Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-31 / 90. szám

Miiyen az „ürhajósreggeli"? Negyvenöt év az ízek birodalmában Kedvence a toros káposzta Negyvenöt esztendő fakanál mellett — egy kicsit közhely­nek tűnik, mindenesetre egy hihető van a dologban: Si­mon Sándor, zalaegerszegi mesterszakács jártas az ízek birodalmában. Most, nyugdí­jasként is őt hívja a helyi ál­lami gazdaság a „repi''-ételek főzéséhez a vendég ház kony­hájára.. Zömök ember, ízes be­szédű: — Nem mindig volt rangja a mi mesterségünknek, ezért nem engedtem egyik fiamnak se, hogy az apjuk szakmáját válasszák. Ma már bánom ... Zalaegerszegi lakásán be­szélgetünk: éppen most szed­ték le a nagyasztalról a rétes­abroszt, a rétesek ott sorakoz­nak a tepsikben. Négyféle vár kisütésre: káposztás, túrós, al­más és krumplis . . . Mire vé­gigmegyünk a 45 év emlékein, tálalni lehet. — Mi a főzés titka? — A konyhába megfelelő alázattal kell belépni. Minden egyes étel, egy új próbatétel, ha tetszik vízsgamunka. Én . mindig bizonyítani szeretnék, hogy értem azt, amit csinálok. — Mostanában egyre töb­bet nyúlnak a háziasszonyok a különleges fűszerek után. Mit tanácsol nekik? — Az elvem: minden fűszer­ből csak annyit, amennyit a só­ból tesz az ételbe az ember. Különben nem pikáns, hanem élvezhetetlen lesz a produk­tum. Itthon a felesége főz, és Si­mon Sándor nem kritizál. A hazai konyha a göcseji világot mutatja: kukoricás, vargányás ételek dominálnak, kedvenc étel a toros káposzta, a hajdi- nás hurka . . . Élvezettel meséli hol-merre járt. Főzött a 13-as határva­dász zászlóaljnál Rahón, az ő pacalját ették és dicsérték a budapesti Reform étteremben 1938-ban, és Hévízen 52-ben. Járt Amerikában is — mint tu­rista. A bátyjánál vendégeske­dett 3 hónapig, de két hét után már nem bírta a konyha nélkül. így került a chicagói North Lincoln Avenue „The Ba­kery" konyhájára, ahol a ma­gyar származású tulajdonos biztatta: Maradjon itt, annyit kereshet, hogy azt sem tudja, mit csináljon a pénzzel . . . — Nem az én világom az. Arra az időre, míg ott voltam, szép volt. De Zalát nem adom . .. Sok mindenre megtanította az amerikai szakácsokat. Azóta, ha levelet kap a ,,Bakery"-ből, a megszólítás mindig „Kedves □tiétföi barátom. Gombóckirály!" Ez utóbbi a zsemlegombócait di­cséri. — Nem a mi gyomrunknak főznek ott — jegyzi meg, s némi fitymólás is kiérzik a hangjából. — A sültkacsát eperlekvárral öntik le ... Egy étlapot tesz elém, amo­lyan kuriózum az emlékek kö­zül. A Szojuz—Apolló program űrhajósai reggeliztek----állí­t ólag — a Bakery-ben. A tu­laj, Szathmáry Lajos így állí­totta össze a früstököt: Ét­vágygerjesztőnek Vodkacola (Coca-cola vodkával, citromlé­vel, jégkockával.) Utána flori­dai gyümölcskehely: banán, ananász, narancs, dinnye, man­gó... A főétel: Apolló— Szojuz-tál. (Tojás, sonka, füs­tölt tokhal kaviárral, finom mártással . . .) Mindezt az ame­rikai űrhajósok orosz teával, a szovjet űrhajósok amerikai ká­véval öblítették le. S hogy tel­jes legyen az egyetértés: a teába cukornádból készült cu­kor, a kávéba orosz cukor ke­rült . .. — Mit csinál ön, a legna­gyobb örömmel? — Bármit megfőzök. De ta­lán a legszebb, ha a húsok között válogathatok. Bélszint, vadast, vadételeket mindig kü­lönös izgalommal csinálok. És kakas here-taraja pörköltet. Elkészült a rétes: illata be­tölti a konyhát. Chicago mesz- sze kerül. Körbeüljük az asz­talt: felesége, fia, lánya, s öl­ben a kisunoka. Tisztem, hogy először vegyek. Kőiben egy re­ceptet is átad: ajánlat a Hét­fői Dunántúli Napló gasztro­nómiát kedvelő olvasóinak. Hát tessék: Űzgerinc „Simon"-módra. Az őzgerincet a hártyától megtisztítjuk. A sertéshálót — van ahol sertésfátyolnak neve­zik — kiterítjük/ ráhelyezzük az őzgerincet, amit előzőleg házi füstölt szalonnával megtűzde­lünk, fűszerezzük sóval, bors­sal, kakukkfűvel, borsikával, s vékonyan megkenjük mustárral. A sertéshálóba csomagoljuk az egészet spárgával átkötjük. Bő zsírral lábosba tesszük, ke­vés vizet öntünk alá, vöröshagy­mát, fokhagymát apróra vág­va, babérlevelet és vörösbort. Fedő alatt pároljuk, s amikor háromnegyedében kész, ki­vesszük a lábosból, tepsibe tesszük, forró sütőben pirosra, zsírjára lesütjük. A sütőből ki­véve meleg helyen hagyjuk — tálalásig. A szaftjába egy ke­vés vizet öntünk, felforraljuk, s tejfellel megkeverjük. Köret­nek párolt rizst, szalma-burgo­nyát és vajjal párolt zöldbabot adunk. Gyermekszínház Kaposváron — Berzsián! Berzsián! — ki­áltják kórusban a gyerekek, ami. kor Rajhona Adóm kilép az öl­tözőből és átvág a kaposvári Latica Művelődési Ház udvarán. Rajhona mosolyogva int nekik, aztán beszáll barátja kocsijába, amely most egy ismert specialis­tához viszi. — Hátgerincsérvet állapítot­tak meg nálam — mondta még az öltözőben. — Negyedóránál többet nem tudok ülni, nagyon kellemetlen érzés. Feküdtem is egy ideig, ezért maradt el a gyerekjáték március 20-i bemu­tatója. — Miért szeret gyerekdara­bokban játszani? Merthogy sze­ret, azt a néző nyomban észre­veszi. — Pihenteti, fölszabadítja az embert. És a gyerekközönség roppant őszinte —.a legjobb kritikus. Rögtön csoszogni, za­Berzsián szakít az emberiséggel > fi szerepeket a uezeto színészek játsszak jongani kezd, ha unalmas az előadás, vagy nem jól játszik a színész. — Más színházaknál igen gyakran a színészek második, harmadik ,,garnitúrája" kapja meg a gyerekdarabok szerepeit. Kaposváron a szinház legjobb szinészei vállalják a feladatot. Nem luxus ez? Az egyik nagyanyja néger, a másik magyar Balettet tanul a belga kislány Pécsett „Barátokra leltem itt’ Jó étvágyat! Kozma Ferenc Amikor 1937-ben Berki Mi- hályné szülei vándorbotot vet­tek a kezükbe, s vitték ma­gukkal kislányukat is, mert nem találtak Pécsett megélhe­tést, az ország másik feléből is útra kerekedett egy másik csa­lád: Veronika Iramana anyai nagyszülei. Közben egy fiatal belga építész a gyarmaton dol­gozott, megismerkedett egy néger lánnyal, összeházasod­tak, s amikor visszatértek az akkori Belga-Kongóból, szüle­tett egy fiúk, Veronika édesap­ja­Berki Mihályné 1942-ben, fiatal lányként visszajött nagy­szüleihez. Szülei kinn, Belgium­ban megismerkedtek Veronika1 szüleivel, barátságba kerültek. A barátság sem tudta felülmúl­ni a honvágyat, 1968-ban ha­zatelepültek ők is. Sajnos a papa, aki hosszú éveket töltött belga bányákban, nem sokáig élvezhette az itthoniétet, s pár évre rá az édesanyja is meg­halt. De Iramana-ék tartották a kapcsolatot barátaik pécsi lá­nyával, Berki Mibálynéval, 1969- ben meg is látogatták őt, az­óta is gyakran visszatérnek. Ve­lük jött minden esetben Vero­nika is, aki kislány korától ta­nul táncolni. Pár éve ismeret­ségbe került Uhrik Dórával, a Pécsi Balett táncosnőjével. Uh­rik Dóra egyszer Belgiumban tanulmányozta az ottani balett­intézeteket, ekkor ismét talál­koztak . Veronikával. Ekkor szü­letett meg az elhatározás, hogy Veronika Pécsett tanuljon to­vább balettozni. Hogy miért, beszéljen erről Veronika: — Azért, mert otthon, Bel­giumban a klasszikus balett oktatása nem elég erős, külö­nösen ha a szovjet, vagy a magyar színvonalhoz mérjük. Korábban is gondolkodtunk azon, hogy vagy a Szovjet­unióban, vagy Magyarországon tanuljam a klasszikus balettet. A pécsi „kapcsolataim” dön­tötték el, hogy hová menjek. így kezdte meg szeptember­ben, a Művészeti Gimnázium harmadik osztályában a balett- órák láogatását Uhrik Dóra osztályában Veronika Iramana, miután a Kulturális Miniszté­rium engedélyezte számára o tanulást. Havonta 3000 forint­nyi tandíjat fizetnek érte szü­lei, s természetesen Veronikára hárul a: lakás, az étkezés stb. költsége is. Meg a magyar­óráké, hiszen elhatározta, nem­csak a balett-tudását mélyíti itt, hanem megtanulja nagy­szülei anyanyelvét is. Már egé­szen jól beszéli. — Otthon nem kaptáim volna meg sehol azt, amit itt Pécsett •megkaptam. Ott csak a kiugró tehetségekre fordítanak figyel­met, s rengeteg pénzbe kerül úgy is. Itt barátokrai találtaim, s ez a legfontosabb. Soha nem éreztem még olyan közvetlen, meleg, őszinte baráti érzéseket, mint itt. Ide fűz majd örökké az az élmény is, hogy itt kós­toltam az önálló életet, szépsé­gével, nehézségeivel együtt. S ami a legfontosabb, azt hiszem sehol sem kaptam volna szak­mailag annyit, mint Pécsett. Re­mek tanáraim vannak; Végvá­ri Zsuzsa, Hetényi János. S fő­képp Dóra, aki remek táncos, remek ember. Ha egyszer vi­szem valamire, akkor azt Dó­rának köszönhetem. Veronika a napot a Művé­szeti Gimnázium balettóráival kezdi, majd folytatja a színház­ban a balettkarral a próbákat. Ebéd után pihenés, magyar- óra, újra balettóra és gyakor­latok. Társainak viszonzásul a modern balett mozdulatait ta­nítja, hiszen a modern tánc­ban szeretne majd jeleskedni. A klasszikus balett ismerete nélküi a modernet sem lehet jól csinálni — mondja. — A nyáron Amerikába megyek majd, hogy Alvirt Halley-nél a modern táncot tanulmányoz­zam. S nerfirég kaptam az örömhírt, hogy nyáron a Pécsi Nyári Színház során itt is fel­léphetek a ’ tánckarban. Addig szeretnék Pécsett lenni, amíg mindent megtanulhatok, így még egy évig biztosan. B. L. — Egyáltalán nem. Azt hiszem minden színésznek el kellene ját­szani évente egy-két ilyen sze­repet. Ez nálunk már hosszú ideje qyakorlat, és nagyon jó gyakorlat. Hasznos a színész­nek, hiszen lemérheti magát egy kritikus közönség előtt és uqyonakkor felszabadultan mó­kázhat. És tegyük hozzá, hasznos a qyerekeknek is, mert megismer­hetik a színház vezető színésze­it. Jó közönséqet csak úqv lehet • nevelni, ha már a legifjabb ré. teqek „minőséget" kapnak a színházban, s erre Kaoosváron nagyon ügyelnek. Ebben az évadban ez a második gyer­mekdarab: Lázár Ervin Berzsián és Dideki című mesejátékát bérletes előadásokon mutatják be a kaposvári iskolásoknak. — Ki tetszett neked a leq job­ban? — tudakolom eav elsős kislánytól, aki iaen közlékeny és a Berzsenyi diákjának vallja ma­gát. — A Hófehérke és a hét tör­pe .. . — Dehát itt nem is szerepel­nek! — Nem bai. de nekem akkor is azt tetszik a le-riöS’-'an ... A darab e^ébként oivan. hoav a leqifiabbtól a •"■'lidä- sebb kornsTtálvig — a felnőtte­ket is beleértve — mindenki ta. nulhat belőle. — A nagyokat nz foglalkoz­tatta. hoa'i Berzsián a költő, szakítani akar az emberiséggel. A kicsik pedig a szekrénvbe rej. tett csenqőn szórakoznak, — mondin Raihona Adóm. A Kaposvári Csikv Geraetv Színháznak ..az úi műsorhoz" új közönség kellett. (Az idézőjel ez esetben arra a korábbi ODeret- tes időszakra utal, amellyel a színház a hetvenes évek e'eién véqleg szakított.) A régi kö- zönséq uqyanis elpártolt a sok ..érthetetlen" darab miatt. A fiatalok szimpátiáiénak elraktá­rozása mellett ekkor kezdődött meq a gve^ekdarnbok bemuta. tása, a tudatos közönségneve- lés. — Mit gondol — fordulok Rajhonához az őt bámuló gye­rekek gyűrűjében —. eliönnek maid évek múlva a felnőtteknek szóló darabokra is? — Meq vagyok győződve ró­la — mondja, — öt éve játszom Kaposvá­ron, meq tudom ítélni volt-e va. lami haszna, hoay averekdara- bokkal nevel a színház közönsé­get magának. A kisiskolások zöme a városban tanul tovább, és felnőtt korában sem szakit a színházzal. Érdekes darabok, igényes ren. dezés, parádés szereposztás, ko­molyan vett színoadi játék, jól informáló műsorfüzetként is él­vezettel olvasható plakát, ruti­nos közönségszervezés: a kapos­vári gyermekszínház sikerének alappillérei. Havasi János Kényszerű állattartás: a házisárkány Erb János rajza Tarthatunk-e otthon vadállatot? Oroszlán a lakásban A csengő éles hangjára az oroszlánok vad morgással vá­laszoltak, idegesen rohangálni kezdtek a lakásban. Gazdájuk az ajtóhoz ment, kinyitni ... A látogató majd szörnyethalt az oroszlánok láttán, aztán mint akit ágyúból lőttek ki, elrohant. Oroszlán ai lakásban? Hogy lehet ez? — Lehetséges — nyugtat meg dr. Fülöp István, a Mecseki Kultúrpark igazgatója. Hogy miért őt kérdeztem? Egyszerű a váldsz: jogi disszertációját e témakörben írta. — Milyen vadállatot lehet tar­tani lakásban? — Először meg kell határoz­ni a vadállat fogalmát. Nem könnyű. Ahány jogszabály, annyi értelmezés... A való­sághoz talán a zoológiái meg­határozás áll legközelebb: minden állat vadállat, amely nem háziállat, vagy legalább­is nem háziasított. Vadállat te­hát a sün, a vadkacso, a me­zei tapsifüles is stb., de nem számít vadállatnak a harapós házőrző eb, az öklelő tenyész­bika, a harapó, rúgó ló.- Be lehet-e hozni külföld­ről vadállatot és milyent lehet lakásban tartani? — A MAVAD és a MÉM en­gedélyével, a vámszabályok megtartásával bárki, bármilyen vadállatot behozhat és tarthat a lakásában, házaiban. Tartási kötelezettség csak arra a sze­mélyre vonatkozik, aiki üzletsze­rűen tart, mondjuk oroszlánt.- Én is tarthatnék? — Hobbyból, tudományos megfigyelésből stb. sajnos igen. A jogszabályok megköté­se: aki állatot tart, az az ál­talános szabályok szerint .felel a másnak, más javaiban oko­zott kárért, aki viszont vadál­latot tort, az úgy felel, mint aki fokozott veszéllyel járó te­vékenységet folytat. Tehát nincs a vadállattartás külön enge­délyhez, bejelentési kötelezett­séghez kötve. A természetvé­delmi törvény és a vadgazdál­kodásról, vadászatról szóló jog­szabályok tartalmaznak meg­kötéseket, tiltásokat, de ez a lényeget nem érinti. Furcsaság az is, fiogy a házi ebet köte­lező évente védőoltásra vinni, de az óriáskígyót, majmot, oroszlánt, vagy akár az elefán­tot, nem érinti semmi ilyen megkötöttség. — Ha gyerekeim holnap az­zal állnak elő, hogy vegyek nekik tigrist? .. :- Ha van rá pénze, talál is eladót, és biztonságosan tud­ja tartani, teljesítheti ezt a kis kérést... — a saját felelőssé­gére. Murányi László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom