miért várunk nagyobb öntudatot a fiataloktól, minta felnőttektől? Az igazgatóhelyettes szavai­nak hitelét a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem hall­gatóinak példája támasztja olá. összeállt egy brigád és munkát vállalt Bolyban. Nem azt nézték, jön-e már a lajtos kocsi, nem 6 órát dolgoztak — és kerestek is. Órabérük 28-30 forint körül alakult. A Szigetvári Konzervgyárban harmadik éve közgazdász és jogász hallgatók dolgoznak. Ar­ról az egyetemről jöttek, ahol — o többihez hasonlóan — csak legyintettek a diákok, ha oz önkéntes-ingyenes nyári tábo­rokról hallottak. — Aki először van itt, oz fél munkabért kap — tájékoztat a táborvezető, Beer Ferenc har­madéves közgazdász hallgató.- A másik fele az egyetemi KISZ-é. A többiek két hét alatt megkereshetnek 1500—1800 fo­rintot is. A gyár a szállást in­gyen adja, 22 forintot vonnak le a napi hármoszori étkezé­sért. A lengyel diákokkal együtt negyvenen vagyunk. A délelőtti műszak meggyel, cseresznyével dolgozott, a dél- ulánosoknak most borsó jutott. A lányokon kendő, a fiúkon sapka, egyébként az öltözéket illetően teljes az uniszex: gu­micsizma, köpeny, kötény. — Meg vagyunk elégedve o munkaiukkal — mondja dr. hlom- pola György, az üzemgazdasági osztály vezetője. — Teljesen ön­álló szalagon dolgoznak, na­gyon lelkiismeretesen. A sze­zonális munkák ideién szükség van a diákokra, ezért kerestük mea évekkel ezelőtt o pécsi KISZ Bizottságot. Végül a Tu­dományegyetemmel lett igazán gyümölcsöző a kaocsolat. Úay is mondhatnám, hogy a köl­csönös szerelemből lett egy jó házasság . . . * Ügy hiszem, az építőtáborok korszaka már lejárt. Tudomá­sul kellene venni, hogy ennek az időszaknak o szervezési módszerei ma már nem haté­konyak. A fiatafok anyagi és er­kölcsi érdekeltségének össze­hangolásával sokkal nagyobb eredmények várhatók az épitő- tóbori mozgósításban. Havasi János Hol játsszon a gyerek? Felháborodva mesélte egyik ismerősöm a napokban, hogy a kisfiát megfenyegette egy háromgyermekes anya: lefor­rázza, ha még egyszer az ab­lakuk alatt rúgja a labdát. Mindkét család bérházban la­kik, játszótér nincs a közelben, annál több viszont a szemét és az építési törmelék. A kör­nyék hosszú évek óta „átme­neti állapotban" van, s még legalább egy-két esztendő, amíg a terület felszabadul. De addig hol játsszon a gye­rek? . . . Nemcsak a garázsaj­tót bombázó kisfiú, hanem a fenyegetőző anya nagyobbacs­ka gyerekei is — hol futkossa­nak, hol bújócskázzanak testi épségük veszélyeztetése nél­kül? Nagyon sok szülő gondja ez. Régen a fajusi gyerekeket irigyelték azért, mert ott van előtte a szabad tér, a jó leve­gőn annyit futhat, amennyit csak akar. Ma már az ilyes­fajta falusi idill is kiveszőfél­ben van, hiszen megnőtt a for­galom a községek utcáin is, a villanypásztor és más hasonló technikai csodák miatt egyre több veszélyforrás leselkedik a falusi gyerekre. De a legtöbb gond városon és falun abból adódik, hogy nincs, aki vi­gyázzon a vakációzó 5 kicsikre. A nagyszülők egyre kevesebb családban élnek együtt a szü­lőkkel, akik nyáron ugyanúgy munkába járnak, mint más évszakokban. Ha a felügyelet hiánya még helyszűkével, „be- tonbetegséggel” is párosul, a gyerek vakációja gyötrődés inkább, mint pihenés. Sokan elborzadnak a nyári napköziktől: „Szegény gyereke­ket még most sem hagyják bé­kén." A pedagógusok a meg­rövidült szabadság miatt szi­szegnek. Pillanatnyilag nincs is jobb helyette. Ha valóban lel­kiismeretes nevelők foglalkoz­nak ebben az időszakban a gyerekekkel, könnyen eltűnik a nyári napközi iskolaszaga, és szívesen fogadott program lesz még a megátalkodott iskola­kerülők számára is. Hiszen kü­lönbet úgysem tudnak kitalál­ni helyette, legfeljebb a kavi­csot rúgdoshatnák a grundo- kon. Amíg nem jutunk el addig, hogy városainkban a gyerekek veszély nélkül játszhassanak a köztereken, amíg utópia, hogy családon belül meg lehessen oldani a gyermek nyári fel­ügyeletét, addig nagyon ko­molyan kell venni a napközi­ket. A tanár — ha még jut rá energiája, s kell, hogy jusson — ne csak szemlélője, hanem irányítója legyen az iskolában folyó eseményeknek. Sok-sok játék, kirándulás, múzeumláto­gatás, filmvetítés, strandolós pótolhatja azt, amit a gyerek — önhibáján kívül — nem kap­hat meg egyébként a nyártól. Végezetül — a konkrét pél­dánál maradva - hasonlóan nagy felelősség terheli azokat, akik miatt szülők veszekedni kényszerülnek. Ismerősöm olyan környéken lakik, ahol évek óta hatalmas területet foglal e! egy vállalat telepe. Sem játszó­teret, sem kertet, sem futball- pályót nem lehet addig építe­ni, amíg a nem túl nagy rend­ben tárolt anyagokat el nem viszik innen. Az illetékesek gaz­dasági okokra hivatkoznak, mondván, hogy emellett a gyermekjáték másodlagos szempont. Kérdés, vajon ez az illetékes akkor is így nyilatkoz­na-e, ha ő lenne annak a szü­lőnek a helyében, akinek et kell könyvelnie, hogy a kisgye­reke óvoda- és iskolamentes időkben csak odahaza, a négy fal között töltheti vakáció­ját? . . . H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom