Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-24 / 112. szám
© Dunántúli napló 1980. április 24., csütörtök fl gyermekek érdekei! szolgálja A korrekciós osztály Indokolatlan szülői aggodalmak Újból felfedezett, hangulatos kabaré Kellér-est Pécsett „A kisfiámat nem javasolták az általános iskolába, azt mondták, korrekciós első osztályba Írassuk be. De én nem nyugszom bele. A családban még soha nem volt értelmi fogyatékos. Miért éppen nekünk kellett jönni erre az iskolaérettségi vizsgálatra? Majd én megmutatom, hogy mégis általános iskolába fog járni!” Iskolaérettségi vizsgálatok Sok szülő érez és gondol hasonlóan az iskolaérettségi vizsgálatok idején, ha korrekciós első osztályba javasolják gyermekét. Azonosítják őket a gyógypedagógiai kisegítő osztályokkal, noha korrekciós osztályokba értelmi fogyatékos gyermek nem is kerülhet. Ide a lassabban fejlődő, bizonyos területeken lemaradt gyermekeket irányítják, a II. osztályt már rendes, nagy létszámú osztályban kezdhetik. Pécsett általában kerületenként indítanak 1—1 osztályt a szükségnek megfelelően olyan iskolában, ahol ehhez a tárgyi és személyi feltételekről is gondoskodni tudnak! A szülők, ha már megismerkedtek a korrekciós osztályokban folyó munkával, látják, hogy a gyermekeik érdekét szolgálta az a javaslat, aminek alapján ide irányították őket. Ahhoz, hogy egy gyermek kiskorától megfelelően fejlődjön, s 6 éves korára „iskola- éretté’’ váljon, vele született adottságok és megfelelő külső fejlesztő hotások szükségesek. Az utóbbi azt jelenti, hogy a legkisebb kortól, a születése pillanatától kezdve törődni, foglalkozni kell a gyermekkel. És nemcsak testi szempontból, hanem a szellemi, érzelmi, akarati fejlődés terén is. Nem elég csak etetni, hanem beszélni is kell hozzá, rámosolyogni, játszani vele. A kisgyermek hangsúlyosan érzelmi lény, ezért fokozottan igényli a vele való érzelmi törődést, elsősorban anyjától. Éreznie kell, hogy szeretik, hogy mindennél fontosabb. Ez mintegy „motorja” lesz fejlődésének. A gyermeknek minden szempontból elegendő fejlesztő ingerre, ingerdús környezetre van szüksége egészséges személyiségfejlődése érdekében. Ha ezek adottak, akkor a gyermek fejlődése harmonikus lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül ugyanabban a korban éri el a statisztika által kívánt szintet. Előfordulhat, hogy pl. a beszéd, gondolkodás, a mozgás területén koránok megfelelő teljesítményt nyújt, vagy esetleg azt felül is múlja, de figyelemösszpontosítás, vagy a kézügyesség területén elmarad. Nem ritka az sem, hogy egy problematikus időszak — betegség, családi konfliktusok, válás, stb. — következményeként jön létre átmeneti, nagyon is behozható lemaradás, amely éppen a beiskolázás idején mutatkozik. Ehhez szükségesek a korrekciós osztályok, ahol tehát nem az értelmi fogyatékos, hanem a lelassult, illetve egyenlőtlenül fejlődött gyermekek ülnek: azok, akik valamilyen szempontból nem iskolaérettek még. Sok olyan gyerek jár korrekciós osztályba, aki nehezen illeszkedik be a közös munkába, az iskolai tanulásba. Játékos, nyugtalan, nehezen bírja az iskola fegyelmét, nem tartja be a szabályokat, nem végzi el a feladatokat, piszkálja társait is. Ezek a szociálisan éretlen gyerekek igen sok türelmet igényelnek. De korrekciós osztályban jól fejlődnek ők is, idővel egyre jobban elvárható tőlük az egyes feladatok elvégzése, bár még csak fokozott ellenőrzés, biztatás mellett. Ilyen esetben sokat segített volna, ha a szülők óvodáskorú gyermeküket rendszeresen bevonják a házi munkába. Ha egyszerűbb feladatokat adnak neki, pl. takarításnál, terítésnél, bevásárlásnál, vagy rábízzák, hogy ő tartsa rendbe saját játékait, mesekönyveit, ruháit, saját maga tisztítsa ki a cipőjét. Mindezzel nagyban elősegítették volna az úgynevezett feladattudat kialakulását. Fejlesztő foglalkozás Ha ezek a gyerekek gyakrabban vehettek volna részt kortársaik játékában a téren, ha nem féltik őket annyira, kellően fejlődött volna beilleszkedési képességük, szociális érettségük. Ezek a lemaradások viszont korrigálhatok, ha időben fognak hozzá az iskolában és otthon is. Ha azt vesszük észre, hogy 6 éves gyermekünk beszéde hibás, különböző mássalhangzókat azonosként ejt vagy selypít, írása sem lesz helyes. Először tehát beszédüket kell javítaniuk, amit logopédus végez, s csak ezután kerülhet sor az írás-olvasás helyes elsajátítására. Nem indokolt tehát az izgalom, elkeseredés, ha korrekciós osztályba javasolják gyermekünket. Szembetűnő előnye ezeknek az osztályoknak, hogy csak 15—18 gyermek vehető fel, így több egyéni és intenzívebb foglalkozásra van lehetőség, mint a 30—35 fős osztályokban. Itt ún. „fejlesztő” foglalkozást tartanak: sokat beszéltetik, me- séltetik a gyermekeket élményeikről, s az őket körülvevő dolgokról, vagy ha szükséges, figyelmüket, emlékezetüket fejlesztik. A Idegrendszert védő hatású A korrekciós osztályokban folyó oktató-nevelő munkának ún. mentálhigiénés, idegrendszert védő hatása is van. Az itt tanuló gyermekek ugyanis így idegrendszeri túlterhelés nélkül utolérhetik „iskolaérett” társaikat. Ellenkező esetben, ha nem korrekciós osztályban kezdik tanulmányaikat, tanulási kudarcok sora várhat rájuk, amely iskolai neurózisok oka lehet s a felnőtt korra is kihat. Sokat segíthetnek a szülők, ha minél többet foglalkoznak velük, kérdéseikre válaszolnak, cselekedtető, gondolkodtató játékokat vesznek nekik. Nagyon fontos, hogy ne büntessük őket lassúbb haladásukért, ne kívánjuk, hogy órákig üljenek a tankönyv mellett, viszont a legkisebb eredményért is dicsérjük meg őket, hisz ez sokkal inkább ösztönöz jobb teljesítményre, mint a büntetés. Királyné Kerényi Klára A régi pesti kabaré hangulatát varázsolta közénk április 17-én a KPVDSZ jubiláló szín- jótszócsoportja. Nóti- -és Vad- nay-estjük után most Kellér Dezső szerzői estjére vállalkoztak, s a bemutatóra feleségével együtt ellátogatott a szerző is. A KPVDSZ művelődési ház terme, színpada kis méreteivel egyaránt alkalmas volt a kabaré-hangulat megteremtésére, így az első konferansztól kezdve remek kapcsolat jött létre a közönség és a színjátszók között. A műsort a színjátszócsoport vezetője, Rudolf Gyula szerkesztette és rendezte Kellér Dezső konferanszaiból, jeleneteiből, sanzonjaiból. Újból felfedezett olyan kabarészámokat, mint az est egyik legsikerültebbje, a ritkán hallott El Álaméin, és sokszor látott, végignevetett darabokat, Salamon Béla egykori jeleneteit. Elhangzottak újra olyan „kabarétörténeti” dokumentumok, mint Kiss Manyi kupléja, o Jaj de jó a habos Angster Pál A derűsen gyöngyöző muzsika lágy, könnyedén pergő zongoraszó. Betölti a tágas balett- termet. Jólesik hallgatni, atmoszférát ad ennek a helynek, noha egészen más a funkciója. Minden balettművész klasszikus gyakorlatokkal kezdi a napot. Megszabott feladatokkal egy óra a napi „penzum”, a balettmester és szemben a teremhosszú, hatalmas tükörfai szigorú tekintete előtt. E gyakorlatokhoz csendül a lágy zongoramuzsika, a megszabott ritmusképietek és a szigorúan kötött 8—16 vagy 32 taktusok láncolatában. A zeneszó a sarok felől árad szét a teremben. Árnyaltsága — „funkcionális” volta ellenére is — igazi muzsikusra vall. De hogy kinek az ujjai peregnek a billentyűsoron, azt soha nem láthatni, mert az arcát is eltakarja a pianínó hátfala. Kíváncsi voltam rá, megismerkedtünk: Angster Pálnak hívják. Korrepetitor — ez a feladata, a beosztása. A szó hidegen és idegenül kopog, s a beavatatlan számára aligha sejteti, mi minden rejtőzik mögötte: jelen esetben a balettgyakorlatok improvizativ zenéjétől — a klasszikus művek stílusában — az új darabok első lejátszásáig, illetve a betanítás folyamatában a balettzene előadásáig a próbákon, mindenkor a koreográfust és a szerzői elképzelést szolgálva. Micsoda lapról-olvasó készséget, mennyi fantáziát, sőt empásütemény, vagy a Papiak mellett lakik a Katika. A közönség újra végigélvezte a régerj_ hallott tréfákat, poénokat, mert igaz, hogy ma a külföldre szakadt hazánkfiától nem sztriptíztöltőtollat, hanem kvarcórát vár a potyaleső rokon, és ma egy elsőosztályú étteremben nem 130 forint a borjúborda — a Kellér-darabokban megírt szituációk, figurák ma is élnek, tehát nevetünk rajtuk. Az együttes és a rendező érdeme, hogy az esten nem éreztük nyomát oz utánérzésnek, o profiszínház lemásolásának. A szereplők többsége illúziót keltőén, játékos kedvvel formálta Kellér alakjait, gondolunk Gyopár Tamás konferansziéjára, Cseke László apa-figurájára, Cseke Márta játékára, Sebők Ildikó finom humorú sanzonetttiát, beleérző képességet és mennyi művészi alázatot kíván a balettmuzsikának ez az alfája; ez az arctalan és személytelen zongoraszó mindig a háttérből, ahol a pianínó hátfala egy kicsit szimbólum is, hiszen a korrepetitor nevét általában nem olvashatjuk a plakátokon. Angster Pál egy kicsit fa- nyarkás-szerényen elmosolyodik, neki ez természetes. Húsz éve csinálja ezt a munkát, naponta. Családjukban hagyomány volt a muzsikálás, maga is zenei pályára készült. Hosszú ideig nem tanulhatott zenét, tíz évig zongorája sem volt. De azért muzsikált és tanult, ahol és ahogyan lehetett, később a főiskolát is elvégezhette. 1960- ban a Pécsi Baletthez hívták. Odaszegődött, kicsit egykedvűen, mindaddig, amíg az első új magyar mű, Szokolay Sándor Az iszonyat balladája jére, Kurucz Gyula énekének, színpadi mozgásának összhang:- jára. Külön kell szólnunk Góg József három alakításáról, aki a pár szavas pincérszerepben is bizonyította, hogy van érzéke ehhez a műfajhoz. Az est végén maga Kellér Dezső lépett a függöny elé. Régi ismerősként, kedves mosolyával, a naivitás álarca mögé rejtett finom iróniájával. A hangulatos est beszélgetéssel zárult. Megkérdeztük Kellér Dezsőtől, mennyiben más a mai, mint a régi, hagyományos pesti kabaré. — Két irányzata létezett a klasszikus kabarénak, a Nagy Endre-féle, amely az újságírás felé közelített a műfajhoz, és a Gábor Andor nevével fémjelkottakézirata a kezébe nem került. Hallatlan izgalom kerítette a hatalmába. Új magyar balettzene, lázas sietséggel éjszaka papírra vetett zongorakivonatát „blattolva”, beadni másnap reggel a balettpróbához, földerítve a szerző zenei gondolatait, elképzeléseit. A múlhatatlan emlékű Vujicsics Tihamér; Petrovics, Ránki, Szöllősy és a többiek születő új zenéinél, majd a szimfonikus balettek — a mintegy száz balettmű születésénél ott volt s alkotóan volt jelen, munkája összeforrt a Pécsi Balett húsz esztendejével. Akkor is, ha mi erre ott, a nézőtéren aligha gondolunk, amikor a kész alkotásnak és az előadóknak tapsolunk. Néhány éve pedagógusként is működik: zongorát tanít a művészeti szakközépiskola ba- lettosainak. Kollégái született zenepedagógusnak tartják, aki sokat tett az új magyar zene szellemének és lelkűidének megszerettetésében az együttes húszéves fennállása során. Néha otthon Bachot, Mozartot, Beethovent játszik — magának. Mesélik, olykor, számtalan külföldi útjuk során, műemléknézőben egyszercsak fölcsendült egy szárnyaló Bach-fúga az orgonán. A katedrális ablakai beleremegtek, s ők kíváncsian föltódultak a kórusra. A játékasztalnál a korrepetitor muzsikált a hangszerek királyán, amit talán az édesapja, talán a nagyapja készített egykoron hírnevet, becsületet szerezve Magyarországnak, Pécsnek. A Pécsi Balett korrepetitora ma is, holnap is ott ül a tükörfal előtti sarokban, a pianínó mögött. Végzi munkáját. A múlt héten kis időre félbeszakadt a zongoraszó, mert a kulturális miniszter meglátogatta őket, s a magával hozott kitüntetések közül egyet Angster Pálnak is átnyújtott — két évtizedes áldozatos munkája elismeréséül. (w. e.) zett irányzat, amely színházat csinált apróbb jelenetekkel. Ez utóbbi Szirmay, Heltai, Molnár Ferenc által valóban színházzal növekedett. Gondoljunk Szép Ernő Május című darabjára, Móricz egyfelvonásosaira. Mára maradt az aktualitás; a mai kabarépódiumokon többnyire ketten beszélnek, nem születik új Nóti Károly, a színházi kabarénak ma nincs reneszánsza. — Nem vette el soha Kellér Dezső kedvét, hogy a kritika ritkán volt kegyes az úgynevezett könnyű műfajhoz? — Nem, mert az embereket meg nevettetni, kabarét írni rendkívül hálás dolog. Emellett én megkaptam a legmagasabb hivatalos elismerést is. Az idők múltával pedig a kritika is rát- jött arra, hogy az úgynevezett könnyű műfaj nem is olyan könnyű, hogy a nevetés nagyon is komoly dolog. A hónap művészei Eck Imre önvallomása A színház teljességéről, a színházi ember sókoldalúságá- ró'l szólt Bretus Mária, a Pécsi Balett magántáncosa tárlatnyitó beszédében, amellyel Eck Imre kiállítását nyitotta meg hétfőn este az Ifjúsági Házban. Díszletekből eddig is tudtuk, hogy Eck Imre, a Pécsi Balett művészeti vezetője „megérintetett” a képzőművészet által is, a kiállításon látható képek most a nagy- közönségnek is bepillantást engednek ebbe a kapcsolatba. Nonfiguratív festő Eok, de képeinek absztrakcióiban mindig hagy visszautat a látott- valóságba, organikus formái, a színek egyimásmeUettisége tájakat, hangulatokat, érzéseket indukálnak a nézőiben. A kiállítás megnyitása után került sor Valami más ... címmel a hónap egyik művészének, Eck Imrének „önvallomására”. Az idézőjelet most azért kellett kitenni, mert az önvallomást Bretus Mária, Uhrik Dóra, Hetényi János és Lovas Pál, illetve Paronai Magdolna, Tamás Gyöngyi, Körmendi László és Hajzer Gábor jelenítette, azaz táncolta el, maga az est főszereplője csak a humoros kerettörténet erejéig jelent meg a színpadon. Az Énekek éneke bibliaivers.- re készült koreográfia mát régóta magával ragadja a nézőket: a kor emberi kapcsolatokra is kiterjedő racionalizmusát enyhíti, gazdagítja, s. egyben jeleníti meg e prózatánc. Ugyanez a gondolat — csak a hang és a tánc fordított viszonyában — jelenük meg a Jarry Oxigéné című szintetizátorzenéjére készült koreográfiában. Míg az Énekek éneke puritán érzelemgazdagságát a mozdulatok gazdag egyszerűsége tartotta ellenpontban, addig az elektronikus zene neo- barokkos, s vitatható tartalmú villogásait a mozdulatok monoton sztereotípiái. E második rész viszont megmutatta, hogy Edk nemcsak a húsz éve művészi társakkal, de az újabb generációval is azonosítani tudja önmagát. Az est befejezéseképpen részletet láthattunk a nyáron bemutatásra kerülő Liszt: Dante szimfóniából, az alapító tagok és O fiatalok együttes előadásában. Amennyire egy rövid részlet láttatni engedi, a Dante szimfónia a húsz év koronájának készül. B. L Szegeden, az algyői városrészben az egészségház előtti parkban állították fel Klingl Sándor — Hódmezővásárhelyen élő szobrász- művész — „Gondviselés” című alkotását Gállos Orsolya
