Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)

1980-04-11 / 99. szám

1980. április 11., péntek Dunántúli napló 5 Kitüntetés és kinevezés a Munkás­őrség Országos Parancsnokságán A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Papp Árpád vezérőrnagyot, a Munkásőrség országos parancsnokát — ér­demei elismerése mellett — tisztsége alól felmentette és nyugállományba helyezte. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Borbély Sándort vezér­őrnaggyá, a Minisztertanács pedig a Munkásőrség országos parancsnokává nevezte ki. Csütörtökön a Munkásőrség Országos Parancsnokságán Né­meth Károly, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára a Köz­ponti Bizottság nevében kö­szönte meg Papp Árpádnak a munkásmozgalomban és a Mun­kásőrségben végzett több évti­zedes eredményes munkáját, és átnyújtotta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adomá­nyozott Vörös Zászló Érdem­rendet. Ezután beiktatták új tisztébe Borbély Sándort, a Munkásőr­ség országos parancsnokát. Az ünnepségen részt vett Mé­hes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titkára, Borbándi János miniszterelnök­helyettes, ott voltak a megyei pártbizottságok első titkárai, valamint a Munkásőrség buda­pesti és megyei parancsnokai. Szovjet kitüntetés Uszty llimszk magyar építőinek A képen: Ligeti János átveszi a Kiváló Munkáért Érdemérmet Vla­gyimir Jakovlevics Pavlovtól, a Szovjetunió magyarországi nagy­követétől. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa a Kun Béla ifjúsági bri­gád hat tagját — az Uszty llimszk-i Fa- és Cellulózipari Kombinát építkezésén három éven át végzett kitűnő munká­juk elismeréséül — kitüntetés­ben részesítette. A Népek Ba­rátsága Érdemrenddel tüntette ki Baliga Sándort, a BKV szo­bafestő-mázolójót, Horváth An­talt, a Kanizso Bútorgyár asz­talosát és Csizmadia Sándort, a Zala megyei Tanács Építő­ipari Vállalatának kőművesét. A Munka Dicsőségéért Érdem­éremmel tüntette ki Ruszin Ti­bort, a puszta mogyoródi Új Élet Tsz növényvédelmi szak­mérnökét, Kiváló Munkáért Ér­demérmet kapott Ligeti János, a Miskolci Postaigazgatóság műszaki ellenőre és Nagy Fe­renc, a Győri IKV asztalosa. A magas kitüntetéseket csü­törtökön a budapesti szovjet nagykövetségen Vlagyimir Ja­kovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete nyújtotta át. Az ünnepségen — amelyen részt vett Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője és Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára — o nagykövet meleg szavakal köszöntötte a kitün­tetetteket, átnyújtva a Kom- szomol KB üdvözletét is. — Napjainkban a szocialista integráció százezernyi fiatal számára válik a proletár inter­nacionalizmus kitűnő iskolájá­vá, megteremti az ifjúság szá­mára a lehetőséget, hogy részt vegyen a testvéri szocialista or­szágok kommunista pártjai által meghatározott fontos és felelősségteljes feladatok gya­korlati megvalósításábon — mondotta. — A szocialista or­szágok ifjúsága közös munká­jának kiemelkedő példája a mongóliai Ércdúsító Kombinát, a lengyelországi Huta-katowi- cei Kohászati Kombinát, az igazi barátságot jelképező Szö­vetség gáztávvezeték, valamint a szibériai faipar óriása, az Uszty llimszk-i Faipari Kombi­nát. A kitüntetettek nevében Csiz­madia Sándor mondott köszö­netét az elismerésért. Április 1A-én PÉCS (LVOV-KERTVÁROS) Varsány u. 18. szám alatt az UNIVERZUM Szövetkezeti Közös Vállalat megnyitja vegyes felsőruházati boltját Speciális bőr- és textiltermékek, divatos bőrdzsekik, egyedi női blézerek stb. NYITVATARTAS: 9.30—16.30 óráig. Emlékezés a nagy forradalmár költőre Díszünnepség Budapesten A magyar lira, a magyar szocialista költészet nemzetközi je­lentőségű klasszikusa, József Attila születésének 75. évfordu­lója alkalmából csütörtökön esté diszünnepséget rendeztek a József Attila Színházban. A József Attila Emlékbizottság ünnepi estjén részt vettek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a József Attila Emlékbizottság elnöke, Méhes Lajos, az MSZMP Buda­pesti Bizottságának első titkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Jelen voltak politikai, kulturális, tudományos életünk más ismert személyiségei, köztük a József Attila Em­lékbizottság tagjai. Részt vett a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja is. A diszünnepséget Benjámin László Kossuth-dijas költő nyi­totta meg, majd Aczél György mondott ünnepi beszédet. Költőre emlékezünk: nemze­tünk világirodalmi rangú művé­szére. Elveinkben társunkra, aki most, 75 évesen, itt ülhetne kö­zöttünk. Nem a megszokás he­lyezi el koszorúját a költő szob­ránál. Másról, nagyobb ügyről van itt szó, ugyanarról, amit Petőfire, Adyra, Móriczra emlé­kezve képviseltünk. Ezekkel az ünnepeinkkel a bennünket gazdagító, jövőbe mutató, maradandó hagyomá­nyokat vállaljuk, mert el nem évülő szerepük van népünk ön­ismeretének alakulásában. József Attila történelmi iga­zát bizonyítja, hogy most itt, a város egykori peremén, a róla elnevezett színházban idézhet­jük fel művészetét, emberi alak­ját. S jelkép, hogy az ő szüle­tésnapja a költészet napja. Is­kolák, egyetemek, városrészek, dalok őrzik emlékét, idézik alak­ját. Fiatalok mondják verseit, szavalják a Mamát, szülők al­tatják gyermekeiket az ő sza­vaival. Vallanak szerelmes verseivel, gyászolunk a Kései siratóval. Petőfi és Madách mellett nincs költőnk, akinek annyi so­ra vált volna szállóigévé. Ha ezek nem pótolhatják is a köl­tészet bensőséges ismeretét, bizonyítják, hogy szavai, gon­dolatai jelen vannak minden­napjainkban. A felszabadulást követő évek biztató távlatot nyitottak. Ug­rásszerűen megnőtt olvasóinak tábora, előtűnt művének nagy­sága. De a dogmatizmus ké­sőbb kétségbe vonta, megsér­tette emberi, művészi teljessé­gét. Munkásságának értő birtok­ba vétele egyritmusú a szocia­lizmus megharcolt önismereté­vel és forradalmi megújulásá­val. így csak akkor válhatott igazán népszerűvé, amikor hi­báinkkal leszámoltunk, a tra­gikus válságokon túljutottunk. Hosszú volt hát az út a költő igazi befogadásáig. Ha meg-nem-értettségére gondolunk, akkor sem indokolt József Attilát magányos sziget­nek tekinteni. Nem volt társak, elődök és utódok nélkül sem a magyar, sem a világkultúrában. A mai magyar társadalom és a progresszív világ az ő élet­művével együtt eleven örökség­ként tartja számon Petőfi és Munkácsy, Ady és Móricz, Der- kovits és Bartók, Dési Huber, Radnóti Miklós, Kodály Zoltán és Lukács György munkásságát. Ezt a hagyatékot az egész em­beriség ügyét magára vállaló munkásosztály őrzi legilletéke­sebben, s legféltőbb gonddal. Az örökséghez való viszonyban az utókor mindig megméri ön­magát, hisz a jelent csak az értheti meg, s az hozhatja kö­zelebb a jövőt, aki érti törté­nelmünket. A szocializmusnak van már keserű tapasztalata arról is, mennyit árt a torz hagyomány­kultusz a műnek és az utókor­nak egyaránt. Amikor azt mond­juk: „Petőfi — Ady — József Attila”, nem rekesztjük ki Cso­konait, Vörösmartyt, Aranyt, Ba- bitsot, Kosztolányit, Kassákot és másokat, köztük azokat, akiktől ő is tanult. A marxista gondolat éppen azzal mutatja fel a forradalmi magyar művé­szet termékeny folytonosságát, hogy örökségéből nem zár ki semmilyen értéket. József Attila egyetemes köl­tészetét nem kisajátítani, ha­nem elsajátítani akarjuk, az egészet, a teljes életművet. Gyermekként élte át a szá­zadelő nyomorát, az I. világhá­borút, és proletár kamaszként emelte fel a fejét 1918—1919 forradalmas hónapjaiban. Az ellenforradalom minden értéket leromboló, népet, ' or­szágot eláruló éveiben aktív részese lett a forradalmi ma­gyar munkásmozgalomnak. Kommunistaként élte át a ná­cizmus hatalomra jutását, a spanyol Guernica tragédiáját, a fasizálódó Magyarország sod­ródását az újabb világháború felé. Verseiben ezerféleképpen je­lent meg a munka, omely szá­mára egyszerre volt a kizsák­mányolás színtere és az emberi gazdagság forrósa. Tudta, hogy korában a munka milliók jzámáro elnyomorodást jelent, de azt is hirdette, hogy csak a munka, maga az emberi al­kotás hozho; fölszabadulást. József Attila nem szövetséget kötött a munkásokkal, egy volt velük. Nyoma sincs a költé­szetében a leereszkedésnek, ő