Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-13 / 101. szám

1980. ÁPRILIS 13. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Lvov-kertvárosi tavasz Megvallom őszintén r-tanács­talan vagyok. Lvov-kertvárosi helyzetképet akarok rajzolni, de nem tudom, jó-e így a helymeghatározás. Tudniillik lassan már szinte magam ma­radok, aki — igazodva az 1977. decemberi tanácsi vb-határo- zathoz — Lvóv-Kertvárosnak ne­vezi Pécs évek óta legfonto­sabb lakásépítési területét, az Egri Gyula úttól délre. A köz­tudat elfogadta Lvov-Kertváros- nak azt, ami kezdettől e néven épült, de nem akar Lvo-Kert- város lenni az a rész, amely Siklósi városrészként kezdett világrajönni. A Siklósi név él a tervrajzokon, a beruházási programok ily néven készülnek, s mi több, az a végrehajtó bi­zottság, amely jóváhagyta az elnevezést, maga sem tud sza­badulni a Siklósi városrész név­től. Tavasz van, 1980 tavasza. Állok a Széchenyi téren, itt a Boldogság Háza előtt, s át­tekintek a völgy fölött, át a túl­só oldalra, ahol szemmagas­ságban — vagy talán maga­sabban? — vannak az új há­zak. öt tavasszal korábban ilyenkor a csupasz szántóföld kacsintott még erre. Egy félóra sem telik bele — a 16-os busz alig 20 perc alatt visz él a Konzumtól a nevelési közpon- tig —, s ott állok az imént még szemköztinek mondott oldalon. Alakul már a fontos útkereszte­ződés, a Sarohin tábornok út­ja—Hajdú Gyula út csomópont­ja, én pedig innen 15—20 mé­terre találom a legmagasabb pontot, ahonnan hosszan, ön­feledten csodálom a panorá­mát, a Jakaibhegytől a Zengőig húzódó hegyvonulatot, a párat­lanul szép Mecsek-oldalt. El­időzik a tekintetem a nyugati Mecsék-oldalra lerakott, sokat vitatott panelházakon. Hófehé­ren ragyognak az egyik domb­hát elején, amelynek domboru­latát oly szerencsésen erősíti fel az épületegyüttes hullámzá­sa. A pont, ahol megálltam, a rendezési terv szerint is tág tér­ség marad, végpontja egy sajá­tos pécsi tengelynek: túlsó vég­pontja a Tévé-torony, a vonal­ban benne van a Felszabadu­lási Emlékmű és a Székesegy­ház. Annak idején, ha a cso­mópont kész lesz, és o térség is kialakul végleges formájá­ban, nem ártana erre a város­tengelyre valami módon felhív­ni a figyelmet, Bocsássa meg nekem ezek- után az olvasó, ha a kelleténél többet lelkendezek, sőt arra ké­rem, lelkendezzen velem. Az a néhány ezer ember, aki már itt él, igazolhatja, hogy érdemes. Valahányszor elmegyek oda, le. nyűgöz az a tempó, amit a vál­tozások tükröznek. Most is így voltam, amikor a kész házak kö­zött aszfaltozott járdákon sétál­tam. Velem szemben kismama tolta picinyét, aki talán már „bennszülött", s figyeltem az élettel megtelt házakat. Nem LvovKertváros új lakóházainak gyűrűjében épül a nevelési központ Fotó: Körtvélyesi László lehetett nem megállni az Uitz Béla utcában, s visszaemlékez­ni arra az 1978. augusztusi sé­tára, amikor még az nyűgözött le, hogy „mint egy óriási ház­gyár, olyan a terep: a készülő házak úgyszólván minden épí­tési fázisa egymás mellett ta­nulmányozható" — mint annak idején leírtam. Igen, akkor az alapozástól kezdve a panel- emelésig minden megvolt, most azokban a házakban mór hó­napok óta laknak, ami pedig itt még épül, azon már nem követhetők nyomon azok a bi­zonyos fázisok. Itt most már egy városban folyik az építkezés, s ezt a várost a beruházási szak­zsargon „Siklósi városrész 2. tömb”-nek nevezi. A házgyár­tás varázsa itt már szertefosz­lott, és ehhez másfél év sem kellett! A séta után hamarjá­ban előkerestem „régi” újság­cikkeket. Egészen megdöbben­tett, hogy 1974 tavaszán még arról írtam cikkeket, hogy terv­pályázat van egy új déli város­részről, hogy elbírálták, hogy szakmai vitát rendeztek felet­te. .. 