Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-12 / 160. szám

1980. június 12., csütörtök Dunántúli napló 3 ...mi! tehetnénk még az egyensúly helyreállításáért? A kormányosok munkáját is javítani kell Rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez A vezetés tudományáról be­szélgetünk Farkas Jánossal, Ö mondja: gazdasági erőforrása­ink között csak nagyon ritkán emlegetjük ezt a kiaknázatlan tartalékot, azért is írt tanul­mányt erről a témáról az Or­szágos Vezetőképző Intézet leg­utóbbi pályázatára. A kétújfa- lusi termélőszövetkezet sze­mélyzeti és oktatási osztályve­zetője szenvedélyesen magya­rázza (nem is csodálom, hogy munkáját második díjjal jutal­mazták), hogy hét esztendő alatt, amióta személyzeti munkával foglalkozik, mennyi jó példáját látta, amikor a ve­zetők kitűnő kapitányként vol­tak képesek a gondjaikra bí­zott hajót irányítani a legviha­rosabb vizeken is. Sajnos ép­pen saját szövetkezetükben a demokratikus vezetési módsze­rek lebecsülése, a káder- és személyzeti munka kiiktatása káoszba sodorta a gazdaságot 1975-ben, 20 milliós mérleghi­ánnyal szanálni kellett szövet­kezetüket. A negyvenegy esztendős férfi életére gondolok: Szörényben, a kis baranyai faluban, 15 hol­don gazdálkodtak szülei. Apja a háborúban meghalt, Farkas János hiába volt kitűnő tanuló, az eke mögé kellett állnia. Húszesztendős volt, amikor a zádori termelőszövetkezetbe be­vitte vagyonát, ahol fogatos- ként dolgozott. Hamar felfigyel­tek szorgalmára, értelmes ja­vaslataira, ettől kezdve szünte­len tanulás volt az élete. Elő­ször a Kehidai Mezőgazdasági Szakiskolát végezte el, aztán a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumban érettségizett 1966-ban. A Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetem hároméves tagozatán 1969-ben kapott ok­levelet, közben egész sor szak­tanfolyamot végzett. Volt juhte­nyésztő brigádvezető, függetle­nített párttitkár, személyzetis, a termelőszövetkezet ugyanis egyre nőtt. Először a zádori és Szörényi termelőszövetkezetek egyesültek, aztán nyolc község tsz-éből megalakult a 6500 hek. táron gazdálkodó kétújfalusi gazdaság, amely 1972-ben, az alakulás évében a megye leg­nagyobb szövetkezete volt. Farkas János ezután még egy­éves pártiskolát, majd az MLE szakosítóját és mindkét kiegé­szítő szakot is elvégezte.- ön milyen leiadatokat szeretne megoldani a termelő- szövetkezetükben ? — Elsősorban az üzem terme­lési szerkezetéhez szükséges szakemberek biztosítása, a meglevők feladatainak és ha­táskörének pontos körülhatáro­lása, felkészítése az előttünk álló nem könnyű feladatok vég­rehajtására. Ehhez persze meg­felelő ösztönzőrendszert is kell teremteni, aztán az sem lé­nyegtelen, hogy a vezetők mun­káját folyamatosan ellenőriz­zük, azt értékeljük. Termelőszö­vetkezetünkben 21 egyetemet és főiskolát végzett szakember dolgozik, negyvenötén középis­kolát végeztek, 110-en pedig szakmunkásbizonyítvánnyal ren­delkeznek. A mi gazdaságunk kedvezőtlen természeti körülmé­nyek között dolgozik. Merem állítani, hogy az eredményes gazdálkodásunk döntő feltéte­le, hogy szakgárdánk miként képes a meglevő adottságokat kiaknázni, minden esetben ru­galmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez.- Említette, hogy döntő szem­pont minden vezető számára leiadatának és hatáskörének pontos körülhatárolása. — Lehetetlen, hogy a jó ve­zető ne vegye észre, mennyire fontos beosztottjait megnyerni annak az ügynek, amelyért dol­gozik. Ha sikerül az elsőszámú vezetőnek elképzeléseihez mun­katársai tenniakarását, vágyait beépíteni, a döntés kialakítása szakszerűbb lesz, hiszen hozzá­értő, speciálisan képzett szak­emberek dolgozzák ki az alter­natív döntéseket, így kevesebb lesz a hibalehetőség. Másrészt jobban megoszlik a felelősség- érzet a főnök és a beosztott között, azok érezni fogják, — Úgy gondolom, ha önök Kétújlalun a gyakorlatban is képesek a gazdaság vezetését Így szervezni, az eredmények sem maradhatnak el.- Valóban nem. De ho a mostani állapotot optimálisnak tekintenénk, nagyon fövid idő alatt azt kellene észrevennünk, hogy mégis csak egy helyben topogunk. Hiába a legmoder­nebb technika, ha nincs hoz­záértő ember. A technika fej­lődik, az előrehaladás feltéte­le tehát, hogy a szellemi tőke is gyarapodjék. Sőt a szellemi befektetés mindig előzze meg a materiális befektetéseket. Évről évre elemeznünk kell, hol tart a szövetkezeti vezetés po­litikai, szakmai felkészültség­ben. Meg kell követelni szak­embereinktől, hogy legyenek igényesek önmaguk és munka­társaik iránt, tekintsék a to­vábbképzést a vezetői munka egyik szükségszerű elemének. Például üzemünkben szomorú­an kellett már néhányszor tu­domásul venni, hogy az agrár­mérnökök, műszakiak, jogászok, közgazdászok, számviteli szak­emberek alig-alig tudnak ide­gen nyelvet. Hatékony export- tevékenység enélkül elképzel hetetlen. Ugyancsak fontos, hogy az agrárszakemberek köz gazdasági ismeretekkel is ren delkezzenek és persze fordít­va is igaz . .. ••ég beszélgettem olyan vezetővel, aki ne a kedvezőtlen világ- “ "piaci feltételekről beszélt volna, aki ne az anyagárak rohamos növekedéséről, hiányáról siránkozott volna. Termelékenység, mun­kafegyelem, piac, beruházás, tőke, dollár és rubelszorzó... Az eredményes gazdálkodással kapcsolatban csaknem kizálólag eze két a fogalmakat emlegetjük. Azt hallottam egyszer egy munkás tói: mi egész nap izzadunk, csuromvíz rajtunk a munkaruhánk, ugyan mit tehetünk még a népgazdaság egyensúlyának helyreállí­tásáért? Valóban érdemes elemezni a vezetői munka hatékonysó gát is..., mint ahogy azt Farkas János tette, aki húsz esztendeje még az eke mögött dolgozott. . Lombosi Jenő hogy alkotó vágyaik, törekvé­seik megvalósulhatnak, ha ezért ők is erőfeszítéseket tesznek. A hatásköröket azért kell ponto­san körülhatárolni, hogy még a jószándékú keresztintézkedések se akadályozzák a munkát, sok­szor előfordul, hogy a dolgo­zók azt sem tudják, melyik uta­sítást hajtsák végre.- ... És még egy: sok veze­tő szeret mindent maga csinál­ni. Olyannyira túlterhelt, hogy arra sincs ideje, hogy a gaz­daság jövőjéről gondolkodjon, arra meg egyáltalán nem tud időt szakítani, hogy munkatár­saival foglalkozzon, alkotó lég­kört alakítson ki, jó munkahelyi közérzetet teremtsen . .. Vala­mennyi vezető és dolgozó is szeretné, ha a rábízott felada­tokat nem kellene automatiku­san végrehajtania, mindenki el­várja az emberi szót, a bizta­tást, bátorítást, vigaszt a ku­darc esetén. Ismét elnyerték a Vállalat kiváló brigádja címet Mindig ott voltak, ahol tenni kellett A termelés nem állhat meg Egyedülálló sorozatot ért el egymást követő hórom évben a „Kandó Kálmán" nevét viselő villonyszerelő-brigád o Mohácsi Farostlemezgyárban. És nem­csak a gyár kerítésén belül mű­ködő 52 szocialista brigád kö­zött, de a város többi üzemei­ben működők között sem akad olyan kollektíva, amely egymást követő három évben kiérdemel­te volna a Vállalat kiváló, o Szakma kiváló és a tavalyi eredmények alapján ismét a Vállalat kiváló brigádja címet. Ezúttal a jóhírnek is gyorsan visszhangja támadt és jöttek egyre-mósra „háztűznézőbe” a jelenlegi és leenddő verseny­társak. Ám a brigád tagjai minden titkolódzás nélkül csak annyit tudtak mondani: min­dig ott voltunk, ahol valamit tenni kellett, tettünk is rá min­dig egy lapáttal. A „Kandó” ráépült a vona­lakra! Vagyis tudják mikor, ki­nek, mit kel! tenni. — Némi értetlenséggel ol­Az élelmiszeripar feladatai Az élelmiszeripar a következő években is dinamikusan fejlő­dik, az iparág mintegy 200 ezer dolgozójára továbbra is jelen­tős feladatok várnak — hang­súlyozta Kovács Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes szerdán, az Élelmiszeripari Dolgozók Szak- szervezete központi vezetőségé­nek ülésén a SZOT székházá­ban. Ahhoz azonban, hogy a termelékenység tovább növe­kedjék, s még jobb minőségű árut adjon az ipar a kereskede­lemnek, a teljesítménybérben dolgozók arányának növelésére van szükség. Ez az arány jelen­leg alig éri el átlagban az öt­ven százalékot. Ezért szükséges lenne mind több helyen megte­remteni a teljesítmény szerinti differenciált bérezés feltételeit, hogy az átlagosnál jobb mun­kát végző dolgozók magasabb jövedelemhez jussanak. Az élelmiszeriparban sok he­lyen elavultak a technikai fel­tételek, a bevezetett új techno­lógiák pedig gyakran csak rész- megoldást jelentenek. A gépek nem működnek teljes kapaci­tással, ez pedig az indokoltnál több munkaerő felhasználásá­val jár — mondotta a továb­biakban a miniszterhelyettes. Magas az alaptevékenységek­hez kapcsolódó egyéb tevékeny­ség részaránya is. A karbantar­tó, szolgáltató és kisegítő rész­legek mellett egyes iparágak­ban alkatrészgyártó üzemeket is létesíteni kellett a munka folya­matosságának biztosítására. A következő években a rekonst­rukciós beruházásoknak a minő­ségi követelmények mellett a nehéz fizikai munka gépesíté­sét, a dolgozók munkakörülmé­nyeinek további javítását kell szolgálni ok. Kovács Imre arra is felhívta a figyelmet, hogy az ésszerű munkaerő-gazdálkodáshoz tar­tozik az idényiparágban az idénymunkaerő-mérleg elkészí­tése is. Célszerű meghatározni a munkacsúcsok létszámszük­ségletét, s kielégítésére növelni az ipart segítő KISZ építőtábo­rok számát, szervezettebbé ten­ni a tanulóifjúság szünidei fog­lalkoztatását. A paksi atomerőmű beruhá­záson felgyorsult a monumentá­lis üzemi főépület méreteinél ki­sebb, de azonos rangú, a nuk­leáris erőmű működéséhez nél­külözhetetlen létesítmények ki­vitelezése is. Ezek sorába tartozik a közel száz méter hosszú, több mint húsz méter magas „segédépü­let”, amelyben megkezdődött a technológiai rendszer „tiszta” szerelése, pormentes munkate­rületen. Eddig ilyen kényes mun-, ka csak a főépület primerköri részében volt. Egyebek között itt kapnak helyet azok a különle­ges berendezések is, amelyek az aktív, vagyis a sugárzó fo­lyadékok, szilárd hulladékanya­gok — például a dolgozók szeny- nyezett ruhái, szerszámai — tá­rolására szolgálnak. A cél az, hogy ezek az anyagok semmi­képpen ne kerülhessenek ki a környezetbe. A primerkört meg­járt különböző folyadékok szá­mára például tizenhat nagymé­retű tartályt építettek be. Mind­egyik külön helyiségben van, ^ • r I • •• ■ a •• Speciális oltozo, fürdő, laboratóriumok Szkafander-mosoda a paksi atomerőműben amelyek falvastagsága átlago­san másfél méter. A biztonság­ra jellemző, hogy a tartály eset­leges megsérülésekor a korró­zióálló acéllal bélelt helyiség maga is hermetikus tartályként működik. Az ide gyűjtött folya­dékokat — például amiben a primerköri személyzet kezet mo­sott, vagy a falakat tisztogat­ták — a sugárszennyeződés ér­tékétől függően többszöri pá­rologtatással besűrítik, az üledé­ket tömörítik, hogy minél ki­sebb helyen, biztonsággal tá­rolhassák, őrizzék. Vannak rész­legesen kiszolgálható helyisé­gek az épületben, acél járdá­val, létrával. Ezekbe csak az űrsétánál használt védőruhá­ban, szkafanderben lehet be­menni. Tipikusan atomerőmű létesít­mény az ötszintes egészségügyi épület, amelyben az energia­bázis igen fontos szolgáltató részlegei, speciális öltöző, für­dő, laboratóriumok kapnak he­lyet. Fő feladat — a működte­tést ellenőrző személyzet csak ezen keresztül juthat az atom­erőmű hermetikusan zárt térsé­gébe és vissza, a sugárellen­őrző központon keresztül. Föld­szinten lévő mosodák tisztítják majd a dolgozók munkaruháit. Lesz külön szkafandermosoda, berendeznek cipőjavító műhelyt is. Azokat a tárgyakat, ruhane­műket ugyanis, amit egyszer ide behoztak, kivinni többé nem le­het. A használhatatlan holmik a különleges tárolóba kerülnek. Az egészségügyi épületben kap helyet a négy reaktorblokk sugárvédelmi ellenőrző vezény­lője, valamint az atomerőmű irányító központja. Itt helyez­kednek el az üzemvitelben fon­tos szerepet játszó folyamatirá­nyítási, villamosradiológiai, do­zimetriai, anyagvizsgálati és re­aktorfizikus laboratóriumok. Az épület legfelső szintjén közpon­ti számítógép működik majd, amely a reaktorfizikai számítá­sok mellett az üzemgazdasági és könyvviteli számításokat is el­végzi. A felszín alatt hat méter mélyen, rezgéstől, hőmérséklet, ingadozástól, elektromágneses hatástól mentes „bunkerban" hitelesítik majd a műszereket. Az atomerőműben ugyanis min­den rendszernek három mérőmű­szere van. Ha egy el is romlik, kettőnek azonos adatot kell mu­tatnia, Ezeket közvetlenül a be­szerelés előtt hitelesítik. Ugyan­csak az egészségügyi épületben van az atomerőmű 30 kilomé­teres körzetét behálózó sugár- védelmi megfigyelőállomások központja, ahonnan a levegő, víz, talaj, növényzet, mezőgaz­dasági termények stb. szennye­zettségét mérik már most és az üzemelés idején folyamatosan. vassuk a lapokban a vállalta­toknál jelentkező berzenkedést a folyamatos munkarend beve­zetésével szemben — mondja Kiefer János energetikus. — Ná­lunk immár másfél évtizede ez teszi lehetővé nemcsak azt, hogy a tágabban értelmezett piacon labdába rúghassunk, de azt is, hogy egyáltalán lá­bon maradjunk. No, persze en­nek is megvan az ára. De ha olyan sokat beszélünk a munka- szervezésről, akkor óhatatlanul „kibekkelhetetlen" az otthoni, a családi élet megszervezése. Persze könnyen beszélünk mi, az elmúlt több mint egy évti­zed első éveiben mi sem tap­soltunk a 6 munkanap után „valamilyen” napra kerülő két szabad huszonnégy órának. — Sokan csodálkoznak mun. koeredményeinken — folytatja Szalántai János műszerész. — Csak azért teszik, mert nem is­merik munkakörünket. Felada­tunk: a folyamatos termelés biztosítása. Csak egy példa: ha a 2-es üzem — ne adj isten — leállna egy órára, az 32 ezer forint kiesést jelentene. Hogy oz 5-ös üzemi leállása mibe kerül­ne? Mén ^gondolni is rossz . . . Iqy aztán persze hogy rajta tartjuk — és nemcsak a szemünket —, de a kezünket is a vonalakon, amihez állandó készenlét szükséges. Ez nem­csak a folyamatos továbbkép­zésre értendő, hiszen az ötödik brigádtagunk jár most techni. kumba — és sorra beütemeztünk minden szakmunkásunkat —, de a feladatok változásával span- noljuk magunkat, aminek ered­ményeként valóban szép ered­ményeket vallhatunk magunké­nak. Az újítósoink tavaly több mint félmilliót hoztnl' n nvé-- nak, az idén sem akarunk le­maradni. Az előző években meghibásodott mikrokapcsoló- kat eldobták, mi most vállaltuk felújításukat, és az ugyancsak tőkés importból származó apri- tik — automatikus szekrények — felújításának vállalásával tete­mes devizát takarítunk meg. — Feleségem a második qye. rekkel volt otthon. Kiszámítot­tuk: több pénzre van szüksé­günk — mondja Schreiber Lajos —, csakhoqy a kicsit nem volt hová tenni. Sose törd a fejed, mondták a fiúk. Felkeresték a Korsós utcai óvodát, hogy el­vállalunk mindent, mármint a javítások területén, ha felveszik a prücsköt... Szerződést kö­töttünk ... Persze hosszú táv­ra. Gyerekünk — mármint a brigádé — azóta már nincs ott, de a szerződésben foglaltaknak azóta is eleget tegzünk. Vénül is nem tudhattam, hoqy a lavinát e* indítja el. Ma már szerződésünk van a Széchenyi téri általános iskolával, és mi vállaltuk a Fel- szabadulás lakótelepen épülő negyven személyes bölcsőde villamosítását is. Hogy mi csat­lakoztunk itt a városban elő­ször a Sziklai brigád felhívásá­hoz és toldottuk azt meg? - Hiszen mindannyiunknak van legkevesebb két gyermeke ... Kapu László Fotó: Arató Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom