Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-09 / 126. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! i *4 * Ä % *• VT* *7 Dunántúlt anio XXXVII. évfolyam, 126. szám 1980. május 9., péntek Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Százezrek kisérték etelsé útjára Tito elnököt A temetésre 117 országból érkezett küldöttség A Kádár János vezette magyar küldöttség csütörtök délelőtt a JKSZ székházából a szövetségi nemzetgyűlés épületéhez hajtatott, hogy koszorút helyezzen el az elhunyt Tito elnök ravatalán. A delegáció a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöksége és a JKSZ KB elnöksége képviselőinek kíséretében érkezett a parlament főbejárota elé. Az épület oszlopcsarnokában megalakult a koszorúzási menet. Élen haladt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki To- nócs tagja, a küldöttséq vezetője, s őt követték a delegáció tagjai: Gyenes András, az MSZMP KB titkára és Halász József, Magyarország belgrádi nagykövete. A koszorút a Jugoszláv Néphadsereg két díszegyenruhás katonatisztje vitte és helyezte el a jugoszláv nemzeti lobogóval letakart koporsó mellé. Kádár János és a küldöttség tagjoi egyperces hallgatással, majd főhajtással vettek búcsút Joszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szo- cialista Szövetségi Köztársaság és a JKSZ elhunyt elnökétől. A koszorúzási ünnepség után a magyar küldöttség a szövetségi palotához hajtatott, hogy Joszip Broz Tito eihunytóval Jugoszlávia vezető személyiségeinek tolmácsolja a magyar kommunisták, az egész magyardolA gyászszertartás külföldi résztvevőinek egy csoportja. A képen bal szélen Kádár János, középen Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Szaddam Hu sszein iraki elnök, jobb szélen (szemüveges) Sandro Pertini olasz elnök. gozó nép mélységes együttérzését. A delegáció a JSZSZK elnöksége képviselőjének kíséretében érkezett a palotához. Kádár János és a küldöttség tagjai az oszlopcsarnokon át az úgynevezett Szerb terembe mentek, ahol Lazar Kolisevszki, a JSZSZK elnökségének elnöke, Dragoszlav Markovics, o szövetségi nemzetgyűlés elnöke, Veszelin Gyuranovics, a szövetségi kormány elnöke és Joszip Vrhovec külügyminiszter várta őket. Kádár János, a küldöttség vezetője, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tonács tagja a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezető állami tisztségviselőit biztosította mélységes részvétéről, és hangoztatta, hogy a magyar társadalom osztozik Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek nagy gyászában. A részvétnyilvánítás után Kádár János bejegyezte nevét a szövetségi palota Bosznia termében elhelyezett emlékkönyvbe. Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút Joszip Broz Titótól, o Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökétől, s Belgrádban százezrek kísérték utolsó útjára a délszláv népek történelmének egyik legkimagaslóbb személyiségét. Tito elnöknek a szövetségi képviselőház oszlopcsornoká- ban felállított ravatala előtt hétfő este óta a fővárosból és az egész országból mintegy félmillió ember vonult el, hogy lerója kegyeletét. Csütörtök reggel, helyi idő szerint 8 órakor o képviselőhöz épületét lezárták, hogy a ravatalon a külföldi küldöttségek elhelyezhessék koszorúikat. A temetésre 117 országból érkezett küldöttség. Belgrádi hivatalos közlések szerint Tito elnök végső búcsúztatásán 33 államfő, 32 miniszterelnök, 30 kommunista és munkáspárt legmagasabb szintű vezetője, továbbá 4 uralkodó és számos köz- társasági alelnök vett részt. Jelen voltak a különböző nemzetközi szervezetek képviselői is, köztük Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A temetési szertartás kezdete előtti órában a koporsónál az elhunyt elnök hozzátartozói álltak. Ez alatt a rovatai mellett egymást váltották a politikai és társadalmi szervezetek vezetői alkotta díszőrségek, mojd azok a frontharcos veteránok, akik az antifasiszta népfelszabadító háborúban Tito hadseregfőparancsnok legközelebbi harcostársai voltak, köztük Kocsa Popovics, Peko Dapcsevics, Szve- tozar Vukmanovics-Tempo és Mijalko Todorovics. A ravatal mellett végül a díszőrségben Lazar Kolisevszki, az államelnökség elnöke, Szte- van Doronyszki, a JKSZ KB elnökségének ügyvezető elnöke, az államelnökség tagja, Cvije- tin Mijatovics, az államelnökség alelnöke, Vladimir Bakancs, Fadilj Haxha és Petar Sztambolics, az állam- és pártelnökség tagja, Szergej Kra/'g- her és Vidoje Zsarkovics, az államelnökség tagja állt. Helyi idő szerint pontosan 12 órakor Tito elnök koporsóját leemelték a ravatalról, s a Jugoszláv Néphadsereg nyolc, díszégyenruhás tábornoka a gyászinduló hangjai mellett a koporsót kivitte a szövetségi nemzetgyűlés oszlopcsarnokából, és az épület bejáratánál lévő ágyútalpra helyezte. Közben Belgrádban, s valamennyi köztársasági székvárosban díszlövések dördültek el, majd Jugoszlávia nemzeti himnuszának hangjai csendülték fel. A szövetségi parlament épülete előtt Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnöke mondott búcsúbeszédet. Az elhunyt elnök életútját, munkásságát méltatva emlékez(Folytatás a 2. oldalon) A fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepségeket tartottak Baranyában. Képeinken: balról koszorúzás a harkányi bolgár hősök emlékművénél, valamint Beremenden, a jugoszláv hősök emlékművénél. (Tudósítás a 2. oldalon.) Győzedelmes tavasz H árom és fél évtized már elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború szörnyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek többségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, akik békében Isi» ü lettek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből. filmekből, szüleik, nagy- szüleik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik- érzik csupán a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis. Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatatlan örömmel ünnepük az emberek ezt a napot. Az emberiséq nem felejthet: nemzedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus tom- bolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe be- hívottak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az eseménysorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdődött. Új élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé vált a szocialista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 194ó-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. El- vakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi eseményeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép-hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el több NATO-tag- állam területén. Az Északatlanti Szövetség Tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanú- bizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együttműködés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szítására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel-keleti rendezést hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi—izraeli különmegállapodós, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távolról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbetörését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyu- gat-Európa államainak megfélemlítését szolgálta. A jelenlegi amerikai politika s a vele csen- desebb-hangosabb szolidaritást vállaló nyugat- európai országok magatartásának veszélyeit látva aligha kétséges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozto fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ma is a legelszántabb híve a békének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Népünk elkötelezettségét a béke iránt évről évre meggyőzően tükrözi a béke és barátsági hónap is, az idei rendezvény- sorozat a mai nappal veszi kezdetét. Kocsi Margit
