Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-12 / 129. szám

Hosszú távra szépéig maradandót Paneles lakóépület modellje, 1979. (Variáció egy baranyai keresztszemes mintára) Csete György—Kátai Mihály Népi hagyományaink és modern építészetünk Ahol az ember szívesen él, jól érzi magát öt éve a paksi lakóházak külseje hónapokig tartó vitát váltott ki az Élet és Irodalom hasábjain. Építészek, költők, szociológusok, néprajzkutatók írtak arról, megfér-e a panel­ház oldalán a „tulipán"? Az épületekbe nem néztek be. Cseíe György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főépítésze tagja volt annak a pécsi építészcsoport­nak, amely a paksi városrész terveit megalkotta: — A falusi házakban mindig és most is a konyha köré szer­veződött az élet, itt volt a csa­ládi együttlétek színtere. A pak­si lakások mindegyikének fóku­sza van, egy étkező, előtér, egy semleges terület, ami a csalá­dot összehozza, s kinek-kinek lehetősége van az elvonulásra is. Az emberek szeretnek ezek­ben a lakásokban élni. — Az, hogy ki-ki a családjá­ban milyen miliőt teremt, saját dolga, a kinti környezet alakí­tása már társadalmi ügy. — Nem pénzkérdés, hogy ki­nek és milyet építünk — csu­pán többlet szellemi energia. Például az olyan egyszerű épí­tőelemet, mint a kocka, egy gyerek is magas rendű struk­túrává képes összerakni. Azon­ban az épület nem eldobható konzervdoboz-kultúra, nem egy generációnak építünk, én hosz- szú távra terveznék, szépet, tar­tósat, maradandót, hiszen így a ráfordított energia is hama­rabb megtérül. Enélkül viszont tűrhetetlen környezetet alakí­tunk ki. A magyar embernek építünk, kultúráját ismernünk kell. Szerintem a népi kultúra ábécéjét mindenkinek meg kell tanulnia, aki itt dolgozik. Nem arról van szó, hogy a panelház falóra pitypangot festek-e, vagy sem. Keresek egy pontot a né­pi kultúrában, s ezt valósítom meg az épületben. A kaposvá­ri általános iskola tervezője Nyári József például a baranyai keresztszemes minta egy darab­ját emelte ki, s hozta össze az épület sajátos törvényszerűsé­geivel. — A dunaújvárosi Béke-vá­rosrész építésénél önök egysé­ges lakóterület kialakítására törekedtek. — Tulajdonképpen ez is csak tűzoltás, mert a házak elhelye­zése már adott volt. Az épüle­teket zöld falak közé szorítot­tuk — sajnos rengeteget be­szélünk a por- és zajártalom­ról, és megfeledkezünk ar­ról, hogy egyetlen fasor mennyi funkciót tölt be. Nem­csak véd a zajtól, a portól, biológiai szerepe van, hanem — s ezt hangsúlyozom — szép is. Az épületek földszinti részét tettük széppé, hiszen ebben a zónában jár-kel az ember. A magasabb szinteken viszont el­veszíti a kapcsolatát a földdel és sajnos a házakat úgy ter­vezzük, hogy virágtartók sem kerülhetnek az ablakokba. Pe­dig ez a növényi építkezés töb­bet ér mindenfajta díszítésnél. — Négy éve országos pályá­zatot hirdettek, azzal a céllal, hogy a következő ötéves terv­ben megújítják a sablonokat a házgyárakban. Erre egyelőre nincs lehetőség, de a szakma felkészülhet a következő évekre. — A század elején, amikor a legtöbb városunk létrejött, európai rangú, az országhoz is méltó épületek születtek, Lech- ner Ödön azon kesergett, mi­lyen kár, hogy ezek nem ma­gyar városok. Most hasonlóan nagy arányú építkezések foly­nak országszerte, és úgy . lát­szik, másodszor is elszalasztjuk a lehetőséget. Azonban az or­szág ma is elbírna annyit, hogy egy-egy kísérleti városrészt fel­építsünk, tanulságul a jövőnek — így kell építkeznünk hazai talajon. Gáldonyi Magdolna A „Mecseki babcsalád” sikeres bemutatkozása Nemcsak táplálkozásra, szépítkezéshez is kitűnő A siker kétségtelen volt és a várakozást felülmúlta. Az em­beri táplálkozásra alkalmas „humán” szója kivívta első nyilvános magyarországi sike­rét — illetve feldolgozója a Szi­getvári Konzervgyár. Mégpedig rangos ételbemutatán nyerték a babérokat és az elismerő nyi­latkozatokat, amelyet Budapes­ten a Bukarest étteremben tar­tottak az elmúlt héten, május 8-án. A házigazda tulajdon­képpen a Dél-budai Vendéglá­tó Vállalat volt. a szervezésben részt vett a Konzerv- és Papri­kaipari Kutatóintézet, valamint a Magyar Szakácsok és Cukrá­szok Szövetsége. A felkért sze­replők pedig a Szigetvári Kon­zervgyár „Mecseki babcsalád” néven bemutatkozó termékei. A svédasztalszerűen feltálalt mecseki gombás babot ga­lamb- és vargányagombával, o mecseki babfőzeléket, mecseki rjaradicsomos babot, a mecseki babgulyást kolbásszal, a mester- szakácsok o meghívott vendé­gek előtt melegítették, szerví­rozták, és kínálták a natúr bab­ból már általuk készített legkü­lönfélébb ételeket. Talán a sza­vaknál is ékesebb bizonyítéka volt a sikernek, hogy a több mint 120 résztvevőnek tálaltétel mind elfogyott. Táplálkozási szakemberek vé­leménye szerint a korszerű táp­lálkozás egyik alapélelmiszere lehet. Hiszen 35 százalékban tartalmaz biológiailag teljes ér­tékű fehérjét, ami az állati fe­hérjékhez hasonló, ugyanakkor a hússal szemben előnye, hogy nem tartalmaz koleszterint, ami köztudottan az érelmeszesedés elősegítője. 18 százalékban ér­tékes olaj, magas B, D és E vi­tamin, valamint kálium- és foszfortartalma van. Magas fehérjetartalma miatt az állati takarmányozásban mór nálunk is évek óta alkal­mazzák, emberi táplálkozásra alkalmas szója termesztésére és belőle különböző fogyasztási cikkek készítésére 1972 óta foly­nak kísérletek. Most először és az országban egyedül a Sziget­vári Konzervgyár jutott el oda, hogy akár holnap forgalmazha­tó termékcsaláddal rukkoltak ki. Körülbelül egy éve kezdődtek itt a kísérletek, először labora­tóriumi szinten, aztán nagyüze­mi módon. Sok kudarcba ful­ladt próbálkozás, fejtörés előz­te meg o,sikert, ami sok lelkes munkatársnak — és természete­sen a feltételeket biztosító ve­zetőknek — köszönhető, akik között is talán leglelkesebb a munkálatok irányítója, Saska Sándor, akit az egyik kollégája tréfásan „szójakirálynak” ne­vez. A gyárbon elmondták, hogy már ez év végén forgal­mazni tudnának a babból, ha a kereskedelem megrendeli. És most hadd említsek még egy érdekességet a szójabab­ról, különösen a nő olvasók ré­szére. Nemrég olvastam egy osztrák kozmetikusnő nyilatko­zatát, aki elmondta, most a legújabb kozmetikai szer Nyu­gaton a szójabab csírájából készült magas olaj- és vitamin­tartalmú pép, amelynek csodá­latos bőrregeneráló hatása van. Most csak arra várok, mikor akod Pécsett vállalkozó szelle­mű kozmetikus, hogy ne csak a nyugati nők szépüljenek a szó­jától. S. Zs. A 47 kilós harcsa meg a többi így kaptak a halak Horgász. A rosszmájúnk sze­rint egy külön, sajnálatra méltó állatfaj. Arról nevezetes, hogy órák hosszat képes ülni a víz­parton, némán lesi a vizet, az­tán napokig beszél róla — jó­korákat lódítva. Bármennyire Is gúnyolódnak sokan rajtuk, számuk évről év­re rohamosan nő. Tavaly már 222 518 gyermek, ifjúsági és fel­nőtt horgászt tartott nyilván a statisztika, ebből 9412-en Bara­nyában áztatták rendszeresen a zsinórokat A 26 egyesületbe tömörült közel 10 ezer itteni pecás (nemigen szeretik ezt az elnevezést) 173 300 kilogramm halat fogott a múlt esztendő­ben. A legtöbbet pontyból emeltek a szákba, csaknem 85 ezer ki­logrammnyit, csukából 12 ezer kilót, süllőből pedig majdnem Kérdezem a tizenéves gye­rektől: „Pilinckáztál már?" —, gyanakodva néz, elpirul: „Még nem. Mi az?” Mondom neki, ugyanaz, mint a „bigézés", vagyis egy arasznyi fadarabot két végén kihegyezel, aztán ráütsz egy husánggal, felperdül és a következő ütéssel továb­bítod a1 levegőben, az a fon­tos, hogy jó messze elrepüljön. Izgalmas, ügyességet igénylő, olcsó társasjáték. Nem is hal­lott róla. „És a facsigáról?” Ar­ról sem. „Fából csiga?” —töp­reng egy kicsit, aztán eliramo­dik a két bérház között át a „dühöngőbe”, ahol a többiek már rúgják a labdát, ahol a pályát övező vasrács megvédi őket az autósforgalamtól, hogy nyugodtan áldozhassanak a nagy-magyar-népi-játéknak, a focinak. Mondhatnám: csak a focinak, mert más szabadtéri játékot nem nagyon ismernék. A hagyományos városi játé­kok, mint a pílimcka, facsiga, vagy o fakarikázás és a golyó­zás úgy ment ki a divatból, ahogy helyüket elfoglalták a drága, „modern” játékszerék, mint oz irányítható autó, az elemmel működő asztali Ding­Vasárnap, 18-án a pécsi vásárcsarnokban Ball, a krómozott kerekű kis- bieikti, a kétezer forintos kem­ping kerékpár, a kismotorke­rékpár (több ezer forintért), a tereken beépített játéka lkai. matosság, pedig, mint a hinta, libegő, mászóka és társai már eleve leszoktatják a gyerekeket a scuját ötletű elfoglaltságról. De még a felnőtték is ötlet­szegények, legalábbis azok, akiknek uramisten! — főfoglal­kozásuk a játéktervezés, játék, gyártás, ho egyáltalán vannak ilyenek ... Pedig az olcsó, kis játékokot nem kell már kita­lálni: a zöld, piros, fekete, li­la, sárga és a jóég tudja mi­lyen színre festett égetett agyaggolyókra még emlékszik az idősebb korosztály: utcasor, lkokon, üres telkeken, aikkor még nem betonozott járdákon „lyukra játszottunk” a golyók­kal, amelyeket elhasznált ha­risnyaszárba kötöttünk, óriási csatáik révén nyertünk, vagy vesztettünk és másnap újra kezdtük. Az ostorral hajtott fa- csigázás a kisebbek játéka volt Játékcserebere és örültünk, ha találtunk egy- egy aszfaltos utcaszakaszt, ahol még simábban pergett ez a kis fából esztergált pörgen- tyű ... A fakarikát vagy bicik­liabroncsot hajtó gyerékhad megszokott látványa volt a 'kül­városi utcáknak. Gyerekeink most saját kezű­leg összeeszkábált gokarttal csapnak zajt a bérházak között és talán ez az egyetlen sza­badtéri játék, omi olcsó, bár. . . láttam már iparilag gyártott gokartot, csők legyen, ki meg­fizesse ... Két esztendeje a karácsonyt megelőző vásárlá­si lóz idején pszichológusok, pe­dagógusok, kereskedők, terve. zők és iparosok kapcsolódták egy már-már országos vitába: „Mivel játsszék a gyerék?” Szikrázó kínai géppisztollyal, vagy méregdrága irányítható tankkal és autózail, aztán olyan szóbaljá tékák kai, mint a fém építőkésizlet, mint a villamos- vasút, mint a miniszámítógép és egyebek?! A kötött import- béhozatal miatt ezéklből sem volt elegendő. Egészséges moz­gást igénylő szabadtéri játé­kokról pedig — a focin kívül — nem is tudunk, esetleg a gör­korcsolyáról, amelynék az árá­ról megintcsa'k jóbb nem be­szélni ... E hét vasárnapján — 18-ón — reggel nyolctól délután ket­tőig a pécsi vásárcsarnokban a Mecsek Tourist megrendezi első játékkiállítását. . . Nem. Nem kiállítás, mert bár felhív­ták az eseményre a kereskedel­mi szervek figyelmét, egyelőre csők a Centrum Áruház jelent­kezett, almely árusít is. Pedig jó lenne, ha a többi áruház is bemutatná készletét, hogy legalább most egyszer meg­szemlélhetné o felnőtt lakosság: milyen a hazai játékállamány, siramas vagy örvendetes-e? Mi­lyen jó lenne, ha néhány kis­iparos is ímegjelenne, akik jár­tasak a játékkészítésben! A vasárnapi rendezvény jel­lege inkább „játékcserebere”, mint kiállítás. Bármilyen játé­kot, bármilyen gyűjteményt el­hozhatnak a gyerekek — óvo­dáskorútól tizenévesig — és megkezdődhet a cserebere. A felnőtték számára is tanulságos lehet: „Mivel játszik és mivel szeretne játszani, a - gye­rék?!" R. F. 10 ezer kilót. A keszegféléket leszámítva ez a három fajta hal áll az élen a fogási listán, ame­lyen rajtuk kívül a kősüllő, a harcsa, a bálin, az angolna, a pisztráng (igaz, ez mindössze 11 kilóval), a márna, a kecsege, az amur és az úgynevezett vegyes halak népes csoportja kapott helyet. Sokan, körülbelül 1800-an horgásztak rendszeresen a Pé­csi-tónál, s nem is akármilyen sikerrel. Elég, ha csak a 16 ki­fogott nagy harcso (a legna­gyobb 47 kilós volt) pórul járá­sára utalunk. A másik népszerű horgászvizen, a Pogányi-tavon összesen 6659 kg ponty, 30 kg csuka, 67 kg süllő, 225 kg amur akadt horogra (ez egyébként a legintenzívebben hasznosított, de egyben a legsűrűbben láto­gatott baranyai horgászvíz). Ál­talában a baranyai vizekről el­mondható, hoqy a halfajoknál pontyból, süllőből, angolnából, a csukából és a keszegfélék csa­ládjából több került „zsinór­végre”, mint 1978-ban, ugyan­akkor a harcsa, a balin, a már­na, a kecsege és az amur fo­gása kevesebb sikerrel járt. A baranyai horgászok az In­téző Bizottság megalakulása óta eltelt 14 év alatt majdnem 15 ezer mázsa halat fogtak, azaz csaknem 150 vagonnyival já­rultak hozzá az évi 3—4 kg kö­rüli fejenkénti országos halhús, fogyasztáshoz. Végezetül egy jó hír, igaz, nem a holtbiztos fogás receptje. A Pécs környéki Malomvölgyi­tóba telepített kanadai és cseh­szlovákiai vérvonalas szivárvá- nyos pisztrángok köszönik szé­pen, jól érzik magukat, évente 30—40 dekát fejlődnek, a volt bőrgyári zagytározó sem ártott nekik. Húsuk állítólag ízletes. A kirándulóközpont átadása és a horgászat beindulása után erről is meggyőződhetünk. (h. I.) hétfői □

Next

/
Oldalképek
Tartalom