Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-31 / 148. szám
1980. május 31., szombat Dunántúlt napló 3 Közvetítések az űrből A ligha tehet mást a krónikás, ha erről a tévés hétről próbál valamit megörökíteni, mint hogy leírja: a hét szenzációja kétségkívül az űrközvetítések sorozata volt. Noha erről a rendkívüli eseményről bőven cikkeztek a lapok is, szólt róla a rádió is, azért a televíziózás felmérhetetlen előnyei most mutatkoztak meg igazán. S nem o kommentárokban persze, noha a tömegkommunikációban, valamelyest is járatos ember, jól tudja, hogy ezek nélkül, nem volna teljes a kép, szükség, van arra is, hogy - mondjuk — szakértő mesélje el a kalocsai mintával díszített űrkonzervdobozok készítésének módját, az lnterferon-1 és társai rejtelmeit, hogy szakértő magyarázza el - ki tudja, hányadszor, de hát mindig gondolni kell azokra is, akik eddig nem látták vagy nem figyeltek oda — hogyan kapcsolódik össze a Szojuz—36 a Szaljut—6 űrállomással és így tovább. A dolog lényege mégiscsak az, hogy a televízió révén j e- len lehettünk valameny- nyien az első magyar űrutazó — egyszeri és megismételhetetlen, hiszen első! - kalandjánál. Annál a pillanatnál, amikor életében — s a mi életünkben — először elszakadt a Földtől, hogy Sándor Mátyás, Jelky András és a többiek utódaként meghódítson egy darab „másik világot” a magyarok számára, ezúttal már nem itt á Földön, hanem azon is túl. Ott ülhettünk a másik magyar űrhajóssal — aki éppúgy lehetett volna ebben a pillanatba? fönt az égben, mint a társa — a vezérlőteremben, az összekapcsolás perceinek izgalmát azon is lemérhettük, ahogy a kommentátornak fölkért másik magyar hangja el-elakadt, figyelme a hatalmas képernyőre koncentrálódott, s egy-egy másodpercre azt is elfelejteni látszott, hogy valaki áll mellette, s kérdezgeti. Ott lehettünk akkor is, amikor megnyílt az ajt& és a nemzetközi legénység átmászott a szűk nyíláson, hogy átvegye az „űrkenyeret" és .<A „űrsót”, a fogadtatás ősi és ünnepélyes tartozékát. Aztáá következett az űrközvetítés egy másik rendkívüli fejezete: az űrállomásról egyenes közvetítésben magyarul mesélte el egy űrhajós, milyen tudományos munkát készülnek, illetve kezdtek végezni odafent. S talán a legemlékezetesebb: . ó két magyar beszélgetése, ameí- lyet ugyan az udvariasság szabályai szerint oroszul bonyolítottak le, de amelynek forrósága és izgalma átütött a tolmácsoláson is. A Föld, mondtqr Farkas Bertalan, s fegyelmezett hangja ezúttal zaklatott voft. szinte kiabált le a barátjának, valami gyönyörűség ider fentről. És mondta, oroszul, ® színeket, amelyeket valójában talán magyarul sem lehet visz- szaadni, talán lefesteni se lehet. K özben a mozikban futó kis- filmben hallottam az „űr- nótát”, a Presser-Szteva- novity szerzőpáros dalát, amelyben azt éneklik az első magyar űrhajóshoz szólvo: „amit látsz, kérlek, nézd me<^ az én szememmel is". Egy egész ország gondolatát fejezték ki ezzel. De a televízió jóT voltából ugyanakkor — ha ba* kikkal, ügyetlenségekkel, techí- nikai hibákkal is néha — főleg eleinte - szerencsére nem kellett beérnünk ezzel. Valómig ha nem is „onnan fentről", mi is láthattunk ebből a mi történelmünkben példa nélkül álló kolandból. H. E. M ég aki nem szereti a dzsesszt, az is ismeri Gonda János nevét. A zongoraművészét, ,a zeneesztétáét, s azt is sokan tudják, hogy a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszékének a vezetője, talán csak azt nem, hogy a Nemzetközi Dzsessz-föderá- ció alelnöke. Nem régen alkalmunk nyílt beszélgetni vele, amikor a dél-dunántúli amatőr dzsessztalálkozó alkalmából Pécsre érkezett. Ö értékelte a fellépett együtteseket. Ezúttal azonban nem erről az eseményről, hanem a dzsesszok- tatás jövőjéről kérdeztük Gonda Jánost. Hiszen egyik legfőbb célkitűzése a dzsessz módszeres tanításának a kiterjesztése a 12—18 évesek korosztályára.- Ugyanis - mondotta - ebben az időszakban a legfogékonyabbak a fiatalok a zenetanulás szempontjából. Nem arról van szó, hogy kötelezővé akarjuk tenni a dzsessz oktatását, hanem lehetőséget kívánunk nyújtani azoknak, akik kedvet éreznek a tanulásához. Most van a nyomdában a hivatalosan jóváhagyott tanterv, amelyen a tanszékünk tanári kara egy esztendeig dolgozott. Mivel ennek az oktatási formának nincs hagyománya, háttere, a tanterv részletes útmutatást tartalmaz, de bibliográfiát is közzétesszük benne ...- Miért tartja fontosnak, hogy kiépüljön ennek az isko- >ai bázisa?- Az improvizációs készség fejlesztése kerül a dzsesszok- tatás középpontjába és ez a kortárs zenének is fontos része. S így a kreativitás fejlesztésén és a dzsessz határain is túlmutat ez a képzés, hiszen a kortárs zene megértésére is neveli a tanulókat. S mivel klasszikus zenei alapokat is kapnak ezek a gyerekek, a dzsessz oktatásán keresztül kreatív, zeneértő és művelő embereket képezünk. Nem a hivatásos dzsesszmuzsikusok számát akarjuk növelni, hanem a zeneértők táborát szeretnénk gyarapítani. Egyébként napjainkban felfokozódott hazánkban is a színvonalas dzsessz iránti igény. (Külföldön mór régóta foglalkoznak tanításával.) — Milyen az érdeklődés az iskolákban a tanterv iránt? — Egymás után jelentkeznek a vidéki városok, hogy szeretnék elindítani az oktatást. így például igen nagy az érdeklődés Salgótarjánban - ahol ősztől el is kezdik a zeneiskolában a dzsesszoktatást — továbbá Székesfehérváron, Debrecenben, Szegeden, Nagykanizsán, Szolnokon. Nyáron Győrben zenei, nevelési konferenciát rendeznek, ott is lesz alkalmam felhívni a figyelmet a tantervre. De egyáltalán nem boj, ha egy-egy város például 3-4 év múlva kapcsolódik be, hiszen meg kell teremteni a feltételeket. Elsősorban hozzáértő tanárokra van szükség, és ott érdemesebb elkezdeni, ahol a tanulók igazán érdeklődnek a jazz iránt. — Hány fázisból álló oktatási struktúrát tart eredményesnek ezen a területen? — Az alsó-, közép- és felsőfokú képzésnek van jövője. A legelső fokozatot az állami zeneiskola továbbképző tagozata, a középfokot a zenei szakközépiskola biztosíthatja. A felsőfokú képzést a főiskolai szintre emelt dzsessz tanszékünk látná el. — Gonda János az oktatáson kivül zeneelmélettel is foglalkozik. Tavaly jelent meg az átdolgozott, bővített könyve, amely a dzsessz történetét, elméletét és gyakorlatát dolgozza föl. Mi tette szükségessé a gyökeres átdolgozást, és vajon iródik-e könyv a nagyközönségnek is? — 1965 óta teljesen megváltozott a dzsessz világa. Akkor még nem létezett a dzsessz- rock, „free" sem igen volt. Európában is másként jelentkezett ez a művészet és a magyar dzsessz jóformán akkor lépett ki az „illegalitásból” . A második kérdésre biztos választ nem adhatok, de valószínűleg ilyen könyv is lesz majd. S azt, hogy Gonda János nem szakadt el az aktív zenéléstől sem, mi sem bizonyítja jobban az elmúlt napokban megjelent Vonzások és választások című szólózongora lemezénél. A szólózongorázás speciális műfaj a dzsessz világában. Gonda János néhány éve foglalkozik vele, és többek között már Párizsban is bemutatta művészetét. B. A. Kígyótojás, á la Bergman Vendégünk volt I ngmar Bergman is beállt'vol. na az utólag okosak vége- látatlan sorába? A náci- fasizmus történetének ismeretében arra vállalkozna, hogy megmutassa ennek előzményét, úgy. hogy abban már ben. ne legyen Hitlerek kritikai elemzése is? Márpedig Kigyótojás című filmje nem tűnik többnek ál- bölcseikedésnek: 1923 weimari köztársaságának inflációsán kusza Berlinében egy amerikai zsidó artista a saját bőrén is érzi a fasizmus előretörését. Titokzatos gyilkosságok, öngyilkosságok sorozata ráirányítja a rendőrség figyelmét, majd kito. loncoljók Németországból azzal, hogy a müncheni pucs- csal „Hitler és bandája nagyon lebecsülte a német demokrácia erejét". Lám, a kor embere nem látott tovább az orránál, de Bergman és vele a néző tudja:, találkozik még a világ azzal a furcsabajszú akarnokkal. Bergman tévedését látszik erősíteni az is, hogy eddigi filmjeivel ellentétben most nagyon is pontosan meghatározott időben, helyen és politikai viszonyok között „szenvedted” hőseit. A különbség csak annyi lenne, hogy az eddig „absztrakt", csak és kizárólag hőseivel realizált polgári paraboláival szemben, most konkrétan reális téridőben mozgatja szokásosan félős, kilátástalan sorsú hőseit? Sőt, még utánérzéssel is vádolhatja a gyakran moziba járó: a Kabaré című filmmel nemcsak látszólagos bölcseiké, dése, de más minden összefűzni látszik a Kigyótojást; kabarékban játszódik ez is, hősei külföldiek stb, stb. De Bergman hozzászoktatott ahhoz, hogy jobbára többről szól, mint amennyit mond. Továbblépve. kézenfekvőnek látszik, hogy történelmi párhuzamra utal: a mai világ fasizá- lódó folyamataira. Hogy elmond nekünk egy 1923-ból való történetet, annak könnyen átlátható tanulságával figyelmeztessen a hetvenes, nyolcvanas évek jobboldali veszélyeire. Nem a jelenkori fasiszta moz. galmakban rejlő veszélyek lebecsülése mondatja velem: még ez o tanulság, üzenet, mondanivaló is túlontúl lapos. Még egy elsőfilmes kezdő részé, ről is szánalmasan vékonyka mondanivaló lenne, nemhogy Bergmantól, akármilyen artisz- tikusan, művészileg áttételesen és emberileg hitelesen is adja azt elő. Gyanítom, nagyobb félelmek dolgoznak Bergmanban, semmint hogy lerántsa a leplet a náci fasizmusról, vagy mai utó. dóikról. Mert mit is mond Ver- gélius, a film embereken kísérletező orvosa: „... dél-német, országi erők felkelést fognak kirobbantani, egy Adolf Hitler nevű szélhordta, kelekótya alak vezeti őket. A felkelés kolosz- szális fiaskóval fog végződni. Herr Hitlerben nincsenek meg az efféle vállalkozáshoz szükséges intellektuális képességek, továbbá a módszeresség bárminő formája is tökéletesen idegen tőle. Sejtelme Sincs róla, micsoda1 hatalmas erőket készül elszabadítani. Hitlert el fogják sodorni, mint szél a hervadt falevelet, amint kitör a vihar... Csak akarni kell, és akárki beleláthat a jövőbe. Olyan az, akár a kígyótojás. A vékony hártyán át már világosan kivehető a kifejlett hüllő". A Kígyótojás értelmezését maga Bergman nehezítette meg az utoljára idézett két mondatával. Mert azt sejdítik, hogy a kígyótojáskép a Hitler előtti Németországra vonatkozik, s a hüllő maga a náci fasizmus. De vélem, Bergman a kígyótojás hasonlattal többet, általánosabbat kívánt kifejezni. S ebben a kígyótojásban nemcsak az egész Hitler fasizmus van benne (amely „csak" — s ez nem Bergman-idézet — „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszivebb csoportjainak nyilt terrorista diktatúrája") hanem mindaz a fenyegetés, amit azóta is kitalált az emberiség. Dimitrovnál maradva, a finánctőke maga „nyílt terrorista diktatúrájával" még nem szűnt meg létezni. Sőt csak tökéletesedett egy történelmi kisér. let tapasztalatával, a Hitler-fa- sizmuséval. Ez o finánctőke nemzetközi monopóliumok „muftik” formájában azóta sem változott meg lényegében. Ez a finánctőke ma „sarokba szo. rítottabb” helyzetben van, mint volt 50—60 éve, fennmaradósá. ért, megmaradásáért is nagyobb, rafináltabb erőket vonultathat fel az SA-nál, az SS- nél. Bergman hüllője még a tojásban van, még nem kelt ki igazán, még nem taposták el valójában. A múlt konkrétumai, val mai félelmeit fogalmazza meg Bergman. Nem utólag okos, hanem előre fél. A filmbéli rendőrség döröm- bölése a vasajtón a nézőt szán. dékozik ébreszteni fogyasztói kényelmeivel elaltatott szorongásából. A Kigyótojás döbbenetesen jó film. Bodó László H étfőn este Sebestyén János és a közreműködő Pécsi Palesztrina Kórus hangversenyével kezdődött a Filharmónia nyári, székesegyházi orgonakoncertek sorozata. Alig zárult a hivatalos hangversenyévad, és nagyszerű koncertnek örülhetett a Székesegyházat megtöltő közönség. Sebestyén János programját látva kitűnt, hogy az orgona irodalmának sokszínűségét, a barokk fénykortól — Bachtól — a francia impresszionizmusig -— Vierne — kívánta bemutatni. E műsor bizonyította, hogy az orgona sokkal többre képes, mint amire általában asz- szociájni szoktuk hallatán. Ehhez a változatos programon kívül nagymértékben hozzájárult a művész páratlanul gazdag stílus- és»hangszerismerete. Ahány szerző, mind külön önálló világ — és mintha nem is egy hangszeren játszották volna. Ritkán nyílik alkalmunk, hogy a nagyszerű székesegyházi orgona hangszíngazdagságába ilyen betekintést nyerjünk. Bár a regisztrálás sok mindent meghatároz, az előadó hangszínleleményén túl a művek formai értelmezése, a ritmika kifejező precízsége, a kis részletek, témák megformálása jelentett élményt Sebestyén játékában. Határozott, egyéni véleménye van az előadott művekről, és ezt a koncert folyamán kivétel nélkül igaznak, hitelesnek éreztük. Csak első pillanatban tűnt szokatlanul expresszívnek Bach ritkán játszott a-moll fantázia és fúgája (BWV. 561.). Az _a tény, hogy Bach a fúga végén — szintén szokatlan módon — visszahozza a fantázia kötetlen zenei anyagát, indokolttá teszi az ilyen közelítést a műhöz. Ugyanilyen különös világ Mozart: e-moll introduc- tio-ja: korán jóval túlmutató harmóniavilága tette igazzá a szinte romantikusan érzékeny formálást és regisztrálást. Hergenrőder Miklós vezetésével igen felkészülten énekelt a Pécsi Palesztrina Kórus. Alegri: Miserere című műve, Kodály és Bárdos felhangzó egy-egy kórusának előadása műsoruk fénypontja volt. Palesztrina előadásuk a helyi hagyományokhoz erősen kötődve kissé robusztusnak tűnt, és ehhez a túlságosan is kihangsúlyozott tenor szólam is hozzájárult. Hangzásuk különösen a női szólamokban kiegyensúlyozott, a basszus azonban erősítésre szorul. Intonációjuk biztos és tiszta, dinamikai skálájuk még a székesegyházi akusztikában is gazdagabb lehetne a halk részek árnyaltabb megfogalmazásával. Kircsi László Gonda János Sebestyén János orpaeslje
