Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-28 / 145. szám
6 Dunántúli Rgplo 1980. május 28., szerda A pályaválasztás, különös tekintettel a középfokú iskolákban végzettek elhelyezkedési lehetőségeire — erről az ezekben a hetekben, hónapokban különösen időszerű kérdésről mondja el véleményét az alábbiakban dr. Kamarás Károly, a Baranya megyei Tanács munkaügyi osztályának osztályvezető-helyettese, Dr. Kárpáti Júlia, Pécs város Tanácsa munkaügyi osztályának osztályvezetője és Boda Miklós, a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet főelőadója. Mai oldalunk elsősorban a téma iránt érdeklődő, illetve a pályaválcsztást segítő szakemberekhez szól. A továbbiakban azonban a pályaválasztásban és az iskola befejezése utáni — első — munkavállalásban legközvetlenebbül érintett fiataloknak és hozzátartozóiknak adjuk át a szót. Lapunk ugyanis a Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel együtt június 3-án (kedden) TELEFONÜGYELETET rendez. Szerkesztőségünk délután 4-től 6 óráig a 10-046-os telefonszámon várja a kérdéseket, mindenekelőtt az alábbi témakörökben: — A középfokú iskolákban való továbbtanulás felvétel időszerű kérdései, — A középiskolát (elsősorban gimnáziumot) végzettek szakmatanulási, elhelyezkedési lehetőségei, — Diákok nyári munkavállalása. A kérdésekre tanácsi, iskolai, munkahelyi és pályaválasztási szakemberek válaszolnak. Kérdéseket írásban is fel lehet tenni a következő cimen: Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, 7601 Pécs. Széchenyi tér 9—10. Pf.: 379. A megye vállalatai, szövetkezetei és intézményei ugyancsak a fenti cimre küldhetik a középiskolát, főképpen a gimnáziumot végzettek elhelyezkedési lehetőségeivel (fizikai és egyéb munkakörök) és a diákok nyári munkavállalásával kapcsolatos észrevételeiket, ajánlataikat. A tanácsok feladatai a munkaerő-irányításban Munka és pályaválasztás Az államigazgatás szervezeti rendszerében a területi (megyei) tanácsok és a helyi tanácsok között a munkamegosztás a munkaügyi igazgatásban is an. nak a fontos politikai elvnek ér. vényrejuttatását segíti megvalósulni, mely szerint a feladatokat ott kell megoldani, ahol azok jeletkeznek. Baranya megyében a vállalatok létszámgazdálkodását a megyei tanács végrehajtó bizottsága testületi határozattal befolyásolja, az ún. létszám- szint-megállapítás, ennek rugalmas módosítása mind a gazdasági egységek, mind pedig az igazgatási szervek reális helyzetismeretét, általuk a gazdasági környezet különböző tényezőinek számbavételét tételezi fel, A vállalati, intézményi mun. kaerőigények, illetve ezek kielégítési lehetőségei az előző gondolatmenet függvényében alakulnak, s ezek megtervezésé, ben, illetve kielégítésében igen fontos szerepük van a helyi (vá. rosi, nagyközségi) tanácsok munkaerő-irányítással, közvetí. téssel foglalkozó szerveinek. A pályaválasztás időszakában különösen, de egyébként is szükséges az, hogy az egyének életpályáját, sorsát, végsősoron a közhangulatot is befolyásoló döntések mögöttes tényezőit, a Beválás és beilleszkedés Az egyén társadalmi beilleszkedésével „záruló" pálya- választási folyamat kritikus szakasza a pályaválasztási döntést, valamint a választott pályára való felkészülést értelemszerűen követő munkába állás. A sikeres, tehát a pályakezdő munkahelyi beválásával és beilleszkedésével hitelesített munkába állás — mondhatni visszamenőlegesen — a döntés és felkészülés színvonalát is minősíti. Figyelembe véve természetesen, hogy a megfelelő beválás és beilleszkedés nagy mértékben a munkáltató fogadási „készültségének” s ezen belül termelési-munkaerőgaz- dálkodási, oktatás- és művelődésszervezési, egészségügyi stb. kultúrájának, színvonalának függvénye. Végeredményben tehát egyfajta „vizsgaidőszaknak" is tekinthetjük d munkába állás ezekben a hetekben, hónapokban kiváltkép szembetűnő szakaszát, amikor nem csupán a legközvetlenebbül érintett fiatalok és hozzátartozóik „vizsgáznak" a szó tágabb értelmében vett pályaválasztásból, hanem egyszersmind a munkaerőgazdálkodás és oktatástervezés irányításáért felelős hivatalos szervek, az iskolai és munkahelyi pályaválasztási tanácsadás, a tanácsadó munkát sokoldalúan támogató társadalmi szervek és tömegtájékoztatási intézmények, s nem utolsó sorban a központi, illetve koordinációs szerepkört betöltő pályaválasztási intézetek. Amennyiben tehát a jelentkező problémák arra utalnának, hogy a „vizsgára" való felkészülés és felkészítés — lényegében a problémák megelőzése •— nem sikerült kellőképpen, a felsorolt tényezőknek (az érintett fiatalok öntevékenységét, aktivitását is beleértve) együttesen kell munkálkodniuk azon, hogy megfelelő korrekció nyomán mind a társadalom, mind pedig a társadalomban élő és tevékenykedő egyén megtalálja a számítását. * Ismeretes, hogy az általános iskola elvégzése után (országos adatok szerint) a fiatalok 90—93 százaléka továbbtanul a középfokú iskolatípusok valamelyikében. Jellemzőnek mondható, hogy minden 100 továbbtanuló fiatal közül 43 fő szakmunkásképző iskolában, 26 fő szakmunkásképző vagy középfokú szakközépiskolában, 19 fő vgimnáziumban, 3 fő pedig gép- és gyorsíró iskolában, egészségügyi szakiskolában tanul tovább. A munkába állók mondhatni első népes csoportját, megyei szinten évente mintegy 2000 főt, a 3 éves szakmunkásképző iskolát végzettek soraiból bocsátja szárnyra középfokú oktatási rendszerünk. E csoport tagjainak — egyik másik divatszakma képviselőitől eltekintve — lényegében nincsenek elhelyezkedési problémái, jóllehet egyes minőségi mutatók „továbbfejlesztése” e téren is további erőfeszítéseket igényel. A 4 éves középiskolai tanulmányok befejezését követően munkába állnak a szakközép- iskolák és gimnáziumok végzősei közül mindenekelőtt azok, akik felsőfokú oktatás vagy szakmunkásképző tanfolyam keretében közvetlenül nem kívánnak továbbtanulni (megyénkben legutóbb mintegy 230 gim. nazista és közel 700 szakközépiskolai tanuló), ezt követően pedig azok, akik a „célbavett” felsőoktatási intézménybe nem nyertek felvételt. Erősen egyszerűsítő adatok szerint 1979-ben a megye végzős gimnazistáinak 64,4 százaléka (575 tanuló) szándékozott felsőfokon továbbtanulni (további 10,3 százalék szakmunkásképző tanfolyamon), s a ténylegesen jelentkezőknek mintegy 53 százaléka nyert felvételt egyetemre, főiskolára, „küldő" iskolánként erős, 33- tól 64 százalékig terjedő „szóródással”. Ugyanakkor a végzős szakközépiskolai tanulók 30,8 százalékának, 319 tanulónak állt szándékában a felsőfokú továbbtanulás; a felvettek aránya a jelentkezetteknek mintegy 49 százaléka, még szélsőségesebb határokat mutató iskolánkénti „szóródással” (11—100 százalék). Az oktatási rendszer és e rendszerrel szemben támasztott gazdasági-társadalmi igények mélyebb összefüggéseinek, az úgynevezett „merítési arányok" sokat vitatott problémájának, továbbá az egyes középiskolatípusok közti munkamegosztás gondjainak taglalása „nem a mi asztalunk” és ehelyütt nem is lehet feladat. A munkavállalási szakaszra is kiterjedő pályaválasztási tanácsadás szempontjából a problémák lényege egyébként is az, hogy a tovább nem tanuló, illetve tel nem vett gimnazisták elhelyezkedése problematikusabb mint az ugyanezen kategóriába tartozó szakközépiskolásoké. Mindezzel együtt az igazsághoz tartozik az is, hogy a tanácsadás és ennek sokoldalú megalapozása oldaláról a szükségesnél és lehetségesnél sokkalta kevesebb figyelmet fordítunk a nem fizikai munka- területekkel kapcsolatos „pályaválasztási értékű” tények és problémák „láttatására”. Ugyanakkor a nem szakmunkás minősítésű fizikai munka- területek — és általában véve a munka melletti, vállalati képzésformák — vonatkozásában sem mondható kielégítőnek az alapozó munka és a kapcsolódó tanácsadás, illetve tájékoztatás. így sok esetben valóban objektív nehézségekbe ütközik például a gimnáziumok másodlagos funkciójának realizálása, tehát a szakvégzettséget nem igénylő munkakörökre és a középiskolai végzettséget igénylő szakmai tanfolyamokra történő célirányos felkészítés, melynek napjainkban intézményesülő formája a gimnáziumi fakultáció. * Intézetünk, a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet lehetőségeihez mérten közreműködik a végzős közép- iskolások elhelyezkedési gondjainak a megoldásában, jóllehet a rendelkezésére álló eszközökkel mindenekelőtt a problémák megelőzésére törekszik. Boda Miklós R foglalkoztatás és a szakképzés kérdései Baranya megyében Megyénk gazdasági életében az elmúlt 10 év sarán jelentős változások zajlottak le. Az elvégzett beruházások és rekonstrukciók hatására megindult az iparszerkezet átalokítása, a hetvenes évek második felében pedig fokozatosan erősödött a nem termelő ágazatok részaránya. A mezőgazdaság a korszerű nagyüzemi termelési technológia térhódításának eredményeként fokozatosan csökkenő létszámmal kiemelkedő hozamokat ért el. m A szükséglethez igazodni A gazdasági növekedés, a struktúraváltás azonban nagymértékben függ a rendelkezésre álló munkaerőtől és annak szakmai felkészültségétől. A munkaerő-forrást, az évenként újonnan munkába vonhatók számát a megye lélekszámúnak változása és korösszetételének alakulása határozza meg alapvetően. Az első ízben munkát vállalóknak megfelelő szakmai és általános ismeretanyaggal kell rendelkeznie. A technikai fejlődés, a termelés korszerűsödése megköveteli az ismeret-* anyagok folytonos bővítését. Ez a munkaerő képzésén és tovább- vagy átképzésén keresztül valósul meg. Ma mór minden fejlett országban magasszintű általános és szakmai képzés van. Differenciáltan kell kezelni a képzésben azokat: — akik valamely iskolatípus elvégzése után közvetlenül munkába állnak,- akiket azt követően egy újabb képzési lépcsőre kell felkészíteni, és csak ezután lépnek be a társadalmi munkamegosztásba. E| kell érnünk, hogy a közoktatási rendszerek komplex munkaerő-szükségletekben gondolkodjanak. A gazdasági növékedéssel párhuzamosan lezajló struktúra- változás megváltoztatja a szakmák belső arányát — egyes szakmák elhalnak, mások újként jelennek meg —, valamint a szakmák ismeretanyagát. A gazdasági fejlődés tehát egy- oldalról feltételezi a megfelelő nagyságrendű és szakmai felkészültségű munkaerő létét, más oldalról viszont vissza is hot annak alakulására. A megyénkben lezajló gazdasági változások az országos tendenciáknak megfelelően megváltoztatják a munkaerő- igény szakmastruktúráját és ezen keresztül befolyásolják az először munkát vállalók elhelyezkedési lehetőségeit. Az iparfejlesztéssel összhangban megnőtt a gépipari szakágazat beiskolázási igénye. A könnyűiparban a kesztyűs szakmán kívül elsősorban a cipőfelsőrész- készítő szakmákban jelentkezett magas igény. A faipari ógazatMunkaerő-szükségletben gondolkodni ban a bútorasztalos szakma iránt nőtt a kereslet. A bányászat szakmai szinten tartása évi 100 fő vájártanuló beiskolázását tenné legalább szükségessé. Az építőiparban nőtt a hagyományos kőműves szakmák iránti igény, változatlanul több végzős tanulót tudnának beiskolázni a szakipari szakmákban. A kereskedelmi szakmák jellegüknél fogva elsősorban lányokat igényelnek, de a szakképzettség megszerzése után jó kereseti lehetőséget és elhelyezkedést biztosítanak a hús-hentesáru, valamint a vas-műszaki szakmák fiúk részére. A mezőgazdáságban elsősorban az állattenyésztő szakmunkások foglalkoztatására irányuló igények nőttek, de jelentős számban tudnak foglalkoztatni ipari alapképzettségű szakmunkásokat is. A gazdasági életben a vállalatok, szövetkezetek az először munkaviszonyt létesítőktől az adott munkakörök betöltéséhez megfelelő szakmai előképzettséget várnak el. Középfokú végzettséggel Ezt a szakképzettséget a szakmunkásképző iskolákban sajátíthatják el a nyolcadik osztályt befejező, továbbtanulni szándékozó általános iskolások. Vannak azonban olyan szakmák, melyek elsajátításához az általános műveltség vonatkozásában több szükséges, mint a nyolc általános iskola. Ezek a szakmák középfokú végzettséghez kötöttek. Ilyenek például: az autóvillamossági szerelő, műszergyártó és karbantartó, orvosi műszerész, fogműves, kozmetikus, háztartási gépszerelő, rádió-tv műszerész, irodagép műszerész, kultúrcikk eladó, optikai és fotócikk eladó és az órás szakmák. Vannak olyan munkakörök, melyek nem kívánnak önálló szakképzettséget, oz általános alapképzés után munkáltatói szinten szervezett tanfolyami képzés keretében sajátíthatók el p szükséges ismeretek. Például: különféle betanított munkák (Elektronikai Gyár, Mechlabor stb.), munkaügyes, műszaki rajzoló, raktáros, SZTK-ügyintéző, forgalomirányító, pénztáros, pénzkezelő, laboráns, gépkocsivezető, szakápoló stb. Kitűnik mindezekből, hogy a társadalmi munkamegosztásba történő beilleszkedés megfelelő előkészítő munkát igényel a tanulókkal szemben. Akik az általános iskola elvégzése után szakközépiskolába vagy szakmunkásképző iskolába nyernek felvételt, azok számára a későbbi beilleszkedés előfeltételei megteremtődnek. Akik gimná- niumban folytatják tanulmányaikat, ezt automatikusan csak akkor mondhatják el, ha az érettségi után valamely felső- oktatási intézményben tanulnak tovább. Amennyiben ezt nem sikerül elérniük, nagyon szűk lehetőségek között választhatnak az elhelyezkedésben. Itt sorolhatók fel például az általános adminisztrátori, orvosírnoki, hivatalsegédi, gondnoki, geodéziai figuránsi, ügynöki, vállalati portási, szállodai londineri munkakörök. Ezek a FEOR által tartalmazott tízezer feletti munkakörnek csupán jelentéktelen töredékét képezik. Helyesen orientálni A gimnáziumból kikerülő, tovább nem tanuló fiatalok munkába állása, a munkahelyi feltételeknek történő megfelelése úgy valósítható meg tehát, ha ún. második lépcsőben vagy iskolai képzésben szakmát, vagy munkáltatói tanfolyami rendszer keretén belül speciális ismeret, anyagot szereznek. Ennek hiányában elhelyezkedésük komoly társadalmi és egyéni problémákat jelent. A helyes pályaorientáció, a fiatalok képességének és a népgazdasági érdeknek megfelelő iskolaválasztás igen fontos pont a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából. Bár iskolarendszerünk nyitott, az egyes iskolatípusok közötti mozgás megengedett, mégis az iskolaválasztás nagymértékben befolyásolja, meghatározza a későbbi elhelyezkedési irányokat. A helyes továbbtanulási arányok, a megfelelő belső szakmai struktúra kialakítása képezi alapját' későbbiekben a népgazdaság számára rendelkezésre álló munkaerőnek. A rendelkezésre álló munkaerő szakmai összetétele, felkészültsége viszont meghatározza a termelési eszközök működtetésének hatékonyságát, a gazdaság fejlődését. Rendkívül fontos ezért, hogy kellő felelősséggel és hosszabb távú koncepcióval irányítsuk fiataljaink pályaválasztását. Dr. Kamarás Károly gazdasági szükségszerűséget minden állampolgár felismerhesse, tehát az is, aki igénybe veszi a munkaerő-irányítást, közvetítést végző tanácsi szerv szolgáltatásait. Pécsett és a megyében mindenütt a foglalkoztató szervek minden hónapban kötelesek bejelenteni munkaerő-igényeiket a tanácsoknak,, különösen akkor, ha segítséget remélnek üres munkahelyeik betöltéséhez, az erre irányuló újsághirdetési kérelem engedélyezéséhez. A tanácsok munkaügyi szakigazgatási szervei rangsorolják a beérkező igényeket, s ennek alap. jón irányítják a munkát kereső, két az egyes foglalkoztató szer. vekhez. A nagyságrendek érzékelésé, hez szükséges tudni azt, hogy Pécsett mintegy 95 ezer főt foglalkoztatnak jelenleg, s a havi munkaerőigények 1800—2000 fő között mozogtak az elmúlt 5 hónapban. A munkát keresők számára — s most kiemelten az érettségizett, szakmát eddig nem tanult fiatalokra gondo. lünk — o munkaerőigények megoszlásának ismerete is hasz. nos információt jelenthet. Városi szinten a mintegy 2 000 fős munkaerőigényből a nem fizikai, tehát műszaki, adminisztratív, egészségügyi és kulturális munkaköröket magába foglaló igény havonta 50—70 fős nagyságrendű, ez azonban halmozott hiányt is takarhat, vagyis azt, hogy ha nem sikerül egy- egy munkahelyet betölteni, az a következő hónapban ismételten igényként jelentkezik. A foglalkoztatás állami, ezen belül területi feladatai megvalósulásáért felelős szakemberek úgy ítélik meg a jelenlegi hely. zetet, hogy az iskolából kikerülő fiatalok elhelyezkedésének segítése nagyfokú belátást, és szemlélétválto.zást követel meg a végzős fiataloktól is. A fizikai munka megbecsülése, az anyagi értékalkotás öröme kell hogy megfelelő elismerést kapjon;ez végül az egyén boldogulásának feltétele is. A fizikai munkaerőigények megoszlásai azt mutatja, hogy a betanított és segédmunkások hiánya még mindig meghatározó. Korlátozottak a lehetőségeink abban, hogy az emberi munkát mindenütt gépi erővel helyettesítsük, ennek pénzügyi és technikai akadályai vannak. Technikai fejlettségünk jelenlegi szintje magas számban igényel szakmunkásokat is, s a szakmunkásképzés mind iskolai, mind vállalati szinten igyekszik a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. Tulaj, donképpen ehelyütt arra gondolunk, hogy a betanított munkát végző fiatal előtt a szakmai előrehaladás lehetősége fennáll, hiszen a jelenlegi jogszabályok, amelyek a gazdasági realitást vették figyelembe, a vállalati szakemberképzést is lehetővé teszik a speciális vállalati, ágazati igényeknek megfelelően. A tanácsi munkaerő-irányító szerveknek a munkaerőigények rangsorolásakor azt is figyelembe kell venniük, hogy az iparnak, építőiparnak a növekvő termelési ér. téket csökkenő létszámmal, a munka termelékenységének nö. vekedésével kell előállítania, így ármunkát vállalni szándéko. zókat elsősorban az ún. tercier szektor, a szolgáltatás, kereskedelem, szállítás, hírközlés területére kell irányítaniuk. Árnyaljo a problémákat az is, hogy a népesedéspolitikai intézkedések sikeres megvalósítása komoly munkaszervezési gondokat jelent egyes vállalatoknál, intézményeknél, hiszen a zömmel nőket foglalkoztató munkáltatók munkaerőigényüket ennek ismeretében tervezik meg, s az átmenetileg megüresedő munkahelyek betöltésénél, ennek ajánlásánál erre is figyelmet kell fordítaniuk a munkaközvetítő irodáknak. dr. Kárpáti Júlia