1977 tavaszán már a megkezdett építkezésről tudósít­hattam. Akkor kezdett épülni az a különös házkígyó, amely kör­behaladva, most ért vissza a kiindulási ponthoz. Közben ugyan „elszakadt” a kígyó, az ún. 7—8. ütem házai ezután épülnek majd. Éppen ennél a „hézagnál” is­merőssel futok össze. Berényi József, az UNIBER városi épí­tési osztályának vezetője bal­lag egy 4x2 szekciós épületsor sávalapjának egyik oldalán, én a másikon. A nevelési központ már működő első iskolája mö­gött, az udvar fölött álldogá­lunk. Hamarjában megtudtam, hogy a most épülő új iskola­szárnyban szeptembertől már tanítani fognak, hogy az erede. tileg szakközépiskolának terve­ződön harmadik oktatási épü­let is általános iskola lesz (pe­dig bizonyára elkelne a hatal­masra növő városrésznek egy saját középiskola, hogy szep­tembertől működik az OB—1 jelű második óvoda-bölcsőde komplexum, s hogy utána elké­szül itt a nevelési központtól keletre az OB—3 is, amelynek már áll a váza. Elmondja azt is, hogy az utóbbi években si­került behozni az ún. járulékos létesítmények lemaradását, de nem tudni még, nem termelő­dik-e újra a lemaradás. A meg­változott beruházási konstruk­ció — hogy ti. a gyermekintéz­mények, egészségügyi és keres­kedelmi létesítmények stb. a jövőben ágazati keretből, s nem lakáskapcsolódóként épülnek — mint hoz a gyakorlatban? Megkérdezem, mennyi lakás le. hét itt, egész Lvov-Kertváros- ban? Közel 5000! Évek óta Pécs első számú lakásépítési területe Lvov-Kert- város. Ami lakás — az állami pénzeszközökből épülőkre gon­dolok — születik Pécsett, az elhanyagolhatóan kevés kivétel, tői eltekintve, itt épül, s még évekig itt is fog épülni. Érde­kes módon ezt a lakásigénylők közül sokan nem veszik tudo­másul, emiatt is kényszerült leg­utóbb arra a végrehajtó bízott, ság, hogy töröljön a névjegy­zékből néhány olyan igénylőt, aki visszautasította a Ivov-kert- városi új lakást. A negyedik öt­éves tervben 6181 lakás épült Pécsett, az ötödikre 8530-at terveztek, ténylegesen azonban 8812 épül meg — a tervezettől eltérő összetételben. A gazda­sági viszonyok változása miatt az állami célcsoportos lakások építésénél 654 darabos lema­radással kell számolni, egyéb konstrukciókban viszont 936-tal túlteljesül a terv, ez összességé­ben 282-vel több lakást jelent 1976. január 1-én 100 lakásra 123,6 család jutott Pécsett, 1980. végén 113 jut majd.' Ugyancsak a tervidőszak elején 100 lakásra 330,2 lakos jutott, számuk az év végére 300,7-re csökken — ennyire javulnak Pécsett a lakásviszonyok! És mindez az építők nyelvére for­dítva? Jakab Józseftől, a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalat lakásépítési főüzemé­nek vezetőjétől tudtam meg, hogy az idei első negyedévben 274 lakást adtak át (tavaly ilyenkor csak 140-et). De: „Ta­valy 1488 lakást raktunk össze, ezzel elértük azt a programo­zott szerelési szintet, ami meg­felel a panelüzem termelési szintjének: a jól megalapozott év után maradt ötszáz-valahány átjövő lakásunk; az idén itt 1252 lakást kell építenünk, eh­hez jön az a 150 kecskeméti házgyári lakás, amit a Bács- ÉP szerel össze, s mi fejezünk be." Elmondta még azt is, hogy a 2. tömb 1—6. üteme teljesen kész, a 9. ütem idén elkészül, a 7. és 8. ütem részben átmegy a 81-es évre. Egyébként javá­ban dolgoznak az 1. tömbön o Sarohin tábornok útjától nyu­gatra, az év vége felé pedig némi alapozgatással már át­mennek a Hajdú Gyula úttól keletre, a 4. tömbbe. Ennek a délnyugati csücskében van a várostengely déli végpontja. Hársfai István A jegyzőkönyvhöz csatolva... Biztosítjuk a közös munka öröméti Megyénk kongresszusi kül­döttei közül kilencen kértek szót, de csak kettőnek nyílt le­hetősége arra, hogy a vitában kifejtse véleményét. A kongresz- szus szervezői arra kérték a szó­lásra jelentkezetteket, hogy ad­ják le írásban a szöveget, me­lyet a kongresszus jegyzőköny­véhez csatolnak. Sorozatunkban azokkal beszélgetünk, akik nem kaptak szót, de mondanivalójukat a jegyzőkönyvhöz mellékelték. Elsőként három munkásvéleményt adtunk közre, most két mező- gazdasági szakember nyilatkozik. Zámbó István, a Bikali Álla­mi Gazdaság igazgatója: — Az a tapasztalatunk, hogy egyenlő feltételek mellett a szakmailag műveltebb, szorgal­mas, fegyelmezett munkások teljesítménye és eredménye lé­nyegesen megelőzi az átlagét. Nagyon lényegesnek tartom, hogy vezetői kötelességnek, mozgalmi feladatnak tekintsük a legjobbak eredményeinek is­mertetését, ezek tanítása, be­gyakorlása, követése eredmé­nyeként érjük el a termelési színvonal emelését. A dolgozók széles körével el kell érni, hogy kövessék ezeket a legjobbakat, ne irigységgel, vagy a „szeren­csés" megjegyzéssel tartsák számon őket Arra kívántam a saját tapasztalataink alapján felhívni a figyelmet, hogy min­den üzemben, munkahelyen megtalálhatók az olyan embe­rek, akik természetüknél fogva szeretik és keresik az újat, igénylik a fegyelmet és a szer­vezettséget. Bátorítani és erősí­teni kéll őket. A differenciált anyagi elismerés mellett, erköl­csi támogatásukat is biztosíta­ni kell, példájukat mindenki számára követendő feladatként meghatározni. — A mi gazdaságunkban az egy főre jutó eszköz és anyag értéke félmillió forint. Sokszor elgondolkodom, milyen nagy erő ez: ezer ember, félmilliós eszközfelszereltséggel. A lehe­tőség szempontjából ilyen esz­közellátottsággal iparszerűen kell termelni. A biológiai, a ké­miai, az eszköz- és a személyi feltételek összhangját tudomá­nyos alapon kell megteremte­ni és hasznosítani. Ugyanakkor az ilyen eszközállományt taka­rékosan kell üzemeltetni, gon­Szabályozták a külföldiek gyúgykezeltetési áljait Itthon nem is volt akkora szenzáció, inkább a külföldi visszhangja volt nagy annak az intézkedésnek, amely állampol­gári jog szintjére emelte ha­zánkban az egészségügyi ellá­tást. A magyar állampolgárok egész egyszerűen tudomásul vették, aztán ment minden a régiben. Az emberek eljártak az orvoshoz, megkapták a szük­séges gyógykezelést, és meg­gyógyultak. összehasonlítási alapunk — hogy tulajdonképpen mit is kaptunk valamennyien ezzel az intézkedéssel — nem volt, vagy csak a régmúlt időkből szárma­zó, ma már semmiképpen sem helytálló információkból talál­gathattunk. Húsz-huszonöt esz­tendővel ezelőtt a maszek kis­iparos, vagy hozzátartozója szintén egy megadott tarifa sze­rint részesült az egészségügyi ellátásban, s ha ezt a tarifát megtekintjük, azonnal a napi­díj jut az eszünkbe. Két hete hatályos az új ren­delet, amely szabályozza a kül­földi állampolgárok magyaror­szági gyógykezeltetésének „ára­it”. (Azért teszem idézőjelbe, mert számomra ez a térítés to­vábbra is szimbólum marad, amit az utolsónak kifejtett gon­dolat támaszthat alá.) Nem azért írom meg, hogy számítgassuk át, mi mindent kapunk az államtól — a ma­gyar ember hajlamos forintra számolni át mindent —, inkább csak azért, hogy nézzünk ma­Küiönleges műtét nyolcezertől Egyetlen laborvizsgálat kétszáz forint gunkíbá és gondolkodjunk el. Egyetlen napi kórházi ellátásért a külföldinek ezerkétszáz forin. tot kell fizetnie, amiben benne van már az orvosi vizsgálat, az esetleges diagnosztikai vizsgá­latok1, röntgén, la borvizsgála­tok díja, s a felhasznált gyógy­szerek, készítmények ára is. Ezenkívül, ha valamilyen mar­kánsabb — véres úton történő — beavatkozásra is sor kerül, azt külön meg kell fizetni. Négy kategóriát állapítottak meg. Vannak egyszerű beavat­kozások, mint a körömlevétel, a mandulaműtét, a körülmetélés, vagy a küret, ebben a kategó­riában ezerötszáz forint a térí­tés díja. Ennél nagyobb, úgyne­vezett „középnagy” műtétek — vakbél-, kancsalságjavító ope­ráció — már háromezer, a „nagy” kategória műtétéi — lépkiirtás, hallásjavító műtétek — hatezer, a különleges műté­tek pedig legalább nyolcezer forintjába kerülnek a külföldi­eknek. Egyetlen röntgenfelvétel valamelyik végtagról négyszáz forintba kerül, egyetlen labor- vizsgálat kétszázba. Ez egyetlen pilanatra elgon­dolkodtató lehet, számunkra is, akik „meg”-, vagy „eT'-rendel- jük a különböző, és igen sok­szor fölöslegesnek bizonyuló vizsgálatokat. Régi hiányt pótol ez az új rendelet, s ha nem is nekünk. magyar állampolgároknak szól, egy pillanatra megállhatunk mellette. S hogy miért tartom szimbólumnak az új tarifákat is? Akármilyen árakat is szab­tak meg a szakemberek, ezt a rendeletet is áthatja a humá­num, az orvos igazi szemlélete. Egyetlen paragrafusa sem vo­natkozik a hazánkban szeren­csétlenül járt külföldiekre, arra az esetre, amikor kifejezetten sürgősségi ellátásról van szó. így kerek egész a dolog, egész­ségügyi vezetésünket, ellátá­sunkat így kell tekintenünk. Kampis Péter dósán ápolni és karbantartani. Ilyen feltételek mellett, ilyen fel­adatok elvégzése során már nem nélkülözhetjük a minden­napos munkában a tudomány segítségét Azt kívántam szóvá tenni kongresszusi felszólalá­somban, hogy ezt még jobban érzékeljék a tudományos dolgo­zók. Ezért fordítunk nagy figyel, met arra, hogy a kiemelt ága­zatoknál megteremtsük az üze­men belül a tudományos hát­teret A halászatunk hozamá­nak gazdaságos növelése nem valósítható meg biológus, hid- rokémikus nélkül. Nyulászatunk világpiacon versenyképes fajta­minőségét csak annak állandó javításával biztosíthatjuk, eh­hez pedig jól képzett geneti­kusra van szükség. Gaszler József, a sombereki termelőszövetkezet elnöke: — A nemzetiségek a terme­lésben és közéletben való rész­vételéről szerettem volna szól­ni a kongresszuson. 1974-ben Somberek, Görcsönydobaka és Palotabozsök gazdasági és köz- igazgatási koncentrációjával kö. zös községi tanács és egyesült termelőszövetkezet jött létre. E három település lakosságának 53 százaléka, a termelőszövet­kezet tagjainak mintegy 60 szá­zaléka német nemzetiségű. Az itt élő magyar anyanyelvű la­kosság egy jelentős része szé­kely és felvidéki eredetű, A kö­zös munka, a közösen elért eredmények, a közös érdekek felismerése békés, eredménye­sen dolgozó munkakollektívákká formálta ezt a lakosságot. — örvendetes tény, hogy azok a nemzetiségiek, akikre néhány évvel ezelőtt a közéleti szerepléstől való tartózkodás, a befelé fordulás volt a jellemző, az utóbbi években szinte vala­mennyi társadalompolitikai megmozdulás aktív szereplői lettek. A tsz tagjai, a község lakói egyöntetűen támogatták azoknak a községfejlesztési fel­adatoknak a megvalósítását, mely társadalmi összefogás nél­kül lehetetlen lett volna. így épült meg a 8 tantermes som­bereki általános iskola, vette kezdetét egy 100 fős óvoda épí­tése, gyarapodtak a körzetben a kulturális és sportlétesítmé­nyek. Természetesen újabb tér vek megvalósítása is foglalkoz­tat bennünket: szeretnénk a körzeti központunkban egy olyan szolgáltató házat építeni kö­zös összefogással, mely külön­böző igényeket elég ítene ki, lenne benne elektromos ház­tartási gépeket, televíziót, rádi­ót javító szerviz, fodrászat, ci­pőjavító, néhány olyan helyiség, melyben tsz-tagok, fiatalok, öre­gek, nyugdíjasok kellemesen és hasznosan eltölthetik szabad idejüket. A kulturális tevékeny­ségben nagy figyelmet fordí­tunk a nemzetiségi hagyomá­nyok ápolására is. Művészeti csoportjaink nagy sikerrel sze­repelnek a nemzetiségi rádió- és televízióműsorökban, a külön­böző kulturális találkozókon. Mitzki Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom