Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-11 / 99. szám
1980. április 11., péntek Dunántúli napló 3 Baranya és Pécs az országos elsők között Cél: megmenteni az újszülötteket k vröl évre erősödik az T*1 a küzdelem, ami a várandóság ideje alatt veszélyben levő, vagy a már megszületett, de a világgal valamilyen rendellenesség miatt nehezen ismerkedő újszülöttek megmentéséért történik. A folyamatos ellenőrzés, tanácsadás, megfelelő kezelés, milliós értékű berendezések eredménye, hogy hazánkban évről évre csökken a szülés körüli időben, illetve csecsemőkorban meghalt gyermekek száma. Az előrelépés okairól dr. Öry Imrét, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályának vezetőjét kérdeztük. Mindenekelőtt országos áttekintést kértünk a csecsemőhalálozás alakulásáról: — Csecsemőhalálozásunk a felszabadulás előtt 130 ezrelék körül mozgott. A felszabadulás után megszervezett általános egészségügyi gondozás már a 40-es évek végére 60 ezrelékre szállította le a mutatóinkat. Az orvostudomány fejlődése, a gyermekkórházak, majd a körzeti gyermekorvosi szolgálat megszervezése elsősorban a ké. sói — hat napon túli — halálozás jelentős csökkenésétered, ményezte, s így a 60-as évek második felére 35—38 ezrelék közötti szint elérését biztosította. Ez időtől kezdve azonban megmerevedett a halálozási érték és csak a népesedéspolitikai határozat alapján foganatosított átfogó intézkedések hoztak alapvető változást. Fejlesztettük a szülészeti ágyak számát, javítottuk a terhesgondozás színvonalát és az intenzív újszülött centrumok létrehozásával biztosítottuk — az elsősorban kis súlyú újszülötteknél jelentkező — újszülöttkon légzészavarok ellátásának lehetőségét. Ezen intézkedések együttesen eredményezték, hogy cse- csecsemőhalálozásunk az 1975- ös 35 ezrelékes szintről 1978-ra 24,4 ezrelékre csökkent és kismértékben, de 1979-ben is to. vább mérséklődött. — Hol állunk jelenleg az európai országok rangsorában? — Hazánk perinatális halálozása 1979-ben 25 ezrelék volt, mely az európai országok között csak az utolsó helyek egyikének elérését tette lehetővé. Csecsemőhalálozásunk 24 ezrelékes értéke ugyancsak előnytelen helyezést biztosít számunkra. Az értékelésnél azonban meg kell jegyezni, hogy ez az utolsó 4 év igen nehéz eredményeként jött létre és ez idő alatt több, mint 10 ezrelékes csökkenést értünk el, elsősoriban a mindkét értékben szereplő 0-6 napos korosztály halálozásában. — Tudomásunk szerint Baranya az 1979-es eredmények alapján előkelő helyre lépett. Miben látja ennek elérésének az okait? — Baranya megye és Pécs város 1976-ig az ország legmagasabb halálozási arányt mutató közigazgatási egysége volt. Azóta azonban ugrásszerű javulás következett be, és az 1979- es előzetes adatok szerint a megye az ország legjobb három eredményét mutató egysége között van, a megyei városok között Pécs Szeged után a második helyet foglalja el. Ügy vélem, ilyen eredmény nem lehet véletlen következménye. Az eredmények elsősorban azzal magyarázhatók, hogy a megye, a megyei város és az egyetem illetékes vezetői biztosították a szoros és következetes együttműködés feltételeit, folyamatosan konzultáltak a kérdésekben és valamennyien megtettek mindent, amit tehettek a közös cél elérése érdekében. Ezt az együttműködést országo. san is példának tekintjük. — Pécs a három évvel ezelőtti 38,6 ezrelékes mutatójával rontotta Baranya átlagát. Tavalyelőtt 26,1, az elmúlt évben 16,3 ezrelékre csökkentette a halálozási mutatót. Ez az előrelépés figyelemre méltó, főként ha arra gondolunk, hogy a szülészeti klinika regionális leiadatokat is ellát. Miként ítéli meg a klinika és a város nő- és gyermekvédelmi hálózatának tevékenységét? — Az együttműködő munka része, hogy a Pécs városi nő- és gyermekvédelmi hálózat és a POTE Szülészeti Klinikája között gyakorlatilag kórház-rendelőintézeti egység alakult ki a terhesgondozás vonatkozásában. Ez is bizonyítja, hogy más-más felügyelet alatt működő intézmények tudnak jól együttműködni és egy közös cél áthidalhatja a jogi korlátokat. A pécsi nő- és gyermekvédelem vezetőinek és a klinika igazgatójának együttműködése olyan eredményeket hozott, amelyre mindketten büszkék lehetnek. Le kell szögezni azonban, hogy a klinika tehervállalása külön elismerendő, hiszen ebben az időben ott is jelentős építkezések folytak, a megyei kórház átépítése újabb akut betegellátási terheket hárított rá, de a klinika inkább vállalta a nehéz ápolási feltételek mellett elengedhetetlenül szükségesebb munkatempót, az esetleq visszatetsző elhelyezési problémákat. — Az elhelyezési gondokra és a klinika területi feladataira utalva kérdezem: nem sok ez a feladat egyetlen intézménynek? — Tagadhatatlan, hogy a kli. nika jelenlegi ágylétszáma, bizonyos mértékű felszereltsége a ráháruló feladatokhoz elégtelen és így hosszú ideig az elkerülhetetlen túlterhelés nem vállalható. A megyei kórházban folyamatban lévő fejlesztés azonban bizonyos terheket levehet a klinikáról, reméljük, hogy a klinika tervezett bővítése mielőbb meg tudja teremteni a feltétele, két. Biztos vagyok abban, hogy a klinika és a közigazgatási egységek vezetői között kialakult jó kapcsolatok alapján, a tanúsított emberi értékekkel az átmeneti nehéz időszakot át fogják hidalni. — Mit kell tenni a jelenlegi eredmények további javításához, illetve miként alakulhatnak ezek a mutatók a jövőben? — A csecsemőhalálozás további csökkentése újabb összehangolt erőfeszítéseket igényel. Változatlanul elsődleges cél a koraszülések gyakoriságának csökkentése, mélyhez a terhesgondozás minőségi fejlesztésére van szükség. Ez azonban nemcsak orvosi feladat, itt jelentős terhet kell vállalniuk a terhesek munkahelyeinek, de maguknak az érdekelteknek is. Az egészségre káros szokások, dohányzás, alkohol csak az érintettek magatartásával szoríthatók vissza, de ugyanígy el kell érni, hogy a várandós nők érezzék annak szükségességét, hogy az államilag szervezett terhesgondozásban rendszeresen részt vegyenek, fogadják meg annak előírásait, tanácsait, ezzel segítsenek saját érdekeik biztosításában. Nem remélhető a következő években újabb látványos javulás, de szívós, következetes munkával elérhető, hogy az országos eredmények olyanok legyenek, mint amilyen ma Baranyáé, Pécsé, és hogy az utóbbiak elérjék a legjobb eredményeket mutató országok színvonalát. Török Éva Társadalmi munka Sásdon Nyolcszáz facsemetét ültettek el márciusban o sásdi fiatalok, akiik a fák rendszeres gondozását is vállalták. A fásítás a legnagyobb program Sásdon az idénre tervezett társadalmi munkák sorában. Tavoly nagyon jó évet zártak. Az előző esztendők egymillió—egymillió-ötszázezer forint értékű társadalmi munkájával szemben 1979-ben 3 millió 58 ezer forint értékű társadalmi munkát végezteka nagyközség lakói. A rendszeres gondozó, karbantartó munka jelentette a társadalmi munkaértékek sorában a legnagyobb tételt, egymillió- négyszázhúszezer • forintot. Alig marad el mögötte a földutak társadalmi munkában való karbantartásának értéke — 1 millió 237 ezer forint - ami viszont kizárólag a termelőszövetkezet dolgozóit dicséri. De szép számmal voltak rö- videbb időre szóló közös akHárommillió forint értékű ingyentevékenység a nagyközségben dóik. Ide tartozik a Felszabadulás téri játszótér megépítése, a közlekedési parkjuk építésének befejezése, az óvoda udvarán való játszótér kialakítása és játékok készítése, illetve a fonyódligeti tanácsi üdülő környékének parkosítása. A Jókai utcában utat, a Marx utcában pedig vízvezetéket építettek. Valóban nem csekélység ez, hiszen amint a tanácselnöktől hallottuk, a nagyközségi közös tanács anyagi erejéből még egymillió forint értékű községszépítő, parkosító munkákra sem futotta volna. Szinte kizárólag a lakosság, az itt lévő szövetkezetek, üzemek, intézmények dolgozói összefogásának, együttes munkájának köszönhető a csinosodás és gyarapodás. A munka utáni, szabadnapi, társadalmi munkákat a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a nagyközségi közös tanács együtt szervezte. Ez évre is elkészítették már a társadalmi munkában megvalósításra váró tennivalók listáját. Ezek közül kiemelkedik a már említett fásítás. De legalább ilyen fontos feladatnak tartják a játszótereik, utcáik, parkjaik folyamatos rendben -tartását. Idénre tervezik a fonyódligeti üdülő nagyobb rekonstrukcióját, amihez legalább 150 ezer forint értékű társadalmi munkára lesz szükség. Ha ezeket a terveket társadalmi összefogással megvalósítják, az több mint kétmillió forint értékű munkát jelent. N yirkos köd lepi el az utakat, a földeket. Két- újfalu elveszik ebben a nedves, átláthatatlan tengerben. Magára hagyottnak tűnik. Ráadásul a falu igazgatási-gazdasági központja — a hajdani Szentmihályfapuszta — még ma is magán őrzi régi szerepének maradékait: grófi nagybirtok központja volt, nagy épületekkel, magtárakkal, elszórt cselédházakkal, egymástól távol álló épületegyüttesekkel. Nehéz a ködből kibontakozó településről első látásra elhinni: nyolc község közigazgatási központja. Kétújfaluhoz — a korábbi Németújfaluból és Magyarújfalu, ból alakult ki — hét társközség tartozik: Bürüsön 136 ember él, 3,6 kilométerre Kétújfalutól, Várad lakóinak száma 191, három kilométer, Gyöngyösmellék 387 ember otthona, másfél kilométerre a központi községtől, Endrőcön 550-en élnek, a távolság 7,5 kilométer, Szörény lakóinak száma 128, három és fél kilométerre van Kétújfalutól, Tekíafalu lélekszáma 424, három kilométer a távolság, végül Zádorban 519-en élnék, öt kilométerre a központi községtől. A közlekedés minden faluba jó. — A döntő érv a közigazgatási központ kijelölésében az volt, hogy itt vezet a főútvonal, itt van a vasút is — mondja Monszider József, a Kétújfalui Közös községi Tanács elnöke. 1961. január 1-én alakult meg itt a Vörös Csillag Terme, lőszövetkezet. Közel 6500 hektáron gazdálkodik. Tevékenysége meghatározó a nyolc községben: a terület legszámottevőbb kenyéradója. — Aránylag sok az eljáró — mondja Monszider József. — Megfelelő munkaalkalmak megteremtésével több embert lehetne helyben foglalkoztatni. Átrendeződik a térkép Kétújfalu A MOFA üzemének, a tsz galvanizálójának megindítására nem sikerült a kísérletünk. A megfelelő munkahelyi körülmények megteremtéséhez nem volt elég pénzünk. A termelő- szövetkezet ennek ellenére továbbra is törekszik új munkahelyek kialakítására. — Nem nagy üzemekről van szó — hallottuk Maretics Józseftől, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökétől. — Rövidesen munkába lép a műanyagokat felhasználó csomagolóüzemünk, de teljes kapacitása esetén is csak 18—20 embernek lesz itt munkahelye. A most készülő húsfeldolgozóban 4—5 ember dolgozik majd. Ilyen körülmények között a tanács területfejlesztő munkája nehezen hoz eredményeket. A költségvetésben meghatározott összegeket meghatározott célra fordíthatják, a fejlesztési alap pedig az a ,,lepedő”, amit tovább nyújtani nem lehet. E két forrás mellett segítséget jelent a nem tanácsi szervekkel való koordináció és a lakosság önkéntes munkája. A Vörös Csillag sokat segít, de figyelemmel kell lenni arra, hogy néhány évvel ezelőtt szanálták, bár az azóta eltelt idő alatt fokozatosan kilábal a mélypontról. — A múlt évben már nyereséggel zárt a termelőszövetkezet - mondja Maretics József —, de ennek összege még mindig csak 200 000 forint volt. A terület fejlődéséhez adott segítségük mégis számottevő, s ennék jó felhasználásában a koordinációs értekezleteken született megállapodások segítenek. Például a tsz 7—8 éve minden esztendőben 100 000 forinttal segíti a művelődési munkát, mintegy 80 000 forintot ad sportcélokra, a balatanmáriai úttörőtábort 150 000 forinttal támogatják, további 10 000 forinttal segítik az önkéntes tűzoltó egyesületet. A falugyűléseken természete, sen megannyi kérés hangzikel. Mindenekelőtt ott van az iskola körzetesítésével járó többletgond. 1978-ban bővítették Két- újfaluban az iskolát négy tanteremmel, 2,5 millió forintért. Ez könnyebbséget jelentett, de a gond végleg nincsen megoldva. Még mindig szűkös a hely, s a napközi otthon konyhája nem győzi az igényeket kielégíteni. Különösen az egészségügyi előírásök túlzott szigorát kifogásolják a tanács vezetői, s példaként elmondták: a 330 tanuló mellett 50 óvodásnak és a személyzetnek főznek itt, összesen több mint 400 ember étkeztetéséről gondoskodnak. A KÖJÁL azonban 150- re engedélyezte a konyha működését ...- Mit tehettek a tanácsi vezetők? — Kihívtuk az összes illetékest egy helyszíni szemlére. Nézzék meg, mondjanak véleményt, adjanak tanácsot. Végül is elfogadták, hogy némi bővítéssel átmeneti jelleggel a konyha működhet. Mi pedig a VI. ötéves tervidőszakra beterveztük a korszerűsítését. Van tehát óvoda is, kétcsoportos, 1977 óta működik a törpe vízmű. Vízvezeték vanKétúj- fafun kívül Gyöngyösmelléken, Szörényben és Zádorban. Ezekre azért is nagyon nagy szükség van, mert az ásott kutak vize kálival és nitráttal fertőzött. Egyelőre — mondják a tanácson és a tsz-ben is — nincsen tisztázva: a vízműnek a tsz által fizetendő vízdíjba milyen módon lehetne beilleszteni a lakosság által elfogyasztott víz díját is. Amíg pedig ezt jogszabályilag nem rendezik, a tsz nem tud vállalkozni az utcai csapok vízzel való ellátására. A fejlődést mutatják a már elkészült és a közeljövőben átadandó kisebb létesítmények is. Néhány példa: buszvóró Bürüsön, egynek a felújítása Zádorban, Gyöngyösmelléken korszerűsítik az egészségügyi tanácsadó helyiségét, több társközség ravatalozóját, a tanács- házát, szilárd burkolatot kap néhány utca. Mindezek összesen sok pénzbe kerülnek, a tanács a költségvetése, illetve a fejlesztési alapja által lehetővé tett ütemnél azonban gyorsabban akar előbbre lépni. — Gazdái vagyunk ennek a körzetnek, s e minőségünkben jobbat, többet akarunk — mond. ja a tanácselnök. — A kétújfalui közös tanács költségvetésében 5,6 millió forint szerepel. Ez az összeg nyolc községre kevés. Tartalékainkat — a társadalmi munkát, a szocialista brigádok támogatását - kell kihasználnunk a gyorsabb ütemű fejlődés érdekében. Mészáros Attila
