Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-30 / 89. szám
980. MÁRCIUS 30. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7 U, Bosnyák Zsófia, aki túlélte a „murányi Vénusz^-t Szlovák kutató újabb kutatási eredményei A szlovák—magyar közös történelmi múlt sok-sok emlékét őrzik a szlovákiai várak és kastélyok, ahová a turisták ezrei jutnak el évente. Egy-egy rejtély megfejtése néha hosszú év. tizedek munkáját veszi igénybe. A „Zivot” (= Élet) 9. számában (II. 21.) Laco Zrubec egy olyan érdekes és izgalmas történelmi személyiséggel kapcso. latos újabb felfedezésekről számol be, mint a magyar Wesselényi Ferenc (1606—1667) első felesége, Zofia Bosniaková (Bosnyák Zsófia). Az örök Zsófia c. szlovák cikknek irodalomtörténeti vonat, kozásai is vannak, mivel Bosnyák Zsófia (1609—1644) annak a Széchy Máriának (1610— 1679) „adta át” a helyét, akit a magyar irodalomtörténet „murányi Vénuszaként ismer Gyöngyösi István (1629—1704), a 17. század egyik legnagyobb elbeszélő költője jóvoltából („A Márssal társalkodó murányi Vénus”, Kassa, 1664). Széchy Mária és Wesselényi Ferenc gyors házasságát és Mu- rány bevételét Tompa Mihály mellett („Bosnyák Zsófia") Petőfi is megénekelte („Szécsi Mária”, 1847.), sőt Arany János is „leírta” („Murány ostroma", 1847.). A szlovák kutatások újabb eredményei egy olyan érdekes alakra terelték újra a figyelmet, akinek nem kis szerep jutott abban, hogy Wesselényi és a „murányi Vénusz” egybekelése olyan romantikus formában mehetett végbe, ahogy azt a költők a maguk módján megénekelték. Laco Zrubec kutatásai — többek között — Zofia Bosniaková 3 szlovák nyelvű levelére támaszkodnak, amelyeket a ku. tató a Zsolnai (Zilina) járási levéltárban tanulmányozott. A kutatások szempontjából központinak látszó személy, a történelemből Wesselényi-féle összeesküvésként ismert „mozgalom” vezetőjének, Wesselényi Ferencnek a felesége volt, aki ettől függetlenül szlovákul is folytatott levelezést, amikor ez kivételes tettnek számított. Zofia Bosniaková 1609. június 2-án született Surányban Tomas Bosniak (1572—1635) jelentős középkori várkapitány és báró harmadik gyerekeként. Zsófiát Telegdy Erzsébet nevel, te Surányban, a „nagyvilágnak” pedig az édesapa, Tomas Bosniak mutatta be Eszterházy Mik. lós lakodalmán. A történészek állítják, hogy Zsófia neves szépség hírében állt, de okosságáról és jóságáról is híres volt. Az akkori Magyarország neves előkelőségei érdeklődtek iránta. Az édesapja 1626-ban adja férjhez a 17 éves lányt Serényi Mihályhoz. A fiatal pár a Morava menti Svetiába költözött, ám a boldogságuk rövid ideig tartott. A férj beteges, kedett, s még a felesége gondoskodása sem menthette meg a haláltól. Egy 1626. május 24-én kelt levélben Zsófia az őt ért különféle rágalmakról ír, és már özvegyként írja alá az apjának címzett levelet. A házassága tehát mindössze néhány hónapig tartott. Apja visz. szahozta Surányba. Még ugyanebben az évben meghal Zsófia édesanyja. A Zsófiánál egy év. vei idősebb fivér, Tamás pedig egy csatában esik el. Ennyi tragikus csapás súlya alatt Zsófia magába zárkózik. Mivel azonban a sok állami funkcióval megrakott apa sokat van távol a háztól, a három testvér nevelése Zsófiára marad. A szokásos gyászidő letelte után az apa — barátja, Pázmány Péter közvetítésével — 1629-ben férjhez adja Zsófiát másodszor, ez alkalommal a nagyszombati egyetem egyik volt növendékéhez, a neves Wesselényi Ferenchez. Zsófia apjától megkapja az ifjú pár hozományba, Sztrecsnó várát, , ahol azok megfelelő otthonra is találnak. Két gyermekük születik: Adóm és László'. Tomas Bosniak halála (1635) utón a jogutóda Wesselényi Ferenc lett, akinek elég sokszor kellett' utazgatnia az észak-magyarországi várakba. Ekkor ismerkedik meg Wesselényi Széchy Máriával, amiből aztán kibontakozott az a szenvedélyes sze. relem, ami Zsófia számára egy sor szenvedéssel jár, sőt a sírját is megássa a maga módján. Zsófia ugyanis tudomást szerez arról, hogy a férje udvarol Széchy Máriának s keresi az alkalmat, hogy elválhasson a feleségétől. Zsófia boldogtalan volt és saját magában kereste a hibát. Ezt a sorscsapást is igyekezett azért elviselni egy dara: big/ de nagyon bántották az események. Végül is 1644. április 28-án — 35 évesen — elköltözött az élők sorából. Wesselényi a megboldogult feleséget a sztrecsnói vár kápolnájában helyezte örök nyugalomra nagy pompával. , Jozo Ni’znánsky Zofia Bosniaková c. regényében így ír a temetésről: „Kocsikon, lovakon és gyalog annyi ember jött el ide, hogy azok, akik nem lépték át a helység határát, csak szörnyűlködtek. Azt hitték, hogy Sztrecsnóba tódult az egész világ és azon csodálkoztak, hogy honnan került ide ez a sok nép . . Itt kell megjegyeznünk, hogy pl. Petőfi „Szécsi Máriá”-jának a történelmi háttere így teljesen hamis, hiszen Wesselényi nem Murány — korántsem dicsőséges — elfoglalásakor ismeri meg Széchy Máriát, hanem jóval korábban... Tény az, hogy Wesselényi Ferenc Zsófia halála után nemsokkal feleségül veszi Széchy Máriát, a „murányi Vénusz”-t, Átköltözik Murányba. Ezzel aztán meg is feledkeznek egy időre Zofia Bosniakováról és Wesselényi Ferencről. A sztecsnói vár a felvidéki kuruc harcok idején nagy szerepet játszik, ami később nem tetszett I. Lipótnak (1657—1705). Megparancsolja, hogy rombolják le a várat. Az új tulajdonos, gróf Löwenburg azonban a vár újjáépítésére ad ki parancsot -4689-ben. A vár újjáépítésén dolgozó munkásoknak megparancsolja, hogy a vár félig feldúlt kriptáinak minden koporsóját gyűjtsék össze egy helyre és égessék el azokat. Á munkások rátalálnak a kápolnában Zsófia koporsójára is. Felnyitják a koporsó fedelét és szinte kővé merednek: a báróné olyan állapotban volt, mintha csak tegnap tették volna oda. Az esemény híre gyorsan elterjedt a környéken, amire aztán Löwenburg úgy reagált, hogy felkérte a nyitrai püspökséget, hogy vizsgálják ki az ügyet. A püspöki hivatal elrendelte a vizsgálatot, ami 38 (!) évig tartott.. . Löwenburg gróf közben elhatározta, hogy Zofia Bosniaková holttestét Vágtapolcán (Teplic- ka nad Vahom) — Wesselényiék egyik tartózkodási helyén — a plébániatemplom egyik kápolnájában helyezteti el. A koporsó fölé Zsófia portréját tetette ki a gróf. Mi a legenda és mi a valóság a Zsófia-ügyben? — ez a kérdés foglalkoztatott jó néhány tudóst és laikust hosszú évszázadokon át. Voltak, akik azt mondták, hogy Zsófia teteme azért maradhatott épségben, mert olyan kriptába tették, amelynek a falai sok meszel tartalmaztak s az konzerválta a tetemet. Balogh Ágoston 1843. október 6-án — a vágtapolcai kápolna meglátogatása, illetve a mumifikált holttest megvizsgálása után — a következőt állapította meg: „ ... a tetem színe kissé aranyozott... a test ép. Az az állítás, hogy a tetem csak azért őrződött meg, mert itt meszes a talaj, nem állja meg a helyét. Hiszen tudjuk, hogy itt jó néhány tetemet temettek el, ám azok mind ejporladtak, csak Zsófiáé nem ...” Lényegében hasonló megállapításra jutottak más kutatók is (Arthur Odescalchy — 1875; Adolf Pechany — 1888; Michal Matunak — 1903.). Egy sor részletkérdésre a tudománynak még ezután kell megadnia a végleges és megnyugtató választ a „Zsófia-ügyben”. Laco Zrubec filológiai és történelmi kutatásai, valamint a korábbi kutatások eredményeinek az összegezése viszont mindenképpen hozzásegítenek ahhoz, hogy az eddig elhallgatott vagy fel nem tárt részletek is eljussanak a kultúrtörténet iránt érdeklődőkhöz anélkül, hogy a történelmi múlt kendőzetlen feltárása egyes történelmi személyek bizonyos fokú de- heroizálását jelentené feltétlenül. A „Zivot”-ból fordította: Hajzer Lajos Szabó NYOLCVAN évvel ezelőtt, 1900. március 31-én Miskolcon mozdonyvezetői családból származott a Nyitnikék, a Lóci-ver- sek, a Tücsökzene, A huszonhatodik év és sok-sok műfordítás költője. Háromszoros Baumgar- ten-díjas, majd József Attila-, 1957-ben pedig Kossuth-díjas költő lett. Költővé érése már fiatalon megtörtént. 1918 húsvétján egy halksza- vú diáklány kopogtatott Babits Mihályék pesti lakásán. Egy fiúbarátjának fordítását Baudelaire Őszi énekét mutatta be. Babits eleinte csodálkozva, majd mindig nagyobb érdeklődéssel kezdte olvasgatni a miskolci diák versét. Nemsokára a műfordító is megjelent kemény katonaruhában, levágott önkéntestizedesi csillagokkal. A harmadik találkozáskor már bor is került az asztalra, és összetegeződött ai mester és a tanítvány. . Lehet, hogy másként történt Szabó Lőrinc költővé avatása. Egy azonban bizonyos: a Babitsosai kötött 'barátság után Szabó Lőrinc ontani kezdte a verseket, elsősorban a műfordításokat. Omár Khájiám vers- fordítása után Shakespeare szonettjei következtek, majd Baudelaire A romlás virágai verskötetének teljes magyar nyelvű kiadása. Ez utóbbit Babits Mihály és Tóth Árpád társaságában fordította le. Első, 1922Jben megjelent verskötetével, a Föld, erdő, Isten-ben föllázad a babitsi embereszmény, az állandóan viaskodó életérzés ellen. Sajátosan kibontakozó lírájában az élet apró tényei, törvényszerűségei a gondolat és az erkölcs ellenőrző tükörreflexein át jelentkeznek. Későbbi köteteiben (Kalibán; Fény, fény, fény; A Sátán műremekei) már lázadóbb, már felfokozottabban szertelen mondanivalóval, a nagyvárosi élet embertelen küzdelmeinek anarchista meglátásaival ragadja magára a figyelmet. A Sátán műremekei a kapitalista élet kavalkádjá- nak kritikai kirakata. Elutasítja az ellenforradalmi rendszer szellemi „konszolidációját”, s keserű harcot követel a kapitalizmus képmutató Lőrinc hazugságai ellen. A lázadás és a mindennapi élet megalkuvásai, kiábrándulásai között őrlődve írjcn meg a Te meg a világ és a Különbéke kötetet. Ez utóbbiban írja: „Különbékét azért kötöttem a semmivel; ezért van, hogy csinálom, amit csinálni kell,... s leprások közt fütyörészek és nevetek Cinizmusa ózonban csak fölvett póz, mert kétkedései, kiábrándultsága ellenére is Szabó Lőrinc mindvégig megmarad a polgári világnézet keretei között, s a kor különböző áramlataiban vergődve éri meg a felszabadulást. 1947-ben jelenik meg lírai önéletrajza, a Tücsökzene. Ez a szimfonikus életvallomás, a pasaréti nyáréjszakák tücsöknótái, kiragadják a jelen gondjaiból, s újra átélik vele az emlékeket hordozó múlt élményeit: „Zúg, repes, árad o tücsökzene, nem tűri, hogy gondolkozz, üteme szent ragály, elkap...” A múlt és a jelen egymásba folyása, ez az „önfényképező elbeszélés” prousti nyomokat idéz fel. Az érzékelhető világ szépsége annyira varázslata alá vonja, hogy a mozdonyok világától a gombák életrajzáig, az egyén rejtelmeinek bűvöletéből a gyermek- lélek titkaiig, a keleti mítoszok képrendszereitől a lélek legbensőbb redőinek feltárásáig kutatva megtalálja az élet harmóniáját. Legtöbbször kiadott kötete, a Shakespeare-szonettek hatására keletkezett utolsó műve: A huszonhatodik év. (1957) Ez a 120 szonettből álló lírai rekviem egy negyedszázados szerelem után elvesztett kedves, Korzati Erzsébet, emlékére írt szerelmi vallomás. A szenvedély és a szenvedés a szerelem belső életének egész természetrajzát lobbantja elő a költőből, aki az élet törvényeit kutatva1 jut el a köznapi ember „fájó glóriájáig". Talán senki sem szerette annyira az életet, talán senki sem félt annyira a haláltól, mint Szabó Lőrinc. E kötetben életszemlélete a halál tükrében végre is meglátja, átérti és átérzi az élet szépségét, örömeit, gazdagságát. Hat éve nem vagy. De légy! Akarom! Végső búcsúm a végső hatalom. Két új rózsatő a sírod felett. Jó s rossz most zárja könyvbe a neved. Te se halsz meg egészen! Kétezer évig mindig lesz, aki rád figyel: férfi sóváran, asszony irigyen — örök vágy őriz.v. Ámen. Ügy legyen! Az élet szerelmesének, a szenvedő szerelem szomorú költőjének, a Lóéiról szóló gyermekversek könnyeket fakasztó szerzőjének, a Nyitnikék emberi hitet, vágyat kinyitó, melódiákat melengető szíve 1957. október 3-án megszűnt dobogni. Dr. Tóth István Magyar zenetörténeti sorozat a Belga Rádióban Paul Morét növendékeivel Január eleje óta a Belga Rádió francia nyelvű 3. műsorában hetenként kétszer felcsendül Kodály Háry Jánosából a Tiszán innen, Dunán túl kezdetű népdalunk, hogy utána Paul Morét, namuri tanár magyar zenetörténeti sorozata következzék. Ügy kezdődött, hogy 1965- ben Budapesten rendezték az Ifjú Zenebarát-mozgalom nemzetközi kongresszusát, amelyen Belgium egyik képviselője Paul Morét volt. Belgium aktivitása és vonzódása a Jeunesses Musi- cales felé érthető, hiszen ebben az országban alakult 1940- ben ez a ma már világot átfogó mozgalom. Budapesten döntöttek arról is, hogy 1966- tól kezdődően évente zenei tábort rendeznek Pécsett. Azóta Paul barátunk hétszer vett részt a tábor munkájában, főként á Kodály-módszer és a magyar zene tanulmányozása miatt. Hazánkat, zenénket és történelmünket Pécs szerettette meg vele. Büszkén vallja magát vallonnak. De hát kik is a vallonok? Belgium közismerten kétnyelvű ország, a lakosság 54 százaléka flamand, 44 százaléka franciául beszél. De létezik vallon nyelv, kultúra és rendkívül gazdag néphagyomány amelynek fenntartásáért jelentős erőfeszítéseket tesznek. Vallon nyelven tulajdonképpen a Liége környéki franciát értjük és érti a-történelem. A szeszélyesen kanyargó Meuse völgyében, az egykor rendkívül befolyásos liége-i egyházmegye területén olyan kultúra keletkezett, amelynek kisugárzó hatása vallon telepesek, muzsikusok és papok révén nálunk is igen erős volt, egészen a mohácsi csatavesztésig. Középkori okleveleink „latinus-gallicus" jelzővel említett személyei mind vallonok, akik közül Pécsett és Baranyában. is sokan éltek. 1276-ban Árpádházi Szent Margit szenttéavatási jegyzőkönyve említ egy Pécs környékén élő liége-i származású embert, aki meggyógyult Margit sírjánál. A baranyai Olasz község, Olaszárpád (ma Nagyárpád) nevében is őrzi az egykori telepesek emlékét, ugyanis etimológia'ilag is bizonyítható, hogyan lett a magyar nyelvben az eredeti „wellsch" (idegen) szóból olasz. A leghíresebb és legtovább fennmaradó vallon település Eger környékén volt. Ők a 15. század1 folyamán kétszer is elzarándokoltak Aachenbe, általános feltűnést keltve ott tisztán megőrzött kiejtésükkel és színes ruháikkal. Egy idegen környezetbe zárt kultúra önfenntartó erejének szép példája. Ez a kultúra azonban nem volt zárt, Magyarország sokat köszönhet a vallonoknak, kezdve a Vargyas József által kikutatott népballadai hatásoktól a „ganti posztón" át Tokaj és Eger boráig. Történelmi és ezzel járó zenei kapcsolat bőven volt tehát, és ahogy minket is egyre jobban érdekelnek a hungarikák, és eleink vándorlásai, úgy izgatják o vallon—flamand—magyar kapcsolatok Paul Moret-t. Nem hiszem, hogy valaha is foglalkozott volna külföldi rádióállomás ilyen behatóan (hetenként kétszer egy óra!) zene- történetünkkel, amelyért minden elismerésünk és köszönetünk az előadónak és a műsor szerkesztőjének, Roger Dessarf-nak. A sorozatból idézek néhány címet: Kapcsolatok a nyugati népzenével; A liége-i siratok hatása a magyar gregorián énekre; A középkori és reneszánsz királyi udvar zenéje (vallon muzsikus volt Mátyás udvarában Stockem, Tinctoris és Bar- bireau); Zene Bártián (a Bárt- fai Kódex számos vallon szerző művét őrizte meg). Két adás foglalkozik Bakfark Bálint művészetével. Június végén Liszt Ferenc zenéjével zárul a sorozat, hogy azután ősszel Bartók és Kodály tevékenységével folytatódjék. Szkladányi Péter Az „örök” Zsófia
