Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-13 / 101. szám

DN HÉTVÉGE 6.

TÁRSADALOMPOLITIKA

1980. ÁPRILIS 13.

Egy jól időzített párttitkári tanfolyam tanulságai

A beszélgetés részt vevői (balról jobbra): Vass Jánosné, Pavlicsek Géza, Miátovics Mihály, Erdősi Andrásné és Vucskics József.

(Szokolai István felvétele)

Ke rekasztal - beszé Igetés a pártmunkáról

Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán tanulták

„Mindenki

képességei,

munkája

szerint...9*

Tovább a lenini úton! Ez volt az MSZMP XII. kongresszusának a mottója. Vonatkozik ez a pártélet minden területére, különösen a párt munkastílu- sára,-cmelynek a továbbfejlesztése a következő időszakban valamennyi párttag és vezető együttes feladata lesz. Ebben fontos szerepe van a pártokta- tásna'k, a párttagok és tisztség- viselők folytonos képzésének, továbbképzésének. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán a napokban ért véget az idén megválasztott párttitkórok egyik hathetes tanfolyama, ahol már hangsúlyosan érvényesültek ezek az elvek. A tanfolyamról és az ott szerzett tapasztalatok, ról beszélgettem Miátovics Mihállyal, az igazgatóság tanszékvezető tanárával, Vass Jánosné, Vucskics József, Erdős Andrásné és Pavlicsek Géza alapszervezeti titkárokkal, a tanfolyam hallgatóival.

Miátovics Mihály:

— A most véget ért hathetes tanfolyamhoz hasonló képzés évek óta ismert és alkalmazott oktatási forma igazgatóságunkon. Ezen a tanfolyamon történik az alapszervezeti titkárok elméleti és módszertani képzése, továbbképzése. A tanfolyam újdonsága az, hogy hangsúlyos szerepet kapott a tananyagban a módszertani képzés, ugyanakkor néhány fontos elméleti kérdéskört is átvettünk a hallgatókkal. Ilyenek voltak: az MSZMP XI. kongresszusának a programnyilatkozata, a párt és a munkásosztály vezető szerepének az érvényesítése, továbbfejlesztése. Mindezt úgy dolgoztuk fel, hogy figyelembe vettük a most lezajlott XII. kongresszus irányelveit is. Ezen túl a hallgatók a párt- munka különböző területeiről hallhattak előadásokat, amelyeket gyakorlati módszertani foglalkozások egészítettek ki. A módszertani foglalkozás keretébe tartozott az is, hogy közvetlenül a megismerkedés után osztályonként osztályvezetőséget választottunk. Ezek különböző szerepéket töltöttek be, mintegy illusztrálva a pártmunka különböző szintjeit, fázisait. Ezen túl munkatervkészítés, a felsőbb határozatokból eredő feladatok feldolgozása is szerepelt a módszertani témák között. Az előadások is elsősorban a gyakorlati munkára irányították a figyelmet. Munkánkra természetesen a kongresszus is erős hatással volt Időnk már nem maradt a kongresszus

egész anyagának a feldolgozására, de a beszámolót sikerült többé-kevésbé részletesen elemezni és konzultációt is tartottunk róla.

Vass Jánosné, a Baranya megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség párt- alapszervezetének titkára:

— Az intézményünkben a vezetőségválasztó taggyűlés egyúttal alakuló ülés is volt. Leválásunkat a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési pártalapszervezettől az tette indokolttá, hogy a taglétszám meghaladta az optimális alap- szervezeti létszámot. Nagyon őrölünk annak, hogy mindez egybe esett pártunk XII. kongresszusával. Korábban már mint gazdasági felelős és nőfelelős dolgoztam az alapszervezeti vezetőségben. Most egy nagyobb, jelentőségteljesebb feladat vár rám. E munka elvégzéséhez igen jó elvi, politikai és módszertani alapokat nyújt a pártiskola, ahol igen színvonalas az oktatás. A tanárok, előadók is mindent megtettek annak ér de'kében, hogy tudásukat, gyakorlati módszereiket átadják.

