Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-01 / 119. szám
6 Dunantmt naplö 1980. május 1., csütörtök Szliven, Lahti, Belgrád Nemzeti hetek - árut áruért A Konzum kezdeményezése eredményes piackutatás Beszélgetések Baranya építészetéről (3.) Kölcsönös bizalom Asbóth Gyula: „Pécsi tervező presztízsből is kiverekedte volna az átdolgozást” Csaba Gyula: „Ha sokan terveznek egy városban, mind a magáét mondja a legfontosabbnak” A Radovan téri lakótelep Szigetvárott. Tervezte Asbóth Gyula. A három és fél éves pécsi Konzum Áruház a legutóbbi értékelés szerint az országnak nemcsak méretekre nézve a legnagyobb vidéki áruháza, hanem a szövetkezeti üzletek sorában a legnagyobb forgalmat is itt bonyolítják le, s ezért most elsőízben el is nyerte a Kiváló Vállalat címet. Az esztendő első negyedében például 158,5 millió forintért árusítottak. Az éves tervükben 770 millió forint értékű áru eladása szerepel. Nem versenytársak számára Dél-Dunóntúl régi, vagy most megnyílt áruházai sem, mert az árukészlet, az áruválaszték nagysága, főleg tartós fogyasztási cikkek dolgában ide húzza a vevőt. mint amennyit kapunk. Persze, mégis kapunk. Von azonban a nemzeti hetekben egy mélyebb lehetőség is: a piackutatás. A külkereskedők ugyanis főképpen országos statisztikát látnak. Odakint annak alapján döntenek, hogy mi kell a hazai vásárlónak. De a nemzeti hetek során ezrek jönnek s viszik, ami valóban széles körben hazai igény. Abból, hogy idehaza a vevőik milyen gyorsan és mennyit visznek mondjuk a bolgár rézkilincsből, vagy az NDK tapétából, abból a hazai piac igényét „A műszaki tervezők, az építőművészek ... törekedjenek esztétikus, változatos, a környezettel összhangban álló építészeti megoldásokra". (Az MSZMP KB 1978. október 12-i határozatából.) Ismét építészekkel beszélgetünk Baranya megye építészetének helyzetéről. Ezúttal a Baranya megyei Tervező Vállalat a színhely. Asbóth Gyula és Csaba Gyula eddigi munkásságának java a megye városait gyarapítja. Néhány évvel ezelőtt Szigetvár vezetőit többször is megfeddték a városhoz mérten túlzottan igényesnek tartott Radován téri házak miatt. A feddést mindenki elfeledte már. Asbóth Gyula tervé, nek megvalósításáért inkább elismeréssel illetik a szigetváriakat. Csaba Gyula a mohácsi és a komlói tanáccsal való jó együttműködésnek tulajdonítja legkedvesebb alkotásainak létrejöttét: Mohácson a Szabadság úti házat, Komlón az úttörőházat és a most születő piramishózat. Beszélgetésünk alaptémája is ez: a tanács és az építész együttműködése. Az Asbóth Gyula és Csaba Gyula által elmondottakat úgy adjuk közre, ahoqy elhangzottak, az újságíró közbekérdezése nélkül. Csaba Gyula: — A tanácsokon annyi a teher, hogy a finomabb részleteket nemi tudják irányítani, viszont a tervezők sokszor csők a részfeladatokat kapják és nem tudnak az egészről. Asbóth Gyula: — És sokszor egymásról sem a tervezők ... Csaba Gyula: — Olyan kölcsönös bizalomra von szükség, hogy a tervező értse a város minden gondját, de a város is őszintén tárja fel a problémáit. Asbóth Gyula: — Ilyen körülmények között aztán nagyobb feladatokat lehet adni és nagyobb önállóságot is lehet elvárni o tervezőtől. Csaba Gyula: — Az ilyen együttgondolkodásnak az alapjai már megvannak. Asbóth nélkül például Szigetvárott ma mór egy követ nem tesznek le. Persze, omit Szigetvár esetében egy tervező el tud látni, az itt Pécsett már nem elegendő. Ami engem illet, jó kapcsolatom van Moháccsal. Kemény vitákban született a Szabadság úti házam, amíg csak papíron volt, szinte mindenki megkérdőjelezte, de amikor felépült, mindenki elégedett volt vele. Azt hiszem, ehhez szükség van a helyi vezetők egészséges lokálpatriotizmusára. Csakis ezzel magyarázható mindaz, omit Fischer János tanácselnök tett a mohácsi házért, s legutóbbi pedig Morber János a piramisházért. Az építész a megfelelő bizalmon alapuló kapcsolatban látja a saját perspektíváját, s ha ezt látja, talán azt sem nézi, mit hoz o munka az árbevételben. Asbóth Gyula: — Ilyenkor még azt is elnézik, ho valamicskét csúszok a tervszállítással. Tehát kölcsönösen segítünk egymás problémáiban. Most is például úgy készítettem Szigetvárnak lakásépítésre előzetes tervet, hogy a városnak még pénze sincs és emiatt hivatalos megbízást sem tudott adni. Viszont igényelték, hogy már jóelőre tárgyaljunk a dolgokról. Csaba Gyula: — Mindennek a másik oldala, hogy szép-e az épület. De ez sem ilyen egyszerű. Ha sokan terveznek egy városban, mindenki a magáét mondja a legfontosabbnak, mindenki o magáénak akarja o legtöbb pénzt és a végén az együttes mégsem lesz szép, mert valamennyi elemét lekopasztjók, hiszen az a fontos, hogy olcsó legyen. Holott ha egy kézben vannak a dolgok, akkor jobban látszik az is, hogy melyik az igazán fontos, amire aztán lehet a pénzt is adni, meg a kivitelező lehetőségeit is összpontosítani. Ha egy építésztervező van, az képes a gazda szemével nézni a várost és — ami a legfontosabb — hisznek is neki, mert látják, hogy nem akor mindent aranyból. Asbóth Gyula: — Jó példa erre a szigetvári gimnózi^jn bővítésének esete, amiben a tanáccsal együtt sokan benne voltunk. Mindenki jót akart, a csaknem másfél évtizedik tartó bővítés kapcsán mindenki nagyon lelkiismeretesen csinálta a maga munkáját a maga idejében, mégis helyrehozhatatlanul rossz lett az egészből. Csaba Gyula: — Tehát érdemes a tanácsnak jól végiggondolnia a dolgokat. És ha van egy építésztanácsadója is, az még jobb, mert az kényszerítheti is erre a gondolkodásra. De mi van akkor, ha az idegenből jött tervező pár nap alatt akarja mindazt a „bölcsességet" megszerezni, ami a helybelinél már adott és a tervét szinte kritika nélkül elfogadják? Asbóth Gyula: — Én biztos vagyok benne, hogy pécsi építész soha nem tette volna le ide a postatelefonközpontnak ezt az épületét. Az új felvételi épület házi terv- pályázatán az volt a legfőbb gond, hogyan lehet ezt az épületet — ami különben elvágto a régi U-alakú épület minden fejlesztési lehetőségét — valamiképpen eltakarni. És hogy legalább egy tömbön belül egy kézbe kellene adni a dolgokat, arra még mindig érvényes ez a példa. Egy harmadik építész tervezte a Néprajzi Múzeum mellett épülő Tüzép- irodaházat. Ezt és a posta felvételi épületét szinte lehetetlen egy eqységbe hozni. A másik negatív példa a sport- csarnok. Ilyet csinálni... és tér nélkül I... Csaba Gyula:- Meg kell nézni a miskolci sportcsarnokot: szinte érezni az építész lelkét az alkotásban. A miénknél talán csak az árbevétel volt a fontos, nem pedig az, hogy a város egy szép középületet kapjon. Egy pécsi tervező semmiképpen sem hagyta volna a tervét másfél évtizedig állni 'és hagyni úgy megvalósulni. Asbóth Gyula:- Annyi idő alatt „meg is utálhatja" az ember a saját tervét és már csak presztízsből is kiverekszi az átdolgozást:.. És most térjünk ót másra, az MGN-re, vagyis a műszaki- gazdasági normatívára. Ezt el- vileq kötelezően be kell tartania a beruházónak, az építész- tervezőnek és a kivitelezőnek — különbségtétel nélkül. Ezzel szemben ma mégi érdeke o kivitelezőnek, hogy mesterségesen feldrágítsa a beruházást, olyan helyzetbe hozva a tervezőt, hogy az a kényszer hatása alatt jobb meggyőződése ellenére igénytelent hozzon létre. Az új MGN remélhetőleg sokat javít majd ezen . .. Csaba Gyula:- A kivitelező nem lesz érdekelt az épület feldrágításában, s ahogy megszűnik az építőipar szorító mennyiségi igénye, meglesz a lehetőség arro is, hogy többet áldozzunk a minőségre és jobb dolgokat hozzunk létre. Asbóth Gyula:- És netalóntán arra is lesz lehetőség, hogy több változat kerüljön terítékre, amikből ki' lehet választani a legszebbet, a legokosabbat, a legjobbat ... Hársfai István Lakóépület és Ifjúsági Aruház Mohácson. Tervezte Csaba Gyula. Még egy vonzereje van: a nemzeti hetek. Ezeket az országban a legnagyobb mértékben a pécsi Konzum szervezi, s alapvető céljuk, hogy Magyarországon nem kapható — vagy más színben, formában vásárolható — cikkeket hozzanak ide, külföldre pedig ott nem vásárolható magyar árut vigyenek árut- áruért alapon, pénz nélkül. Idén öt nemzeti hetet rendeznek a rubelelszámolású szocialista országokkal és egyet Jugoszláviával. Előbbiek sorában hat áruház készletéből választottak már ki, hogy mit kér Pécs, ugyanis Bulgáriából két város, Szliven és Burgasz nagy üzlete hoz cikekket a Mecsek aljára. A külföldiek — az NDK kivételével — ugyancsak kiválasztották már, hogy mi kell nekik. Jugoszláviából idén is az eszéki NAMA, a fővárosból pedig a Beograd Áruház hozza cikkeit a pécsi Kossuth térre. Nem jut mindenre dollár, ami Magyarországon hiánycikk. Ezért örvendetes a nem- . zeti hetek mozgalma, melynek“ úttörője a pécsi Konzum Áruház. S vajon mit pótol a hiánylistából egy-egy ilyen rendezvény, és hogyan lehetne gyorsabban, még jobban kihasználni, tovább bővíteni a kört? — Erről beszélgettünk Szemere Ferencnével, az áru. ház igazgatójával. Kiderült, hogy évi forgalmuk közel 5 százalékát — 30—35 millió forintot — már ilyen rendezvényekkel bonyolítják. Ez aztán visszahat: növeli az összforgalmat, hiszen jön a vevő Dél-Dunántúlról, mert bolgár, cseh, NDK-áru csak itt van. Ráadásul a nemzeti hét sosem egy hét: ami áru megmarad, utána is megvehető. De alig marad. A pécsiek, meg a környékbeliek például sorban álltak a bolgár rézfkilincsért, ami Magyarországon mór évtizedek óta alig volt. Vitték a román pamut fehérneműt, az NDK tapétát, lengyel zománcozott edényt, bolgár szerszámot, NDK és bolgár játékot. Csak az a baj mindig — ami máskülönben népgazdaságunk javára szól —, hogy mi alig találunk annyi újdonságot a külországi áruházakban, amennyit ők minálunk lelnek. Mi sokkal többet adhatunk, pontosabban fel lehet kutatni. A Belkereskedelmi Minisztérium is így értékelte a nemzeti heteket. Sakezer vásárló a saját szemével pontosabb marketing, mint a legválogató- sabb magyar külkereskedő. Mindezek magyarázzák, hogy a Belkereskededelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ miért engedi meg a nemzeti hetek szervezésében úttörő pécsi Konzum Áruháznak, hogy ne csak rubel — hanem dollárelszámolású országokkal is kapcsolatba lépjen. A ju- goszlávokkal eddig is összedolgoztak, a napokban járt lent az eszéki NAMA-ban a Konzum áruválogató küldöttsége. Tavaly például az országban egyedül ebben a pécsi áruházbon lehetett hőtárolós villanykályhát kapni, amit Jugoszláviából hoztak be. A magas áru, de remek berendezésből 382-t kaptak, s ezzel egész Dél-Dunántúlt ellátták. A pécsi Városi Tanács — hasonlóan jó kezdeményező szellemmel — másfél évvel ezelőtt pedig azt javasolta, hogy Finnországgal is létesítsenek .ilyen kapcsolatot. Az akkor Lahtiban járt pécsi tanácsi küldöttség a Lahden Osuuskapsot, vagyis a Lahti Szövetkezeti Áruházat javasolta a Konzum számára partnernek. A SZÖVOSZ jóváhagyta, hogy 150—200 ezer dollár értkéű árut cseréljenek. Igaz, az illetékes Külkereskedelmi Vállalat még nem választotta ki az árut, de a gazdag finn faipar alapján híres finn papíráru, aztán a remek háztartási felszerelések várhatóan kaphatóak lesznek majd a Konzumban. így ez a nagy pécsi áruház lesz az ország első olyan kereskedelmi üzle. te, ahol tőkés valutarendszerben számoló országgal, ám valutamentesen árut cserélnek, a magyar vásárlók érdekében. Ha hozzá vesszük, a jugoszláv Beograd Áruház — és a várható eszéki árucsere — részére engedélyezett 300 ezer dolláros értéket, akkor Pécs és Dél-Dunántúl több mint félmillió dollár értékben eddig nem kapható cikkeket árusít majd. Az országos viszonylatban is nagy kezdeményező képességű Konzum Áruház még az idén lebonyolítja a Finn Nemzeti Hetet is, amennyiben a finn partner ugyanebben az időszakban szállítja áruját. * Földessy Dénes ____________________________
