Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-01 / 149. szám
Családi házak készülnek a házgyárakban? A hivatkozás nem segít Nehézkesen készül a szakmunkásképző iskola Lvnv-kertvárosban Nyugdíjasán is a munka sűrűjében Ma sem ér rá dr. Baracs József Gondolatok az építőipar helyzetéről, A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetben vizsgálják és minősítik az elektronikai alkatrészeket és berendezéseket, villamosipari készülékeket és berendezéseket, valamint a háztartási gépeket: A vizsgálatokat az élet- és vagyonbiztonság szempontjából végzik és erről minősítő iratot adnak. Az intézet évente öt-ötezerötszáz tipust vizsgál meg. „Kedves Baracs elvtárs! Baranya mezőgazdaságának irányításában eltöltött több évtizedes tevékenységéért, nyugdíjba vonulása alkalmából köszö- netemet és elismerésemet fejezem ki. A megérdemelt pihenéshez jó egészséget kívánok és egyben kérem, amennyiben ideje és egészsége engedi, munkája során szerzett tapasztalataival segítse továbbra is a mezőgazdasági termelést. Kormánykitüntetéséhez gratulálok. Dr. Romány Pál." Hát persze hogy segíti, miniszter elvtársi Dr. Baracs József, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának nyugdíjas vezetője, aki egész életében benne volt a sűrűjében, hogyan is fordítana hátat a mezőgazdaságnak?! Szabadság úti/lakásában Íróasztalánál találom, térképvázlatai felett tart szemlét. A különböző színek a Babarci—Bólyi Növénytermesztési Rendszer három megyéjében található partnergazdaságainak földjeit jelzik, hogy ki, milyen növénynyel vesz részt a rendszerben. Egy hosszú listát is megpillantok, elkészítette a különféle lapokban és szakfolyóiratokban 1954 óta megjelent cikkei, tanulmányai jegyzékét. Hetven-nyolc- vanat számolt-össze, csak 1979 januárja, nyugdíjaztatása óta „nyolc tudományos cikket publikált. Főként kedvenc témáiból, a meliorációról — ebből írta doktori értekezését is —, s a búza- és a kukoricatermesztésről. Hogyan is indultak a nyugdíjas. évek? Dr. Baracs József szakértelmére elsőként a dombóvári vetőmag-termeltető tartott igényt. Innen megvált, másfél hónapja a Babarci— Bólyi Növénytermesztési Rendszer szaktanácsadója. Munkahelye a zöldellő határ. Három megyében utazgat, busszal, vonattal, cseppet sem érezve időrablásnak a buszozást, vonatozást, mint megjegyezte, így teljesen más arcát mutatja a táj, mint a robogó hivatali autóból, s útközben sok érdekeset, őszinte megnyilatkozásokat és véleményeket hall az ember. Dombóvár megbízásából öt termelési rendszer ötven kukoricafajtáját kísérte figyelemmel, hogy képet kapjanak, mely fajták fizetnek a legtöbbet. Bolyban hasonló a feladat. Három megye tíz gazdaságában figyeli a búzákat, melyik-melyik hogyan viselte a telet, menynyire érzékeny a lisztharmatra és így tovább. Az adatok a szakmai naplóba kerülnek. Ha majd minden jellemző adatot besöpör, tehát a ma még üres (ubrikákba a termésátlagok, sőt, a búzákból készült lisztek sütőipari értéke is bekerül, átfogó jelentésben összegezi a megfigyelések eredményeit, és. javaslatot tesz, mely fajtákat érdemes termeszteni. íme, így szülője a tudomány a holnapi rekordoknak és többlethozamoknak. A mezőgazda- sági termelésben manapság leginkább csak úgy tudunk továbblépni, ha a szakemberek óriási adathalmazt összegyűjtve és elemezve döntenek, mit, hol és hogyan érdemes termeszteni. Dr. Baracs József közben újabb dossziét emel lg íróasztala fiókjából. Aranyat érő feljegyzések: ötven év csapadékátlagai, havi bontásban. A BBTR minden partnergazdasága kézhez kapja majd. Segítségével le lehet beszélni, vagy éppen rábeszélni, hogy mondjuk szójával ezeknek és ezeknek a gazdaságoknak érdemes foglalkozniuk. — Ha már az égi áldásnál tartunk, hadd kérdezzem meg, mit szól a mostani bolond időjáráshoz? — Nem vagyok borúlátó. Az arasznyi lisztharmat nem érdekes a búzánál, amíg a felső harmada zöldell, addig nincs baj. Gyönyörűek a búzák! Olyan búzákat, láttam ... — s ki sem meri mondani Baracs József, hogy hány mázsát ígérő búzákat. — A kukoricánál lehetnek gondok. Ha nem kapta meg a kellő talajmunkát, nincs meg a szükséges tőszám, ezt már nem lehet helyrehozni. De amit az időjárás elszúrt, azt helyrehozhatja. A kukoricák sokáig fáztak, de ha jön egy meleg időszak, viharos fejlődésnek indulnak. — Mennyi van még a magyar mezőgazdaságban? — Rengeteg tartalék. Negyven éven át benne éltem és dolgoztam, szemtanúja voltam, milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül a magyar mező- gazdaság. Gondolja csak meg, negyven évvel ezelőtt tizenkét mázsás búzaátlagok voltak. Tavaly a megyei átlag hektáronként negyvenöt mázsa volt. De el lehetne érni a hetven mázsát is, kukoricából pedig a százhúsz mázsát. A kísérleti parcellákon ez már valóság, ami azt jelenti, az új fajtákban benne van a nagyobb termés, csak meg kellene adni hozzá az agrotechnikát a nagyüzemben is. Óriási a tartalék a rét- és legelőgazdálkodásban. E téren a felszabadulás óta semmit nem fejlődtünk. Intenzív termesztéssel megháromszorozhatnánk a hozamokat, megoldhatnánk a szarvas- marhák tömegtakarmányozását. Jó a háztáji politikánk. Ám itt is vannak kihasználatlan lehetőségek. öntözéssel például kevesebb területen is többet termeszthetnénk. De ne „termeljünk" tovább, nemcsak mezőgazdaságból áll a világ. Mivel foglalkozik dr. Baracs József, amikor nem szaktanácsadó, hanem nyugdíjas? Panaszkodik, éppen azóta soha nem ér rá, amióta nyugdíjas. Elfoglaltság akad bőven. Alelnök az Agrártudományi Egyesületben, tagja az Országos Fajtaminősítő Tanács növénytermesztési szakbizottságának. A Hazafias Népfrontnak megyei alelnöke, nemrég például képviselői jelölő gyűlést vezetett le. Szombat délutánonként nem hagyhatja ki a futballmeccset, PMSC-drukker, de ha a PVSK játszik idehaza, természetesen ott a helye. Hetenként kétszer úszni is jár, nyolc-kilencszáz méterig meg sem áll. Hetente egy-másfél napot Szabadszentkirályon, állatorvos fiánál kertészkedik, mindent megtermesztenek, ami a konyhában kell. Na és ott vannak az imádott unokák... Kijőve a Szabadság úti négy- emeletesből, még pillantást vetek a ház előtti díszcserjékre. El sem lehet téveszteni, hol laknak Baracsék Pécsett. Az üde kis parkot egyetlen szál gaz sem csúfítja. Dr. Baracs József az idén már háromszor megkapálta. Miklósvári Zoltán feladatairól Öntőformába kerül a folyékony beton a BAEV pécsi panelüzemében Fotó: Proksza László Előtérben a minőségjavítása Még az építőipar sem rendelkezik pontos tervekkel, a fejekben azonban már formálódnak, sőt jól kivehetően kirajzolódnak az ágazat feladatai a következő öt esztendőre, sőt talán hosszabb időre is. Minden korábbi időszakhoz képest ugyanis most kedvezőbb helyzet alakult ki, hiszen 1978-ban at Központi Bizottság elemezte az építő- és építőanyagipar helyzetét, feladatait is meghatározta. Az ágazat irányítói alapos önvizsgálattal készültek erre, néhány fontos területet kiemelve részletes terveket, illetve koncepciókat dolgoztak ki, mint például az építőanyagipar, a gépesítés, a szállítás és anyag- mozgatás, a fenntartás, a műszaki tervezés, a területrendezés, a műemlékvédelem speciális kérdéseiben. Várhatóan a hatodik 5 éves tervben mennyiségiben az 1976—1980-as évek közötti beruházási igény jelentkezik. Egészében véve az iparág sokat fejlődött az elmúlt évkeben, most majd bizonyos mértékű globális egyensúly alakulhat ki az igények és kapacitások között. Már most is csökken az elutasított megbízások száma, a következő években sokkal nagyobb gondot lehet fordítani a minőségre, a munkaszervezésre, a meglevő értékeink fenntartására, megmentésére. A teljes igazsághoz hozzátartozik hogy bár az ágazat kapacitása és az igények között való. ban egyensúly várható, néhány területen azonban megmarad a feszültség, Budapesten, Borsod 'és Csongrád megyékben például az építőipar továbbra is nehezen lesz képes megbirkózni a feladatokkal átcsoportosításokra is szükség lehet. Újból és újból át kell gondolni a családi ház építés problémáit, már a hazánkban felépülő lakások több mint felét hozzák így létre, sajnos eléggé szervezetlenül. A magányosan álló családi házak többnyire nagy területpazarlással készülnek, az épületek többsége sem funkcióinak ellátásában, sem esztétikailag,, sem szerkezetében, sőt méreteivel sem képes hivatásának megfelelni. Érdemes lenne olyan hitelpolitikai és telekelosztási elveken gondolkodni, amelyek célirányosabb mederbe kényszerítenék ezt a már-már társadalmi méretű te. vékenységet. Természetesen olcsó és jó tervek is szükségesék. Érdemes kísérletezni a házgyári megoldásokkal, a házgyárakban készített családi házakkal is, ezeknek azonban árban is, az előbb említett valamennyi követelményben felül teli múlniuk a hagyományos módszerekkel épülő házakat, másként alig hihető, hogy bárki is ezzel a módszerrel akar majd otthont teremteni magá-. nak. Mint említette a kész tervek ágazati szinten sem álltak össze, a vállalatoknál is elképzeléseik, igaz reális elképzelések élnek. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a következő középtávú tervben kizárólag a hatékonyság növelésével (változatlan áron számítva) várhatóan .20—25 százalékkal kívánja termelési értékét növelni, az igények is körülbelül ezzel állanak egyensúlyban. A Baranya megyei Tanácsi Magas és Mélyépítő Vállalat ugyan lakásépítéssel is számol, figyelembe veszik azonban már azokat a követelményeket is, amelyéket a KB 1978-as elemzésekor a tanácsi és kisebb építőipari szervezetek részére meghatároztak. Ennek megfelelően készültek fel a pécsi vágóhíd rekonstrukciójára, új technológiával a pécsi belvárosi foghíjak beépítésére és más fenntartási munkákra is. Az építő és építőanyagiparra a következő években sem hárul tehát könnyebb feladat idehaza, mint korábban, ezzel pár. huzamosan azonban egyre sürgetőbb, hogy külföldön is munkaalkalmat találjon, eddig ugyanis főként műszaki tervezésben jutottunk csak át határainkon. Az építőipar fokozott mértékű békapcsolása a külkereskedelembe nagymértékben növeli a hazai tevékenység színvonalát is. Keresni kell a lehetőségeket, hogy a tervezéstől a technológiai berendezésekig, O’ gyárak kapukulcsáig képesek legyünk mindent szállítani, amelyhez természetesen a minőség, a szervezettség, az együttműködés, szellemi verőink nagyfokú kihasználására lesz szükségünk. Ugyan látszólag Semmiképpen sem függ össze az építőipar exporttevékenységének fejlesztése és hazánk városainak arculata, településeink ésszerű fejlesztése vagy a most már egyre sürgetőbben jelentkező kötelességünk, hogy vigyázzunk a Balatonra és környezetére. Gondolati összefüggéseket mégis találunk: építészetünk minél nyitottabb a világra annál érzékenyebb lesz itthoni gondjainkra is. Az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium vezetői egyre többet gondolnak és természetesen egyre többet szeretnének tenni, az ÉVM „V” betűjének funkcióira, amely (város- és településpolitikai feladatokat takar). Ebben már arra !s kell gondolni, hogy milyen legyen a jövő városa, s ha ez körvonalazódott, hogyan lehet kialakításának előfeltételeit már most megteremteni. Talán nem érdektelen ezzel . kapcsolatban néhány adatot leírni: 1965 és 1975 között eltelt tíz esztendőben 60 000 engedélynélküli, vagy az engedélytől eltérő típusú ház épült fel Magyarországon, míg az ezt követő négy évben. 1979-ig 35 ezer ilyen létesítmény készült. Ilyen körülmények között aligha képzelhető el a számunkra annyira óhajtott ideális városok, települések kialakítása. Az ÉVM- ben mindenesetre a jövőben maximális szigorral igyekeznek az ésszerűséget, a jól átgondolt központi akaratot, a törvényességet biztosítani. Nos hát, mint az írás elején említettem nem tervekről, csupán gondolatokról, elképzelésekről, talán kívánságokról esett szó, amelyekkel bizonyára a hatodik 5 éves tervben is találkozunk majd. Lombosi Jenő Ismeretesek Pécs szakmunkásképző iskoláinak gondjai: egyikben a korszerűtlen környezet és tárgyi feltételek hiánya, másikban ai zsúfoltság miatt nehéz az oktatás. Ez utóbbi eredményezi a kétműszakos tanítást, s a vidéki tanulók a két műszak miatt sokszor éjjel érnek haza. Türelmetlenül várják diákok, szülők, tanárok egyaránt a Kertvárosban létesülő új szakmunkásképző iskola felépülését. Azonban mintha nem. haladnának olyan ütemben a munkálatok, mint ahogyon a tervek szerint kellene. Ennek okáról kérdeztük az illetékeseket, az UNIBER-t, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatot, és a Hídépítő Vállalatot. UNIBER: — A terveket a Szegedi Tanácsi Tervező Vállolat készítette. Mivel az ország valamennyi most épülő szakmunkásképzője az általuk kidolgozott tervek alapján készül, MüM-javaslat- ra ésszerű volt, hogy Baranya megye is ezeket a már kész terveket fogadja el. A BÁÉV viszont — érthetően — arra hivat, kozott, a tervek UNIVÁZ-szer- kezetre készültek, ennek elemei nehezen szerezhetők be, s az ország túlsó végéről szállítják ide. Az építő vállalat viszont rendelkezik az IMS-szerkezet technológiájával, ami számukra gyors és helyben van, s kérte, ennek megfelelően dolgozzák át a terveket. Ez viszont többletköltséget és jelentős idő- eltolódást jelentett volna. Az UNIBER megszerezte a gyártó cégtől az összes betonelemet. Azonban addigra már nem volt építő kapacitásuk. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat: — A betonelemek tavaly nyár óta az építkezésen vonnak, értéke mintegy 5 millió forint. Bár mi vagyunk a generálkivitelező, kapacitáshiány miatt az építkezést nem tudtuk elkezdeni. Ezért szerződést kötöttünk a Hídépítő Vállalattal, amely az alapozási munkákat elvállalta. A szerződés szerint 1979. december 31-re kellett volna végezniük. Most jelezték, hogy a napokban átadják nekünk a terepet. Amint ez megtörténik, mindent megteszünk, hogy azonnal elkezdődhessenek a munkálatok. Hídépítő Vállalat: — Ilyen jellegű munkát eddig még nem végeztünk. A mi fő munkánk a felüljáró építése, és az egészen más jellegű, mint ez az alapozás. Emiatt történt, hogy tévedtünk, tévesen mértük fel a munka nagyságát, így a szerződésben irreális határidőt ígértünk. Menet közben aztán kiderült, nem lehet ennyi idő olatt megcsinálni. Szakmai problémáink is voltok, és a tervezővel csak a generálkivitelezőn keresztül tárhattuk a kapcsolatot, ez s nyújtotta az időt. A rossz tél, és ez a csapadékos tavasz is mintha ellenünk esküdött volna, ugyanis egy-két napos eső után a felázott, laza talajra nem lehet gépekkel rámenni. Mindenesetre most tudjuk, hol, milyen buktatók adódhatnak, ha még egyszer kezdenénk, már jobban menne. Az elhangzottakból úgy tűnik, a vállalatok közül valamennyinek igaza van, magyarázataikat tulajdonképpen el is lehet fogadni. Ettől azonban a szakmunkásképző építésének helyzete nem megnyugtató. Sarok Zsuzsa DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. JÚNIUS