— Az elkövetkező időre az MSZMP Xíl. kongresszusának szellemében nálunk is az ered. mények megszilárdítása, a továbbfejlődés megalapozása lesz a feladat. Ezzel együtt a közösségi szellemet, az egymás és önmagunk iránti igényességet, a munkafegyelmet, az intézményi tekintélyt — a pártmunka és tömegszervezeti munka koordinálásával — a politikai és a mozgalmi munka eszközeivel szeretnénk erősíteni, fejleszteni.

Erdősi Andrásné pedagógus, a Bánki Donát és Karikás Frigyes úti Általános Iskola párt- alapszervezetének titkára:

— Párttitkárró választásom előtt pártpropagandistaként működtem az alapszervezetünkben. En is nagyon, szerencsésnek tartom, hogy a hathetes titkárképző tanfolyam időpontja egybe esett a XII. pártkongresszussal. Kádár János elvtárs előadói beszédét, a hozzászólásokat meghallgattuk, megbeszéltük , és hasznosítjuk az alapszervezetünkben. Az itt töltött hat hét munkanapjai változatosak, értékesek és haszno.

síthatók voltak. Szervezett számunkra az oktatási igazgatóság üzemlátogatást, fórumot, leül- és belpolitikai tájékoztatást is. A színvonalas előadásokat konzultációk követték. Jelentősnek tartom a programok közül az alapszervezetekben folyó adminisztrációs tevékenységről nyújtott elméleti és gyakorlati tájékoztatást. Jó lett volna talán még ennél is többet foglalkozni a gyakorlattal, hiszen ez egy kezdő párttitkárnak nagy segítséget nyújt a munkájában. Alapszervezetünkben a szocialista tudat fejlesztésével szeretnék behatóan foglalkozni majd. A tanulók szocialista tudatának kibontakoztatása, orientálása kiemelkedő fontosságú nevelő-oktató munkánkban. Pártvezetőségünk és alapszervezetünk tagjai a közeljövőben arra törekszenek, hogy a kongresszusi anyagokat a párton kívüli pedagógusok is minél alaposabban megismerjék.

Vucskics József, a mozsgói Zrínyi Tsz somogyapáti párt- alapszervezetének titkára:

— A mozsgói Zrínyi Mgtsz- ben dolgozom, jelenlegi beosztásom : központi agronómus. Termelőszövetkezetünkben három pártalapszervezet működik. 1976-ban lettem a somogyhár- ságyi alapszervezet tagja. Az alapszervezetben mint szervező titkár és propagandista tevékenykedtem, A választások alkalmával a somogyapáti pártalapszervezet titkárának választottak meg. Megválasztásom után az alapszervezet javaslatával kerültem a pártiskola hathetes tanfolyamára. Osztályunkban hamarosan megismertük egymást, és egy jó kollektíva kovácsolódott össze rövid időn belül. Az iskola maximálisan biztosította a tanulás feltételeit. A foglalkozásokat, előadásokat nagyon jól felkészült oktatók tartották meg. Az elméleti képzés mellett sok gyakorlati tapasztalatot szereztünk, és egymástól is rengeteg tapasztalatot kaptunk, mivel más-más munkaterületről érkeztünk az iskolába. Az iskolai önkormányzat szervezte, irányította a szabad idő hasznos eltöltését. Két alkalommal kiállítás megnyitóján, megtekintésén vettünk részt. Nagyon jónak tartom, hogy külső előadóként a megyei, járási, városi első titkárok tartottak előadásokat, hisz így első kézből kaptunk információkat és hasznos tanácsokat, melyeket úgy hiszem, hogy a gyakorlati munkánkban nagyon jól tudunk hasznosítani,

Pavlicsek Géza, a Mecseki Szénbányák Pécs-Bányaüzem előkészítő körletének pórtalap- szervezeti titkára:

— A választásokig a lakóterületi pártalapszervezetben dolgoztam propagandistaként. Mint aknász, mindennapos munka- kapcsolatban vagyok a körletünkben dolgozókkal, jól ismerem a helyzetüket, örömeiket és gondjaikat, örültem, amikor alapszervezeti titkárrá választottak a munkahelyemen. Most a korábbi reszortfelelősséggel szemben egy egész alapszervezet munkájáért vagyok felelős. A pártmunka alapvető módszereit már régebbről ismerem, ettől függetlenül nagyon fontosnak tartom ezt a felkészítést, mert azért volt némi hiányosság az ismereteimben ■— főleg módszertani területen. Én ebben kaptam a legtöbbet. Az sem lényegtelen, hogy csoportunkban a főorvosnőtől a bányászon, mezőgazdasági technikuson át a pedagógusig csak. nem minden szakma, foglalkozás képviselője megtalálható volt, így sikerült igazi és érdekes eszmecseréket folytatnunk, amelyek során kiderült, hogy bár más és más szakmákhoz tartozunk, az alapkérdésekben egyetértünk. Az időzítés is nagyon szerencsés volt. Nekünk a jövőben igen erőteljes meggyőző munkát kell folytatnánk a pártonkívüliek körében is a termelés hatékonyságának növelése és a dolgozók tulajdonosi tudatának erősítése terén. Mi egyébként már az első taggyűlésünkön bevettük a cselekvési programunkba a hárommillió tonnás vállalati elvárás ránk eső részfeladatait, tehát nemcsak beszéltünk, hanem már a gyakorlati munkában is léptünk egyet.

összegezve beszélgető partnereim véleményét, elmondható, hogy valamennyien jó érzéssel gondolnak az elmúlt hat hétre, amikor a további munkájukhoz nélkülözhetetlennek mondott ismereteket megszerezték. Ehhez a munkához sok sikert kívánunk.

Bebesi Károly

A fejlett szocialista társadalom elosztási és termelési viszonyainak mottója mind a termelő egyén, mind a társadalom számára ugyanazt a követelményt tartalmazza; a képesség szerinti részvételt az össztársadalmi munkamegosztásban, és a végzett munka szerinti jövedelemrészesedést a megtermelt javakból.

Az MSZMP XII. kongresszusának irányelvei világosan és tömören fogalmazzák meg ezt:

.. . „Az életszínvonal megszilárdításának, további emelésének alapvető feltétele, hogy az eddiginél jobban oldjuk meg a gazdasági építőmunka feladatait. Ezt segítse a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése: a jövedelmekben jobban fejeződjék ki a végzett munka minősége és mennyisége, társadalmi hasznossága ... majd ... A bér- és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. A keresetek a valóságos teljesítmények alapján differenciálódjanak, és segítsék elő a munka termelékenységének gyorsabb növekedését. Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelmeket, további intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására." (Irányelvek, 10. old.)

Az irányelvek egy közismert filozófiai tétel gyakorlati vetü- letét felezik ki: a szocialista társadalomban mindenki képessége és a végzett munka minőségének és mennyiségének társadalmi hasznossága alapján részesüljön a megtermelt javakból. Marx azt írja „A gothai program kritikája" c. művében: „A termelők joga munkaszolaá- lataikkal arányos; az egyenlőség abban van, hogy egyenlő mércével, a munkával mérnek. Ám az egyik ember fizikailag, vagy szellemileg különb a másiknál, tehát ugyanannyi idő alatt több munkát szolqóltat, vagy hosszabb ideiq tud dolgozni. Ez az egyenlő jog — egyenlőtlen jog, egyenlőtlen munkáért. Nem ismer el osztálykülönbségeket. mert mindenki csak úgy munkás, mint a másik, de hallgatólagosan elismeri természeti kiváltságként az egyenlőtlen egyéni tehetséget, és ennek folytán az egyenlőtlen egyéni teljesítőképességet.” (MEM II. k. 14. old.)

Ezért a szocializmus — humanista jellegénél fogva — egy másik „kiegyenlítő" elosztási elvet is alkalmaz; nemcsak a teljesítményt, hanem a szociális helyzetet is figyelembe veszi a társadalmi javak elosztásánál; Nagycsaládoknál, lakáselosztásnál, szociálpolitikai intéz, kedéseknél stb.

Egyértelmű az, hogy az elosztási elv alapja és mértéke a különböző társadalmi csoportoknál és rétegeknél nincs egy. ségesen és elfogadhatóan kidolgozva: ugyanazt a munkát minőség szerint másképp jutalmazzák az egyik és másképpen a másik üzemben. Néhány éves gyakorlattal rendelkező segéd majdnem annyit keres, mint az ugyanott évtizedek óta dolgozó törzstag „öreg szaki". Az üzemen belüli és kívüli munkaerő- hiány, a munkaerő, mint árukeresletnek és kínálatnak ingadozásai, olykor idegesítő anomáliákat okoznak. Elegendő, hogyha csupán utalok az állami és a magánvállalkozói építőipar bérfeszültségeire. Azzal azonosan tisztában vagyunk, hogy az „egyenlősdiség” kora lejárt. Mégis általában úgy alakul, hogy egy munkakollektíva a közösen végzett munkáért kapott bért kalapba teszi, és közösen osztja el — ennek ellenére mindenki jól tudja, hogy a brigádban az egyik jóval többet teljesít, mint a másik. A méltányossági elv sokszor érthető; az idősebb, betegesebb szaktárs családi problémákkal is küzd, ezért hallgatólagosan „kipótolják" a többiek az el nem végzett munkáért járó összeget is.

A végzett munka szerinti anyagi-erkölcsi megbecsülés elvének hátterében a gyakorlatban kialakult társadalmi igazságosság áll. Hazánkban a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelműek aránya 1:7- hez. Ennél kirívóbb, illetve magasabb jövedelem társadalmi méretekben már megengedhetetlen. Ezen belül azonban számos intézkedést lehetne hozni a szakképzettség, a végzett munka felelősségmértéke és társadalmi hasznossága alapján. Tudomásul kell vennünk, hogy árupénztermelő társadalmi viszonyok között élünk, s a kereslet—kínálat dinamikus és hullámzó törvénye behatol a végzett munka szerinti elosztás szférájába is.

Az 1980-as „versenyáras” reform egyik következményével számolnunk kell, azzal, hogy a piacon kialakulnak a „szabadáras" termékek. Ugyanaz az áru kevesebbért vásárolható meg az egyik üzletben, mint a másikban. Ugyanaz a termék „időszaki" jellegénél fogva mást ér a piacon a maszeknál, mint az állami boltban.

Társadalmi közvéleményünk egyértelműen elítéli a végzett munka nélküli jövedelmeket, azt tartja igazságosnak, hoqy- ha több pénzt több teljesítmény alapján fizetnek ki.

Másik fontos társadalmi követelmény: a kvalifikáltságnak, illetve az „okleveles" képzettségnek megfelelő munkatevékenység. ktt két anomáliával találkozhatunk: egyrészt a „képességen” aluli munkával, ott, ahol a „másodlagos" elosztás kifejezetten erős. (Benzinkutasoknál, a szolgáltatásban, borravalós szakmákban stb.) A „másodlagos” élosztás következtében lényegében az állam „veszít”, hiszen számos diplomás képzése. ak;i képességein jóval alul dolgozik (pl. benzinkutas) sok pénzébe kerül az államnak. Kevésbé jelentős és szórványos „a- képességen felüli" munkatevékenység, de megtalálható az össztársadalmi m u n kam eg o sztá sba n.

Az elmúlt esztendőkben számos egészséges törekvés indult el „felülről” és „alulról", az ü ztemi demokrácia gyakorlaté» révén a végzett munka anyagierkölcsi elismerésének harmonikus arányára. Arról van szó ugyanis, hogy a végzett munka minőségének társadalmi presztízse számos esetben nem állt arányban a munka anyagi elismertetésével. Kirívó esőtekről mindenki tud. Pl. egy kvalifikált miniszterhelyettes súlyos és fontos felelősségteljes munkája a társadalmi presztízshierarchiában jóval fölötte áll a maszek kőműves mellett dolgozó segédmunkásénál. Ám, anyagi jövedelmük között még sincs akkora különbség, mint ahogyan a presztízshierarchiában elfoglalt hely azt meghatározná. A kongresszusi irányelvek nagyon helyesen hangsúlyozzák azt a követelményt, hogy magában a munkafolyamat meqszervezésében, helyes elosztásában és a kvalifikáltságnak jobban megfelelő bérezésben is erősebben domborodjék ki a végzett munka minősége és társadalmi hasznossága.

Dr. Estók Tivadar