Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-01 / 119. szám
u Dunántúli Ttaplö 1980. május 1., csütörtök „Amiről tárgyalunk, az ország számára is fontos” Nem nehéz mozgósítani, ha látják a hasznát Képviselő a bizottságban Beszélgetés Cserna Sándor pécsi képviselőjelölttel Lovászhetény bejárata Tanácstagi csoportok a községekért Tavaly Is eredményes munkát végeztek Cserna Sándort, a MÉV II. bányaüzemének vájárát 1971- ben választották először országgyűlési képviselőnek, s most az 5. sz. választókerületben ismét őt jelölték. A pécsi munkásképviselő két parlamenti cikluson át tagja volt az ország- gyűlés építési és közlekedési ÓL landó bizottságának, neve mindig ott volt a bizottsági ülésekről kiadott kommünikékben a felszólalók között. Harmadszori jelölése után ar. ról beszélgettünk vele: milyen a képviselői munka a bizottság, ban? Érdemes erről szót váltani, hiszen a kongresszusi határozat is arra hívta fel a figyelmet, hogy „fejlődjék tovább az országgyűlési bizottságok munkája". — Hogyan lesz egy képviselő bizottsági tag? — Ezzel kezdtük a beszélgetést. Első parlamenti felszólalásomban a költségvetési vita kapcsán építési problémákról, árakról, meg egyebekről beszél, tem. A bizottság ezután alakult. Lehet, hogy ennek a felszólalásnak is köszönhetem, hogy tagja lettem. Egyébként — legalábbis ami a bizottsági munka építési részét illeti —• nem idegen előttem, a mi ről szó van, hiszen az eredeti szakmám hőműves. — Mi kerül a bizottság elé? — Minden, ami az ország- gyűlés elé is kerül. Tehát nemcsak az, amiben szakmailag is érdekeltek vagyunk. Egyedül az atomenergia-törvény volt az a kilenc év alatt, ami nem került a mi bizottságunk elé. — Ezeket általában ismerjük az ülésszakokról adott bőséges sajtó-, rádió- és tv-tudósitások. bál. De tárgyal-e egyebekről is a bizottság? — Természetesen van saját szakmai programunk is, ami a kormányzati munka segítése érdekében alkotja napirendünk egy részét. Emlékezetes téma volt annak idején az, amikor a légiközlekedés helyzetéről tárgyaltunk a Ferihegyi repülőtéren. A bizottság javasolta, hogy a Minisztertanács tűzze napirendjére a repülőtér fejlesztését. Tulajdonképpen így indult a most is folyó hatalmas beruházás. E tárgyalás után öt évvel — ismét a helyszínen — azt vizsgáltuk, hogyan valósul meg a program. Szerepelt a napirendünkön a házgyárak dől. ga, arányos-e az elhelyezésük az országban. Ekkor merült fel, hogy Dél-Dunántúlon is kellene házgyár. A vitában területünk érdekében szólaltam fel, s elmondtam: ahol van házgyár, ott több lakás is épül, ami egyébként Is cáfolhatatlan tény. Legutóbb Miskolcon a Lenin Kohászati Művekben volt kihelyezett ülésünk és ott a 10,2 milliárdos, 4 év alatt megvalósuló, de már 2 év után termelő beruházás kapcsán a kiemelt nagyberuházások helyzetét tekintettük át — Hogyan látja a saját szerepét a bizottságban? — Ha nem is szakember a képviselő, a felvetett problémákra kell valamilyen észrevételének lennie. Én magam a témák előtt — hogy szólni tudjak tisztességgel — a megfelelő szakterületen tájékozódom. Ezt sem röstellni, sem elmulasztani nem szabad. Különben a témáknál úgy alakult, hogy nincs szigorú megyehatár és a tárcavezetők is jobban örülnek annak, ha a képviselők nemcsak a megye határán belül gondolkodnak, bár megértik, hogy a szűkebb hazáról is kell beszélni, de akkor a mondanivaló illeszkedjék bele az országos elképzelésekbe. — Jelent-e többletet a képviselői munka eredményességében a bizottsági tagság? — Biztosan! Sokat jelent a közelebbi ismeretség a tárcák vezetőivel. Van mód segítséget, támogatást kapni a személyes érintkezés révén, amikor elmondhatja a képviselő a helyi gondokat, elképzeléseket. Nem kihasználni, hanem felhasználni kell a lehetőséget, hogy szimpatikussá tegyük problémáinkat. — Több miniszterrel működhetett együtt. Melyikről, milyen képet alkotott magának? — Csanádi nagytudású szakember volt, emberileg is közvetlen. Sok előrejelzése beigazolódott. Interpellációra soha nem válaszolt kitérően és mindig végleges megoldást közöld. Bondor? Szigorú, fegyelmezett ember, aki az elgondolásához ragaszkodva követelte meg a feladat végrehajtását. Abrahám? Nehéz helyzetben lett miniszter, de az építőipar mai elismertségében nagy része van. Amióta a tárca élén áll, mintha jobban — másként — lenne szem előtt ez a fontos iparág. Pullai? Nagyon gyorsan otthon találta magát a tárca élén. Aktív, határozott, gyors vágású egyéniség, a kitérő választ ő sem szereti... — Tehát ilyennek látja a minisztereket. És milyennek a képviselő és a tárca kapcsolatát? — Van egy minisztertanácsi határozat arról, hogy a képviselőt a minisztériumban soron kívül kell fogadni. Ez így is van a valóságban. — Hatásosnak látja a bizottság tevékenységét? — Feltétlenül. Először is azért, mert mindaz, amiről tárgyaltunk, az ország számára is fontosak voltak. Másodszor azért, mert az országgyűlés elé kerülő témák bizottsági vitája általában módosításokkal jár együtt, ezáltal jobban kiérlelt anyagot tehetünk az ország- gyűlés asztalára. — A kongresszusi határozat a bizottsági munka fejlesztését javasolja. Milyen módját látja ennek? — Több, a kormányzati munkát segítő témát kell a bizottságok elé terjeszteni, a bizottságok pedig a saját szemszögükből nézve alaposabban mérlegeljék az eléjük kerülő témákat. A választók is segíthetik a bizottsági munkát, ha a képviselő útján feltárják a közéleti, gazdasági és egyéb problémákat. A képviselő ugyanis sohasem csak a saját véleményét mondja. Hársfai István Martonfai utcakép — Hogyan hangolják össze a csoportok tevékenységét a tanácsi elképzelésekkel? — Minden társközség egy tanácstagja helyet kap a végrehajtó bizottságban, közösen dolgozzuk ki egy adott tervidőszakra vonatkozó elképzeléseinket. Az ő feladatuk az, hogy egyrészt közös fórum elé hozzák a helyi igényeket, másrészt tanácstag társaikkal együtt saját területükön képviseljék a közös elképzeléseket, mozgósítsák a lakosságot. A végrehajtó bizottság által kidolgozott irányelveknek megfelelően állítják össze a tanácstagi csoportok évés munkatervüket. Ezek végrehajtása mutatja azt, hogy eredményes munkát végeztek. Kulturális és sportlétesítmények bővítése, a környezet szépítése, út- és járdaépítés, új tűzoltó szertár s még sok egyéb dicséri a lakosság összefogását, s nem utolsósorban az ezt szervezők fáradhatatlan tenniaka- rását. Gál István Lovászhetény tanácstagi csoportjának vezetője. Mióta a községhez csatolták Pusztakisfalut, csaknem négyszáz ember érdekeit képviseli két tanácstag-társával együtt. Látszólag könnyű a helyzete, hiszen Pécsváradon tanít az általános iskolában, könnyen eljut a tanácsra minden ügyesbajos dologban, tagja a végrehajtó bizottságnak is. Mindemellett ő a község HNF bizottságának elnöke is. — Nem túl fárasztó ez Így együtt? — Valakinek csak csinálni kell. Egyébként pártfeladatként is vállaltam. No és a népfrontban betöltött funkciómnak is van egy előnye. A bizottság tagjaival együtt tartja a tanácstagi csoport az üléseit, így aztán körültekintőbben tudunk dönteni egy-egy kérdésben. Tizennégy ember többet tud tenni, mint három. Az eredmények őt igazolják, hiszen a tanács által kitűzött, tízezer forintos jutalmat — amelyet a legtöbb társadalmi munkát végző község kap — tavaly a lovászhetényiek nyerték el. — Ezt a pénzt a sportkör fejlesztésére fordítottuk, ők viszonzásul az útépítésen végeztek társadalmi munkát, így az erre szánt összeget más községfejlesztési' célokra fordíthatjuk. Lám, így „mobilizálható” ügyesen egy ajándék... — Nem nehéz az embereket arra mozgósítani, aminek hasznát látják, ami mindenkinek érdeke. Ilyenkor még a saját pénzüket sem sajnálják a közért, ha éppen arra van szükség — mondta Gál István. Ezt bizonyítja többek között a komfortos sportöltöző kialakítása, a faluban másfél kilométeres makadám út megépítése (a termelőszövetkezet és a Pécsi Állami Gazdaság segítségével), a község parkosítása, szépítése, a korábban említett ravatalozó és tűzoltó szertár, s még sok egyéb. Idén a járda- felújítást tervezik úgy, hogy kiki a háza előtt elvégzi a terep- rendezést. Martonfán a sok szépen vakolt, gondozott kerttel, frissen festett kerítéssel övezett ház között két roskatag épület tűnik fel. — Mind a kettő tanácsi ház — sóhajt fel Gáspár Béla tanító, a tanácstagi csoport vezetője. — Most már minden reményünk megvan arra, hogy a kultúrházat átépítsük úgy, hogy abban helyet kapjon az orvosi rendelő, váró, a klub, a könyvtár. Ez a legnagyobb tervünk erre az évre, de emellett szeretnénk megoldani az árkok kövezését, a közterületek parkosítását is. — Nem kevés utánajárás, szervező munka kell mindehhez. Hogyan osztja meg egymás között a tennivalókat a község három tanácstagja? — Három utcája van a községnek, nem nehéz hát a körzeteket elosztani. Az általános tennivalóknál ki-ki azt végzi, ami a legközelebb áll hozzá. Egyik inkább a szociális körülményekkel, fiatalokkal, a vöröskeresztes tennivalókkal foglalkozik, a másik a község szépítésével a közterületek rendezésével. Jómagam a vb-tagság mellett a társadalmi elnökhelyettesi tisztséget is ellátom a nagyközségi közös tanácson. Gáspár Béla tanácstagi múltja egyidős a tanácsok megalakulásával. Akaratlan és szomorú szívvel látnia kellett Marton- fa és a többi község sorvadását, s most örömmel látja, segíti újbóli fejlődését. A lakosság számának csökkenése megállt, a fiatalok is szívesen telepszenek meg itt. — Ha minden tanácstagnak teljesítenék egy kívánságát, ön mit kérne? — Vizet. Egészséges, jó ivóvizet a mostani ihatatlan, egészségtelen nitrátos helyett. A helybéliek sem csodára várnak, mindent megadnának. Pénzt, társadalmi munkát, csak vizük legyen. Kurucz Gyula „Nem látványos a mi munkánk — hallottam a minap egy kisközség tanácstagjától. — A fejlesztési lehetőségeink, a rendelkezésre álló pénzeszközök korlátozottak. A legtöbb, amit megtehetünk, hogy igyekszünk a lakosság összefogására, erejére támaszkodva megoldani közös gondjainkat.“ Valóban, ritkán adódik alkalom arra, hogy valami látványos dolgot produkáljanak. De ahogy évek során változik, alakul egy község arculata, ahogy gazdagodik, fejlődik egy-egy település, úgy bontakozik ki e társadalmi megbízatás szépsége, fontossága, megbecsülésre méltó értéke. A Pécsvárad nagyközségi Közös Tanács a napokban értékelte a tanácstagi csoportok munkáját. Itt is az fogalmazódott meg, hogy a tanácstagi csoportok az elmúlt választási időszak alatt eredményes munkát végeztek, hasznosan együttműködve a helyi párt, társadalmi, ifjúsági és tömegszervezetekkel. Miben nyilvánult meg ez az eredményesség? Dr. Kófiás Mihály vb-titkár kapásból egy példát említ: —• Az elmúlt évben sikerült elérni azt, hogy mind az öt társközségben felépültek a ravatalozók, A közös tanács biztosította az anyagot, a községek lakói pedig a társadalmi munkát, illetve annak pénzbeni megváltását. Fotó: Erb János
