Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-08 / 156. szám
1980. JÚNIUS 8. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Ahol jövedelmező <a tejtermelés ötmillió liter tej Mágocsról Tavaly, három baranyai tsz felszámolta, kettő pedig jelentősen csökkentette tehenészetét. A kérdésre, miért tették, ötből négyen úgy válaszoltak: nem érte meg tehenet tartani, a szarvasmarhatartás veszteséges tevékenység. Valóban az? Pintér Henrik, a mágocsi Béke Tsz főállattenyésztője állítja, hogy még soha nem volt ilyen jövedelmező. Náluk tavaly, a 7 forint 25 filléres önköltséggel szemben, 11 forint 50 fillérben értékesül 1 liter tej. (A tejipartól kapott 6.50-hez hozzászámolták a különféle kedvezményeket.) Négymillió liter tejet állítottak elő, 1 millió literrel többet, mint az előző évben. Tiszta nyereségük 8,8 millió forint volt. Az idén 5 millió litert termelnek, tervezett nyereségük 25 millió forint. ötmillió liter tej. Ennél többet Baranyában csak a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a Szigetvári Állami Gazdaság termel. Mógocs a megye legnagyobb szarvasmarhatartó termelőszövetkezete. A 2774 darabos összlétszámból, 1250 a tejelő tehén. Két szakosított tehenészeti telepük van, az egyik Mágocson, a másik Nagyhajmáson, amit az egyesüléskor „örököltek". Ez a nagy állomány öt évvel ezelőtt még hátránynak számított, ma viszont előny. Olyannyira, hogy az idén még vásároltak is 54 darab Holstein-friz fejőstehenet a baksai tsz-től. A szakosított telepeikre kitehetnék a „Megtelt" táblát. Minden férőhelyen tejelő tehén termel, a szárazon állók kiszorultak a telepekről. Az üszőknek már építettek egy 600 férőhelyes szállást — legelőn —, s most építik a másikat. Tejtermelésre szakosodtak, hizlalással nem foglalkoznak. A bikaborjakat 5—6 hónapos korban — 200—300 kilós súlyban — a villányi és a majsi termelőszövetkezeteknek adják el. A tej az, ami most nagy üzlet, így mondja a szakember. Pintér Henrik aozk közé a szerencsés állattenyésztők közé tartozik — számuk nem túl nagy megyénkben sem —, akiknek egyéni törekvései egybeesnek a szövetkezeti vezetők elképzeléseivel. Minden támogatást megkap, hogy több tejet termelhessen. Kintjártunkkor érkezett meg az új Hesston szálasbeta- karító-gép, 2 millióba került, de tejből kitermelik az árát. Eddig naponta 65 vagon lucernát takarítottak be, most, hogy a Hesston is belép, napi 95— 100 vagonnal is megbirkóznak. Ebben a tsz-ben a növénytermelési szakemberek sem néznek ferde szemmel a tehenészetre. Kincses Sándor főagro- riómus elmondta, hogy az idén 1300—1400 vagon szénát, 1500 vagon szilázst és szenázst készítenek a szarvasmarhák részére, jó minőségben. Régi igaz- t ság, hogy a nagy tejtermelés, nem az istállóban kezdődik, hanem kinn a kaszálókon, a szántóföldeken. Mágocson táji adottsága van a szarvasmarhatartásnak. Hegyvidéken gazdálkodnak, ahol sok az ősgyep, de ezeket már csaknem mind felújították. Intenzív gyepgazdálkodást folytatnak, a gyepeket, lucernaföldeket is műtrágyázzák. Egy hektár lucernásról háromszori kaszálással 1200 mázsa termést takarítanak be, de ha ötször tudnak kaszálni — mint tavaly is —, ennél többet. Az abrakkal takarékoskodnak, 1 liter tejet 37 deka abrakból állítanak elő, s ez a 40 dekás normán belül van. Mi kell a jövedelmező tejtermeléshez? A mágocsiak szerint három dolog: jó szelekciós munka, gondos, de nem pazarló takarmányozás és ösztönző bérezés. Céltudatos szelekciós munkájukra jellemző, hogy Mágocson ma már ismeretlen fogalom az úgynevezett főkönyvelői tehén. Meddő, vagy kevés tejet adó tehenet még akkor sem hagynak a standon, ha azért 25 000 forintot kaphatnak Jó tenyésztői munka — Gondos takarmányozás — Differenciált bérezés Évente 5 millió liter tejet ad a mágocsi Béke tsz tehénállománya az államtól. Ezeket kiselejtezték, helyettük inkább bőtejelö Holstein-frizeket vásároltak, mert szerintük a tej a lényeg. Akik ezt nem gondolják kellően át, azok tetemes állami támogatástól esnek el. Érdemes egy pillantást vetni a számokra, miért igyekszik 1980-ban is nagy energiákkal tovább növelni tejtermelését a mágocsi Béke Tsz. Tervük ötmillió liter — 1 millióval több, mint tavaly. Ha ezt elérik, csak tejár kiegészítésből — ez literenként az eddigi 1,40-ről 1,80 forintra emelkedett — 8,8 millió, tejprémiumból — 25 százalékos növelés után — 12,2 millió, a kedvezőtlen adottság után kapott 9 százalékos támogatósból 4,3 millió, összesen mintegy 25 millió forint tiszta nyereségre számíthatnak. A kormányzat azért támogatja a tejtermelést, hogy a gazdaságok minél több tejet termeljenek, s Mágocs ezt teszi. A tárgyi igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy Mágocson 1,5 millió forinttal támogatás nélkül is nyereséges már a szarvasmarhatartás. Támogatással azonban kifejezetten jó üzlet. De maguk is mindent megtettek ahhoz, hogy az legyen. Az extenzív fejlesztés korszaka azonban lassan lejár, a létszám- és férőhelykapacitás a végtelenségig Mágocson sem fejleszthető. A következő évtől már az intenzív fejlesztés időszaka következik, a napi aprómunka. Az állomány átkeresz- tezése folyamatban van. A Holstein-friz vérhányad tavaly 25 százalékos volt, az idén 35 százalékos, s évről évre emelkedik. Az állomány genetikai háttere 4500 liter, ezt 2—3 év múlva érik el, de már az idén is nagyot lépnek. Az egy tehénre eső termelésük 1976-ban még 2700 liter volt, tavaly 3750 liter, most az első négy-öt hónap termelése alapján 4200 liter. Ahhoz, hogy az 5 millió literes termelést elérjék, 4050 liter tejet kell fajlagosan előál- lítaniok. Az év eleji startjuk tehát jó, s ezt egy figyelemreméltó munkaszervezési lépésnek köszönhetik. Múlt év novemberében próbaképpen, ez év januártól pedig kötelezően bevezették a tehenészeknél a kifejt tej utáni bérezést. Ez nem új találmány, de amióta a modern, vezetékes fejőgépek elterjedtek, a dolog elsorvadt. Míg egy tankba több dolgozó fej, addig az egyéni teljesítmény mérése megoldhatatlan. Mágocson is 3 millió forintért építették ki az osztrák MIELE tejvezetéket, amit, vállalva a visszalépés vádját, leállítottak. Jelenleg a MIELE-vezetéknek csak egy mellékszárnya működik, amely a tejházba szállítja a tejet. Nem könnyen döntöttek így. Előtte megbíztak egy elektronikai 0 szakembert, hogy próbáljon egyedi mérőkészüléket konstruálni. A nyugati sormérők, ha egyáltalán kaphatók, milliókba kerülnek. A házi megoldás nem sikerült. Ezért visszatértek a sajtáros módszerhez. Dán CHRISTEN- SEN-sajtárokat szereztek be, s ezzel a 200 000 forintos beruházással megoldották az egyedi bérezést. A dolgozók is szívesen fogadták, hogy aki több tejet fej, az többet keressen. Az új munkaszervezést azért télen vezették be, mert a téli hónapokban — november, december, január, február —nem változik a takarmány összetétele, s reálisan mérhetik le az új munkaszervezés hatását. Az eredmény felülmúlta a várakozást, a vezetékes fejés abbahagyása után a fejési átlag 9,5 literről 11,5 literre emelkedett. A munka szerinti bérezés a tejtermelés intenzív növelésének egyik nagy tartaléka, de ma még megyeszerte megoldatlan probléma. A mágocsiak példája mutatja, hogy még a látszólagos technikai visszalépés árán is érdemes megoldani. — R-né — Az utánpótlás: vörös-tarka Holstein-friz keresztezett borjak a kifutóban Fotó: Proksza László Minőség és tisztesség A jó minőség fontosságát mindenki elismeri. Nemcsak a felhasználók, hanem o termelők is azt vallják, hogy a kielégítő, stabil minőségi színvonal több szempontból kifizetődőbb, mintha esetleg a minőség „hígítását" választják üzletpolitikának. Az csak rövid távon hozhat hasznot, ha egy gyár ugyanazon ár mellett úgy csökkenti rá- fordítássait, hogy az eredeti minőséghez képest gyengébb, vagy kevesebb anyagból állítja elő termékeit. Amíg a piac nem észleli a romlást, nő az eredmény. Amknt elterjed azonban a romló termék rossz híre, úgy csökken majd az eladott mennyiség. így a logika. A gyakorlatban viszont változatlanul sok a gond a minőséggel. Az utóbbi évek erőfeszítései a minőség javítására csupán azt eredményezték, hogy — a termelés növekedése mellett — a minőség nem romlott, a javulás azonban csak igen kis mértékű. Egyszerűsítené a helyzetet, ha ennek oka általában a vállalatok tisztességtelen üzletpolitikája lenne. Csakhogy ez — szerencsére nem így van. A vállalatok mindegyike jól ismeri a fenti gondolatmenetet, a hozzá tartozó pontos kalkulációval együtt, tehát, hogy minden gyárnak jól felfogott érdeke — különösen hosszú távra — megőriznie jó hírét, vigyázni arra, hogy termékeiről ne alakuljon ki elítélő vélemény a fogyasztók körében. A szakemberek egy része inkább abban látja a lassú javulás oka, hogy a vállalatnál úgy gondolkodnak, hogy a mai korszerű gazdaságban, a szerteágazó kooperációs folyamatok egyetlen résztvevőjeként, egyetlen vállalat úgy sem tehet sokat. Napjainkban a minőség alakulását már nem az egyes ember tisztessége, a „kézműves mester becsülete", hozzáértése határozza meg, hanem egy-egy termelési folyamat egészének technikai, technológiai, szervezettségi színvonala. Ebben sok is az igazság. Nem annyi, azonban hogy valóban indokolhatná a vállalatok tétlenkedését, formális intézkedéseit. A termelési folyamat egészének színvono. la valóban objektíve megszabja egy-egy termék lehetséges elérhető minőségét, de a folyamatokban résztvevők törekvése, tudóser erőteljesen visszahat a termelési lánc egészének produktumára. Látszólag apró jelentéktelen intézkedésekre van csak lehetősége egy-egy vállalatnak, ezek összessége azonban mégis felgyorsíthatná a fejlődést. E lehetőségek egyike például a vállalatokon belüli minőségellenőrző rend. szerek ésszerűsítése. Jelenleg általában a késztermékek el. lenőrzésén van a hangsúly mindenütt A rendeletek is erre ösztönöznek, hiszen például hatósági előírás, hogy a vállalatoknak minőségi ta. núsítvónyt kell adniok, osztó, lyozniok a kiszállított gyártmányaikat. A végtermék-ellenőrzést hangsúlyozó meó- zás viszont azt a látszatot kelti, hogy csak a vevő védelme a fontos, hogy a meó csak a vevők érdekében született intézmény. Milyen egyszerű lenne pedig elérni, hogy a vevő és o termelő egyazon szinten érzékelje a minőségellenőrzés hasznosságát. Ehhez csu. pán annyi kellene, hogy az utolsó — o „kijárati" — me. ót, hátrább helyezzék: be a termelésbe, a gyáregységek, üzemrészek, sőt: az egyes munkahelyek közé. És még tovább — jelenleg ez lenne o legfontosabb — a termelés elé, a „bejárathoz", ahol a kooperációs társak termékei belépnek a vállalathoz. Könnyű belátni ugyanis, hogy a beérkező áruk ellenőrzése sokkal hasznosabb funkció, mint a kimenők közül kidobni azt, ami — például az alapanyag minősége miatt — vált használhatatlanná. Felvetődhet a kérdés: ha állandóan ellenőrzik a minő. séget. akkor ehhez nem kell. e túl sok ellenőr — amikor a termelésben is kevés az ember? Erre az aggályra is létezik korszerű, s jó hatásfokú megoldás (a japán ipar stabil minőségének egyik magyarázata), nevezetesen: a gyártáseszközi ellenőrzést o dolgozókra kell bízni, a termelőkre, A jelenleginél sokkal szélesebb körben alkalmazhatnák a vállalatok az önellenőrzés módszerét: hogy ne csak általában szóljanak a felhívások: javítsák mindenütt a minőséget, hanem a brigádok, munkások, műhelyek kapjanak konkrét megbízást, felelősségteli jogot, hogy saját maguk ellenőrizhessék saját munkájuk minőségét, s az előttük dolgozókét. Ehhez kellene szabni természetesen a normákat, a minőségi prémiumokat, de a selejtkárok összegét is. A gyártásközi önellenőrzési rendszer általánossá válása (amihez természetesen tö. kéletesíteni kell a vállalaton belüli érdekeltségi rendszert, s ezzel együtt erősíteni az önellenőrző munkások technológiai ismereteit is) a jelenlegi nyersanyag és energiaárak mellett jelentős megtakarításokat hozna a vállalatoknak és a népgazdaságnak. Ily módon nagy valószínűséggel csökkenne a selejt mennyisége, s ezzel párhuzamosan — növekedne a termékek széles körénél az üzembiztonság és az élettartam, Csökkenne a garanciális költség, a pótalkatrészigény, a javító-karbantartó szolgáltatások iránti kereslet és így tovább. Ha a javuló minőséggel elérhető szervizbővítési költségek csökkent, hetőségét is a megtakarítások közé számíthatjuk, akkor elfogadható az a vélemény, miszerint az intenzív minőségellenőrző-rendszerrel néhány év alatt több milliárdos nagyságrendű ráfordítás csökkenéshez juthat a népgazdaság. S ez már társadalmi ügy. Ezért kár ha bárhol ölbe tett kézzel várják, hogy másutt javítsanak a munkán. Javítani való, s lehetőség a javításra mindenütt van. S hogy élnek-e ezzel, vagy kifogások mögé bújnak, az mór a tisztesség dolga, még a korszerű nagyipar szerteágazó kooperációs folyamataiban is. Gerencsér Ferenc
