Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-10 / 127. szám
6 Dunántúli napló 1980. május 10., szombat Balekok és isteni fényben tündöklő firmák Pécsi szakmunkástanulók sikercsapata Diákhagyományok Kitollasodott a kőhattyú Diákdékánok ebédjén a Pécsi Tudományegyetemen Balekok, isteni fényben tündöklő firmák, szakestély, commercium, fiducitas, salamander — csupa ismeretlenül csengő fogalom a mai diákok számára. Nemcsak hogy a fogalmakat nem ismerik, de a régi szokások, látványos ceremóniák is feledésbe merültek, az iskolákban nem tartanak avató, keresztelő, búcsúztató ünnepségeket, hiányoznak a közös együttlétek, egyszóval; mai iskolai, kollégiumi életünk hagyományokban meglehetősen szegény. Ezen a tényen még az sem változtat lényegesen, hogy a FIN idei rendezvénysorozata alatt a hagyományos márciusi ünnepségekhez kapcsolódva jó néhány iskolában, kollégiumban diáknapokat is rendeztek. Volt diákrektor választás, fordított nap az iskolákban, tréfás tanár—diák vetélkedő, sportnap, kiállítás, ez alatt a jogokkal jelképesen hatalmukba keríthették az intézményeket, megalapíthatták a maguk pünkösdi királyságát. Az iskolák nagy többségében azonban a FIN ideje alatt is némák maradtak a folyosók. A hivatalos ünnepségeken kívül nem történt semmi és előreláthatólag a sok helyen Boncolássá torzult ballagáson kívül nem is fog. A negyedévesek búcsút mondanak az alma maternek anélkül, hogy maradandó vidám emlékeket vinnének magukkal. A hagyományokat nemcsak folytatni, de alapítani is lehet. A Közgazdaságtudományi Egyetemen például a kollégisták néhány éve NEBU (negyedévesek búcsúja) keretében köszönnek el az iskolától, van ahol tógában, barátcsuhóban, imbolygó gyertyafény mellett járják be utoljára a kedves helyeket, hogy utána közös vacsorán vegyenek részt. Máshol jelképesen eltemetik o diákéveket, megint máshol emlékfácskát ültetnek az iskola udvarán. Nagyon sok helyen felelevenítették azokat a középkori szokásokat is, amikor a végzősök buliballagás keretében, jelmezes felvonulással vesznek búcsút az iskolai évek alatt otthont adó várostól. Hagyományt teremteni igazán nem nehéz. Csak egy példa. Sopron diákélete mindig gazdag volt hagyományokban. De a hagyományfa napjainkban is egyre lombosodik. Hogyan? Például úgy, hogy az ún. Bors ház előtt Sopronban áll egy kőből faragott vízköpő, tetején egy hattyúval. Történt egy nap, hogy az egyik vizsgázó firmát (felsőéves) nem engedték át o vizsgán, mondván, csak akkor megy át, ha ez a hattyú kitollasodik. S mit tesz a diákember? Másnap reggelre a hattyú kitollasodott. A párbeszédei hallotta néhány diáktárs és diákszolidaritás- akcióba lépett. A professzor mit tehetett, vette a lapot és átengedte az újra próbálkozó diákot. Azóta ez a hattyú- feltollazás Sopronban hagyománnyá vált és a valétabálok alkalmával, éjfélkor mindig kimennek a szoborhoz a végzősök és feltollazzák a hattyút. De nemcsak a búcsúzáshoz kapcsolhatók diákhagyományok. Év közben is számtalan lehetőség kínálkozik a diákélet színesebbé tételére — kezdve az elsősök fogadásától az avatási ünnepségeken át a farsangi mulatságokig, vagy az iskola névadójának személyéhez, munkásságához kapcsolható ünnepségekig. A régi selmeczi, pataki, debreceni diákhagyományokat is könnyű felkutatni. Számtalan könyv, folyóirat, diákújság őrzi az események krónikáját, a ceremóniák leírását, a szokások rendjét és nem egy helyen a KISZ támogatásával alakultak is hagyománybizottságok azzal a céllal, hogy a régi szokásokat újraélesszék és a mai időknek megfelelően életre keltsék. Néhány iskola ünnepségei ma már országos hírnévre is szert tettek és akik részt vettek ezeken, legendákat mesélnek róluk. A sárospataki, gyulai, csurgói diáknapokat, a veszprémi VEN-t (veszprémi egyetemi napok) vagy a pécsi egyetemisták rendezvényeit országszerte figyelemmel kísérik és a városok lakói is számon tartják, mikor tűnnek fel az első aszfaltfeliratok, mikor lépnek színre az első hordószónokok, mikor vonul fel az első kortesbanda, mikor kerül sor a nyilvános hétpróbára, a tanárok és diákok nagy, egész napos vetélkedőjére. Régebben — az évkönyvek feljegyzései szerint — az év szinte minden hónapjában voltak ilyen ünnepségek, közös együttlétek. Az oktatási intézmények jellege — iskolakollégiumok — nemcsak lehetővé tette, de meg is kívánta, hogy az alma materen belül tanár és diák a lehető legszorosabb kapcsolatban álljon egymással. Ma, amikor annyit beszélünk az oktatás tömegessé válásáról, elszemélytelenedéséről, az egyén automatizáltságáról, a közömbösségről, a közösségek hiányáról, még nagyobb szükség lenne a hagyományok ösz- szetartó, közösséget kovácsoló, az egyhangú iskolai életet színező erejére. A diákönkormányzat szinte kínálja a lehetőséget. Csak élni kellene vele, hogy „legyen mire emlékezni, ha elmegyünk és diákok többé nem leszünk”. Sebők János Vasárnapi túrák Vasárnap délelőtt túró és mo. toros ügyességi verseny, délután gazdag szórakoztató program várja azokat a fiatalokat akik részt akarnak venni a VI. zselici győzelem túrán. A délelőtti ver. sengésre az almáskeresztúri, a délutáni bemutatókra szovjet katonai fúvószenekar, a barcsi Boróka táncegyüttes és Dixi- land zenekar műsora, kakasütés, lepényevés — a mozsgói sportpályán kerül sor. Az egész, napos program ifjúsági bállal zárul. Találkozás vasórnop reg. gél fél 8 és 8 óra között az almáskeresztúri művelődési ház. nál. * A XIII. „Fábián Béla" emléktúrót május 11-én rendezi meg a KISZ Komló városi Bizottsága. A túra megnyitójo vasárnap reggel nyolc órakor lesz a fel- szabadulási emlékműnél. A túra útvonalának a magyaregregyi országútat jelölték ki. Az emléktúra délutánján játékos sport- programot és kulturális műsort rendeznek. Diókdékánok választása a Pécsi Tudományegyetemen Baranya megye munkásmozgalmi múltját kutatják A siker pillanata a salgótarjáni versenyen Az album, amit lapozgatunk, tíz év történetét dokumentálja fényképekkel, levelekkel, emlékeztető leírásokkal. Egyben emlékkönyv is, amibe híres emberek írtak kedves sorokat a pécsi 508-as Tarr Imre Szakmunkásképző Intézet honismereti szakkörének. Csak néhány név kiragadva a sok közül; Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Nagy Sándor, a KISZ KB titkára ... Az album megőrizte a sikereket is. Az 508-as Szakmunkásképző Intézet honismereti szakköre nyolcszor indult a Munkaügyi Minisztérium által a szakmunkástanulók számára meghirdetett országos honismereti-politikai versenyen: kétszer első, kétszer második és egyszer harmadik helyezést értek el, s mind a nyolcszor döntőbe kerültek, a területi vetélkedőket pedig egy kivételével sorozatban megnyerték. Legutóbb a salgótarjáni országos döntőn másodikak lettek; méltón ünnepelték meg a szakkör fennállásának tizedik évfordulóját. — Ezzel a szakmunkásképző intézetek honismereti szakköreinek összesített pontversenyében az első helyre kerültünk — meséli Matestyák János tanár, aki ötödik éve vezeti a szakkört. A gyerekek, hét lány és két fiú, csak „Matyi bácsinak szólítják. S több ez mint kedveskedés: hűen tükrözi a szakkör közös munkájának hangulatát, az embert és közösséget formáló pedagógiai elvet és gyakorlatot: — Nálunk semmi sem kötelező, parancsra nem megy a munka. Ezért is kicsi a szakkör igazi magja: aki 'kedv és lelkesedés nélkül csinálta, hamar lemorzsolódott. S kedvben és lelkesedésben nincs hiány — ezt magam is tapasztalhatom. A szakkör öt tagja, Gyenis Lívia, Retek Ildikó, Czár Katalin, Kapronczai Margit és Kosztics István, akik el tudtak jönni erre a rendkívüli szakköri gyűlésre, mind keramikusnak készülnek. A hét három napján Kishajmáson dolgoznak, három nap pedig iskolába járnak Pécsett. Margitka kivételével valamennyien vidéken laknak. így igazán nem könnyű a közös munkát megszervezni és elvégezni, az iskola is csak szűkös anyagi támogatást képes nyújtani a szakkörnek. A szűkös anyagi helyzeten úgy segítettek, hogy a honismereti versenyeken eddig ösz- szesen 107 000 forint értékű jutalmat gyűjtöttek össze. Ebből telik felszerelésre, utazásokra. Jártak már az NDK-ban is és idén nyáron is oda készülnek. Ez jutalomutazás lesz. Sok-sok élménnyel gyarapodtak az évenkénti honismereti versenyeken is. amelyeket mindig más-más városban rendeznek: Budapesten, Gödöllőn, Egerben, Szekszárdon, Zalaegerszegen, legutóbb Salgótarjánban. A szakkör fő kutatási területe Baranya és Pécs munkás- mozgalma. Ebben a témakörben érték el legnagyobb sikereiket: a Hazafias Népfront országos pályázatán iskolájuk névadójáról, Tarr Imréről készített dolgozatukkal első helyen végeztek 1978-ban, egy évvel később pedig a második helyen, amikor Asztalos János életének történetét írták meg. Tarr Imréről készített pályamunkájuk alapján a közeljövőiben dokumentu mfilmet készít a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója. A szakkör zöme idén végzi el az iskolát, a fiatalabbaknak kell átvenni a stafétabotot. Az átmenet nem ígérkezik túl nehéznek, valamennyi mostani szakköri tag tovább akar tanulni esti gimnáziumban, s ezt a régi alma mater falai között is megtehetik, a kapcsolat tehát nem szakad meg. Átadhatják az újaknak a tapasztalatokat s az útmutató: „ismerni a múltat, hogy könnyebben eligazodjunk a jelenben, hogy jobban láthassuk a jövőnket." Dunai Imre Iskola újságok — diakszerkesztok Diákok írjanak diákoknak Diáklapok KISZ-irányítás nélkül Pécsi középiskolai lap indulhatna Iskoloújsóg-szerkesztő voltam. Emlékszem, szatyorban szállítottam a stencilezett példányokat, otthon átírogattam a halványan nyomott címeket. Később nyomdában készült o lapunk, ez időre a tartalma is átalakult: a tudósítók hozták az alapszervezetek híreit, a tanárok is szívesen írtak a diáklapba, az iskolai KISZ-bizottság figyelte munkánkat. Hagyjuk az emlékezést! Ennél jobbon érdekel, milyenek ma a pécsi középiskolások diáklapjai. Sey Gábor, a Pécs városi KISZ-bizottság munka- táisa is fél éve gyűjti az iskolaújságokat, ezt az évet az elemzésnek szánja.- Ezek a diáklapok az iskola újságjaként jelennek meg, milyen a kapcsolatuk az iskolai, a városi KISZ-szervezettel, bizottsággal?- Ezt a kapcsolatot hiányoljuk. Valóban nem az iskolai KlSZ-szervezet lapjai, és az az igazság, hogy ahol az iskola vezetése figyelemmel kíséri az iskolai újságot, ott rendszeresen megjelenik. A KISZ KB évente megrendezi az iskola- újság-szerkesztők és rádiósok táborát, ahova el-elküldik képviselőiket, de a táborok hatása nem látszik a lapokon, sem a diákszerkesztők munkája, sem a KISZ felügyelete.- Annak idején mi az alap szervezetek tudósitóitól kaptuk a friss hireket, az osztályok életének eseményeit. — Elvesztik az aktualitásukat a lapok, mert rendszerint az elmúlt eseményekről tudósítanak. nem az elkövetkezendő feladatokról szólnak. Ezenkívül nagy hiba, hogy nem a diákok írnak a diákoknak. Némelyik tudományoskodó, a másik közlemények halmozd. Nem érződik az iskola profilja sem, nem tűnik ki például a Széchenyi Szakközépiskola lapjából, hogy ott a gyerekek híradástechnikát is tanulnak. A tudósítói hálózat kiépítésének egyik „akadálya", hogy a vertikális alapszervezetek érdeklődési köréből kiesik a diáklap. És sokat beszélünk a diákok leterheltségéről — sokan tagadják, de tény, hogy van olyan iskola, ahol tizennyolc-féle szakkör működik — egyébként a szakköri élet eseményei is hiányoznak az iskolaújságokból —, emellett korrepetálásra jórnok a tanulók, és természetesen a KISZ is a tanulást jelöli meg elsőrendű feladatuknak. Talán színvonalasabb diáklapok készülnének, ha kevesebb iskolai szakkör indulna, vagy szerveződhetne olyan vertikális alapszervezet, amely az újságírás, rádiózás iránt érdeklődőket fogná össze.- Több iskolában anyagtakarékosságra, pénzhiányra hivatkozva nem indítanak újságot, de gondolom, az önök véleménye is az, hogy fontos feladatuk van az iskolai életben a diáklapoknak. Mi lehet a megoldás? — Kevés pénze van a KISZ- szervezeteknek, legfeljebb a társadalmi munkákból befolyt összegekre alapozhatnak. Tervezzük a következő években a városi diákszerkesztő klub létrehozását. A Szikra Nyomda ki- szeseinek bevonásával egy városi stábot alokítanSnk, és egy pécsi középiskolai diáklap indulna. A költségeibe besegíthetnének az iskolák, jóval kisebb összeggel, mint amivel most előállítják a lapjaikat. Talán túl pesszimistának tűnik a kép. amit az iskolaújságokról festettünk, de mindenképpen segítő szándékkal tettük, s szívesen olvasnánk a diákszerkesztők véleményét, mert a témát nem zártuk le. Gáldonyi Magdolna
