Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-14 / 162. szám
1980. június 14., szombat Dunántúli napló 3 Unalom - egyetemi szinten Vámmentes házasság A film főszereplői: Kiss Mari, Tom Wenzel, Esztergályos Cecilia, Margittai Ági Forgatják az első finn-magyar filmet A téma hovatovább unal. más lesz. Nemcsak olvasni, írni is. Egyetemisták, fiatal értelmiségiek ostorozzák magukat, korosztályukat hol erősebb, hol csöndesebb mazochizmussal. A tunyaság, közömbösség, műveletlenség, a közösségi élet lebecsülésének bírálata kampányszerűen ismétlő, dik a diákújságok hasábjain, az ifjúsági és más vitafórumokon. A legutóbb a Pécsi Tudományegyetem diáklapja, a Glosszátor szembesítette a tényekkel olvasóit: a Gáspár Gabriella—Závada Pál szerzőpáros igen színvonalas tanulmányban közli a jogász- és közgazdász- hallgatók körében végzett kérdőíves vizsgálatának eredményeit. A tanulságok ismertetése e helyütt sem volna haszon nél. küli. Engem mindenekelőtt egy adat lepett meg: a hallgatóknak több mint a fele az egyetemi klub működésének megjavításától remél változásokat a hallgatók művelődését, kultúrált időtöltését illetően. Hogy mi ebben a meglepő? Az. hogy még mindig akadnak emberek, akik ezt a problémát fölvetik. Hogy még vannak, akik nem fásultak bele az ígérgetésekbe, Tiogy egyszer, majd, valamikor lesz Pécsen központi diákklub: akik bíznak abban, hogy ettől változik majd valami a pécsi egyetemek és főiskolák hallgatóinak kapcsolatában. Bevallom, én már nemigen hiszek benne. Pesszimizmusom, nak az alapvető oka az, hogy látom: egy-egy intézmény a saját kapuin belül sem képes olyan közéletet, pezsgő, részvé. telre, alkotásra serkentő légkört kialakítani, amelv a legmagasabb szintű iskoláinkat kellene hogy jellemezze. Példa lehet erre a lequtóbbi ifiúsági hét a tanárképző főiskolán, vagy a Máiusváró '80 a műszakin. Az előbbin ugyan volt mozgás, mozgolódás, de például a ..fordított nap" proqramja ötletben, fantáziában, kivitelezésben olyannyira morad el a kezdeményezők — a veszprémi Vegyipa. ri Egyetem vagy a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem — hasonló jellegű rendezvényeitől, mint egy úttörőcsapat farsangi bálja a Riói Karneváltól. A műszaki főiskola Májusvárójának kudarcáért idén is az időjárást tették felelőssé a szerve, zők és a résztvevők de ez nyilvánvaló önámítás. A tudomány- egyetem klubjában azért késett másfél órát egy este 7-re hirdetett diákkabaré, mert egyrészt Tarzan-film ment a televízióban, másrészt késett a disz- kós, aki a hangulatért felelős. A tanárképző főiskola klubjába1 hiába kopogtat az ember: „nincs az nyitva, hacsak nincs valami rendezvény beütemezve” — közölte velem a minap valaki. S ugyanez a helyzet az orvosegyetem klubjaiban is: diszkó, néha egy-egy előadás, ankét. A klub a rendezvényekért van, és a legkevésbé érzik a hallgatók valóban olyan helynek, ahol egy-egy jó beszélgetésre, olvasásra, tv-nézésre, politizálásra (hová is gondolok?) összejöhetnének. Százszor Inkább a söntésekben, eszpresz- szókban, jobbik esetben a kollégiumi szobában. A hetvenes évek elején — amikor letagadhatatlanul erősebb volt az össznépi diáklelkesedés — az egyik megyei vezető ankétot tartott az egyetemistáknak. Megkérdezték tőle, mikor lesz önálló diókklub Pécsett? A válasz az volt, hogy erre nincs szükség, mert ha szórakozni akarnak, nyugodtan járjanak el a Rózsakertbe, vagy a Tavasz cukrászdába. Akkor rop. pant módon berzenkedtem a gondolat ellen, de ma már belátom, hogy az illetőnek igaza volt: a hallgatók valóban ilyen helyekre járnak. Igaz, diákklub azóta sincs.. . Nehezen megfogható, tyúk— tojás probléma ez: azért nincs Pécsen élénk diákélet, mert nincs központi diákklgb, vagy azért nincs klub — klubélet a meglévő helyiségekben — mert széthúz a diákság? És éppen ezért vajon megoldaná-e a gondokat, ha végre elkészülne a Rózsa Ferenc utcai pincelabirintus? Persze, ha már ennyi ígéret elhangzott, ha már ennyi pénzt beleöltek, nem ártana, ha végre lenne ott valami. Hasznáról is csak elméletileg lehet vitatkozni, addig amíg legalább egy év tapasztalatai nincsenek a birtokunkban. Az unalmat emlegettem az elején. Unom ezt a visszaköszönő témát. Elkeserít, hogy korosztályok húznak el Pécsről anélkül, hogy valamit is változtattak volna ezen az évtizedek óta megoldásért kiáltó helyzeten. Hát már sohasem fogjuk megérni, hogy Pécs ne csak névlegesen, az iskoláinak számát tekintve legyen diákváros? Az itt élő egyetemi, főiskolai hallgatók olyannyira nem érdeklődnek egymás dolgai iránt most, hogy az a jövőre nézve semmi reménnyel sem biztat. Mellesleg nem érdeklődnek maguk az oktatók sem, sőt. . . Ilyen körülmények között honnan merítsen példát a diák? Talán a Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi Tanárképző Főiskola küszöbön álló szervezeti közeledése javít majd a helyzeten? Talán. De ezen kívül még mindig marad három intézmény, több mint háromezer hallgatóval. Nem tudom, hogy állítsam- e, vagy kérdezzem: éli mindenki továbbra is a maga életét? Mindenki látja, hogy nem jó ez az elzárkózás, de a formális lépéseken kívül nem történik semmi. H. J. A Gellért Szálló harmadik emeleti szobáiban véget ért c*z aznapi forgatás. Az első ma- gyar-fihn koprodukciós vállalkozás, a „Vámmentes házasság" férfi főszereplője, a finn Tom Wenzel néhány perccel később már szobájában fogadott. Az igazán baráti hangvételű beszélgetés elején pályafutása eddigi éveiről volt szó.- Életem legfontosabb döntése az volt, amikor elhatároztam: színházi iskolába megyek. 1969-ben diplomáztam, azóta életemet a színpadok eseményei határozzák meg. Előbb a helsinki Svéd Színház kamara- színpadán léptem fel. Ennek neve „KOM” volt, ami svédül annyit tesz: gyere be. Természetesen a progresszív művészi erőket tömörítő társulatnak bőven volt mondanivalója — egy év múltán már szedhettük is a sátorfánkat... Újabb egy év telt el, a KOM ismét jelentkezett. Ma is jóleső érzéssel mondhatom azt, hogy társulatunk egészen 1976-ig meglehetősen sokat jelentett Helsinki kulturális életében. Azután az állandó gondok — nem volt stabil helyünk, kevés volt a pénz — felőrölték az elöreqedő társaságot. A KOM feloszlásakor elhatároztam, mindenképpen Helsinkiben maradok: lakásom és a családom egyaránt odakötött. Továbbra is anyanyelvemen akartam dolgozni, ezért mentem a helsinki Svéd Színház társulatához, amelynek a mai napig is tagja vagyok.- Mielőtt megkapta a „Vámmentes házasság" lőszerepének eljátszására szóló ajánlatot, mi volt a véleménye a koprodukciókról? És a magyar filmgyártásról? — Közös filmet meglehetősen sokféleképpen lehet csinálni, a finnországi szerény tapasztalatok eléggé rosszak. Ami pedig a magyar filmeket illeti, tartozom egy őszinte vallomással. Egyáltalán nem ismerem azokat, de még az otthoni alkotásokat sem kísérem figyelemmel. Ez a kijelentés egy olyan színész részéről talán nem túlzott udvariatlanság, aki nemcsak az estéit, de jószerivel az életét a színházakban tölti. Szű- kebb szakmai tapasztalatokkal inkább rendelkezem. így például nagy élmény volt számomra megnézni Marton László 1979 őszi, helsinki rendezéseit. Vele — úgy érzem — igaz barátságot kötöttem . .. — Az elmondottak után meglepetésnek is tűnhet, hogy elvállalta a készülő film főszerepét. — Már az első benyomások alapján tudtam: a Zsombolyai János rendező, Kóródy Ildikó és Matti Ijes által írt forgatókönyv mondandója borzasztóan izgalmas. Ebből az anyagból közös munkával jó filmet lehet csinálni — gondoltam. A magyar- országi munkálatok befejeztével — gyakorlatilag félidőben - azt mondhatom, hoqv ez idáig minden iái ment. A rendezővel, a szereplőtársakkal és a többi munkatárssal együtt nagyon jó hangulatban keményen dolgoztunk a közös célért. Bevallom, kicsit félek is a finnországi foraatástól. Félek, mi nem fogjuk tudni biztosítani azt o mindenre kiterjedő, tökéletes vendéglátást, mint amiben itt, Budapesten részünk volt.- Szavait minden bizonnyal az udvariasság is mondatta önnel. Ahhoz viszont valóban nem kell elfogultnak lennem, hogy megkockáztassam a kijelentést: Tom Wenzel valóban mindent elkövetett a „Vámmentes házasság" majdani sikeréért. Még ingázásra is vállalkozott a két főváros között, hogy valamennyi kötelezettségének eleget tudjon tenni. — Sajnos nem volt más választásom, mivel a Macbeth címszerepe dől nem kaptam felmentést társulatomnál. Ráadásul a finn televízió számára készülő, hatszor egyórás Ka- levala-változat felvételei sem fejeződtek be a magyarországi munka kezdetéig. Négyszer kellett a Budapesten töltött egy hónap alatt hazautaznom, ezt is szívesen vállaltam. Az időpontegyeztetéseknél is maximális segítséget kaptam, miért is ne tettem volna meg én is mindent a közös munka sikeréért?- A tervek szerint július közepén az utolsó jelenet is film- szalagra kerül Ragályi Elemér operatőr kamerája jóvoltából. A szervezők pedig máris kitűzték a finnországi bemutató időpontját, október 24-ét. Véleménye szerint milyen fogadtatást remélhet ez a mű? — Jós ugyan nem vagyok, s garanciát sem adhatok, miként is fog reagálni rá a közönség. Benyomásaim alapján mégis megkockáztatom: Finnországban a sikeresebb alkotások közé fog tartozni a „Vámmentes házasság”. Hogy ez a várakozásom beteljesedjék, legalább 3-400 ezer nézőnek kellene látnia a filmet. Jocha Károly Vakáció! Öröm az arcokon a Tiborc utcai általános iskolában az utolsó tanítási napon Felnőttoktatás a Zipernovszky Ipari Szakközépiskolában A pécsi Zipernovszky Károly Ipari Szakközépiskola levelező tagozata még szakközépiskolai céllal iskoláz be tanulni vágyó dolgozókat az 1980/81-es tanévre. A képzés célja a középfokú szakmai képzettség megszerzése, amely a hallgatókat előkészíti a technikus minősítés megszerzésére. Az első osztályba azoknak a dolgozóknak jelentkezését várják, akik augusztus 31-vel betöltik 17. életévüket, az általános iskola 8 osztályát eredményesen elvégezték, és szakmai gyakorlatként elfogadható munkakörben 3 évi igazolt munkaviszonnyal rendelkeznek. E munkakörök a következők: Gépészeti szakon: betanított munkás, műszaki adminisztrátor, műszaki ügyintéző, műszaki rajzoló, meós, bemérő, laboráns, normás, gyártáselőkészítő. Erősáramú szakon: villany- szerelő, segédmunkás, műszaki rajzoló, műszaki segédszerkesztő, időelemző, kalkulátor, tmk- előadó, művelettervező, beosztott technológus, raktáros. Finommechanikai és műszeripari szakon: betanított munkás, műszaki adminisztrátor, műszaki ügyintéző, .műszaki rajzoló, me. ós, bemérő laboráns, normás, gyártáselőkészítő. Akik a fenti szakokon megfelelő szakmunkásbizonyítvány- nyal rendelkeznek, sikeres különbözeti vizsga után jelentkezhetnek a II. osztályba. Az érettségizettek kérhetik felvételüket a III. osztályba, ha megfelelnek az előírt egészségügyi követelményeknek, és a szakiránynak megfelelő szakmai végzettséggel vagy 3 év szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A szakmunkásképző iskola emelt szintű „B” tagozatát végzettek különbözeti vizsga nélkül vehetők fel a III. osztályba, ha megfelelnek a felvétel egyéb feltételeinek. Jelentkezési lapokat az iskola titkárságán szerezhetnek be az érdeklődők vagy a nyomtatványboltban (Tü. 817. számú nyomtatvány). A jelentkezési határidő: 1980. június 30. Lírai vallomás Azért gondoltam, hogy ezúttal én is valami „csavarást” teszek a dologba, ha nem is az írásba, legalább a címbe, mert az emberre óhatatlanul hatnak a példák, mindenféle példa, hát akkor a tévé hogyne hatna, amely — jól tudjuk — mindannyiunk legszemélyesebb és legtartósabb barátja, vagy legalábbis olyan ismerős, akivel jóformán többet vagyunk együtt, mint a hozzátartozóinkkal. Szóval a tévé újabban mindenbe ilyen csavarást próbál belevinni, a közönséges riport helyett „lírai riportokat” csinál, egy közönséges portrét már a címnél úgy megcifráz, hogy az ember azt hiszi, valami trükkfilmet fog látni, aztán megcifrázza a tartalmat is — dehát erről egy tekintélyes laptársunk már elmondta a véleményét, ne ismételgessünk. Olyan valami ez, mint kedvenc műsoraim, a könnyűzenei adások, amelyekben a háttérben egy nő énekel fák közt sétálgatva (esetleg egy férfi énekel, autóvezetés közben, kecsesen kihajolva az ablakon), vagy esetleg egy együttes üti-veri a dobot, nyúzza a gitárt, csapkodja a zongorát, lényegtelen, mert ez csak a háttér, az előtérben zöld-piros-kék fények gyúlnak fel, másodpercenként körülbelül egytucatszor váltva egymást, s a kép (mármint a sétáló nő, az autózó férfi stb.), ide-oda ugrál, eltűnik, megnagyobbodik, elúszik, s ezt a tébolyult villódzást azt hiszem operatőri remeklésnek nevezik. Ez volna a „csavarás” a dologban, az ötlet, a szellem. Mert csak úgy lefényképezni a dolgokat, ahogy vannak — abban nem sok a fantázia ... Csak az az érdekes, hogy amikor meg kapkodni kéne a kamerát, amikor nem lehet csak úgy isten nevében fölállítani, lemereveníteni, hogy vegye föl, ami elébe kerül - akkor meg lerakják és magára hagyják. Sokszor láttam ilyesmit, legutóbb a trinidadi együttes műsoráról készült fölvételekben: sokmindent lehetett látni a képernyőn, aranykoronát, szalmaszoknyát, térdzoknit, vasvillát, nézőfejet, komor táncos-arcokat — csak a táncot nemigen. Amit fölvett a kamera, azt fölvette, kész, minden merőben esetleges volt. Az operatőri lehetőségek harmadik hatalmas csoportjáról nem beszélek — lásd: Televíziós mesék felnőtteknek —, mert ez tényleg ízlés dolga. Aki szereti a keresztespókot többezerszeres nagyításban (vagy nem keresztes volt?), ám szeresse, nézze, csakúgy, mint a sokat emlegetett mosószeres flakon-űrhajókat. Jön a nyár, ez most már kétségtelen. tán itt is van már, s lehet, hogy emiatt van ez a zsörtölődés, de az is lehet, hogy azért, mert a televíziómon nem sokat látok, a szerelők véleménye egyelőre megoszlik, miért nem. Ajaj, nehéz az élet, miért ne lenne hát az épp a tévéműsorok szerkesztőinek, készítőinek! Lám, Vitray elegánsan oldotta meg a problémát, Kapcsoltam, mondta a műsor címe, s Vitray is azt mondta: kapcsoltam, de most már nem kapcsolok, annál kevésbé, mert a múltkor minden ígéret ellenére bedöqlöttek a telefonok, sípoltak, búgtak, hörögtek, ha ehhez még hozzávesszük, hogy „Ha férfi vagy, légy férfi.. meg a nyári meleget, a halasztás az egyetlen okos megoldás. Csakhogy az egész tévéműsort mégsem lehet szeptemberre halasztani, az Európa-baj- nokság se tart örökké, az ismétléseknek is megvan a maguk határa — hát legalább annyit hadd mondjak, hogy kevesebb „csavarást". Csak egyszerűen, hétköznapion inkább, hogy lássuk is, értsük is, miről van szó. H. E.
