Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-09 / 68. szám

12 Dunántúlt napio 1980. március 9., vasárnap Deák László A hajnal és a reggel hatá­rán egyenes sorokat képező munkásokat lehet látni a város különböző pontjain, a busz­megállókban. Uránbányászok ők, akik körülbelül a Mecsek expresszel egyidőben indulnak mindennapi útjukra. Deák László vájár a Bacsó Béla út­nál száll fel, háromnegyed öt­kor kel, negyed hétre ér az üzem. be. A reggel eligazítással, tá­jékozódással kezdődik, három­negyed hétkor lép a kasba. Lent az időjárástól függetlenül elég meleg van, hiszen 1000— 1200 méterével az ország egyik legmélyebb bányája ez. Leszál­lás után elosztják a munkát és 14 óra 20-ig dolgoznak folya­matosan. Fúrás, robbantás, kő­zetszállítás zajában telik el a munkanap. Feltöréshajtást vé­geznek. Ennek a hagyományos változata nagyon veszélyes volt. ök már áttértek egy újabb, modernebb eljárásra. — Mikor, hogyan és miért került a bányába' — kérdezem Deák Lászlótól, aki megjelené­sét tekintve lehetne mérnök, orvos, képzőművész. — 1947-ben születtem, most leszek 33 éves. A Szabolcs me­gyei Nagyvarsónyban tölötttem gyermekkorom első felét, apám ott volt asztalos. Később Mis­kolcra kerültünk, ipari tanuló, majd vájár lettem. 1964-től dolgozom vájárként. Eredetileg autószerelőnek jelentkeztem, föl is vettek, de aztán meggon­doltam magam. Az első évben Szuhakállón segédvájárkodtam az ottani szénbányában. Há­rom évi vájári munka után 1967-ben minket is megmozdí­tottak az akkori — szénbányá­szattal kapcsolatos — intézke­dések. Döntöttem. Hétfőn még ott mostam le magamról a szénport, szerdán reggel már Pécsett, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalatnál álltam munká­ba az akkori l-es üzemben. Szakvezető vájári beosztásba kerültem. Körülbelül fél év kel­lett ahhoz, hogy igazán bele­jöjjek ebbe a munkába. — Milyen különbségeket ér­zékelt a két országrész, a két bánya között? — A legfőbb ' különbség a munkában a szénbányánál sok­kal nagyobb fokú gépesített­ség és a magasabb szintű szer­vezettség volt. És az emberek egymáshoz való viszonya, a kö­zösség erőteljes hatása ugyan­csak rövid időn belül megraga­dott. Az én életemben óriási szerepe van a kollektívának. Pécsen akkor jártam először. Nagyon tetszett. Eleinte a mun­kásszállóban laktam, egy év múlvo kaptam lakást. — Család? — Három gyerekem van. Deák László élete dióhéjban alig volna több ennél. Csak­hogy: sokrétű élet ez, sok vo­nulata van. Lássuk a másikat, a mozgalmit. Azt, ami mindet­től szétváloszthatatlan, omi — akár az eddigiek - maga az élet. — 1961-ben lettem KISZ-tag, aztán három évig KlSZ-titkár- ként dolgoztam a miskolci ipa- ritanuló iskolában. A MÉV-nél 1973-ban választottak meg alapszervezeti titkárnak. 1974- ben fölvettek a pártba. 1975- ben küldöttként vettem részt a városi pártértekezleten. Ugyan­ebben az évben üzemi pártbi­zottsági tag lettem. 1976-ban a városi, 1978-ban pedig a me­gyei KISZ-bizottság tagjává vá­lasztottak. Küldöttként részt vettem a KISZ IX. kongresszu­sán, Időközben elvégeztem a marxista-leninista középiskolát és a hathetes KISZ-iskolót. Ezalatt az idő alatt jelentős szakmai sikerek is érték. A MÉV-nél nagy hagyományai vannak a szakmai vetélkedők­nek: Deák László többször volt vállalati első helyezett a vájár szakmában. Egy ízben egy or­szágos versenyben második he­lyen végzett csapat tagja, egy Ízben pedig egyéni első és az első helyen végzett csapat tag­ja volt. 1975-től mint ifjúsági szocialista brigádvezető dolgo­zik. A 71-es feltöréshajtó bri­gád 16 tagú. ők vezették be a1 ma alkalmazott legkorszerűbb, szovjet feltöréshajtás technoló­giáját. Ebben a munkafázisok szinte teljesen gépesítettek. Ezért a munkáért a kollektíva munkájának elismeréseként Deák László megkapta a szov­jet közép- és gépipari minisz­ter kitüntetését, a „Bányász Di­csőség" érem III. fokozatát. Háromszoros kiváló dolgozó, kiváló bányász. A KISZ arany­koszorús KISZ-jelvénnyel tüntet­te ki. Megkapta a Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát is. Brigádja 1979-ben elnyerte a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigád­ja címet. — Mivel foglalkozik szabad­idejében? — Ilyenkor végzem el a KISZ- munkámat. De nagyon szere­tek színházba, moziba járni, ol­vasni. Ez utóbbi a legkedvesebb időtöltésem. A magyar írók, mindenekelőtt Németh László könyvei képezik könyvtáram legbecsesebb darabjait. A má­sik szenvedélyem az utazás. Az összes szocialista országot be­jártam már. Most egy jugo­szláviai utazásra készülünk. Ebben az egész brigád részt vesz — családostól. A szabad időmben igyekszem kielégíteni a napi bel- és külpolitikai esemé­nyek iránti érdeklődésemet is. A kongresszusi irányelvek meg­jelenése óta egyre nagyobb ér­deklődéssel várom magát a kongresszust. Beszélgetünk még a múltról, a jelenről és ami a legfőbb, a jövőről. — Nekünk a jövőben is dol­goznunk kell. Ez nem vitatéma. Ä jelenlegi gazdasági helyzet negatív jelenségeinél engem még jobban érdekel a „hogyan tovább?" kérdése, az a folya­mat, amely magának a mun­kásnak a hatékonyabb foglal­koztatásán túl a munkaszerve­zés egész rendszerének a fej­lődését kell, hogy magával hozza, mégpedig hosszú távon. Ügy gondolom, ezen a téren óriási kihasználatlan lehetősé­gek vannak még a szocialista brigád mozgalomban. Deák László vájárt a MÉV kommunistáinak február 16-án megtartott pártértekezletén kül­döttnek választották meg az MSZMP XII. kongresszusára. Bebesi Károly Balogh László Még most is fel van hábo­rodva : — Csak tudnám, sejtik-e ezek a diáklányok, hogy miből lesz a villanyáram, a meleg a szo­bákban, a forró víz a csapok­ban ... Két évvel ezelőtt egy rádió­riportban két pécsi diáklányt kérdeztek meg: tudják, milyen ünnep van a városban? Nem. Hát a bányásznapi I Ja, tény­leg ... És tudják, milyenek a bányászok? Hát... Balogh László, a Mecseki Szénbányák Vállalat Kossuth, bányaüzemének csapatvezető vájára hallotta ezt a választ. Pi­ros lett az arca a haragtól, ami­kor elmeséli. A „klasszikus bá­nyászok” közé tartozik. Fiata­lon kezdte, messziről vetődött ide, s omikor először lement a mélybe, azt sem tudta ponto­san, mit is kell ott csinálni. A szép szál, hatalmas erejű fia­talember azonban nem sok időt hagyott magának Komlón a be­illeszkedésre, bár akkor még nem tudta: egy életre jegyezte el magát a bányászattal, ami­kor kierőszakolta felvételét. Elő. szőr ugyanis nem akarták fel­venni. — Több mint negyed száza­da volt. Azok közül az egyik, aki nem akart ide felvenni dolgozni, most a tanárom a marxista—leninista esti egye­temen. — A széncsata idején már is. mert volt az ön neve. — Tudtam, hogy itt majd többet kell dolgoznom, mint eredeti szakmámban, az építő­iparban. Akkor már részt vettem Budapesten, a Vár és az üllői út újjáépítésében, azután Tata­bányán dolgoztam. Akkoriban — az ötvenes évek első felé­ben — szépen lehetett keresni o bányában. Ezért határoztam úgy, hogy átmenetileg lejövök Komlóra — transzparensek szó. zai hívták a fiatalokat az épü­lő városba —, anyagilag össze­szedem magam. Debrecenben születtem, a Dunántúlról csak azt tudtam, amit az iskolában tanítottak. Gondoltam: két évet lehúzok a bányában, Ez 1954- ben volt. Még meg sem mele­gedtem, már elvégeztem egy nyolchónapos vájáriskolát, s 1955 áprilisában már vájár­ként dolgoztam a Kossuth-on. — Együtt említik a nevét a régi nagyokkal, pedig akkor még ugyancsak fiatalember volt. — Erős voltam, hajtottam. Fej-fej mellett haladtunk a Lovaival, a Szilágyival, a Nagy Dezsővel. 1955. bányásznapján a 146 százalékos teljesítmé­nyemmel az elsők között voltam. Ez egy műszak alatt 16—17 ton­na szenet jelentett- A fizikai teljesítőképesség határáig dol­goztunk ... — Az elővájásban dolgozott, azután aknász lett. Hogyan ke­rült műszaki állományba? — Két és fél évet tanultam a bányaipari technikumban, de egészségi állapotom miatt nem folytathattam az iskolát. 1964—65-ben voltam aknász, ezt követően kerültem vissza a fizikaiak közé. Azóta vagyok ön­álló csapatvezető. — Most 43 éves, tulajdon­képpen még fiatal. — Jószerével átéltem Komló történetét, attól kezdve, hogy igazi bányaváros lett. Az utóbbi 20 évben részt vettem minden műszaki berendezés kipróbálá­sában. Csapatommal hosszú ideje vagyok együtt, mindig elöl dolgoztunk. Mi építettük be az első Tüssen-támokat, mi kezd­tük építeni a TH-biztosítást is. Másfél éve kísérletezünk egy lengyel berendezéssel, úgy tű­nik, sikerül meghonosítani a sajátos geológiai viszonyokkal rendelkező mecseki bányákban. — Mi a legszebb a munká­jában? — Amikor egy szelvényben 100 méterre el lehet világítani a lámpával, oly egyenes, oly rendezett. És tulajdonképpen az is szép, hogy a Mecsekben minden lapát szénért meg kell küzdeni, s ez eddig sikeres harc. nak bizonyult. A különleges kö­rülmények egész embert kíván­nak: csak józan fejjel, meg­fontoltan, a szakfogásokat jól ismerve lehet itt dolgozni. Ez mind nagy teljesítményekre készteti az embert. Vannak persze csúnya oldalai is a bányának: a tűz, a víz, a gáz. Ezeket azonban le lehet győzni, a technológiák pontos betar­tásával a veszélyt meg lehet előzni. — Az MSZMP XII. kongresz- szusán a Mecseki Szénbányák egyik küldötte lesz. Ha szót kapna, mit mondana el? — 1956 januárjában lettem párttag. Az üzemi pártbizottság togja vagyok, az üzemi szb- elnöke. Küldöttként vehetek részt a kongresszuson, a biza­lom meglepett, köszönet érte. Mit mondanék el? Az ered­ményeinket és a gondjainkat. A bányászok mindent megtesz­nek a szénért, viszonzásul gond- jaik-bajaik orvoslását várják. Elmondanám azt is, hogy hasz­nos lenne, ha a vájáriskolákban kétszakmás oktatás folyna. Elő­ször egy „polgári", majd a vá­járszakma megszerzése jelen­tené az iskolo befejezését, így az ott végzettek bármilyen különleges körülmény bekövet­kezte esetén munkát, megélhe­tést találnának. így csinálta a fiam is, aki most 20 éves. Autó­villamossági műszerész lesz eb­ben az évben, ami nem jelenti azt, hogy a jövőben elkerüli majd a bányát. Mint ahogy én is először már szakmában dol­goztam, azután maradtam itt, most már biztos, hogy egész életemre. Mészáros Attila n pártkongresszus tiszteletére Vállalták, teljesítették A jubileumi verseny folytatódik A XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója alkalmából Baranya megyében is jelentős versenymozgalom bontakozott ki. Eddig mit valósítottak meg az Ígéretek közül? Nem törekedtünk a teljességre, az eredmények közül csupán néhányat villantunk fel. A jubileumi verseny folytatódik. A Mecseki Szénbányák Va­sasbányaüzemében Ormos Ist­ván és Huttner József vezette fejtési brigád terven felül 4000 tonna szenet adott. Kossuth- bányán Bagíadi László kollek­tívája 145,4, Lovai Mátyás bri­gádja pedig 162,9 százalékra teljesítette vágathajtási tervét. A brigádok az utóbbi évek leg­jobb eredményeit produkálják. A Mecseki Ércbánya lll.as üze­mében 230 000 forint költséget takarítottak meg. Az Ércdúsító „Előre” karbantartó brigádja az üzem automatizálásában a rá­háruló feladatokat határidő előtt realizálta. A IV. sz. bánya­üzem „1-es brigádja" Schmidt József vájár irányításával tömb, fejtésben januárban és február­ban 13150 tonna ércet termelt, így műszakonként egy emberre 20 tonna érc jutott. A Bányá­szati Aknamélyitő Vállalat me­cseki körzetének a Hinterszer János vezette Kulich Gyula bri. gádja Komlón, a Kossuth 4-es akna szerelésekor a tervezett 134 helyett 154 tartógerendát helyezett el. Hartmann Henrik Kun Béla brigádja Komlón, a Kossuth-akna Vili. szinti össze­kötővágatában 100 méter he­lyett 134 métert haladt előre. Az Öntödei Vállalat mohácsi vasöntödéjében a 55 millió fo­rintos rekonstrukció egy percre sem zavarhatja a termelést, ígérték, hogy 3800 tonna vasönt, vényt állítanak elő, amit most már 43 tonnával meghaladtak. Az Egyesült Izzó Pécsi Sopiana Gépgyár a tőkés exportot 6 szá­zalékkal túlteljesítette, készle­teit 12 millió forinttal csökken­tette, újítással, ésszerűsítéssel 100 000 forint hasznot értek el. A Megyeszer Vállalat próbater­méke, egy transzformátor-féle, ség sikerrel szerepelt NSZK-ban és erre az évre szerződést kö­töttek a gyártására. Ugyancsak kitűnő minőségben: határidő előtt készültek el az Iránba ex­portálandó erősáramú mezős­szekrények. A Pécsi Bőrgyár sertésbőr gyárrészlegében havonta 100 000 négyzetméter velúrozott terméket gyártónak. Kemény­áruból 800 tonnát vállaltak és jelenleg 803 tonnánál tartanak. Import nyersbőrből 4 százalék­kal kevesebbet igényeltek az Ígért 3 százalék helyett. A Pé­csi Kesztyűgyárban a bőrruhó- zati exportot 35 százalékkal nö­velték. A bérmunkaexportot 71 000 párral fokozták és így tízmillió forint értékű import­anyagot nem kellett behozni. A komlói Carbon Könnyűipari Vál­lalat gőzből 504, berzinből 5, fű­tőolajból 35 tonnát takarított meg. A szállítást átszervezték és kiiktatták az üres járatokat. Újítások születtek a cipőüzemi keményáru hatékonyabb feldol­gozására. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat mohácsi gyára 9 százalék­kal több kárpitos garnitúrát és heverőt juttatott el belföldre; a tervezett 5 százalék volt. Az onyag- és energiatakarékosság 673 000 forint értékű, így pél­dául hasznosították a hulladé­kot és kevesebb külföldi csiszo­lópapírt vásároltak. A Pécsi Bú­torgyárban 50 százalékkal ke­vesebb g selejt, ami köszönhe­tő annak is, hogy gépesítették a szabást és az éllezárást. A Baranya megyei Baromfi­feldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat Pannónia brigádja el­érté! hogy 20 százalékkal keve­sebb készárut tárol a hűtőház­ban, míg a Petőfi brigádban az első osztályú fajlagos áruk aránya 3 százalékkal javult. A BCM briqádjai túlteljesítésben ojánlottak 15 000 tonna künkért és lett 42 000 tonna^ A felaján­lott 30 000 tonnás cement-túl­teljesítést megduplázták. Mind­ennek az értéke majdnem 100 millió forint. A Baranya megyei Állami Épitőipari Vállalat 1979 végén 1267 lakást adott át, a tervezettnél 27-teJ többet Az 1979. december 30-i határidő előtt felépült a pécsi siklósi vá­rosrész élelmiszer- és tejboltja, a kertvárosi ABC-áruház. A mi­nőségi kifogások összege 23 százalékkal kevesebb. Fuvar- költségből 8 millió forintot spó­roltak meg az átszervezések ré­vén. A Dél-dunántúli Gázgyártó- és Szolgáltató Vállalat decem­ber 31-ig az Ígért 8700-zal szemben 16 277 új gázfogyasz­tót kapcsolt be a hálózatra. Baranyában idén újabb 300 fogyasztót kötöttek be. Rekord született Mohácson, ahol egy nap alatt 80 lakás bekapcsolá­sát végezték el A Pécsi Posta- igazgatóságon o gépkocsival szolgálatot teljesítő dolgozók 4964 liter üzemanyag megtaka­rításával járultak hozzá a vál­lalások teljesítéséhez. A na­gyobb pénzforgalmat lebonyo­lító vállalatok, intézmények közül — a pénzforgalom egyszerűsítése érdekében — o zsákos befizetők számát 9,4 százalékkal növelték . A Dél- dunántúli Áramszolgáltató Vál­lalatnál a hálózati veszteség 1 százalékos csökkenése 40000 MWó villamosenerqia-megtaka- rítást tett lehetővé. Használt vezetékek, tartószerkezetek be­építésével 7,1 millió forint anyag költség-csökkenést bizto­sítottak. Az elfogadott és beve­zetett újítások száma az előző évinek a másfélszerese és az ennek elkönyvelhető gazdasági eredmény 2.5 millió forint. A vállalati újítási tevékenység eddigi legnagyobb sikere ez. A Volán 12-es Vállalat költ­ségmegtakarítása 4 193 000 fo­rint, ami kétszerese a vállalt­nak. Különösen jelentős a 2,3 millió forint értékű üzemanyag- megtakarítás. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binátban a rekultiváció révén 60 hektárral nagyobbodott a szántóterület. Javították a mun­katermelékenységet és az egy munkaórára iutó termelési érték 7.9 százalékkal nőtt. A Bikali Állami Gazdaság a tervezettnek a másfélszeresét, vagyis 15 mil­lió előnevelt halivadékot szál­lított a partner-gazdaságoknak. A növendék, és házinyulak el­hullása mérséklődött, mivel ki­dolgozták az országban első­ként a levegőfertőtlenítést. A Szigetvári Állami Gazdaságban a költségcsökkentés 1 millió 760 ezer forint, ami származik az üzemanyag, az alkatrész, az abrak megfelelő felhaszná­lásából. A Dél-dunántúli VIZIG-nél nagy figyelmet fordítottak a kőtermeiésre és a vállalt 128 000 tonna helyett 139 656 tonnát fejtettek ki 25 nappal a határidő lejárta előtt. A dollár elszámolású export túlteljesíté­sével 14 000 dollár devizatöbb­letet számoltak el. A Mecseki Erdő- és Faleldolgozó Gazda­ság vajszlói, hosszúhetényi üze­méből az igértnél 200 köbmé­terrel több fűrészáru került ki, míg a szállítási brigádok 600 köbméter rönköt, 3000 köbmé­ter papidét hordtak el terven felül. A Pécsi Kesztyű- és Bőrdísz­műipari Szövetkezet saját anyagból készült exporttermé­keinek az arányát 20 százalék­kal növelte. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet 5000 pár­ral több gyermekcipőt küldött a kereskedelemnek. A Pécsi Épitőipari Szövetkezet a Bánki Donét utcai sortatarozásnál 4 helyett 5 épületet adott át ha­táridő előtt. Cs. J. Kongresszusi küldöttek,..

Next

/
Oldalképek
Tartalom