Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-25 / 84. szám

e Dunántúli napló 1980. március 25., kedd (Folytatás az 5. oldalról.) egyetért politikai céljainkkal és módszereinkkel. Pártunk a jövőben is támo­gatja a tudományos kutató- és a művészi alkotómunka sza­badságát. Ez teszi lehetővé, hogy mind a tudományban, mind a művészetben a múlt és a jelen folyamatait, az egyén és a közösség problémáit mé­lyen feltáró alkotások szülesse­nek. Eddigi tapasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó többsé­ge felelősen tud élni az alko­tói szabadsággal, s azt népünk javára, a szocializmus ügyé­nek segítésére használja. A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége Pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt a beszámolási időszakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály forradalmi élcsapatához, a dol­gozó nép pártjához méltóan teljesítse kötelezettségeit. A párt szervezetei és tagjai oda- adóan és eredményesen dol­goztak a XI. kongresszus hatá­rozatainak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szocialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióképes­sége, fejlődött munkastílusa. A párt vezető szerepe érvé­nyesül. A marxizmus—leniniz- mus tudományos elméletére tá­maszkodva és a társadalom valóságos helyzetéből kiindul­va a nép véleményét és javas­latait figyelembe véve a párt jelöli ki a szocializmus építé­sének fő irányát és fő felada­tait. Pártunk ezután is minde­nekelőtt az eszmei ráhatással, az érvelés módszerével, politi­kai irányító és szervező munká­val, a tömegek mozgósításával tölti be vezető szerepét. A párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hata­lommal való legkisebb vissza­élést is. Pártunk vezető szerepének ér­vényesülésében meghatározó jelentőségű, hogy eszmei-poli­tikai és szervezeti egysége szi­lárd, a Központi Bizottság és a párttagság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata a korábbinál nehe­zebb körülmények között is ki­állta a próbát. A párt bízik a tömegekben, a tömegek köve­tik a pártot. Méltán nevezhet­jük ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös akaratából született nagy vívmányunknak. A párt és a tö­megek egysége és közös cse­lekvése a szocializmus sikeres építésének legfőbb záloga ha­zánkban. “* A Központi Bizottság jelen­ti a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészségesen fejlő­dött, taglétszáma növekedett, szervezettsége erősödött, jelen­tősen emelkedett a párttagság eszmei, politikai, szakmai és általános műveltsége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. december 31- én pedig kereken 812 ezer. To­vábbra is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírálás alapján azo­kat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szocialista társada­lom építésének, tevékenyek a közéletben, vállalják a közös­ség önzetlen szolgálatát, s a szocialista normák szerint él­nek. A párttagok soraiban nö­vekedjék a termelésben köz­vetlenül részt vevők, mindenek­előtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan a mun­kások, a szövetkezeti parasz­tok, a fizikai dolgozók legye­nek többségben. A pártban he­lyük van azoknak az értelmisé­gieknek és alkalmazottaknak, akik munkájukkal, magatartá­sukkal tanúsítják, hogy érde­mesek a párttag megtisztelő cí­mére. Javítsuk a pártépítést a kommunista értelmiség termé­szetes utánpótlását jelentő egyetemi, főiskolai hallgatók körében. Az ország előtt álló nagy fel­adatok megoldása, a politika következetes megvalósítása azt igényli, hogy még többet te­gyünk a párt eszmei, politikai, cselekvési, szervezeti egységé­nek magasabb színvonalra eme­léséért. Az elvi kérdésekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kommu­nista magatartás. ügyelnünk kell rá, hogy politikánk időálló változatlan alapelvei csorbítat­lanul érvényesüljenek, azokat senki — se a dogmatizmus, se a revizionizmus irányában —el ne torzíthassa. Azt sem enged­jük meg, hogy korábbi helyes döntéseink, állásfoglalásaink dogmává váljanak. Nyitottak­nak kell lennünk az új kérdé­sek előtt, a jövőben is kezde- ményezően kell fellépnünk min­denben, amiben a nép, az or­szág érdeke az általános előre­haladás végett változtatásokat igényel. Így fogjuk fel politi­kánk fő vonalának folyamatos­ságát; azt kell megőriznünk és továbbfejlesztenünk, ami az or­szág haladását segíti, a né­pet eredményesen szolgálja. Az MSZMP KB első titkára ezek után kiemelte, hogy pór-' tunkban érvényesülnek a de­mokratikus centralizmus elvei, a pártélet lenini normái, majd a határozatok végrehajtásának jobb megszervezéséről és ellen­őrzéséről, a pártdemokrácia és a párt munkastílusának fej­lesztéséről szólt. Nem szabad megengedni, hogy bárki is ön­kényesen, saját szája íze sze­rint értelmezze a párt határo­zatait. A végrehajtásban nem mindig érvényesül megfelelően a személyes felelősség. A párt­tagság, a közvélemény részé­ről jogos az a bírálat, amely hiányolja a dolgozó tömegek által is célravezetőnek tartott párthatározatok következete­sebb végrehajtását. A jövőben még iákább olyan szellemnek és munkastílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden odatartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt min­den tagja érezze kötelességé­nek, hogy nézeteit, véleményét, álláspontját a pórt fórumain fejtse ki. A párttagok viszont minden esetben kapjanak vá­laszt kérdéseikre és tájékozta­tást javaslataik sorsáról. A pártdemokrócia érvényesü­lése nélkülözhetetlen feltétele munkánk kritikus és önkritikus vizsgálatának. Ez megvédi a pártot és tisztségviselőit, tag­jait a hibáktól, a tévedésektől, az önelégültségtől. Pártunkban a bírálat és önbírálat helyzete a fejlődés ellenére sem min­den tekintetben megnyugtató. Szóban elismerik ugyan" a szük­ségességüket, de a valóság­ban sokan nem élnek velük. A párt politikájának gyakor­lati érvényesítésében, a koráb­binál bonyolultabb feladatok megoldásában sok munka és nagy felelősség hárul a káde­rekre, a társadalmi élet külön­böző területein dolgozó veze­tőkre. A vezetők többsége meg­felelően látja el feladatát, ké­pes arra, hogy a magasabb követelményekhez igazodva dolgozzék. Akit hazánkban a bizalom vezető posztra állított — akár párttag, akár párton- kívüli — annak tudása legja­vát nyújtva, odaadással kell szolgálnia a szocializmus, a nép ügyét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a veze­tői rátermettség követelményei­nek. A döntő a feladatra való alkalmasság. A pártnak kötelessége a néppel szemben, hogy a dön­tésre megérett káderügyeket — a közösség érdekét szem előtt tartva — idejében megoldja. Az a helyes és igazságos, hogy aki nem tud a magasabb kö­vetelmények szerint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szen­ved, ne maradjon vezető be­osztásban. A stabilitásra tö­rekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre épí­teni lehet; akik politikailag szi­lárdak, de nem nr^prevek; akik szakmailag hozzáértők és széles látókörűek, kezdeményezők, de nem kapkodok; fegyelmezettek, s ezt másoktól is megkövetelik, ugyanakkor tisztelik és figye­lembe veszik mások vélemé­nyét, és saját gyengeségeikkel is szembe tudnak nézni; példa­mutatóan élnek és dolgoznak, akiket mindezért munkatársaik, a közösség tisztelete övez. Min­den tisztségben ilyen vezetők­re van szükség. Itt az ideje an­nak is, hogy bátrabban léptes­senek elő fiatalokat, olyanokat, akik már a mi rendszerünkben születtek, és váltak hozzáértő, vezetésre alkalmas felnőtté. Pártunk történelmi múltjához és küldetéséhez híven a jövő­ben is teljesíti kötelességét: szolgálja a magyar nép érde­két, a szocializmus ügyét. Pár­tunknak ma súlya, szavának hi­tele van. Fontos, hogy minden párttag szavának is tettekkel alátámasztott hitele legyen, a párt minden tagja példamuta­tóan teljesítse kötelességét, él­jen jogaival, és hiánytalanul tartsa meg a párt- és állami fegyelmet; erősödjék a párt tagjaiban a közösségi szellem, a kommunista szerénység és q tettrekészség. Pártunk, amely része a nem­zetközi kommunista mozgalom­nak, a beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatait, internacionalista elveinket kö­vetve aktív nemzetközi tevé­kenységet folytatott. Kivette ré­szét a békéért, szocializmusért, a haladásért folytatott közös harcból, lehetőségeivel össz­hangban hozzájárult a világot átfogó marxista—leninista moz­galom egységének erősítéséhez, és maga is erőt merített nem­zetközi mozgalmunk tapaszta­lataiból. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt években tovább növelte befolyását a vi­lágban. A spanyol, a nicara- guai, a hondurasi, a mexikói, az iráni és több más kommu­nista párt kivívta legalitását. Új pártok jöttek létre, gyarapodott a testvérpártok taglétszáma, nőtt tömegbefolyásuk. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben szolidáris test­vérpártjainknak,’ a világ kom­munista és munkáspártjainak a küzdelmével. Kommunista mozgalmunk helyzetét ma az jellemzi, hogy a pártok önállóak, saját maguk dolgozzák ki és valósítják meg politikájukat. Ez növeli minden párt felelősségét a marxizmus —leninizmus alkotó alkalmazá­sában, a szolidaritás erősítés sében, egymás tapasztalatai­nak tanulmányozásában és ab­ban, hogy fejlessze együttmű­ködését a közös célokért vívott küzdelemben. Pártunk követke­zetesen azt az álláspontot kép­viseli, hogy . a mozgalmunkban felvetődő eltérő nézeteket elv­szerű, türelmes eszmecserékben kell tisztázni, annak szem előtt tartásával, hogy az segítse a pártok összefogását, növelje a mozgalom erejét, hozzájárul­jon a marxizmus—leninizmus tudományos elméletének gaz­dagításához. Pártunk nemzet­közi tevékenységének- vezérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxizmus—leninizmus elvi alapjain az együttes fellé­pések, a közös akciók, a két­es többoldalú kapcsolatok erő­sítése révén tovább szilárdul­jon mozgalmunk egysége. Pártunk megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a kom­munista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásainak, ame­lyek lehetőséget adnak az al­kotó vélemény- és tapasztalat- cserére, a helyzet együttes elemzésére, az álláspontok egyeztetésére és a közös fellé­pések összehangolására. A nemzetközi kommunista mozgclom egységéért vívott harc megköveteli a marxizmus —leninizmus alapvető tanítá­sainak védelmét, az egység­bontás elleni határozott fellé­pést. Pártunk következetesen A szocialista brigádmozgalom a kiemelkedő munkasikerek mel­lett jelentősen hozzájárul a dolgozók szocialista tudatának fej­lesztéséhez harcol az álforradalmi tenden­ciák, a marxizmus—leninizmus jobboldali és álbaloldali torzí­tásai, a szakadár törekvések el­len. Szembeszállunk az anti- kommunizmussal és a szovjet- ellenesség régi és új megjele­nési formáival. Határozottan el­utasítjuk a maoizmust, mint gyö­kerében antimarxista ideoló­giát, amely már a hatvanas évek elején telítve volt nacio­nalista, szovjetellenes elemek­kel, vezérpárttörekvésekkel. Kezdetben leplezte lényegét, a leninizmusra hivatkozva a vi: lágszocializmus védelmezője­ként az imperializmus elleni küzdelem következetes harco­sának tüntette fel magát. Az­óta a kínai vezetők politikájá­ban mind nyíltabban előtérbe kerül a hegemóniára való tö­rekvés, a szovjetellenesség, az imperialistákkal való együtt­működés. Pártunk a marxizmus—leniniz­mus, a proletár internacionaliz­mus elveitől vezérelve arra tö­rekszik, hogy ápolja, fejlessze, erősítse együttműködését min­den testvérpárttal. A XI. kong­resszus óta eltelt öt évben a világ különböző térségeiben működő 78 testvérpárt küldöt­teivel folytattunk hasznos két­oldalú megbeszéléseket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő kapcsolatainak erősítésére. Pár­tunk, népünk számára is nél­külözhetetlenek Lenin pártjá­nak, a szovjet kommunisták­nak történelmi jelentőségű ta­pasztalatai. Tovább fejlődtek és bővültek kapcsolataink a szo­cialista országok testvérpártjai­val; az új társadalom építé­sének kérdéseiben folytatott ta­pasztalatcserék igen értékesek számunkra. A kölcsönös szoli­daritás elvének megfelelően erősítettük és erősítjük inter­nacionalista kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országok kommunista és munkáspártjai­val. Pártunk az imperialistaelle­nes küzdelem közös céljától ve­zetve -erősítette kapcsolatait a fejlődő országok nemzeti de­mokratikus pártjaival, nemzeti felszabadító mozgalmaival. Az elmúlt években tovább bővültek kapcsolataink a leg­több nyugat-európai szocialis­ta, szociáldemokrata párttal. Ez hozzájárult az érintett orszá­gokhoz fűződő viszonyunk ja­vulásához és a különböző tár­sadalmi rendszerű európai or­szágok kapcsolatainak fejlődé­séhez. Ez azt bizonyítja, hogy az ideológiai ellentétek és a politikai nézetkülönbségek nem zárják ki az együttműködés le­hetőségét olyan nagy, közös érdekű kérdésekben, mint a béke, a biztonság, a leszere­lés előmozdítása. A nemzetközi 'kommunista és munkásmozgalom korunk ha­talmas és egyre növekvő ereje, amely előre viszi az egész em­beri társadalom fejlődését. A kommunistáknak nincs más céljuk, mint az, hogy a szo­cializmus, a haladás, a béke ügyét szolgálják népük és az egész emberiség érdekében. Pártunk továbbra is arra tö­rekszik, hogy hazafias, interna­cionalista politikájának megfe­lelően egész tevékenységével hazánk felemelkedését s egy­ben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös cél­jainak elérését szolgálja. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, hagyja jóvá az elmúlt öt évben végzett mun­kát, vitassa meg és fogadja el a beszámolót és a beterjesz­tett határozati javaslatot. Nagy történelmi vívmányainkra ala­pozva, az eddigi politikai irányvonalat következetesen folytatva, a programnyilatko­zatban megjelölt célokat kö­vetve haladjunk tovább. Meg­győződésünk, hogy ezzel né­pünknek, az országnak olyan munkaprogramot javasolunk, amelynek valóra váltásával si­keresen építhetjük tovább ha­zánkban a fejlett szocialista társadalmat. Pártunk és népünk néhány nap múlva megemlékezik ha­zánk felszabadulásának 35. év­fordulójáról. Történelmünk há­rom és fél évtizeddel ezelőtti sorsfordulója tette lehetővé, hogy népünk elinduljon a tár­sadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés útján. Kongresz- szusunk közelgő nemzeti ünne­pünk alkalmából a magyar kommunisták, az egész magyar nép nevében megbecsüléssel köszönti felszabadítónkat, a nagy szovjet népet, a Szovjet­unió Kommunista Pártját. A felszabadulásunkért harcolók áldozatai nem voltak hiába­valók, és soha nem merülnek -feledésbe. Népünk, pártunk ve­zetésével, élni tudott a szabad­sággal. Sok nehézséget leküzd­ve harcol, céltudatos munkával nagyot, maradandót alkotott. A nép élete gyökeresen megvál­tozott, hazánk szabad, függet­len szocialista ország. Az előttünk álló feladatok nagyok, de megoldhatók. A jelenleginél nehezebb akadá­lyokat is leküzdöttünk már. Van világos célunk, és van erőnk. Pártunk hat évtizedes harcban edződött, egységes, az or­szágépítő munkában gazdag tapasztalatai vannak. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt bírja népünk bizalmát, és át- érzi az ezzel együtt járó nagy felelősséget. A munkáshatalom, a dolgozó nép állama szilárd. A magyar múnkásosztály, pa­rasztság, értelmiség, a magyar nép számtalanszor bizonyította, hogy nemes célokért kész és tud odaadóan dolgozni. Mun­kánkban támaszkodhatunk né­pünk tehetségére, öntudatára, helytállására, tettrekészségére. Építhetünk a szocialista közös­ség keretében megvalósuló sok­oldalú együttműködésre, o nemzetközi szolidaritásra. Meg­alapozottan bízhatunk abban, hogy feladatainkat közös erő­feszítéssel, a nemzet alkotó erőinek összefogásával megold­juk, a Magyar Népköztársaság töretlenül előre halad a szo­cialista fejlődés útján. Éljen a magyar munkásosz­tály élcsapata, a dolgozó nép pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen hazánk, a Magyar Nép- köztársaság ! Éljen a szocializmus és a bé­ke! A Központi Bizottság beszá­molóját, Kádár János előadói beszédét hosszan tartó, nagy - taps fogadta. * A Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója Brutyó János elvtárs beszéde Délután Benke Valéria elnök­letével folytatta munkáját a kongresszus. Brutyó János, a KEB elnöke terjesztette elő a Központi Ellenőrző Bizottság be. számolóját Brutyó János, a KEB elnöke bevezetőben arról szólt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság a párt XII. kongresszusának ha­tározatai alapján segítette a pártegység, a pártfegyelem erő­sítését, őrködött a párt tiszta­ságán. A Központi Ellenőrző Bi­zottság a beszámolási időszak­ban is jól együttműködött a Központi Bizottsággal és a Po­litikai Bizottsággal, a munka- kapcsolatokat a legteljesebb összhang jellemezte. Hangsúlyozta, hogy a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság egyet­ért a kongresszusi okmányok­ban foglaltakkal. A beszámolói és a határozati javaslatot úgy minősítette, hogy az a helyzet marxista—leninista értékelését adja. Reálisan veszi számba az eredményeket, őszintén szól a gondokról, a nehézségekről, a hibákról, és világosan megjelö­li a tennivalókat. — Jó érzéssel állapíthatjuk meg — folytatta —, hogy volt értelme a munkának, a XI; kongresszus határozatainak végrehajtásában számottevő eredményeket értünk el. Ezek annak köszönhetőek, hogy érvé­nyesül a párt vezető szerepe, (Folytatás a 7. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom