Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-03 / 120. szám
Segiftseg, önzetierftiil Klinikusok és üzemi szakemberek egyiinműködése Traumatológiai sebészeti készülékeket készít két pécsi vállalat mhi Tulajdonképpen elhárította magától, hogy neki köszönhető a klinika, valamint két pécsi nogyvállalat között kialakult gyümölcsöző együttműködés. Pedig abban, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat, valamint a MECHLABOR kiváló szakmunkásai a traumatológiai sebészet számára nélkülözhetetlen eszközöket készítenek, elvitathatatlan dr. Forgon Mihály professzor, az I. számú sebészeti klinika traumatológiai osztálya vezetőjének többet akarása. Végső soron tízéves múltra tekint vissza az a kapcsolat, amely ma is élő. Annak idején az első csípőprotéziseket a Sopiana Gépgyár készítette felkérésükre. A feladat izgalmas volt a sebészek, de legalább annyira a kiváló felkészültségű gyári szakemberek számára még okkor is, ha annak előtte csak esetleg lexikonokból ismerték a csípőízület rajzolatát. A professzor még ma is jó szívvel emlékszik az első lépésekre. Olyan szakmunkásokkal találkozott, akik számára saját szakmájukon túl egy addig ismeretlen, érdekes világ nyílt meg. Felvethető: vajon mi késztette a professzort és igen agilis munkatársait arra, hogy a hazai megoldásokat keressék, hiszen nyugati importból biztosítottak a legszükségesebb eszközök! Egyszerűen arról van szó, hogy miért importáljunk méregdrága — a traumatológiai sebészetben használatos eszközöket és műszereket —, mikor azok itthon is előállíthatok megfelelő minőségben, jóval olcsóbban és kellő időnyereséggel. Természetesen nem arról van szó, hogy a klinika teljesen mellőzi az import készülékeket. Az utóbbi években nagyot léptek előre a felszereltség tekintetében, rendelkezésre állnak a legmodernebb berendezések és eszközök. A MÉV és a MECHLABOR szakemberei, szocialista brigádjai átérezve e munka fontosságát újabban olyan eszközök elkészítését vállalják, amelyek alkalmazása nélkülözhetetlen a klinikai kutatómunkában. — Az említett vállalatoknak teljesen más a profiljuk, önzetlen segítségüket viszont nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Néhány évvel ezelőtt például a MECHLABOR a fertőzött törések csontsebészeti eszközét készítette el, amiből azóta is többet használunk osztályunkon — mondja Forgon professzor. — Vagy: mindennapi munkánkban nélkülözhetetlenek a csontrög- zítp szegek. Ehhez a MÉV szakemberei nyújtottak segítséget, ennék köszönhetően egyszerűsíthettük a korábban alkalmazott megoldást. Az importból származó Köntscher szeg helyett tehát olyan eszközhöz jutottunk, amely alkalmazását tekintve ugyanolyan értékű a lábszártörések rögzítésénél, mint a külföldi és ragyogóan bevált. De mondhatok más példát is, amelyről a traumatológusok májusi kongresszusán számolunk be. Ott mutatjuk be azt a sarokcsont helyretevő készüléket, ami most vált tökéletessé. Azelőtt fémből készítették, a röntgenfelvételeken viszont zavaró árnyékot hagyott a beépített eszköz. A közös fejlesztésnek köszönhető, hogy ma már műanyagból állítja elő a MÉV ezt az igen fontos készüléket. A már kikísérletezett és folyamatosan készített eszközökön túl természetesen párhuzamosan végzik a különböző kutatásokat is. Jelenleg külföldről importált műanyag protéziseket használnak a csípőízületek pótlására. De úgy tűnik, nincs messze az idő, mikor ezt az anyagot mafcroporózus porcelánnal, illetve nagytisztaságú alumíniumoxiddal „helyettesítik”. A traumatológiai osztály nemrég vette fel a kapcsolatot a Zsolnay Porcelángyár ajánlására a Villamosipari Kutató Intézettel és az együttműködés révén azt kívánják elérni a klinikusok és a kutató- intézet munkatársai, hogy olyan anyagot állítsanak elő, amely szövetbarát, tehát a protézis beépítését követően a csont belenőhet a porcelánforgóba. Egyedülálló és újszerű az az együttműködés, ami alig kétéves múltra tekint vissza: az Állami Biztosító ugyanis jelentős anyagi támogatást nyújt a klinika kutatásaihoz, segítséget adott különböző műszerek beszerzéséhez, így nem csupán a tudományos kutatást, de a be- tegqyógyítást is nagymértékben előbbre viszi. Salamon Gyula Fertőzött törések rögzítésére szolgáló korszerű készülék Erb János felvétele Orvosmeteorológiai előrejelzés A zivataros idő hatású, mint a ugyanolyan frontátvonulás Amatőr bűvészek A kóklerség ma már nem üldözendő A néző akkor örül, ha jól becsapták „Bűvészet, modern értelemben szemfényvesztés, kó'klerság (magia alba, magia blanch«, escamotage, Schwarzküntslerel), csodás jelenségeknek látszó ügyességek. Rendesen kézz*l vagy testtel és igen sokszor külön erre o célra gyártott tárgyakkal természethű nyugalommal előadott kézi vagy testi műveletek..." — írta 1912-ben a Révai Nagy Lexikona. „Csodás jelenségeknek látszó ügyességekkel” régóta szórakoztatják egymást az emberek - még akkor is, ha voltak időszakok, amikor üldözték a „kóklereket”. Gyerekkorában majd mindenki megtanult valamilyen trükköt, s majd minden szülő megpróbálkozik, gyermeke figyelmét elterelendő, valamilyen trükkel. Ilyenkor az abrakadabra varázsszó gyakran helyette- sítődik az „elvitte a kiscica” — mondással. A qyerek persze hamarosan gyanút fog, hogy valo- mi „kóklerség" van a dologban, különösen, ha nincs is a családnak kiscicája. Szabó László amatőr bűvész gyakorlás közben A bűvészkedés lényegét a becsapással fogalmazhatjuk meg: aki bűvészkedik örül, ha be tudja csapni nézőit, a nézők pedig annál elégedettebbek, minél jobban becsapják őket. (Érdekes, hogy ha a kereskedelem, a szolgáltatás, a főnök, vagy a beosztott próbál „bűvészkedni”, annak nemigen örülünk.) Ha egy bűvész nem tudja becsapni a közönséget, ha átlátnak trükkjein, akkor valójában nem is bűvész. De vannak szép számmal olyanok is, akik annak örülnek leginkább, ha maguknak meg tudják csinálni a mutatványt, amit láttak másoktól. A közönség előtt való szereplés nekik inkább csak kontroll: volóban ügyesek-e, vagy észrevenni a Május 12., 13. es 14.: Megszoktuk őket. A Pécsi Nemzeti Színház, meg a budapesti Madách Színház vendégjáték-cseréjét. Kicsit a vándorszínészek korához hasonlít ez a csere, annyiban legalábbis, hogy más város színháza látogat el évente hozzánk. Stag- gione rendszernek hívták akkor ezt a megoldást, a színházak sorra cserélték helyüket, s így minden város többféle társulat sokféle előadását ismerhette meg évente. Ennek a régi szokásnak némi feltámadása a pécsi—pesti cserejáték. Az évente újuló találkozásokról, a mostani szereplésekről beszélgettünk a Madách társulatának igazgatójával és három tagjával: Ádám Otto igazgató: — Pécsett a nagyszínházban május 12., 13. és 14-én Bemard Slade: Jövőre veled ugyanitt! című vígjátékát muA Madách Színház vendégjátéka Pécsett tatjuk be. A kétszemélyes darabot Szirtes Tamás rendezte és Schütz lla, valamint Sztan- kay István játsszák. Utána, május 15., 16. és 17-én Molnár Ferenc népszerű bohózata következik: A doktor úr — melyet én rendeztem. Dr. Sárkényt Márkus László, feleségét Piros Ildikó alakítja, a betörő Puzsért pedig Haumann Péter. Cseresznyés: Zenthe Ferenc. Ezzel párhuzamosan a pécsi kamaraszínházban Anne Habeck— Adameck: Egy perc volt az életünk című kétrészes játékát mutatjuk be, mely Csehov és Olga Knyipper levelezéséből készült. Vendégként Pethes György rendezte, a két szerepet Psota Irén és Kottái János alakítja. Utóbbi művészünk, aki mellesleg remek grafikus, egyúttal a darab díszletét is tervezte. Zenthe Ferenc: — Mondjam azt, hogy haza megyek? — Mondom! Pécsett nem tudják, de én kicsit baranyai vagyok. Hiszen édesapám még Beremenden született és Pécsett volt diák. Én meg a Tenkes kapitánya voltam örsi Ferenc tévésorozatában. Ettől aztán annyira baranyai letten^, hogy immár négy alkalommal vetítették ezt a sorozatot, s így több nemzedékbe ivódott bele a siklósi vár, a Tenkes-hegy képe. Piros Ildikó: — Hétfőn jubilálok: éppen tíz éve vagyok a Madách Színház tagja. Ez a tíz év nagyszerű lehetőséget jelentett a színészi fejlődési folyamatban: évadonként egy, néha két fontos főszerepet. Pécsett pedig A doktor úr-ban mutatkozom be. Bohózatban. Sztankay István: — Tizenöt hónapja kezdtük el játszani ezt a romantikus vígjátékot. Olyan história, mely meg is történhetett volna, meg nem is. Huszonöt évet átölelő életsors, két ember életsorsa. Nagyon nehéz ketten végigjátszani egy darabot, ketten lekötni a közönség figyelmét. A sökféle műfajjal ellátott pécsi színházi közönség most a „legszínészibb” műfajban, a prózában lát rangos művészekkel három jó előadást. így hát értsünk egyet Ádám Ottóval és idézzük a pest—pécsi színházi kapcsolatról a Slade darab címét: Jövőre Veled ugyanitt! Mert jó ez a vendégjátékcsere. Földessy Dénes trükk lényegét. Az amatőr bűvészek legtöbbje ilyen ember, ilyen Szabó László, a Volán 12. sz. Vállalatának buszsofőrje is. Gyerekkorában Villányban, a szomszédjukban lakott egy öreg bűvész, Márton bácsi, tőle tanulta az első mutatványokat. Ma ő tanítja azokat a gyerekeknek a József Attila Művelődési Házban, ahol bűvész szakkör működik Fülöp Gyula vezetésével. Fülöp Gyula szintén gépkocsivezető, ő a Belkernél, s amikor megindult a szakkör, hívta segítségül Szabó Lászlót Tíz-tizenkét gyerek bűvészkedik a művelődési házban, némelyik egészen ügyesen. Kellékeik javai részét is maguk csinálják, ritkán vásárolnak csak a budapesti bűvészboltban. Tudásukat legutóbb május elsején mutatták meg a közönségnek is, s terveznek további bemutatókat is. Szabó László sem csők a maga örömére foglalkozik már a bűvészkedéssel, munkatársai, hogy megtudták, ösztökélték, mutatkozzon be nagyobb közönség előtt is. Legutóbb szerdán, a Volán művelődési házában lépett közönség elé, a ház öntevékeny csoportjainak bemutatója alkalmával. Legjobban a kevés eszközt, több kézügyességet kívánó mutatványokat szereti, azaz a bűvészkedés lényege érdekli. Hiszen vastag pénztárcával a jó bűvész látszatát bárki keltheti, ha megvásárolja a rafinált, s majd’ önműködő eszközöket. A kézügyességet viszont csak állandó gyakorlással, sok-sok munkával érheti el. Jó, jó, de minek? — kérdezheti valaki, akit még nem érintett meg egy játék varázsa. A játékért magáért! — felelhetik rá az amatőr bűvészek. b. I. Előrejelzés az ország területére 1980. május 3-tól május 11-ig. Az elkövetkező napokban változóan felhős lesz az idő. Általában több órás napsütésre számíthatunk, de napközben — főleg a délutáni órákban — futó záporok, zivatarok kialakulása várható. A hőmérsékleti minimumok 7—12 fok között lesznek, a maximumok pedig 20 fok körül alakulnak. A hét végén néhány fokos hőmérséklet-csökkenés várható. Ez alkalommal kivételesen hétfőre szól előrejelzési térképünk, és nem szerdára, amihez olvasóink már hozzászokhattak. Hogy megváltoztattuk eddigi szokásunkat, az indokolja, hogy már hétfőn kialakul Európában az az időjárási kép, amelyik azután a hét folyamán szinte semmit sem változik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy maga az időjárás is változásoktól mentes. Mondhatjuk, hogy biológiailag meglehetősen mozgalmas lesz a hét. Fontos dolog ebből a szempontból, hogy még fölöttünk lesz annak a mediterrán és szubtrópusi levegőnek a keveréke, amely az ünnepek alatt érkezett hazánk fölé, amelyik a meleg időt meghozta. Már írtunk arról, hogy ez a levegőfajta váltja ki a legerőteljesebb reakciókat a szervezetben. A magas hőmérséklet és páratartalom, az ionizációs-elektromos viszonyok nagymértékű megváltozása, a levegő szennyezettségének növekedése fokozott életműködéseket vált ki. Ezeket a folyamatokat azután időnként ellentétes irányba kényszerítik a héten azok a hűvösebb légtömegek, amelyek inkább csak a magasban érkeznek, mégis jelentős változást hoznak. Erősen labilizálják a légrétegződést, azaz erősödik a feláramlás és záporok, zivatarok törnek ki. Zivatarok alkalmával pedig rövid idő alatt és nagymértékben megváltozik a légnyomás, a hőmérséklet és erősen ingadozik a légelektromosság. Tehát minden egyes zivatar idején egy-egy front átvonulásához hasonló jelenségek zajlanak le. Ez annyit jelent, hogy a változatlan időjárási képhez ugyancsak változó időjárás tartozik, s ezekhez a változásokhoz a szervezetnek gyorsan és többször kell alkalmazkodnia. Bártfai Erzsébet A Pannónia Sörgyár felvesz SZAKÁCS SZAKMUNKÁST, valamint TAKARÍTÓNŐT (I. 83/1980.)
