Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-13 / 161. szám
1980. június 13., péntek Dunánt úli napló 3 A falubeli gyerekek szívesen játszanak együtt. Képünkön: épül a homokvár Az első cigánycsalád valamikor az 1800-as évek második felében építette fel szobányi vályoghózát a berkesdi faluvégen. A falu bírójától letelepedési „engedélyt” váltottak. A szájhagyomány szerint egy pár lovat, lószerszámot ajándékoztak a bírónak. Ennek az első családnak volt legkisebb gyermeke a néhány évvel ezelőtt elhunyt Kolompár Mihály, akinek gyermekei részben ma is itt élnek. Megnősültek, férjhez mentek, szóval egyre síélesedett az egykori család, újak is érkeztek, és az 1960-as évek derekára már 23 cigánycsaládot jegyeztek a községi tanácson. — Akkor készítettünk egy felmérést a lakáshelyzetükről — mondja dr. Boros Károly tanácselnök. Megsárgult dosszié fakult lapjait forgatja. Minden lapegy-egy család saját otthonhoz jutásának történetét idézi. Akkor tíz olyan cigánycsalád élt Berkes- den, akik nyomorúságos lakás- körülmények között léteztek. Nyolcán—tízen, sőt ennél is többen lakták a sárgafölddel döngölt putrikat. A férfiak többsége alkalmi munkát vállalt időnként házaknál, az asz- szonyok naphosszat elüldögéltek a kunyhók előtt. Egy-egy cigánygyerek iskolába íratásáért szinte közelharcot kellett vívni velük. Ha sikerült is, nem sok köszönet volt benne: legtöbbször már az első osztályból kimaradtak. — Szép számmal voltak olyanok is - folytatja az elnök -, akikkel állandóan volt valami gond. Nemcsak a falubeliekkel torzsalkodtak, a törvénnyel is sokszor találkoztak. Akkoriban sokat vitatkoztunk, hogyan lehetne ezen változtatni. Nem titok, hogy kezdetben sokan nem értettek egyet azzal, hogy az emberi körülmények közé segítésük formálhatja őket. Tizenöt évvel ezelőtt három család kért házhelyet, a többiek a meglevő kunyhójuk helyén akartak építeni. Végül is építkezéssel, tanácsi értékesí- tésű lakások vásárlásával, valamennyien tisztességes lakáshoz jutottak. A pénzt az OTP kölcsönözte nekik. — És a cigánycsaládok egy része valóban nem állt meg itt — mondja dr. Boros Károly. — A ma Berkesden élők közül nyolc csalódnak fürdőszobája is van. A tv vagy a rádió mindegyiküknél megtalálható, többségüknél mind a kettő, öt család már autót is vásárolt. A férfiak dolgoznak, többségük építőipari vállalatoknál és a Pécsi Állami Gazdaságban. Sárközi János több mint 15 éve traktoros Szilágypusztán. Kaposi Mátyás — nemrég ment nyugdíjba — többszörösen kitüntetett szocialista brigádvezető volt az építőipari vállalatnál. Nagyon megválogatta, kit vesz be a csapatába. Saját erőből vett házat. Sárközi Dezső, aki fuvaros, katonaviselt két fiának segített házat venni. A berkesdi cigányok Rendszeres, szekrényt belülről is megnézzük: citromot, paprikát, tejet vajat, két üveg sört látunk benKimegyünk az udvarra, ahol kis konyhakertet is csináltak. Zöldhagyma, fokhagyma, cukorborsó van benne. szorgalmas munkával A harmadik fiú most katona. Az asszonyok közül csak az idősek, illetve azok a fiatalok találhatók itthon, akiknek kisgyermekük van. Ök gyesen vannak, vagyis dolgoztak. Bár ezek a gyerekek még kicsik, rájuk is gondoltak a berkesdi vezetők, amikor elhatározták, hogy egy csoporttal bővítik az óvodát. Mivel nincs elegendő pénzük, a lakosság támogatására, társadalmi munkájára számítottak. A cigány- családokéra is. Nem csalódtak. Mindössze két olyan család akadt közöttük, akik semmit sem adtak. A többségük pénzt adott és társadalmi munkát is vállalt. Volt olyan, aki ezt mondta: e hónapban nem tugány, akár nem. Hát ebben nem vagyunk még egységesek. * Nem messze a falu templomától, kis bekötő úton baktatunk Sárközi Zoltánék dombon levő házához. Az udvaron kötélre akasztott téli holmik: kabátok és egy női bunda. — El akarom rakni őket a tavaszig - magyarázza a fiatal- asszony, miközben kezet nyújt. A 4 éves Robi félbehagyja a homokozást, ott sündörög körülöttünk. — Van testvéred? — Igen. De ő már nagy, iskolába jár. Az öcsi meg bent van a szobában. ne. — Húst hétvégeken szokott hozni a férjem Pécsről — magyarázza Sárköziné. A gáztűzhelyen javában fő az ebéd. A konyhából nyílik a fürdőszoba. Az ajtó mellett mosógép, centrifuga áll. A falakat félmagasságig kék csempével borították. A kád melletti mosdókagyló fölötti piperepolc telepakolva fogmosópoharakkal, spray-kel, krémekkel, borotválkozó kellékekkel. A mosdó mellett van a WC-ülőke. — Ennek a költségeit ma is törlesztjük — mondja a férj. — Havi 470 forint a részlete. De van mellette egyéb is. Több mint 1500 forint a havi törlesztésünk. Én 4000 forint körül keresek a magas- és mélyépítőknél, a feleségem gyesen van, így a hétvégeken még eljárok kutat ásni. Sok mindent szeretnénk még elérni, kell a pénz. — A krumpli, bab, kukorica odafönt van a másikban — mutat a domb felé a házigazda. — Itt az udvarban nem is akartunk mást ültetni, mert hamarosan építkezünk. A tervrajzok már készülnek. Két szobával szeretnénk megtoldani a házat. A másik részen pedig amolyan mindenes száraz helyiséget akarunk. Olyat, ahol nyáron lehet főzni, télen disznót vágni és sok mindent tárolni. Mert jövőre disznókat is akarunk tartani. A kukoricát mór azért vetettük. — Ha én visszamegyek dolgozni, akkor is jól jön, amit itthon elő tudunk teremteni — folytatja a feleség. — De más terveink is vannak. Nálunk csak a férjemnek van meg a nyolc osztálya, én hatot végeztem. Egyszer mór úgy volt, hogy indul a faluban felnőttek részére iskola, akkor nem jöttünk össze elegen. Remélem, hogy legközelebb siketül. — Ki vigyáz majd a gyerekekre? — A férjem — vágja rá. — Amikor népi tánccsoportba jártam, akkor is ő volt velük. Igaz, akkor még kettő volt. — Hallottam, hogy bővítik az óvodát a lakosság segítségével? Mit szólnak hozzá? — örülünk neki — válaszolják nevetve. Mi is adtunk kétszáz forintot •— mondja Sárköziné — és a férjem segít is majd az építésnél. Török Éva Aztán a falu véleményéről beszélgetünk. — Tény, hogy ma is van egy-két összeférhetetlen a cigányok között. De mindenki név szerint tudja, kik ezek. Velük szemben csak a következetes, közös fellépés lenne a jó magatartási, nevelési forma. Ugyanúgy mint minden olyan emberrel szemben, aki összeférhetetlen, akár ciEgy kisfiú a berkesdi óvodások közül: Kalányos Gábor Sárközi Zoltán és családja: Robika, a felesége és Zolika dóm, de a jövő hónap elején elviszem a pénzt. És valóban elvitte. De van itt más is, amire érdemes odafigyelni. Meséli a tanácselnök, hogy azelőtt is előfordult a faluban vegyes házasság. De akkor kivétel nélkül magyar fiú vett el cigánylányt. A falu szerint „magához emelte". Az elmúlt két évben kötött három házasságban viszont a lány volt a magyar. . . Az iskolaigazgató, Nagy Ferenc pedig arról beszél, hogy néhány évvel ezelőtt mindig problémát okozott neki, ha felnőtt cigány férfiak, nők iskolai bizonyítvány-másolatot kértek tőle. — Az első osztályost még megtaláltam — mondja —, de a második osztálynál már többnyire ez állt: sok mulasztás miatt kimaradt. Jelenleg 26 cigánytanulónk van a körzeti iskolában. Közülük egy az, aki most betölti a 16. életévét és még nem jutott el a nyolcadik osztályba, s öt olyan, akik túlkorosok. A többiek teljesen együtt haladnak osztálytársaikkal. Négy—öt év óta az is tendencia, hogy egy részük szakmunkásbizonyítványt akar szerezni. A jelenlegi három nyolcadikosunk közül a két fiú mezőgazdasági gépszerelőnek, a leány varrónőnek jelentkezett. Fel is vették őket. Az öccsét, a 4 hónapos Attilát édesapja rendezgeti a babakocsiban. Narancssárga rug- dalózó, hófehér kötött kabát és sapka van a kicsin. Apja betakargatja, aztán kitolja a konyha elé a fal mellé. Jól odasüt a nap, a szél sem éri. Hamarosan elalszik. Körbejárjuk a lakást. A két szobát olcsóbb bútorokkal, nagyon egyszerűen rendezték be, de az is látszik, hogy amilyük van, arra nagyon vigyáznak. Az ablakokon fehér alapon kék, illetve piros színű szőttes függönyök, az asztalokon, polcokon hímzett térítők. A háziasszony kézimunkái. A rádiójuk régóta megvan, a tv-t hét éve vették. A padlót a ház megvételekor — a fiatalember szülei 3 évvel ezelőtt vásárolták — újra csiszolták, é* azóta kétszer festettek. A konyha cementlapjai itt-ott már töredezettek, most készülnek újra rakni. A hűtőVezetök és beosztottak Pauli Nándomé a minőségi bérszorzó-táblázat előtt Fotó: Proksza L. Állandó kapcsolat, megfelelő fórumok fi személyes beszélgetésre is szükség van Semmiképp re ZlT, Pécsi Dohánygyárban a vezetők és beosztottak közötti kapcsolatról beszélgettünk a filter- gyártásban dolgozókkal, egyikük, Horváth Sándorné gépvezető a minőségi szorzót is megemlítette. Ez a gyárban on utóbbi időben otthonossá vált fogalom — a dolgozók szerint — egyike a kapcsolat mércéjének. Jelzi o munkahelytől o főmérnöki irodáig áramló közvetlen információáramlás szükségességét, bizonyítja őzt, hogy a termelésben dolgozók, a „kétkeziek” észrevételei segítik az irányításban. — Ha bejövünk dolgozni — mondta Horváthné —, első utunk egy táblázathoz vezet. A piros számokat keressük, mert ilyen színnel jelzik az 1-sel jelölt jó minőségtől voló eltérést, s a minőségi szorzótól függ a keresetünk. — A minőség azonban sok mindentől függ. — Éppen ez az: a hozzáértéstől, a lelkiismeretes munkától is, de szerepe van a felhasznált anyagnak, o gépek állapotának is. Az utóbbit nem lehet egyértelműen dicsérni. A közvetlen topasztaiatokat mi szerezzük, s hogy ezek az információk eljussanak a gyár vezetőihez, állandó kapcsolatra, megfelelő fórumokra van szükség. A gyárban kettős fórumrendszer működik, mindegyik a vezetők és a beosztottak gyakori találkozását szolgálja. Erről hallottunk Várhelyi József főmérnöktől : — A szakszervezeti bizalmiakon keresztül o kapcsolat közvetett. A neqyedévenkénti műszaki konferencia, illetve termelési tanácskozások, a vállalati és üzemi szinten működő DH-akcióbizottsáqok a közvetlen kapcsolatok fórumai. — A közvetlen kapcsolatok meglétét a termelésben előforduló zökkenők kiszűrése, vagy inkább személyi oldalról igénylik a beosztottak? — Elsősorban személyi oldalról. Azt akarják érezni — és ez természetes —, hogy törődnek velük. Gazdasági-termelési oldalról véleményem szerint azért érzik kevésbé fontosnak, mert oz utóbbi időben már nem voltak olyan gondok o munkánkban, amelyek a közvetlen felsőbb irányítást igényelték volna. Horváth Sándorné: — A munka közben felmerült problémáinkkal csak a közvetlen vezetőinkhez fordulhatunk. Sok gondunk van, ezeken mi is segíteni akorunk, de hogy hogyan: ehhez kell a vezető hozzáértése, döntésképessége. Krizmanics lánosné gépvezető: — Nemcsak gazdasági oldalról van szükség erre a közvetlen kapcsolatra. Sokoknok van személyes ügye-gondja, s ezek munka közben is foglalkoztatják. Ez pedig kihat az eredményre is. Pauli Nándorné, műszakvezető a filtergyártásbon: — A középvezetők az „ütközőpontban" vannak. Felfele és lefele is jó munkakapcsolatokra van szüksége, hogy az általa vezetett részleg jól dolgozzon. Ezen túl minden beosztottjának: ismernie kell a személyiségét is, hiszen mindenkivel másképpen kell beszélni. Idegesen nem lehet jól dolgozni! — Milyen a iá vezető? — kérdeztük Várhelyi Józseftől. — Aki tisztában van azzal, hogy beosztottjai igénylik a véleményét, helyeslését, vagy éppen eligazító utasításait. Szükség van orra is, hogy a dolgozók minden felvetésükre választ kapjanak. A uÓhcT nem — H VŰIÚOÍ hallottuk Horváth Sándornétól. - A dolgozókat elsősorban az érdekli, hogy mennyit keresnek. Ezért azt várják vezetőiktől, hogy mindig biztosítsanak munkát, de oz csak az egyik oldal. A termelést számos tényező befolyásolja, a gondok elmondására a különböző fórumok hivatottak. Ezek azonbar> a közvetlen kapcsolatok kialokítósáro nem alkalmasak. A termelési tanácskozásokon, műszaki konferenciákon a gazdasági eredményre ható problémák vannak terítéken, s ettől még a mi esetünkben nem lesz étkezőhelyiségünk. Pedig választ már régen kaptunk: jogos az igényünk. — A hivatalos fórumrendszer az alkalmasabb a gondjaik felvetésére, vagy a személyes beszélgetés? — Is-is. A legutóbbi munkásgyűlésen például minden osztályról elmondta valaki, mi a legnagyobb problémájuk. Csak tőlünk nem állt fel senki... — És ön? — Én sem. Mészáros
