Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-25 / 84. szám

8 Dunántúli napló 1980. március 25., kedd Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára Olyan világot akarunk, amit a béke, a jószomszédi együttműködés normái határoznak meg Ezután Gyenes András elnök­letével folytatta munkáját a kongresszus. A résztvevők nagy tapsa közepette lépett az emel­vényre Andrej Kirilenko, a Szovjetunió' Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kedves Elvtársak! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Köz­ponti Bizottsága nevében, kom­munistáink és valamennyi szov­jet ember nevében forrón kö­szönti önöket, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kong­resszusának küldötteit, s az önök személyében köszönt min­den magyar kommunistát és minden magyar dolgozót. örömmel adjuk át az MSZMP-nek, az egész magyar népnek Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a magyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Leonyid lljics, aki már többször járt gyönyörű országukban, változat­lan testvéri figyelemmel kíséri a magyar kommunisták munká­ját és mindennapi gondjait. Nagy érdeklődéssel hallgat­tuk meg az MSZMP Központi Bizottságának beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő, a magyar kom­munisták tapasztalt vezetője, hazájának felvirágzásáért, a szocialista közösség országai egységének és együttműködé­sének, a kommunista világmoz­galom összeWottsága megszi­lárdításáért tevékenyen küzdő barátunk és harcostársunk. So­kat beszélhetnénk arról, milyen mély benyomást tesz ránk az a nagy és sikeres munka, amelynek eredményeit párt- kongresszusuk foglalja össze, valamint a jövőre kitűzött fel­adataik gazdagsága, amely sokoldalúan feltárul ebben a tartalmas, nagyszerű beszámo­lóban. Jelentős fejlődés történt Azt emelem ki belőle, ami a legfőbb — azt az optimizmust, amely áthatja kongresszusuk légkörét, a párt és az ország életét. Ennek az optimizmusnak, biztos forrásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leninista po­litikája, népük áldozatos mun­kája, a testvéri szocialista or­szágok megbonthatatlan barát­sága, kölcsönös támogatása és . sokrétű együttműködése. A het­venes években a szocialista Magyarország jelentős lépést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilatkozatá­ban foglaltak megvalósulóban vannak. A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és'virágzó szövet­kezeti mezőgazdasága van. Ter­mékenyen fejlődik országukban a haladó kultúra és tudomány. A mai Magyarország olyan or­szág, ahol mindenki kibonta­koztathatja tehetségét, gyümöl­csözően dolgozhat és szabadon élhet. Éppen ez a létező szo­cializmus, amely maradéktala­nul biztosítja a dolgozóknak az emberi jogokat és a szabadsá­got. Teljesen törvényszerű, hogy az önök pártja a nép általáno­san elismert és nagy tekintélyű vezetője. A marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionaliz­mus eszméi, a forradalmár nemzedékek dicső hagyományai tovább élnek és fejlődnek a szocialista Magyarország kom­munistáinak és valamennyi dol­gozójának nagyszerű tetteiben. Különösen nagy öröm ez most, amikor testvérnépeink az egész haladó emberiséggel együtt arra készülnek, hogy ünnepélyesen megemlékezze­nek Vlagyimir lljics Lenin, a forradalmi eszme és cselekvés géniusza születésének 110. év­fordulójáról. Lenin neve az új, a szocialista világ jelképe, a lenini eszmék pedig a XX. szá­zad legnagyobb hatású eszméi. Elvtársak! Lenin nemegyszer hangsú­lyozta, hogy a szocializmus, amikor majd a népek reális életformájává lesz, korántsem válik valamiféle megkövült tár­sadalommá, hanem ellenkező­leg, dinamikusan fejlődik, egy­re bonyolultabb feladatokat old meg, leküzdi azokat a fogyaté­kosságokat s nehézségeket, amelyek előfordulhatnak az olyan gigászi méretű új feladat megoldása során, mint a kom­munista civilizáció megterem­tése. Mi, kommunisták követke­zetesen a szocialista és a kom­munista építés dialektikájának lenini értelmezéséből indulunk ki. A terv­gazdálkodás előnyei Nem titok — és erről az önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük során a szocialista országok bonyolult problémákkal kerülnek szembe. Gazdasági területen különböző tényezők éreztetik hatásukat, nem utolsósorban a kedvezőt­len világgazdasági folyamatok. Bizonyos nehézségek jelentek meg az egyes nyersanyagfaj­tákból, különösen az energia- hordozóból jelentkező egyre növekvő szükségletek kielégíté­sében is. Nálunk, a Szovjetunióban és más testvéri országokban nagy figyelmet szentelnek e rendkívül fontos probléma meg­oldásának. Többek között in­tézkedéseket tesznek a fűtő­anyag- és nyersanyagkészletek, valamint a villamos «energia ésszerűbb, gazdaságosabb fel- használására, széles körű tudo­mányos kutatások folynak ezen a területen. A Szovjetunió megnövekedett nehézségei ellenére — ame­lyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és a földgáz kiterme­lése mindinkább az ország tá­voli, keleti körzeteibe tevődik át — gondot fordítóit és fordít a testvéri szocialista országok energiaszükségletének kielégí­tésére. Továbbra is magas szin­ten tartjuk a kőolaj, kőolajter­mékek és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Magyar Népköztársaságba. A világpiaci árakhoz viszonyítva továbbra is kedvezményes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák meg­oldásában a szocialista terv- gazdálkodás előnyeire támasz­kodunk, ami lehetővé teszi a gyártásszakosítás és a koope­ráció fejlesztését hatalmas kö­zösségünk egészében. Kipróbált úton haladunk, amelyet követ­ve a szocialista országok újabb magaslatokat hódítanak meg, biztosíthatják sokoldalú fejlő­désüket. Ez az út a szocialista gazdasági integráció. Hathatós eszközünk is van az összes test­véri ország és az egész közös­ség érdekeit szolgáló kollektív együttműködéshez: a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa. Engedjék meg, hogy emlékez­tessek azokra a szavakra, ame­lyeket Brezsnyev elvtárs mon­dott a Csepel Művekben 1972- ben: „...Ha egyesítjük erőfe­szítéseinket, erőnk nem egysze­rűen párosul, hanem megsok­szorozódik". Ez a gondolat a szocialista országok együttmű­ködésének lényegét fejezi ki. Helyességét közös munkánk minden tapasztalata igazolja. Együtt­működésűnk sikerei A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság éppen a na­pokban írta alá a hosszú távú gyártásszakosítási és kooperá­ciós programot az 1990-ig ter­jedő időszakra. Nagyszabású terv ez, amelynek megvalósítá­sával országaink kétségtelenül nagy eredményekkel gazdagod­nak. Miközben továbbfejlesztjük és elmélyítjük a szocialista gazda­sági integrációt, természetesen nincs szándékunkban lemonda­ni a tőkés államokkal fennálló üzleti kapcsolatokról. A szocia­lista országok a különböző tár­sadalmi rendszerű államok egyenjogú gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­désének hívei. A szocializmus, a kommuniz­mus felé haladásunk során fel­merülő gazdasági feladatok megoldásának eszközét azon­ban a testvéri országok mindig saját lehetőségeik egyre telje­sebb kihasználásában és a mind szorosabb együttműködésben találták és találják meg. Min­den alapunk megvan arra, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: az elmúlt évtizedben az együtt­működés révén újabb fontos si­kereket értünk el és — ami nem kevésbé lényeges — új értékes tapasztalatokat szereztünk ezen a téren. Az európai KGST-tagállamok közös erőfeszítésével megépülte Szövetség gázvezeték. Közös erővel létesült a Vinnyica—Al- bertirsa villamos távvezeték. A Szovjetunió közreműködésével épül Magyarországon a nagy teljesítményű paksi atomerőmű. Az érdekelt KGST-országok ha­marosan megkezdik a hatalmas hmelnyickiji atomerőmű építé­sét Ukrajnában. Mind nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a villamos energia atomerőművi előállításának, melynek szerepe a továbbiak­ban egyre nagyobb lesz. Az atomenergetika fejlesztését cél­zó átfogó program reális bázi­sának megteremtése érdekében, mint önök is tudják, Volgo- donszk városában egy gyáróriás épül, az „Atommas", amely a testvéri szocialista országokba is szállít majd atomerőművi be­rendezéseket. Fölöttébb időszerű a testvéri országok együttműködésének elmélyítése az ipar területén, különösen a gépgyártásban, mert mindenekelőtt ebben ölte­nek testet a tudományos-műsza. ki haladás vívmányai. A korsze­rű szerszámgépgyártás és az egész gépipar előtt álló új fel­adatok annyira bonyolultak, Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára üdvözli Kádár János elvtársat hogy hatékony megoldásuk megköveteli a tudományos-mű. szaki és a termelési erőfeszíté­sek kooperációját, és minden egyes testvéri ország legki­emelkedőbb, legtervszérűbb eredményeinek alkalmazását. Csakis ezen az úton javíthatjuk meg számottevően a szerszám­gépek, gépek, berendezések, műszerek és szerszámok műsza. ki színvonalát. Közös érdekünk, hogy magasabb követelménye­ket támasszunk az egymásnak szállított ipari termékek minő­ségével szemben. Nagy feladatok előtt állunk, elvtársak, amint ezt kongresz- szusuk is hangsúlyozza. Vilá­gos, hogy ezek megoldása ha­talmas alkotó energiát kíván. De ha következetesen kitartunk a szocialista közösséghez tarto­zó országok nemzeti és nemzet, közi érdekei összehangolásá­nak irányvonala mellett, bizo­nyos, hogy sikerrel oldjuk meg ezeket a feladatokat. Záloga ennek a szocialista országokban már létrehozott ha­talmas gazdasáqi potenciál. Záloga a szocialista rendszer magas fokú demokratizmusa, amely minden dolgozót a tör­ténelmi folyamat tudatos részt­vevőjének rangjára emel. Zá­loga pártjaink internacionalista politikája. Pártjaink mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szocialista országok együttműködése évről évre erő­södjék és egyre hatékonyabbá váljék. Magabiztosan tekintünk a jö. vőbe és szilárd meggyőződé­sünk, hogy a 80-ás éveket a népi Magyarország, a Szovjet­unió és valamennyi testvéászo- cialista ország további felemel, kedése jellemzi majd. Hozzon az új évtized felvirágzást a test­véri Magyarországnak! Nagy al­kotó sikereket kívánunk önök­nek. kedves elvtársaink bará­taink, eszmetársaink, az MSZMP kongresszusa által meghatáro­zandó tervek megvalósításában. Engedjék meg, hogy most rö­viden szóljak a nemzetközi kér­désekről. Az enyhülés ellenfeleiről A mai nemzetközi helyzet semmiképp sem nevezhető nyu. godtnak. A különböző társadal­mi rendszerű országok közötti kapcsolatok, amelyek a hetvenes években kétségtelenül kiegyen­súlyozottabbá és sokoldalúbbá váltak, ismét jóval bonyolultab. bak lettek, Az imperializmus, és mindenekelőtt az amerikai im. perializmus harcias köreinek szemlátomást nincsenek ínyére az enyhülés mélyreható eredmé­nyei, és nem tetszik nekik a vi­lágban végbemenő haladó irá­nyú társadalmi- változások ob­jektív folyamata. A szocialista országok nemzetközi pozíciói­nak megszilárdulása, a kommu­nista és munkáspártok befolyá­sának megerősödése, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmá­nak újabb sikerei riadalmat okoztak a nemzetközi reakció köreiben, amelyek elhatározták, hogy felborítják az enyhülést. A reakció a fegyverkezési hajsza fokozásának, a feszültség élezé­sének, bonyodalmak és konflik­tusok provokálásónak útjára lé. pett a világ különböző körzetei­ben. A mai pekingi vezetők, le­vetve álarcukat s nyíltan szövet­kezve a legreakciósabb erőkkel, hegemonista, a béke és a szo­cializmus érdekei ellen irányuló politikájukkal az imperializmus kezére játszanak. Nyugaton egyesek arra szá­mítottak, hogy ha újabb, nuk­leáris töltetű amerikai rakétá­kat telepítenek Európában, és azokat a Szovjetunióra, Magyar- országra és más szocialista or­szágokra irányítják, ha újabb katonai támaszpontokat létesí­tenek a szocialista közösséghez tartozó országok közelében, ez engedékenyebbé tesz majd ben. nünket az imperialista nyomás, sál szemben. Ez a lényege azok­nak a döntéseknek amelyeket az Egyesült Államok NATO-szö- vetségeseire kényszerített, ez a lényege a Carter által meghir­detett militarista programnak. De bennünket már nemegyszer próbáltak ijesztgetni a múltban is.’ Mindenki tudja, mi lett a vé­ge ezeknek a próbálkozások­nak. Nem lehet visszájára fordí­tani a történelem törvényeit. A mi közösségünkkel szemben ha­tástalan a zsarolás és a fenye­getőzés. Az imperializmus ellentáma­dása nemcsak a szocialista kö­zösség ellen irányul, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen - isj Korántsem véletlen, hogy a fegyverkezési hajsza fo. kozósával egyidejűleg nyugaton megszaporodtak az imperializ­musnak és szekértolóinak azon kísérletei, hogy,- arcátlanul be­avatkozzanak más államok és népek belügveibe. Az Egyesült Államok tovább­ra is durva nyomást gyakorol Iránra, arra törekszik, hogy stratégiai terveihez és gazda­sági érdekeihez igazítsa o kö­zel-keleti helyzetet. Emellett Iz­raelnek és Egyiptomnak a tá­maszpont szerepét szánja a tér­ség más népei és országai el­leni harcban. Izrael kormánya már régen az amerikai imperia­lizmus szolgálatába szegődött. Most a Szadat-kormány, egyez­ségre lépve Izraellel, Washing­ton arabellenes politikáját szolgálja. Az amerikai, angol és egyéb multinocionális kor­porációk csak a maguk korlá­tolt, önző érdekeit ismerik és semmi egyebet. Semmibe sem veszik azoknak a népeknek az érdekeit, amelyek nemzeti kin­cseit elrabolják. V Ugyanez határozza meg az Egyesült Államok és partnerei, mindenekelőtt Kína magatartá­sát az afgán forradalommal szemben. E forradalom még rö­vid, kétéves történetének lap­jaira nem kevés nehézséget je­gyeztek fel. A belső gondokkal az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság természetesen ön­állóan is sikerrel megbirkózott volna. Az afgán nép azonban külső agresszióval került szem­be, melyet az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán szervezett el­lene, hadüzenet nélküli hábo­rúval, amely veszélybe sodorta Afganisztánnak mint független, szuverén államnak a létét. Ebben a veszélyes helyzet­ben a Szovjetunió eleget tett Afganisztán törvényes kormá­nya kérésének, és a velünk szomszédos ország iránti szer­ződéses kötelezettségeinknek, és oz ENSZ alapokmánya rendel­kezéseinek megfelelően, kato­nai segítséget nyújtott az af­gán népnek. Álláspontunk ebben a kér­désben a lehető legvilágosabb és jól ismert. Erről az emel­vényről ismételten szeretnénk hangsúlyozni: amint teljesen, megszűnik az Afganisztán elle­ni agresszió, amint biztos ga­ranciák lesznek az agresszió megújítása és az afgán nép ügyeibe való mindennemű kül­ső beavatkozás ellen, kivonjuk a szovjet katonai kontingenst Afganisztánból. Elvtársak! Az agresszív mili­tarista erőknek az enyhülés el­len intézett támadásai képezik a mai világban fennálló feszült­ség forrását. Tudjuk azonban, hogy hatalmas erők vannak, amelyek képesek szembeszegül­ni az újabb hidegháborús kí­sérletekkel, képesek megvédeni a népeket a forró háborútól. A szocialista közösségnek rendelkezésére áll minden esz­köz ahhoz, hogy méltó választ adjön a militarizmusnak és a reokciónak. Békés vívmányaink védelmében hatalmas szerepet tölt be a .szocialista országok 25 évvel ezelőtt megalakított védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés szervezete. A béke az egész világ érdeke A szocialista országok ereje nemcsak szilárd honvédelmük­ben, hanem szolidaritásukban, és egységükben, politikájuk igazságos és nemes céljaiban* rejlik. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném, hogy cr szovjet kommunisták nagyra becsülik a szocialista Magyar- ország és a többi testvéri or­szág aktív hozzájárulását az európai biztonsáq megszilárdí­tásának rendkívül fontos ügyé­hez, az eqészséqes nemzetközi légkör általánossá tételéhez. Naayban előmozdítja az eny­hülés ügvét a kommunista és munkáspártok erélyes fellépése az agresszió és a háború erői ellen. Az enyhülés oolitikáia létér­deke minden népnek, köztük az amerikai népnek is, mindenki­nek, aki felelősséggel közelít az emberiséq jövőjéhez. Az enyhülés kifejezi Ázsia. Afrika és Latin-Amerika füqqetlen államainak érdekeit Ezeknek az államoknak éqető szükséqük van arra. hoqy a viláqon béke uralkodiék. hoav a fegyverke­zésre költött óriási összegeket alkotó célokra használják fef, íqv például az elmaradottság leküzdésére. Az enyhülést aktívan támo­gatja az egész világ demokra­tikus közvéleménye. Az enyhü­lés politikája mellett foqlaf állást a nyugati országokban sok reálisan gondolkodó állami vezető. Nem utolsósorban »• vonatkozik a kapitalista orszá­gok üzleti köreire is. Breztnyev elvtárs az ameri­kai tudomány és orvostórso- dalorri 654 ismert képviselőjé­nek oz atomháború veszélyére figyelmeztető nyilatkozatára adott, szombaton nyilvánosság­ra hozott válaszában hangsú­lyozta, hogy teljés mértékben osztja az emberek sorsa iránt (Folytatás a 9. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom