Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-13 / 191. szám
2 Dunántúlt napló 1980. július 13., vasárnap Nyitott műterem Pécsi művészek vására A pécsi művészek szombaton délután a Nevelők Háza udvarán „Nyitott műterem" formájában vásárt tartott a Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Magyar Képzőművészek Szövetsége területi szervezete rendezésében. A vásár elsődleges célja, hogy bepillantást engedjen a művészek tevékenységébe — hiszen nem mindenki jut el műtermeikbe. Erdős János, Geller B. István, Altorjai István, Valkó László, H. Barakonyi Klára, Trischler Ferenc, Szatyor Győző, Pinczehelyi Sándor, Csizmadia László, Bizse János, Bi- csár Vendel, Farkas László, Kertészti Ágnes, Cseh László, Kelle Sándor, B. Szabó Zoltán, Pattantyús József, Horváth Olivér vállalkozott arra, hogy részt vegyen a vásáron. Molnár Sándor „inaskodásá- val” R. Füzesi Zsuzsa pedig még arra is, hogy a helyszínen is készítsen különleges eljárással kerámiákat — amiket természetesen nyomban megvásárolhattak az érdeklődők. — Tizenhatodik századi japán eljárás ez — válaszolja az érdeklődőknek. — A japánok elsősorban teázó készleteiket készítették ezzel a technológiával, a rakuval. Lényege, hogy a mázat égetés után rögtön redukáljuk, , erre bármilyen szerves anyag megfelel. Itt szénával, forgáccsal dolgozunk. Az ezekben levő szén fémmé redukálja a máz oxidjait, és igen szép felületek érhetők el. Másik fontos tulajdonsága, hogy az eljárás során végig kapcsolatban maradok az anyaggal. A mi esetünkben még nem százszázalékos az elképzelések megvalósulása, jelen stádiumában szabályozható véletlen foyamatról beszélhetünk. Sanyival most tanuljuk mikéntjét, hiszen ugyanaz a festék is más felületet ad, attól függően, hogy mennyi ideig van a kemencében, mennyit a redukáló helyen, mennyit a vízben, s hogy ezek között milyen gyors az áttétel. A pécsi képzőművészek ilyesforma bemutatkozása a közönség előtt dicsérendő kezdeményezés. Művészeknek, közönségnek egyaránt hasznos - szellemiekben, anyagiakban egyaránt. Jó lenne, ha a szervezők, a művészek szándéka szerint állandósulnának a városban a nyitott műterem rendezvényei. B. L. MM ...Vegyek ki szabadságot, hogy elintézzem a dolgaimat?!J I MM Ügyintézés szabad szombaton hivatalokban, intézményekben A páros heti nagy szabad szombaton vásárolni könnyű... Oe vajon hivatalos ügyet intézni? Egyáltalán, nyitva találjuk-e azt a hivatalt, ahová hétközben a munkaidő miatt nem tudunk eljutni? A Baranya megyei Illetékhivatalnál a Hunyadi úton két férfi érdeklődik egy befizetés után. Bonyolult családi, elhaló, lozásokkal tarkított história. Fet- terné Zilahi Zsuzsa főelőadó igyekszik a dolog végére járni. A két férfi megnyugodva távozik. Fetterné és Unger Béláné mindenféle illeték- és adóügyben tartja a frontot, délelőtt hat esetben fordultak meg náluk. Az OTP Színház téri egysége a tényleges létszám egyharma- dával, lényegében minden ágazatában nyitva tart (akárcsak az újmecsekaljai fiók). Ellátják a minden szombaton zárva tartó meszesi, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szigeti úti fiókok takarékszolgálatát. A kölcsönfolyósítás kivételével lényegében mindent elintéznek. A PIK II. kerületi Házkezelő- ségén (Kossuth Lajos u. 15.) Csitár Józsefné házkezelő az ügyeletes, a többi öt városi házkezelőségen is tartanak sza. bad szombaton ügyeletet. Bejelentések? Egy Perczel utcai lakó kérte, hogy a parkettázás után szállítsák el már a törmeléket, a Rákóczi út 69-ből a be. járati ajtó behelyezését sürgették. Egy Sörház utcai lakó bejelentette, hogy elromlott a pincében lévő vízfőelzáró-csap, ezt jelentette o gyorsjavító ügyeletnek a 11-741-es telefonon. Tizenhármán fizették be a lakbért. Az Állami Biztosító pécsi Körzeti Fiókja a Kossuth Lajos u. 15. szám alatt az egész városban az egyetlen biztosító ügyelet. Hárman dolgoznak. Minden bejelentést elfogadnak, amit lehet érdemben elintéznek, de fizetni csak hétköznap tudnak. A kárbecslők szabad szombatosok, így a gépkocsi- és egyéb kár felmérése csak hétköznap ... Délelőtt több mint egy tucat ügyfél kereste fel őket. A Kossuth Lajos utcai 2. számú ügyvédi munkaközösségnél házaspár vár az előtérben, most érnek rá. Perceken belül sorra kerülnek, mint azok, akik az 1. vagy 3. számú közösségekhez toppannak be. (Kivéve aki személy szerint ragaszkodik az éppen szabad szombatos ügyvédhez.) A leül- és belföldi utazásokra befizetés kivételével a szoba- foglalást, valutabeváltást és mindent el lehet intézni a Mecsek Tourist Széchenyi téri helyiségében, a városháza épületében. Szombatonként 17 óráig és vasárnaponként 9-12 óra között tartanak ügyeletet. A Városi Tanács bejáratánál bent madzagon tábla fogad: „Ma szabad szombat van, ügy- félfogadás HÉTFŐN lesz." (Világos beszéd!) A Kossuth téri II. számú tanácsi ügyfélszolgálati iroda portáshölgye közli: „Ma nincs senki bent, szabad szombat van!" Előttem idős pár, csak pecsétet szerettek volna kérni egy igazolásra .. . Az Ingatlanközvetítő Vállalatnál (INKÖZ) a délelőtt 10 ügyet rendező ügyintéző fiatalember: „Ilyenkor érnek rá az emberek. Mi minden konkrét ügyet ma is elintézünk." Szőke hajú fiatalember örömmel veszi át a telek- vásárlásról szóló hivatalos iratot. Hiába is ment el az ügyfél- szolgálati irodára és a Pécsi Földhivatalhoz, szabad szombat van. Elkeseredve fakad ki: „Most küldözgethetem a feleségemet, vagy én vegyek ki szabadságot, hogy elintézzem a dolgaimat? I" Vajon a páros heti szabad szombatokon hányán fakadnak, fakadhatnak így ki? Pedig ilyen, kor sem állhat, állhatna (!) le az élet... Murányi László Véget ért a POTE-n a nemzetközi hőszabályozási szimpozion Hőszabályozási kérdésekkel foglalkozó előadások, kerekasztal-beszélge- tések és személyei; eszmecserék . után tegnap befejeződött a nemzetközi hőszabályozási szimpozion a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Az egyhetes tanácskozás mérlegét Bodil Nielsen dón orvoskutató vonta meg, kiemelve a POTE szervezését, a tudományos előadások magas színvonalát és az azokon megmutatkozó érdeklődést. Az öt világrész másfél száz kutatójától dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, a Pécsi Kórélettani Intézet igazgatója köszönt el a szervező házigazdák nevében. A résztvevők úgy búcsúztak egymástól és Pécstől, hogy 1983-ban Ausztráliában találkoznak ismét, a soron következő nemzetközi hőszabályozási szimpozionon. Harminc év szolgálat Kiváló vasutas Kiváló vasutas. A legmagasabb szakmai kitüntetés, amit a vasútnál dolgozók kiérdemelhetnek. A MÁV Pécsi Igazgatóságának 14 ezer dolgozója közül ez évben öten kapták ezt a kitüntetést a vasutasnap alkalmából. Köztük Szabó I. Sándor a vontatási főnökség utazó mozdonyfelvigyázója. Harminc éve vasutas . .. * A géplakatos szakmát tanulta. Az első munkahelye távol esett otthonától, közelebbit keresett. így került a pécsi vasúthoz. Mozdonyszerelőnek vették fel, de hamarosan kiderült, hogy a fűtőháznak távolabbi céljai vannak a lakatosok egy részével. Akik jól dolgoztak, s meg volt a nyolc általánosuk, mozdonyvezetőnek tanulhattak. Gyakornoknak, vagyis gőzmozdony fűtőnek osztották be. — Nálunk ezt úgy mondták, hogy kiküldtek tüzelni - magyarázza. — Egy évig voltam a gőzösön, aztán katonának hívtak. Mikor .visszajöttem — 1954-ben — folytattam a fűtős- ködést, és a következő évben mentem a háromhónapos mozdonyvezetői tanfolyamra. Utána két hónapig szakképzett mozdonyvezető mellett voltam gyakornok, majd a KPM gépészeti szakosztályának vizsga- biztosai előtt gyakorlati és elméleti ^vizsgát tettem, önállóan, saját felelősségemre 1955 nyarán ültem mozdonyra. Egy tehervonatot vittem Beremend- re. Tizenhárom évet töltött ösz- szesen gőzmozdonyon, de közben megszerezte a motorvezetői képesítést is. Az 1968-as esztendőre örömmel és némi szomorúsággal emlékezik. Akkor vált meg a mozdonyvezetéstől és került abba a beosztásba, melyben ma is dolgozik. — Bizalmat előlegeztek nekem — mondja. — Nem volt meg ehhez a munkakörhöz szükséges végzettségem. Se érettségim, se a tisztképzőm. Azóta mindkettőt megszereztem. Utólag visszagondolva egyszerűnek, természetesnek tűnik, de akkor kicsit nyomasztott a kötelezettség. Az adott erőt a tanuláshoz, hogy mások alkalmasnak tartottak a feladatra, bíztak bennem. Ugyanebben az évben választották meg alapszervezeti párttitkárnak. A vontatási l-es vagyis a mozdonyokon szolgálatot teljesítő párttagok alapszervezetének titkára. — Nyolcvan százalékban fizikai dolgozók vannak a mi alapszervezetünkben. Többségükkel a munkásőrségben is együtt vagyunk. A gyakori utazással együtt járó münkája mellett ma sem marad sok ideje a családra. Felesége ápolónő, két gyermeke már önálló, két unokája is van. — A harmonikus családi élet elsősorban a feleségem érdeme. Kezdettől megértette ennek a foglalkozásnak a velejáróit és én mindig nyugodtan indulhattam munkába. — Milyen kitüntetésekkel ismerték el idáig a munkáját? — Nyolcszor kaptam Kiváló dolgozó kitüntetést, miniszteri dicséretben, jutalomban is részesültem és a Munka* Érdemrend ezüst fokozatát is magaménak mondhatom. — Mivel tölti szívesen azt az időt, ami a munka és egyéb elfoglaltsága mellett marad? — Sokszor itt maradok a társaimmal. Ha nem, akkor egyenesen hazamegyek. Legszívesebben olvasok. Nincs kertünk, nyaralónk, még kocsink se. Látom, egy kicsit meglepődött. Nehogy félreértsen, én is természetesnek tartom, hogy mo már a legtöbb embernek egyik vagy másik, vagy éppen mindhárom elérhető. De a mi életünk úgy alakult, hogy a semmiből kellett otthont teremteni, később tartós betegségek, a szélesebb családban gyámo- lításra szorulók és az én hazulról tarisznyázásomra kellett a pénz. Az igazság, hogy nem is kerestem a lehetőséget, hogy miként lehetne a fizetés mellé egy kis mellékest találni. Mindig szívesen maradtam munka után is azokkal az emberekkel, akik valamiben tanácsot, segítséget kértek tőlem. Az a véleményem, hogy ez nem kár- baveszett idő ... Török Éva rAdió mellett... Bezzeg „mi”... annak idején... A mexikói köztársasági elnök agrárpolitikai tanácsadó irodájának munkatársai, dr. Antonio Turrent, Rosa Elena Montes, dr. Edgardo Valencia egyhetes tanulmányúton a magyar élelmiszergazdasággal ismerkednek. A szakembereket fogadta Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmzésügyi miniszter. Tegnap Boksán a rendszergazdálkodást és háztáji integrációt tanulmányozták Kedves kis műsort hallottam a héten, úttörő-riporterek faggatták a tanárnénit, meséljen valamit az ifjúságáról, hogyan éltek annak idején a kisiskolások, illetve a tizenévesek? És o tanár nénit, me- mondotta, hogy bizony a mai fiatalok őszinték, bátrak, de ezt nem mondhatja el a hajdani fiatalokról, mert ugye, így meg úgy... Hát én mindig meghallgatom a rádió ifjúsági műsorait, ha lehet, nem hagyom ki a tévé ifjúsági műsorai sem, ha módomban áll, mindig elolvasom a sajtó — ifjúsággal foglalkozó — írásait és kiderül, hogy a mai fiatalok milyen bátrak és őszinték és ez biztosan így is van, mert mindig ezt mondják, mindig ezt hangoztatják. Ilyenkor magamba szállók és pironkodva gondolok arra, hogy milyen gyáva, füllentős ebadta kölykök voltunk mi és nemcsak mi, hanem apáink, nagyapáink és azok ősei, évszázadok — talán évezredekre is — visszamenőleg egészen addig, míg „eleink" leereszkedtek a fáról. Nem is tudom, mire néztük mi a napot annak idején I Csak sunyítottunk, idét- lenkedtünk, ahelyett, hogy bátran, őszintén kiálltunk volna a ... izé mellé... mi mellé fs? Igaz, hogy már az elemi iskolában vertek bennünket, hogy mást ne mondjak, vonalzóval, tenyérrel, többnyire nádpálcával. Még az olvasókönyvben is pálcával a kezében ábrázolták a tanító bácsit, mert így volt ez rendjén. Némely szülő így ajánlotta be csemetéjét az iskolának: „Aztán csak csapjon ám oda neki tanító úr, ha elbitangol a gyerek!" A pálca elmaradhatatlan kísérője volt a diáknak: középiskolában a hétvégi osztályfőnöki óra mindig a „vigyázó" jelentésével kezdődött, felsorolta, kik azok az elvetemült - mindenre képes - akasztófavirágok, akik minden óraszünetben röhécselnek, padokon ugrálnak, lányok haját tépik, disznóságokat firkálnak a vécé falára. Ezt követően a „kuncsaftok” kivonultak a katedra elé, hogy átessenek a szokásos pálcázáson. Aztán ezt a rosszarcú, sunyi magyar gyereket továbbra is verték abban a hülye „ifjúsági szervezetben", amelynek az volt a neve, hogy „Levente mozgalom", amelynek rendszeres heti foglalkozásain kötelező volt megjelenni, ha nem jelent meg, rendőr cibálta el hazulról (cezaromániás leventeoktatók pocsolyában, piszokban kúszatták a fapuskás ifjú csapatot, a haza „jövő reménységeit”. Persze másképpen alakult volna, ha azok a fiatalok bátrak és őszinték. Ugye. A hajdani inasokat is azért verték a mesterek és segédek, mert az előbbiek nem rendelkeztek kellő bátorsággal, őszinteséggel. A háromnégyéves inasidő első felét söprögetéssel, cipekedéssel, a mester lakásának takarításával töltötték el és nem győzték kapdosni a fejüket a pofonok elől. Az inas örült, ha a hét bizonyos napjain az inasiskolában ki- aludhatta magát, addig, míg az inasfelügyelő meg nem jelent és raportra nem rendelte a megátalkodott lusta, henye csibészeket. Az inasfelügyelő verte a gyereket az iskolában, és - folytatásként - verte a műhelyben, mert rendnek kell lenni, így faragnak kemény embert o kismagyarból. „Vagy megszokik, vagy megszökik!" Gyönyörű jelszó. Persze mindez elkerülhető lett volna, ha őszinték vagyunk és bátrak. Akkor még ez nem volt divat. Csak ma. De nem is verik ám őket! Rab Ferenc