nem helyettük — általuk, értük és velük alkotott. Mert mindenekelőtt költője volt a munkásosztálynak. Az el­ső, aki a munkásosztály életét, a XX. századi város peremének világát, az osztály elesettségét — erejét, hamis ábrándjait — igaz álmait, munkáját és gé­peit, mozgalmának és ideoló­giájának kifejezéseit a legma­gasabb rendű költészet világá­ba vonta. Mégsem „munkásköltő”, ha­nem a munkásosztály költője. Költészetének egyetemessége a munkásosztály történelmi hiva­tásából fakadt. Kommunista volt minden sé­relme, tévedése ellenére is hű maradt világnézetéhez, s a 'for­radalom ügyéhez. Soha nem té­vesztette össze a mozgalmat egy-egy emberrel vagy akár embercsoporttal. Nézzünk szembe önmagunk­kal: vajon költészetének min­den igazsága áthatja-e tettein, két? Ismerjük-e úgy őt és ön­magunkat, ahogy ő ismerte ko­rát és önmagát? S vajon meny­nyire öltött testet a gyakorlat­ban a marxista gondolat, hogy az egyes ember gazdagsága a másikból, a közösségből táp­lálkozik? S mennyit kell még tennünk azért, hogy mindenki megértse: „hiába fürösztöd ön­magodban, / csak másban mos­hatod meg arcodat”? Milyen feladataink vannak a szabad­ság és rend harmóniájának megteremtésében? Hogyan kell küzdenünk a társadalmilag tu­datosabb és tartalmasabb de­mokráciáért? Nem könnyed válaszokkal, hanem felelős töprengéssel tar­tozunk önmagunknak. S elsősor. ban ezzel vagyunk hűek a köl­tőhöz is. 4 De mindig volt és van meg­valósítható, és a jövőre, a kö­zösségre mondott „igen". Nem terhek és nehézségek nélküli világ kell nekünk, hanem az ezekkel való okos küzdés lehe­tősége, a valóságismereten alapuló remény. Klasszikus értelemben „örök" ez az életmű. De körülmé­nyeink közt közvetlenül idősze­rű a teljessége. Nem enged­jük feldarabolni örökségét. Életében, halála utón is any- nyit és annyiszor oktatták s ok­tatják emberségből, magyar­ságból, költészetből és marxiz­musból, hogy itt az ideje már kimondanunk: nem vizsgáztató tanárai, hanem tanítványai akarunk lenni annak a költő­nek, aki ma már valóban egész népét tanítja, s nem közép- iskolás fokon. Jugoszláv utazási irodák képviselői Baranyában Jugoszláv utazási irodák kép­viselői látogattak tegnap me­gyénkbe az IBUSZ belgrádi képviselőjének, Budai András­nak a vezetésével. A Putnik és Centrotourist nagy utazási ügy­nökségek népes küldöttségét újságírók és rádiósok is elkí­sérték. A tanulmányút jellegű látogatás célja Pécs és Bara­nya megismerése, de a vendé­gek ellátogatnak több nopos turnéjuk során Budapestre, Egerbe, Miskolcra, Kecskemét­re és Szegedre, így megismer­kednek az ország jelentős ide­genforgalmi centrumaival. El­látogatnak szállodákba, étter­mekbe, ismerkednek a magyar tájjellegű konyhával. Egyaránt érdekli őket a melegvizes gyógyfürdő — mint Harkány — ahol szakvezetővel járták be a fürdő egész területét, a fürdő­gyógyászat és a kiegészítő programok felkeltették érdeklő­désüket. Meglátogatták a har­kányi szállodákat, érdeklődtek a camping és üdülőházas le­hetőségek felől. Pécsett a Pannónia és a Ná­dor Szállót keresték fel, ide­genforgalmi tájékoztatókat hallgattak meg, majd részt vet­tek városnézésen. Budapesten az IBUSZ veze­tői c Gellért Szállóban fogad­ják őket és a magyar idegen­forgalom lehetőségeiről adnak tájékoztatót, majd a Hungária étterem híres műsorát, a külföl­diek részére rendszeresen be­mutatásra kerülő Hungária show-t, a színes magyar folklór- műsort nézik meg. A felkeresett idegenforgalmi nevezetesséqek, a szállodák, éttermek, IBUSZ-programok, lo­vasbemutatók, pincepartik és folklórműsorok remélhetően rö­videsen a juqoszláviai utazási irodák ajánlólistájára kerülnek és keresletként jelentkeznek majd a jugoszláv piacon. T. J. LAPZÁRTA Bruno Kreisky osztrák kan­cellár háromnapos hivatalos lá­togatásának befejeztével csü­törtökön délután elutazott Belgrádból, ahol tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, Vé­szeim Gyuranoviccsal, a jugo­szláv kormány elnökével a két szomszédos ország kapcsolatai és a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Találkozott Lazar Kolisevszkivel, az állam­elnökség alelnökével és Vladi­mir Bakariccsal, az állam- és pártelnökség tagjával is. A lá­togatásról közös közleményt adtak ki. * József Attila emlékkiállítás nyílt csütörtökön Moszkvában, az Állami Irodalmi Múzeumban, a nagy magyar költő születé­sének 75. évfordulója küszö­bén. József Attila költészetét a felszabadulás óta eltelt évek­ben ismerték meg a szovjet ^ol­vasók, azóta több kötetben je­lentek meg művei, több száz­ezres példányszámban. Verseit a legkiválóbb költők, műfordí­tók ültették át orosz nyelvre, köztük Leonyid Martinov, Leo- nyid Pervomajszkij és mások. * Csütörtökön este menetrend szerint, egyórás repülőút után Prágába érkezett Magyaror­szág olimpiai labdarúgó-válo­gatottja, mely vasárnap Cseh­szlovákia együttesével mérkőzik a moszkvai olimpiai döntőbe jutásért. A 18 játékos közül csak Fekete László, az Ú. Dó­zsa csatára nem tartott a csa­pattal, mert ő nem bírja a légi- utat. így a lila-fehérek táma­dója Szusza Ferenc kíséretében már reggel a csehszlovák fő­városba vonatozott, s a repülő­téren várta társait. * Verdi Lombardok című ope­ráját mutatta be csütörtök este a Magyar Állami Operahóz a moszkvai Bolsoj Színházban, s ezzel búcsút vett a moszkvai közönségtől. Az előadásnak — csakúgy, mint a leningrádinak — hatalmas sikere volt. A buchenwaldi eskü . . Esküszünk, Hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek ítélőszé­ke elé kerül . . . Gyökerestől ki­irtani a fasizmust — ez a mi jel­szavunk! A béke és a szabad­ság új világának felépítése — ez a mi jelszavunk I" Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fogadalomból, ame­lyet a náci haláltábor életben ma­radt foglyai tettek, szabaddá vá­lásuk után. Buchenwald csak egy volt a hit­leri Németország koncentrációs tá­borai közül. Nem is a legnagyobb — gondoljunk csupán Auschwitzra. Nem is a legelső, hiszen Dachau- ba például már 1933-ban depor­tálták a német munkásmozgalom résztvevőit. Csak egy volt abból a háromszázból, ahova a második világháború végéig 18 millió em­bert hurcoltak 32 országból — köz­tük majd 500 ezer magyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, meg­ölték Ernst Thälmannt, a német proletariátus vezetőjét. Csak egy, ahol az embertelenség, a gonosz­ság tombolt. Ahol éheztetéssel, gázkamrákkal, golyóval, kényszer- munkával, akasztással, orvosi kí­sérletezgetéssel gyilkoltak le 11 millió ártatlan áldozatot. Ahol éve­ken keresztül füstölt a krematóriu­mok kéménye. De Buchenwald felszabadulása mégis különbözik a többi táboré­tól: foglyai maguk indultak roham­ra őreik ellen. 1945. április 11-én a láger illegális ellenállási bizott­ságának vezetői megadták a jelet a felkelésre, s mire az amerikai hadsereg csapatai elértek hozzá­juk, már megrohamozták az SS-őr- ség lőtornyait, áttörték a drótkeríté­seket. Hősiességükre, szenvedésük­re, s minden sorstársukra emléke­zünk a mai évfordulón: április 11- ét az Ellenállók Szövetségének kez­deményezésére a náci koncentrá­ciós táborok felszabadításának nemzetközi napjává nyilvánították. Mert az emlékezésre szükség van — nagyobb, mint valaha. Halvá­nyodnak a világégés rémségei; egyre kevesebbet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világmé­retű tiltakozás tudta csak meg­akadályozni, hogy az NSZK-ban el­fogadják a háborús bűnök elévü­léséről szóló törvényt. Pedig nem szabad feledni: a fasizmus tanul­sága a mának, s a holnapnak is szól. Ahogy a buchenwaldi áldo­zatok emlékművének avatásakor, a hajdani eskü felelevenítéseként hir­dették: „...fogadjuk, hívek ma­radunk az antifasiszta harc hagyo­mányaihoz; fogadjuk ugyanazzal a A buchenwaldi emlékmű — Fritz Cremer szobrászművész alkotása hősiességgel, amellyel bajtársaink küzdöttek, harcolunk mindazok el­len, akik egy harmadik világhábo­rút készítenek elő; fogadjuk, hogy együtt minden békeszerető ember­rel, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a világot megszabadítsuk az atomháború nyomasztó veszedelmé­től . . Ma is, mi is hozzá kell hogy te­gyük : esküszünk I (szegő)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom