Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-01 / 91. szám
1960. április 1., kedd Dunántúlt napló 3 „Rákapcsoltak” a hazai nemesítök Elkészültek a magyar ind napraforgók Évente kétszer virágzik és terem a napraforgó a TAKI bicsérdi kutató állomásán. Három fűtött fóliablokkban vizsgálják itt több tucat új hibrid napraforgó tulajdonságait Könyvturkáló a MÉH-teiepen F urcsa látványban volt részük február 29-én a pécsi Gomba utcai MÉH-telep dolgozóinak: a beérkező, roskadásig felpakolt Csepel teherautót fiatalok kis csoportja követte, s mihelyt a csarnok szögletébe került a rakomány, rávetették magukat. Nem véletlenül. A teherautóval ugyanis 3572 kg könyv érkezett a MÉH-télepre. Szállítója a Pécsi Orvostudományi Egyetem könyvtára, s a rakomány megnevezése: ve- gyespapír. * A Baranya megyei Levéltár szakvéleménye szerint a hulladékba küldött kiadványok között szerepel többék között A 60-ból 25 állja a „világkukoncát” Bicsérd, a Takarmánytermesztési Kutató Intézet — a TAKI — kutatóállomása fontos országos jelentőségű rendezvénynek adott otthont a hét közepén. A MÉM Kutatási és Szakoktatási Főosztályának és a Növénytermesztési Kutatási Tanácsnak a kérésére, az MNV Kutató Intézet és a TAKI itt rendezte meg: azt a tárcaszintű napraforgó- kutatási tanácskozást, amelyen a hazai nemesítök, a termeltetőknek és az olajipar képviselőinek bejelentették: elkészültek a magyar napraforgó hibridek. — öt év alatt behoztuk a hátrányt, napraforgó-nemesítésünk elérte a legfejlettebb országok színvonalát, mutatott rá nemrégiben dr. Kurnik Ernő akadémikus, a TAKI igazgatója, aki nemcsak az iregszemcsei, de a szegedi és nyíregyházi napra- fargó-nemesítők nevében is szólhatott. A három MÉM kutatóintézet napraforqó-egvütt- működése gyors és átütő sikert hozott. Nem egész két év alatt 60 új hibridet „hoztak ki". Köztük 25 olyan hibridet, amelyek termőképességben, olajtorta- lomban és rezisztenciában úgymond „megverik" a ma köztermesztésben lévő — csaknem kizárólag külföldi — naprafor- nófaitákat és hibrideket. A TAKI, a GKI és Nyíreavháza a tavaly aláírt együttműködés keretében további 90 új, ún. hazai kooperációs hibrid előállításán dolgozik. De jó úton haladnak és gyors eredménnyel kecsegtetnek a külföldi kooperációk is. A magyar nemesítök közös hibrideket állítanak elő az amerikai, a francia és román nfemesítőkkel 1980-ban, vagyis az idén már 47 közös amerikai-magyar ún. HNK-hib- ridet próbálnak ki, amelyeket magyar anyavonallal és amerikai apavonallal állítottak elő a két ország nemesítői. A bicsérdi bejelentések alapján elmondhatjuk, hogy új korszak kezdődik a hazai napraforgó-termesztésben, a hibridkorszak, ami a klasszikus értelemben vett fajták fokozatos visszaszorulását jelenti. A Bi- csérden felszólaló kutatók egybehangzó véleménye szerint a két távoli szülő keresztezésével fellépő heterózis hatása csakúgy mint a kukoricánál, a napraforgónál is jelentős termésfokozó tényező. A hibridek qyors előretörésére jellemző, hogy míg 1977-ben a területnek aliq 3 százalékát foglalták el, 1980-ban az ország napraforgó-területének már 50 százalékát uralják. Tegyük hozzá, ezek kivétel nélkül mind külföldről dráqa pénzen behozott, nagy o'ajtortolmú, bő termő hibridek, főként francia, román és jugoszláv napraforgók. Ha tekintetbe vesszük, hogy az import napraforgó hibridek óra klónként 50 dollár, plusz a licenc- díj újobb 50 dollár, akkor értékelhetjük igazán a hazai hibridek nagy számú és gyors jelentkezését. Az ország napraforgó-területe 250 000 hektá'r, az átlagtermés tavaly 18 mázsa volt országoson. Az új hazai hibridek termőképessége 30—32 mázsa, de kisparcellás kísérletben vannak már 60 mázsás hibridek is. Különösen nagy várokozás előzi <meg a szegedi Gabona Kutató napraforgó hibridjeit. A szegediek GK—70-es, nagy olaj- tartalmú, 52—54 százalék olaj kihozatalára alkalmas — fajtája — nemesítője, Miseta László — csak 1979-ben kapott állami elismerést. A hibridizációt végző kutatók ezt a fajtát tekintik standardnak, s mind a génikus, mind pedig a citoplazmás hib- ridelőállításnál a standardfajta magas olajtartalmát kívánják elérni. Ma az olajipar sürgeti leginkább o nagy olajtartalmú hibridek előállítását, de ha bebevezetik az olajtartalom szerinti átvételt - 1981-82-ben térnek át — akkor a termelők is teljes mértékben érdekeltté válnak az ilyen nogy értékű fajták és hibridek h aszná lató ban. A hazai napraforgó-nemesítés lemaradását sok kritika illette az utóbbi években, aminek az okát a nemesítök a tíz évvel ezelőtti felfogásra vezetik vissza Akkor oz volt a hivatalos álláspont, hogy „nem kell minden növényfajtára nemzeti szalagot kötni" egyszerűbb megvenni a legjobb külföldi anyagot. Ám az import egyre drágul. Szerencsére a nemesi- tők azokban az években sem álltok le, így tudták a lemaradást igen gyorsan bepótolni. Az új magyar hibridek készen állnak az OMFI minősítésére. Ed- diq a köztermesztésben éveken át nem volt magyar naprafor- qófajta. A rendelkezésre álló naavszómú úi magyar hibrid lehetővé teszi, hogy néhány éven belül a magyar fajták, illetve hibridek aránva a köztermesztésben elérje a 70 százalékot. Az olajipar anyagi eszközökkel is támogatja a kutatást és a termesztést. Az új hibridek saiót fitotront építettek. Bevonták a kutatási programba a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, a MÉM NAK-ot, a Növényvédelmi Kutató Intézetet, a Bácsalmási Állami Gazdaságot, mint bázisüzemet, s-a vetőmagelállításba bevonták a nagy termelési rendszereket is. A bicsérdi kutatóállomás a helyi tsz-szel végzett földcserékkel oldotta meg a napraforgókutatás és a vetőmagelőállítás izolációs kérdéseit. A megyében fellendült a napraforgó- termesztési kedv, ami nem kis mértékben a jó termékárnak — mázsánként 1000 forint - és a kedvező exportlehetőségeknek köszönhető. A tavalyi 5000 hektárral szemben ez év tavaszán máir több, mint 8000 hektáron vetnek napraforgót a baranyai termelőszövetkezetek a különféle termelési rendszerek, főként a KSZE és BKR irányításával. A megyei átlagtermés tavaly megfközelítette a 20 mázsát. A területfelfutás új qon- dot is felvet, a megyének nincs napraforgótároló kapacitása. Az új napi 1000 tonna kapacitású martfűi növényolajgyárat ez év májusában adják át, s ez némileg enyhít majd az átvételi gondokon, teljesen azonban nem oldja meg azokat. Ezért a megyében előállított napraforgó nagy része az idén is exportra kerül majd. —Rné— Néphadseregünk önkéntesei voltak 1945-ben Baráti találkozó Pécsett Harmincöt éve a Toborozási felhívásra tízezrével önként je. lentkeztek, hogy harcoljanak a fasiszták ellen, hazánk felszabadulásáért. Vasárnap baráti találkozóra jöttek Baranyából, So. mogyból, Tolnából és Zalából, közülük kétszázötvenen, hogy felelevenítsék a kort, az eseményéket és emlékezzenek azokra, akik már nem lehetnek köztük. Pécsett, a Helyőrségi Művelődési Otthon előtt a 45-ös önkénteseket a gyárvárosi úttörőzenekar térzenéje, az épületben az ifjúgárdisták díszsorfala, az emeleten fényképeket, írásos dokumentumokat bemutató kiállítás köszöntötte. Beszélgetések. Emlékszel . . .? Ausztriából mi mindig csak éjjel jöttünk hazafelé gyalogmenetben ... Mi reggel 7-kor indultunk és délután négy-ötig gyalogoltunk teljes menetfelsze. relésben . . , Századunkkal Szombathelyre mentünk ... Mi Vasvárról a vastútőrség megszűnésével Zalaszentgrótra kerültünk a Variházy ezredhez... Mi jutottunk el Ausztriában legmesz. szebbre. Puchbergig, ott haltak meg sokan . . . Jászberényből indulva a lovainknak jobb volt sorsuk, nekik jutott széna, meg cukorborsó is . . . Marcali térségében kezdtük az aknátlanítást, akna akna hátán volt... Nyárodon zongoraversenyt adott Cziffra György zászlós... Nem dohányztam, a cigifejadagomból szereztem cserébe kanalat, ez ma is megvan, meg fogkefét, krurhplit . .. Kovács Imréné Komlóról és Varga Józsefné Pécsről 35 év után most találkozott először. Együtt voltak Debrecenben a honvéd női kiképző táborban, Pallag-pusztán. Kiss András ezredes, hadtörténészt sokan kérdezik, köztudott, hogy a néphadsereg 1945. ös születésével kapcsolatos témát kutatja és dolgozza fel. Sárközi Sándor nyugállományú ezredes dedikálja a Küzdelmes katonaévek című könyvét, a magyar tüzérség 1945—58 közötti történetét bemutató műve idén, a katonanőkről szóló két éven belül kerül ki a nyomdából. Az emlék, és szervező bizottság nevében Takács Vince alezredes köszöntötte a megjelenteket és fogalmazta meg : jó lenne megalakítani a 45-ös önkén, tesek klubját. Dr. Nagy Gábor vezérőrnagy kiemelte, olyan kor ifjú nemzedéke voltak, mely méltó utóda lett Rákóczi kurucainak, az 1848—49 honvédéinek, a Tanácsköztársasáq vörös katonáinak. A pusztuló ország új reményéért fogtak fegy. vert. Érdemes volt! Németh Csaba, a KISZ Baranya megyei Bizottsága megbízott megyei titkára jókívánságát tolmácsolta, dr. Kása Ferenc, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője és a kultúrműsort adók is köszöntötték a résztvevőket. Az emlékezetes baráti találkozón részt vett Bohunka Gyula és dr. Berki Mihály vezérőrnagy, dr. Hazafi József, a Baranya megyei Tanács vb-titkára, Krasz- nai Antal, a HNF Baranya megyei titkára, ott voltak a társ fegyveres erők és testületek képviselői. Farosa selejtezés Nemzeti értékek a hulladékban Murányi László Virchovnak, a múlt század legjelesebb kórboncnokának Handbuch der spezielle Pathologie und Therapie című 1854- 'ben, Erlangenben megjelent munkája, amely kora alapvető ismereteinek az összefoglalása. Itt található Grauvogl Die Grundgesetzte der Physiologie, Pathologie und homöapatische Therapie című, 1860-ban Nürnbergben megjelent műve, ami tartalmazza mindazt, ami a 19. sz. közepén az élet- és körfolyamataikról, valamint a hamöopatikus gyógykezelésről tudtak. Ezek, és a ha- azt, amit a 19. sz. közepén az sonió jellegű — a századfordulón, vagy ikésőbfo megjelent — élettani, 'kórtani, terápia-leíró muntók az adott korszak orvostudományi ismeretanyagát tükrözik, így tudománytörténeti értékkel bírnak. A hulladékba került társadalomtudományi jellegű művek közkönyvtárak és magánszemélyek érdeklődésére ugyancsak számot tarthatnak. De hogyan kerülhetett ez a teherautónyi könyv a MÉH-ibe? A kédrést dr. Ruzsás Lajosáénak, a Pécsi Orvostudományi Egyetem könyvtárvezetőjének tettük föl. — Az anyag legnagyobb részét a hatvanas évék elején 'kaptuk Budapestről. Ekkor vált szét könyvtárunk az Egyetemi Könyvtártól. Nálunk maradt az Erzsébet Tudományegyetem 'könyvtárának egy része, sőt három 'klinika is nekünk adta a feleslegessé vált könyveit. Az évek hosszú során ez az anyag ballasztként végigkísért minket, vittük magunkkal, ahová költöztünk. Rendszerezésére, feldolgozására sem időnk, sem emberünk nem volt: lekötötte a kurrens folyóiratók, szakkönyvek kezelése. A tűzrendészet is állandóan kifogásolta, hogy ez a rengeteg ömlesztett anyag elfoglalja a helyet. Ezért döntöttünk úgy, hogy kiselejtezzük. Valamennyi darabot kézibe vettük. ha kellett, professzor szakértőket kérdeztünk meg, s csak azokat dobtuk ki, amelyekből kettős példányunk volt. — Más könyvtárnak, antikváriumnak nem ajánlották fel? — Ezek a könyvek nincsenek nálunk állományiba véve, soha nem is voltak. A jogszabály a felajánlást csak az állománybo vett könyvekre nézve teszi kötelezővé. Mi sem antikváriumnak, sem magánszemélyeknek nem adhatunk el könyvet, a felesleget csak ipari hasznosításra küldhetjük el. Én személy szerint nagyon sajnálom a kikerült köteteket, de mint helyszűkében levő könyvtárvezető másként nem dönthettem. Azt hiszem igazán értékes könyv — amiből ne lenne még egy példányunk — nem megy zúzdába. ■- Készült valami jegyzék a MÉH-be vitt könyvekről? — Nem készült. Erre sajnos sem időnk, sem emberünk nem volt. Egy megjegyzés: a 3/1975-ös KM és PM együttes rendelet kimondja: a feleslegessé vált, elavult, du plum példányokat a könyvtárnak föl kell ajánlani más könyvtáraknak. Ha ezek nem igénylik, a>z állami könyvkereskedelemnek kell fölajánlani, s ha az antikváriumok sem tartanak -rájuk igényt, magánszemélyeknek lehet eladni. Csak e kényszerpálya1 'bejárása után lehet ipari hasznosításra — értsd bezúzásra — küldeni a feleslegessé vált könyveket a fenntartó szerv egyidejű értesítésével. (17. § 1—4. bek.) Ez a jogszabály nem tesz 'különbséget állományba vett és nem vett könyvek között, és egyáltalán nem tiltja meg a könyvek árusítását. Dr. Szita László, a B. m. Levéltár igazgatója: — Az a véleményem, hogy itt nem történt selejtezés, következésképpen a selejtezési jogszabályok ellen senki nem vétett. Itt nemzeti értéket képező, valamint a tudománytörténet számára nagy fontosságú anyagok megsemmisítése történt. — Hogy érti ezt? — Ilyen hatalmas mennyiségű könyvanyagiban a tudományók számára értékes, nagy mennyiségű könyv fekszik el. Országos hálózatiban az összeírt listából bármelyik könyv pillanatokon belül elkelne. Nekünk konkrét feladatunk védeni a történeti iratokat, könyveket, ezért a MÉH Vállalatot ellenőrizzük, s amit ott „elfogunk”, értékeljük, azután mind főihatóságunkat, a Kulturális Minisztériumot, mind a társintézményeket — például a Megyei Könyvtárt — értesítjük. » Ez utóbbi értesítése tulajdonképpen a MÉH dolga lett volna, hiszen a 4/1959. (M. K. 3.) MM számú utasítás 3. pontja előírja: ,,Az átvizsgálást — ha legalább 200 kg könyvanyag gyűlt össze — a MÉH átvevő (gyűjtő) telepnék kell kérnie az illetékes könyvtártól.” Surján Miklós, a Baranya megyei Könyvtár igazgatóhelyettese azonban már csak a „guberálók" között vizsgálhatta át a megmaradt anyagot. — Valóban csak töredékét találtam meg a szállítmánynak, amelynek szakmai értékét nem tudom fölbecsülni — mondta. — Csupán gyanítom, hogy orvos- történeti, tudománytörténeti szempontból nem értéktelen munkák kerülték a hulladékba. Sejtésem szerint Ángyán János professzor magángyűjteményének tetemes része is itt lehet, ami annál fájdalmasabb, mert egy híres tudós könyvtárának megőrzése, bemutatása külön érdekesség lehetett volna. Több kötetet találtam, aminek különböző helytörténeti gyűjtemények nagyon örültek volna. Ma, amikor tárolákönyvtára-k létesítésével egyre inkább arra törekszünk, hogy a használaton kívüli könyveket is megőrizzük, pazarlásnak érzem az ilyenfajta selejtezést. Arról nem is beszélve, hogy egy könyvtár gyűjteménye valamilyen oknál fogva meg is semmisülhet, s akkor jól jönne minden elkótyavetyélt példány. * Az országban megszámlálhatatlanul sok magánkönyvtár van. Gyűjtőjük halálával ezek nagy része közkönyvtárak kezelésébe kerül, ahol azonban sokszor csak megtűrik és tehernek tartják a mégoly értékes duplumpéldányokat. Nem is lehet ezen csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy például egy szakmai könyvtárnak menynyi, a szakág szempontjából időszerű könyvet, folyóiratot kell raktároznia. Országosan is jobban meg kellene oldani tehát a régi könyvek védelmét.. A POTE könyvtárában is még több tonna feldolgozatlan, ömlesztett állapotban raktározott könyv várja további sorsát. Remélhetőleg nem az történik velük, miint ami a február 29-i szállítmánnyal történt. Nemcsak a könyvtáros, az egyetem presztízse is megkívánná, hogy — akár egyetemi hallgatók, tárra, dafmi munkások bevonásával — megmentsék az ériékes könyveket az enyészettől. Havasi János /
